Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-25 / 17. szám
un, még a blúzod gombjai is ;k, mint én, mert a melledhez a az asszonyt a tanyára, ahol rte neki, hogy elhagyja érte ya kapuján kilépett, meglátta falu utcaseprője. Este, amint 3lé tartott a bíróságról, Nindo Jött, és elmondta, mit látott :e hozzá — nem akarok bele- 3 az ügybe, el ne mondd, hogy d. Teja Szingh, amilyen indu- ra vágna! rnam és az apja kékre-zöld- 5t. Gurnam elővette a tőrét, Almási Róbert illusztrációja megmosdott a kútnál, hosszú llát is megmosta. Ünnep volt, irosban járt, és vett egy újon- lép. sárga turbánt. Megszárí- aztán kibontotta a hosszú, :seket. A fésűben néhány ősz , mondta magának, öregszel! É gy szép házad artézi kúttal, rod meg egy Mercedes te- földed, megér vagy harminc* főleg, van Gian Kaurod! Al- kemény combjával még min- teszi az életed! dőlni kezdett egy dalt a vé- ányról, akinek nem tanácsos Ízzel teli, nehéz vödröt, mert a dereka. igylelkű volt a természet Gia- bőr, piros arc és széles csí1 másik népdal jutott eszébe, kés anyáról, akinek mégis a melle, hogy diót lehetne agy, fekete szeme, akár az i részegít, miiít egy fél üveg Szingh gyakran énekelte ezt lónak, amikor simogatta, vagy leztek. az teljes nevén Gian Kaur — ngh menye volt, Bhadzsan Teja régi ellensége. Sokszor s egy napon Bhadzsan Szingh i az anyámra, egyszer megöl- irabra váglak, aztán a kutyák- abjaidat! lás egy kis darab föld miatt it a kormány által létesített át. Bhadzsan Szingh magáé- ezt a földrészt és persze a Hat jogát is, s nem engedte, onnan öntözze a földjét. Pert az a kis darab föld az övé i vasút kisajátította ugyan a de a háborúskodást egyik [ejtette el. im felesége volt. Hamar ágyá- Gianót, valójában Giano két i volt az apja, de az ostoba ilhitte, hogy a saját gyerekei. ;on Giano gyakran átlopako- 3d házba, Tejához, aki nyitott tlanul várta szerelmesét. Sze- am rendszerint hullarészegen ználta ki Teja és Giano. t szomszéd között elmérgese- Gurnam lassacskán leszokott t a veszélyes szomszédtól meg y aztán nem mert részegen y álmában lekaszabolják. Tő- >te odarejtette a párnája alá. íem tudott már átlopózni Te- : elvétve találkozhattak Teja akazalnál. nban, amikor ebédet vitt fér- e, a napszámosok újságolták, bement a városba, a bíróságának. Balwantnak a tárgyalóik Ahogy hazaért, látta, hogy 11 teherautójával a házuk előtt, be ért, a férfi énekelni kezés megfenyegette, hogy azzal fogja megölni, -ha még egyszer Teja Szingh közelébe merészkedik. — Te impotens, te szemét! Te engem nem fogsz megölni! — kiabálta hisztérikusan az asszony. — Még ma elmegyek Teja Szinghhez, maradj itt a fiúkkal, pedig nem is te vagy az apjuk, hanem Teja. Érted már, te eunuch? Kirohant a sötét utcára, futtában még a muszlin stóláját is elvesztette az udvaron. Egyszerre csak Teja karjaiban találta magát. Teja megérezte, hogy baj van, és felfegyverezve kijött a nő elé. — Gyere hozzám! Ha azok a piszok alakok csak egy szót is szólnak, kiirtom az egész családot, még a kutyájukat is! Gurnam és apja egy hét múlva megélesítette a tőrét, és Teja tanyájához lopózott. Az udvaron a félhold sápadt és gyenge fényénél nem láttak mást, csak két ágyat. — A