Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-25 / 17. szám

¥ HT\ hogy a texasi Cactus City. J egészséges vidékén senki sem kap náthát és köhögést. Mert az ottani Navarro—Platt áruházra úgyis hiába prüszkölnének. Érdemes ezzel az áruházzal közelebbről is foglalkozni.

Cactus Cityben húszezer ember szórja bőkezűen az eziistpénzt: mindent megvesznek, amit a szívük megkíván. A félnemes fém zöme Navarro—Platthoz vándorol. A téglából épült hatalmas áruház akkora területet foglal el, hogy egy birkanyáj ellegelhetne rajta. Navarro—Plattnál minden kapható: csörgőkígyóból készült nyakkendő, autó, vagy a legújabb divatú női kabát nyolcvanöt dollárért, húsz különböző árnyalatban. A Colorado folyótól nyugatra fekvő részeken Navarro és Platt vezette be a kereskedelmet.

A cégtulajdonosok jó üzleti érzékkel bíró állattenyésztők voltak; megértették, hogy a föld akkor is tovább forog, ha a szabad legelőkön már le van legelve a fű.

Navarro, az idősebbik üzlettárs, ötvenöt éves, félspanyol kozmopolita, ügyes, jómódú ember; minden tavasz- szal „átugrik“ New Yorkba és bevásárol. Ebben az esztendőben azonban húzódozott a hosszú úttól. Úgy, látszik, öregszik már, mert mostanában naponta többször is az órájára néz, hogy mikor jön el a déli pihenő ideje.

— John — mondta fiatal üzlettársának —, az idén maga megy New Yorkba bevásárolni.

Platt elfintorította az arcát.

— Úgy hallom — mondta —, hogy New York teljesen halott város; de azért megyek. Útközben kiruccanok pár napra San Anionéba, s szórakozom egy kicsit.

Két hét múlva az alsó Brodwayn egy ünneplőbe öltözött texasi lépett be-a Zizzbaum és Fia férfi- és női- ruha-nagykereskedésbe. Az illető fekete fecskefarkú kabátot, széles karimájú, puha fehér kalapot, háromnégy hüvelyk magas lehajtott gallért s fekete, kovácsolt vas keménységű nyakravalót viselt.

Az öreg Zizzbaumnak sasszeme s az elefántéval vetekedő emlékezőtehetsége volt; az esze meg akár az asztalos rugós colstokja: egy gombnyomás, két csavarás, máris működik. Most előrecammogott mint valami barna jegesmedve s kezet fogott Platt-tal.

— Hogy van jó öreg Navarro úr Texasban? — kérdezte. — Fárasztó lett volna neki az idén az utazás, ugyebár? Nagyon örvendek, Platt űr, hogy őhelyette ezúttal kegyedet üdvözölhetjük.

— Telitalálat! — mondta Platt. — Negyven hektár szűzföldet adnék érte, ha tudnám, honnan jött rá, hogy ki vagyok.

— Tudom — vigyorgott Zizzbaum —, s azt is tudom, hogy El Pasóban az idén huszonnyolc és fél hüvelyk volt a csapadék, vagyis tizenöt hüvelykkel több, mint tavaly, s hogy becses cégük ennek folytán idén tavasszal tizenötezer dollárért vásárol ruhákat, és nem tízezerért, mint a száraz esztendőkben. No de most gyújtson rá előbb egy szivarra az irodámban. Az majd elveszi a Rio Grandén átcsempészett szivarja Izét, úgyis csak azért szívja, mert nem csempészáru.

Késő délután volt, aznap nem kötöttek már üzletet. Zizzbaum elköszönt Platt-tói, aki még el sem szívta a szivart, aztán kicammogott az irodáiéból, s odalépett fiához, aki már menni készült, és gyémánt nyakkendőtűjét igazgatta a tükör előtt.

— Abey — mondta az öreg Zizzbaum —, este magaddal viszed Platt urat, és megmutatod neki a várost. Tízéves vevőnk. Amikor Navarro jött bevásárolni, én minden szabad percemben sakkoztam vele. Ez megjárja, de PlatJ úr fiatalember és most van először New Yorkban. Könnyű lesz szórakoztatni.

