Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-09 / 19. szám
Razzia a KriStaT-bárban Létekmentés önyöríi a mi Bratislavánk! Különösen ilyenkor, tavaszi estéken. Amikor elcsitul a nagyvárosi lárma, csillagszemek gyúlnak az ősi vár felett, a Hold megöblíti arcát az öreg Dunában, és a parkok frissen fes- tatt padjain szerelmespárok tervezgetik a boldog holnapot. De vajon nincs-e fővárosunknak „másik oldala“ is? Az éj fátylába burkolózó házak árnyékában nem ; tűnnek-e fel a bűn árnyai is? Es ha vannak torzulások, meg lehet-e előzni őket? Ezeket a kérdéseket szeretném megválaszolni annak az éjszakai razziának a kapcsán, amelyet Bratislava l. Városkörzete Közbiztonsági Osztályának rendőrei e városrész kocsmáiban, kávéházaiban és mulatóiban rendeztek. Es amelyen fotoriporter kollégámmal együtt én is részt vehettem ... Hogy jobban megismerjék az I. körzet rendőreinek munkáját, gondjaikról is hadd szóljak néhány szót. Főképp azt említeném meg, hogy a lakosság számához viszonyítva kevesen vannak. Körzetük ugyanis területileg a legkisebb, de a legzsúfoltabb Bratislavában. Ebben a városrészben van a rendőröknek a legkülönbözőbb és a legtöbb munkájuk, itt van ugyanis a legtöbb kocsma, kávéház és mulató. De itt vannak a legforgalmasabb üzletek és áruházak is. A zsebtolvajok tehát itt lézengenek a legszívesebben. S mert a minisztériumok és az egyéb főhivatalok is ebben a városrészben székelnek, ezek őrzése is sok embert leköt. Nem is szólva a továbbképzésről. Ma már az összes rendőr érettségizni akar, sokukat elvonnak tehát különböző tanfolyamok a napi szolgálattól. Hogyan teljesítik hát feladataikat mégis? Lelkesedéssel és fiatalságuk akaraterejével. Az első körzet rendőrei egytől egyig hivatásnak tartják foglalkozásukat. Átlagéletkoruk 27 esztendő. No persze, a vezetés is döntő tényező. Parancsnokuk, Dionyz Selecky őrnagy például csupán két éve áll az első körzetiek élén, de máris 13 százalékkal csökkentette a felderítetlen bűnesetek számát. Hat taes Éra Mu* r Selecky őrnagy utasítására 18 órakor jelentkeztünk az első körzet közbiztonsági osztályának parancsnoki szobájában. A körzet törzskara: Selecky parancsnok, Alexander Tomanek prnagy, /öze/ Benedikovié, a bűnügyi osztály vezetője, Jozef Vavro kapitány, Alexander Varga főhadnagy jozef Socha alhadnagy és Ondrej Karády tiszthelyettes az éjszakai ügyelet vezetője az éjszakai ellenőrzés stratégiáját tanácskozták meg. Minket, fotoriporter kollégámat és engem a razziát vezető Varga főhadnagy gondjaira bíztak, s aztán átvonultunk abba a jókora terembe, amelyben már az ellenőrzés szolgálatosai várakoztak. Selecky őrnagy megadta a végső utasításokat, fokozott udvariasságra hívta fel a rendőrök figyelmét, s aztán elérkezett az izgalmas pillanat. Lesiettünk az udvaron felsorakozott hat személykocsihoz, illetve minibuszhoz, és pontosan 18 óra 30 perckor kigördültek a rendőrkocsik a Duklianska utcára. Vajon mit hoz az éjszaka? — ez a kérdés csillogott mindkettőnk szemében. És ezen töprengtek útitársaink is. ; Eünös Közömbösség Első utunk az állatkertiéi szembeni butikba vezetett. Egy idősebb vendég otthon felejtette a személyazonossági igazolványát. Társai és a pincér bizonyították, hogy egy közeli építkezésen dolgozik, tehát gyorsan tisztázódott a helyzet. Innen a Carlton kávéházba mentünk. Komolyabb incidensre azonban itt sem került sor. Csupán az egyik pincért büntették meg száz koronára: egy fiatalkorú lánynak bort szolgált fel. Hanem ami ezután következett, azt sohasem felejtem el. Éppen befordult kocsink a Redut kávéház felé, amikor egy fiatal pár integetésére figyeltünk fel. A férfi arca csupa vér volt, a lány pedig csak dadogott a nemrég átélt sokktól. Történetük a következő: A férfi, egy egészségügyi intézet funkcionáriusa, menyasszonyával —• egy közhivatal vezetőjének titkárnőjével — villamosra várt. Huszonkét óra lehetett, a Carlton melletti utcában még jó néhány ember sétált, amikor három fiatalember lépett az ifjú pár elé. — Akarsz verekedni? — dugta öklét az egyik vagány a férfi orra elé. — Dehogyis akarok — válaszolta a megszólított mosolyogva, és fel akarta segíteni menyasszonyát az éppen beérkező villamosra. Az a vadállat azonban visszarántotta, és két társa segítségé- • vei úgy összeverte, hogy az orrcsontja is eltört. S ami mindennél felháborí- tóbb, egyetlen járókelő sem kelt a védelmére, sőt a tanúskodás elől is kereket