gazember! Teja és a szuka ... a feleséged! — suttogta Bhadzsan. — Meg kell ölnünk mind a kettőt! Lábujjhegyen odasettenkedtek az ágyakhoz, Gurnam kirántotta tőrét és beledöfte az alvó férfiba, aki csak ennyit kiáltott: — Jaj, megöltek! Nem Teja volt, hanem egyik szolgája. *. Bhadzsan és Gurnam kővé meredt, mikor rájöttek a végzetes tévedésre. Egyszerre egy férfi árnyéka jelent meg a tetőteraszon, nyomában egy nővel. A férfi megszólalt: — Én sem estem a fejem lágyára, Bhadzsan Szingh! Tudtam, hogy egy szép napon meglátogatsz. Apa és fia most ismerték -fel Teját, aki rájuk fogta puskáját, de még mielőtt elsütötte volna, a másik szolga az udvaron Bhandzsanra vetette magát, és mély sebet ejtett az öregember nyakán. Gurnam futásnak eredt, és menekülés közben még hallotta a puskalövést, de a golyó nem találta el. Bhadzsan Szingh összeesett, egyet-kettőt még lélegzett, aztán meghalt. A rendőrség gyors volt. Gurnamot letartóztatták, de a szolgát, aki Bhadzsant megölte, felmentették, azzal, hogy önvédelemből tette. Gurnamot azonban előre megfontolt gyilkossággal vádolták. Mikor a rendőrségi kocsi megbilincselve a bíróságra vitte, Teja már ott várta a bíróság kapujában. Ahogy Gurnam a közelébe ért, nevetve megszólította: — Na, te senkiházi, most már nem csak a feleséged vesztetted el, hanem anyád férjét is! — Várj csak, Teja Szingh! A játszma még nem dőlt el — válaszolt Gurnam. — Még élek, és messze vagyok az akasztófától! De ebben tévedett! A területi bíróság halálra ítélte. Öccse, Szantokh fellebbezett a központi bírósághoz. A börtönben Teja és Giano meglátogatták az elítéltet. Giano kendőt tett a fejére, és halkan sírt. De Teja örült: — Fiú, látni foglak a kötélen! Ha az egész vagyonom rámegy, akkor is kiverekszem. hogy elítéljenek. Hülyék voltatok, amikor kikezdtetek velem, kemény dió vagyok én nektek. A te drága Gianód pedig velem jön, és virágfüzért akaszt rád, mikor visznek az akasztófához. Velem kell jönnie, ha élve akarja látni a két fiát. Azok ha nem is a te fiaid, de legalább az övéi. Gurnam káromkodott, mint a vízfolyás, és esküdözött, csak ne volna rács mögött, elevenen égetné el Teját, Gianót meg felaprítaná! A központi bíróság helyben hagyta a halálos ítéletet. Az ítélet végrehajtásának napját is kijelölték. Azon a napon hajnali négy órakor a fegyőr bejött Gurnamhoz, és megkérdezte, mi az utolsó kívánsága. — A öcsémmel szeretnék beszélni — vá- laszolta'az elítélt. Aztán ahogy beeresztették az öccsét, suttogva fordult hozzá, míg a fegyőrök — méltányolva a helyzetet — félreálltak. — Add át a falubelieknek utolsó üdvözletem. Arra nincs pénzünk, hogy a legfelsőbb bíróságra vigyük az ügyet. Szantokh, az az utolsó kívánságom, hogy amikor elégetitek a testemet, szedd össze a csontjaimat. Azután öld meg Teja Szinghet, és mielőtt hozzátartozói a hamvaiért mennének, szedd össze az ő csontjait is. A csontjainkat tedd be egy szatyorba, és teljes erődből vágd bele Giano arcába. Mondd meg, hogy ezek a csontok a férje és a szeretője utolsó maradványai. Kérdezd meg ezután tőle, most melyikükkel szeretne hálni? Mikor az akasztófához vitték, várta az úton Teja Szingh és Giano. Giano kezében virágfüzér. Gurnam elvette tőle