— Helyes — mondta Abey, jól megerősítve nyakkendőtűjén a bizto- sítőláncot. — Bízd csak rám. Mire megnézi a Vasalő-felhőkarcolőt s az Astoria-szálló főpincérét, s meghallgatja a fonográfban, hogy a „vén almafa alatt.. lesz fél tizenegy, s gondolom, a texasi uraság addigra alig várja már, hogy a takaró alá bújhasson. Fél tizenkettőre van egy vacsorameghívásom, de a texasi addigra már alszik, mint a tej.

Másnap reggel tíz órakor Platt üzletkötésre készen, bement a nagykereskedésbe. Gomblyukába egy csokor iácint volt tűzve. Zizzbaum személyesen szolgálta ki. Navarro és Platt jő vevők, mindig készpénzben fizetnek.

— Na, hogy tetszett a mi kis városunk? — kérdezte Zizzbaum, a New York-i bennszülött önelégült mosolyával.

— Nem szeretnék itt lakni — mondta a texasi. — Az este a fiával mászkáltam egy kicsit. Az ivóvizük

jó, hanem Cactus Cityben jobb az utcai világítás.

— No és a Broadway fényei?

— Sok ott az árnyék is — felelte Platt. — A maguk lovai tetszenek nekem még a legjobban. Egyetlen liimpókos lovat nem láttam a városa bán.

Zizzbaum felvezette a vevőt az emeletre, hogy bemutassa neki a mintakollekciót.

— Küldje be Asher kisasszonyt — szólt az egyik alkalmazottnak. A kisasszony bejött, s Platt, a Navarro és Piait cég beltagja, életében először érezte most, hogy a szerelem és a szépség csodás, tündöklő igézete sugárzik feléje. Állt mozdulatlanul, mint valami gránitszikla a Colorado- - kanyon fölött, és tágra nyílt szemmel

bámult a lányra. Ez elkapta a pillantását, s kissé elpirult, bár egyébként nem szokott.

Miss Asher volt a Zizzbaum és Fia cégnél a legügyesebb próbakisasz- szony. Szőke típus, úgynevezett középtermet, méretei még az áhított 38-25-42-es szabványnál is valamivel

O. HENRY:

jobbak. Két éve dolgozott Zizzbaum- nál, értette a dolgát. A szeme csillogott, de hideg volt; ha a híres sárkánykígyóval kellett volna farkasszemét néznie, hát elsőnek biztosan a mesebeli szörny sütötte volna le a szemét. Mellékesen mondva: Asher kisasszony ismerte a vevőket.

— Platt úr — mondta Zizzbaum —, nézze csak meg ezeket a világos princessz-ruhákat. Nagyszerűen fognak menni maguknál, abban a klímában. Kérem az elsőt, kisasszony.

A prőbakisasszonyok gyöngye kilibbent az öltözőbe, majd visszasuhant a bemutatóterembe; mindannyiszor más ruhában jelent meg, s minden átöltözés után káprázatosabb lett. Tökéletes magabiztossággal lejtett el a mozdulatlanul álló, megnémult, ámuló vevő előtt, míg Zizzbaum behízelgő hangon a fazonokról szavalt. A próba- kisasszony arcán a hivatásos, hűvös, halovány mosoly mintha valami unalom vagy megvetésfélét leplezett volna.

A bemutató végén Platt tétovázni látszott. Zizzbaum kissé ideges lett, azt hitte, hogy a vevő más cégnél akar próbálkozni. Pedig Platt éppen csak végigfutott gondolatban Cactus City legjobb ingatlanain, s megpróbált kiválasztani egy telket, ahol házat építhet majd jövendőbeli feleségének ... aki e pillanatban épp az öltözőben vetett le egy levendulaszínű csupa tüll estélyi ruhát.

— Ne siesse el a dolgot, Platt úr

— mondta Zizzbaum. — Aludjon rá egyet. A mi cikkeinket sehol sem kaphatja meg ezen az áron. Mondja, Platt úr, nem unatkozik New Yorkban? Az ilyen fiatalembernek... persze hiányzik a női társaság. Nem volna kedve ma este egy kedves fiatal hölggyel vacsorázni? Mondjuk Miss Asherrel; nagyon kedves lány, kellemesen el fogja szórakoztatni magát.

— De hiszen nem is ismer engem

— csodálkozott Platt. Gondolja, hogy

eljön velem? Be sem vagyok neki mutatva.