oldottak. A fiatal párt kérésükre kocsinkba vettük, az ügyeletre vittük, hogy megtehessék a szabályos feljelentést. Itt ért aztán az újabb megrázó élmény. Az ügyeleti szoba előtti pádon egy csinos fiatal leány sírdogált magába roskadtan. A lány a zokogástól beszélni sem tudott, Selecky őrnagy a szobájába hívta. Jó időbe telt, amíg lecsitult, de végül mégiscsak elszepegte furcsa történetét. Az egyik főiskola utolsó évfolyamát végzi. Közép-Szlovákia egy kis falujából való, apja ayugdíjas munkás, anyja takarítónő, szűkíts jövedelmükből segítik idén érettségiző húga és az ő tanulását. A szülők büszkék gyermekeikre, hiszen mindketten kitűnő tanulók és a falujukban is a fiatalok példaképeként emlegetik őket. Ám mi történt ma? Holnap születésnapja lesz, s mert internátusi diáktársai napok óta ugratják, hogy milyen traktát rendez, egy pillanatra elvesztette a fejét. Este zárás előtt bement az egyik csemegeüzletbe, s mivel egy fillérje sem volt, el akart lopni egy üveg konyakot. Persze, elcsípték, s most itt várja botlásának következményeit. A főiskoláról biztosan kicsapják, szülei talán túl sem élik leányuk szégyenét, jövője, álmai, minden összeomlik. Az őrnagy közbeszólás nélkül hallgatta végig a lány vallomását. Aztán átment a szomszéd szobába és telefonálgatni kezdett. Alig negyed óra múlva jelentették is, hogy a leány mindenben igazat mondott. Selecky ekkor atyailag elbeszélgetett a leánnyal és útjára engedte. S hogy ezzel a tettével nemcsak egy család tragédiáját előzte meg, de egy fiatal élet esetleges elzüllésének is elejét vette, ezt magam is teljes meggyőződéssel vallom! Szerelmi cselszüvény A következő órákban végigellenőriztük még a Krym és a Kyiev kávéházat, a Kristaf nlulatót és néhány táncos'borozót. Különösebb esettel nem találkoztunk már. A legérdekesebb „fogásunk“ egy ötezer korona értékű Záborsky-fest- mény volt, amelyet hetekkel ezelőtt a Nagy Ferencesek néven ismert borozóban „felejtett“ ismeretlen gazdája. Azóta nem jelentkezett érte. No meg ráakadtunk egy BAC 24-29 rendszámú öreg Wartburgra, ez is napok óta várta már hűtlen tulajdonosát. Ám mi is hiába kerestük, eddigi lakásából új otthonba költözött, azonban sehová se Jelentette be magát. Kihívtak még egy idős képzőművészhez is, aki részegségében darabokra törte lakása berendezését. Ezt az izgága részeget átszállítottuk a kijózanítóba. Hanem íiát egy kis humor nélkül sem múlt el az éjszaka! Amikor az ellenőrzés befejezése után visszamentünk az ügyeletre, Karády elvtárs, aki már 24 éve a rendőrség kötelékében dolgozik, izgatottan mutatott egy sírdogá- ló „teltkarcsú“ dámára: — Figyeljék meg ezt a szerencsétlent — súgta a fülembe, ma reggel 6500 koronát lopott tőle a kedvese A történet igen egyszerű. A nőt S megunta „albérlője“, s egyik vidékt barátjához akart átköltözni. Reggel bekísérte az asszonyt Bratislavába (egy Szene melletti faluban laknak), mert valami átírási illetéket akart kifizetni. Közben az asszony az egyik fényképészeti műterembe is beugrott és erre a néhány percre átadta a férfinak a re- tiküljét. Mikor az állomásra sietett, rémülten döbbent rá, hogy a férfi a 6500 koronát is magával vitte. Természetesen azonnal jelentette a lopást az ügyeletén, és most arra várt, hogy" a rendőrkocsi idehozza hűtlen szeretőjét. Alig telt el egy fél óra, megérkezett a vádlott. A lopást felháborodva tagadta, s olyan őszintének látszott, hogy Karády a párt egy időre a szomszéd szobába zárta, hátha hat a tolvajra az asszony rimánkodása. Hatott isi A közeli toronyóra a két órát is elütötte már, amikor az egyik szolgálatos detektív dühösen rontott be a főzászlóshoz. — Na, minket aztán jól az orrunknál fogva vezettek! — kiabálta pulykavörösen. — Ez a féltékeny nő minket használt fel a kedvese vissza- hozatalára. Az előbb vonta vissza a feljelentést! Epilógus Másnap újból felkerestem Selecky őrnagyot. Értékelni akartam az éjszakai razzia eredményeit. A parancsnok elmondta, hogy nagyon elégedett. A Carl- ton-beli verekedésen kívül egyetlen komolyabb kihágás sem történt. A verekedő legényeknek is — cigányok voltak — a nyomukban vannak már. Fő céljuk" különben is az, hogy az ilyen razziák révén is tudatosítsa mindenki: ahol kell, ők Is jelen vannak. És ez is megelőzése a bűnözésnek. NEUMANN JÁNOS Foto: Kontár Gyula Seleckp Őrnagy az indulás előtt utasításokat ad Ladislau Holij és Ondrej Karády kihallgatja az egyik gyanúsítottat.