— Hogy elmegy-e? — visszhangozta Zizzbaum és felvonta szemöldökét. — Hát persze hogy elmegy. Majd bemutatom neki. Persze hogy megy. Miss Asher! — kiáltott ki hangosan.

A lány bejött. Fehér ingblúzban, egyszerű fekete szoknyában volt, nyugodt, kissé megvető kifejezés ült az arcán.

— Platt úr nagyon örülne, ha ma este vele vacsorázna.

— Rendben van — mondta Miss Asher, a mennyezetre bámulva. — Örvendek. Huszadik utca 9/11. Hánykor jön értem?

— Mondjuk hétkor.

— Rendben van, de kérem, ne jöjjön korábban. Egy tanítónővel lakom együtt a penzióban, nem engedi, hogy fiatalemberek jöjjenek be a szobánkba. Társalgó pedig nincs, s maga kint várna a lépcsőházban. Pontosan elkészülök.

Platt és Miss Asher fél nyolckor asztalnál ültek egy broadwayi étteremben. A lányon egyszerű sima, fekete ruha volt. Platt nem tudta, hogy ez az egész hozzátartozik a munkájához. Platt a pincér tapintatos segítségével egész tisztességes vacsorát rendelt, de elhagyta a Broadwayon szokásos bevezetőt.

Miss Asher rávillantotta tündöklő mosolyát.

Nem rendelne nekem valami italt? — kérdezte.

— Dehogyisnem — mondta Platt. — Mit parancsol?

— Hozzon egy száraz Martinit — monta a lány a pincérnek.

Hozták az italt, s letették a lány elé. Platt átnyúlt az asztalon, és elvette a poharat.

— Mi ez? — kérdezte.

— Koktél, természetesen.

— Azt hittem, valami teát rendelt. Ez pálinka. Ilyet magának nem szabad innia. Mi a keresztneve?

— Bizalmas barátaim Helennek szólítanak — mondta a lány fagyosan.

— Nézze, Helen — mondta Platt, az asztal fölé hajolva. — Amikor a prérin nyiladoznak a tavaszi virágok, én évek óta mindig gondolok valakire, akit sohasem láttam még, akiről sosem hallottam. Tegnap, amikor magát megpillantottam, rögtön tudtam, hogy maga az én álmom. Én holnap hazautazom, Helen, s maga velem jön. Tudom, hogy velem jön, láttam a szemében, amikor először rám nézett. Ne kapálózzon, úgyis igent kell mondania. Vacsora előtt ezt a kis csecsebecsét vettem magának.

A férfi egy kétkarátos briliánsgyűrűt fricskázott át az asztalon. Miss Asher a villájával visszapöccintette.

— Ne szemtelenkedjen — mondta szigorúan.

— Százezer dollár vagyonom van — mondta Platt. — Olyan gyönyörű házat építtetek magának, hogy nem lesz párja Texasban.

— Én nem vagyok eladó, tisztelt Vevő úr — mondta Miss Asher —, még százmillióért sem. Nem gondoltam, hogy majd rendre kell utasítanom magát. Eleinte azt hittem, maga nem olyan, mint a többiek, de már látom, hogy valamennyien egyformák

— Hogyhogy? Kicsodák?

A vevők. Ha nem megyünk el magukkal vacsorázni, az öreg kitesz az állásunkból, s ezért maguk azt gondolják, hogy úgy beszélhetnek velünk, ahogy akarnak. No jó, hagyjuk ezt, én azt hittem, hogy maga más mint a többiek, de már látom, tévedtem.

Platt az asztalra csapott, mintha hirtelen rájött volna valami kellemes dologra.

— Megvan! — kiáltott fel vidáman.

A Nicholson-féle ingatlan az északi negyedben. Nagy tölgyfaliget és egy természetes tó tartozik hozzá Lebontjuk a régi házat, s az újat jóval hátrább fogjuk felépíteni.

, ' Hagyja már abba — mondta a lány. Sajnálom, hogy észre kell magát térítenem, de csak tudják meg egyszer s mindenkorra, hogy mihez tartsák magukat. Nekem muszáj magával vacsoráznom és szórakoztatnom, hogy aztán megkösse az üzletet az öreg Zizivel. De téved, ha azt hiszi, hogy a megvásárolt ruhákba engem is bele fog gombolni.

— Csak nem azt akarja ezzel mondani — kérdezte Platt —, hogy maga vacsorázni szokott járni a vevőkkel, és hogy azok mind úgy beszélnek magával, mint én?

— Mindegyik próbálkozik — felelte Miss Asher. — De meg kell hagyni, maga egy ponton mégis lepipálta okét. A többi rendszerint csak ígérte a gyémántgyűrűt, de maga kerített is egyet valahonnan.

— Mióta dolgozik, Helen?

megjegyezte a nevem, mi? Nycdc éve élek a magam keresetéből. Kífutólány voltam, aztán csomagoló aztán elárusítónő, majd felnőttem, és akkor próbakisasszonynak mentem Nem gondolja, Texas úr, hogy egy kis bor némileg kedélyesebbé tenné ezt a vacsorát?

Nem fog többé bort inni, drágám. Rettenetes elgondolni, hogy Holnap reggel bemegyek a boltba és elviszem magát. Kiválaszt majd egy autót, mielőtt elutazunk. Mást itt nem is kell vásárolnunk.

— Ugyan, hagyja abba. Ha tudná milyen halálosan unom már ezt a beszédet.

Vacsora után végigsétáltak a Broad- wayn, s a kis Diana-párkba értek. Platt rögtön felfigyelt a fákra, s persze rögtön befordult a lombok alatt kanyargó ösvényre. Az ívlámpák fénye két könnycseppet csillantott meg a próbakisasszony szemében.

~ Ezt nem szeretem — mondta Platt. — Mi baja?

Nem fontos — mondta a lány.

Csak azért, mert... szóval mikor először megláttam magát, nem gondoltam, hogy maga is afféle. De maguk mind egyformák. Most pedig kísérjen haza... vagy hívjak inkább rendőrt?

Platt a penzió kapujáig kísérte Miss Ashert. Álltak egy darabig a lépcsőházban. A lány olyan megvetően nézett rá, hogy a keményszívű férfi megingott. A lány dereka után nyúlt, mire az egy csattanós pofont kent le Plattnak.

Platt hátralépett; ekkor kiesett valahonnan egy gyűrű, s nagyot szökkent a kőpadozaton. A férfi utánatapogatott, s meg is találta.

Ha, szedje fel a vacak gyémántját és hordja el magát — mondta a lány.

“ Á másikat ejtettem el... a jegygyűrűt — mondta a texasi, a sima Kis aranykarikával a tenyerén, mályban.

Miss Asher szeme felizzott a félhoHát maga azt akarta ... maga engem...

Valaki bentről ajtót nyitott.

— Jő éjszakát — mondta Platt. — Holnap az üzletben találkozunk.

Miss Asher felrohant a szobájába. Addig rázta a tanítónőt, amíg az felült az ágyban, s már majdnem sikoltozni kezdett: „Tűz van!“

— goi? Hol? — kiáltotta félálomban.

— Éppen ezt szeretném tőled megtudni — mondta a próbakisasszony. — Te tanultál földrajzot, Emma, neked tudnod kell. Hol van az a város, amit úgy hívnak, hogy Cac ... Cac ..! Carac... Caracas City, ha jól emlékszem?

— Micsoda szemtelenség, hogy ezért felkeltesz! — mondta a tanító- nö- Caracas egyébként Venezuelában van.

Milyen az a Venezuela?

— Venezuelában főleg földrengések, négerek és majmok vannak. És malária. Meg tűzhányók.

Bánom is én — mondta Miss Asher sugárzó arccal. — Holnap ugyanis oda utazom.

KILÉNYI MÁRIA fordítása

ammm

Tej. haját előző nan f tolta vállig szál i: Teia De sel import heraut ezer r mame! díti be Vidci kony felémé még li

— I nőhoz! pő. ..

Hirt Egy olyan törni őzé. é palink a népi amiko Giar Bhaclz Szingl veszel1 megír.

— I lek, ki nak v

A v tört k csatol nak \ csator hogy dig Te volt. vitás _ csalát Gien ba cs, fiának férj, C Sötét dott a szemn rencsé almit, Mik dett a az ivá a hív aludn: rét m Ekkor jához, földié Egy jének hogy ra, ej sán t Teja Mikor dett:

szerei érhet Tej Giano a csa Mii őt Ni Gurn; mellé délut

— I kévéi tőlem latos

re ve _»i