és maga tette a nyakába. Giano utolsó üdvözlésül összetette a kezét, és kétségbeesett zokogásban tört ki. Gurnam odament az asszonyhoz és megsimogatta a vállát: — Hát megérte, Giano? Imádkozom Wah- guru istenhez, hogy bocsásson meg neked! Jól van na, most már úgyis mindegy ... Fogadd utolsó üdvözletem. Összetetté ő is a kezét. Még Teja is némán és megilletődve állt. Gurnam odament hozzá: — Isten bocsássa meg, hogy megöltem az ártatlan szolgádat! — és szemen köpte Teját. Gurnamot hajnali öt órakor felakasztották. Öccse, Szantokh elégette holttestét a halóttégetőben. Harmadnap, mikor a máglya HAHA": kihűlt, egy piros szatyorba szedte a bátyja csontjait, és hazament. — Miért nem mész Kiratpurba, bátyád hamvait a Gangeszbe szórni? — kérdezte sírva az anyja. Szantokh nem válaszolt. Négy nap múlva késő este Szantokh egy sötét utcában várt Teja Szinghre, aki ilyenkor szokott a városi kocsmából hazamenni. Felmászott egy öreg baniánafára, az út feletti alsó ágra ült, és kezében kivont karddal türelmesen várt. Teja Szingh — szokás szerint — szintén magával hozta a tőrét, és két testőre is kísérte, két munkás a tanyáról. Ahogy Teja és társai a fa alá értek, Szantokh lerúgta Teja fejéről a turbánt, s mielőtt mozdulhatott volna, belemarkolt a hajába, kardjával pedig az egyik kísérő felé vágott, hogy az vérző fejjel ösz- szeesett. A másik hangosan jajgatva elrohant. — Eljött az időd, Teja Szingh! Dobd el a tőröd! — sziszegte Szantokh, erősen fogva Teja haját. Teja, aki jócskán italos volt, s csak hadonászott tőrével, végül eldobta fegyverét. Szantokh azt parancsolta, hogy Teja térdeljen le a földre. A férfi engedelmeskedett. —■ Imádkozz Wahguruhoz, hogy a következő életedben eunuch legyél! Gyorsan imádkozz! Tízig számolok — ezzel számolni kezdett —, egy, kettő, három ... Mikor tízhez ért, gyors mozdulattal levágta Teja Szingh egyik lábát, utána rögtön a másikat. De Teja még élt. A félhomályban valami fura kifejezés derengett az arcán. Szantokh levágta az egyik karját is. Teja fel akart tápászkodni a másik könyökére, ekkor Szantokh azt a karját is levágta. Teja elterült a földön, de még élt. — Légy könyörületes, Szantokh! — kiabált fájdalmasan. Sírva fakadt, mint egy gyerek. Szantokh levágta Teja fejét, és teljes erejéből belerúgott. A fej messzire gurult a sötétben. Ekkor a férfi elhajította a kardját, és gyorsan elmenekült. Ezek után is mindenben úgy tett, ahogy bátyja meghagyta. Titokban elment a halotthamvasztóba, megleste, hol égetik Teját, s mikor a máglya hűlni kezdett, de a hozzátartozók még nem jöttek el a hamvakért, gyorsan összeszedte Teja Szingh néhány csontját. Betette a piros szatyorba, ahol ösz- szekeveredtek Gurnam csontjaival. Mikor Teja hozzátartozói elmentek hazulról az elhunyt hamvaiért, Szantokh belépett a házba, és látta, hogy sógornője, Giano szomorúan maga elé meredve ül az ágyon. Fejét a kezére hajtotta. — Ajándékot hoztam neked, Giano — szólt hozzá Szantokh. — Ebben a szatyorban vannak a szeretőd, Teja Szingh csontjai, meg törvényes urad, az én bátyám, Gurnam maradványai. Gurnam kért arra, hogy ajándékozzam neked ezt a szatyrot. Válassz: ma melyikükkel akarsz hálni? Ezzel Giano arcába vágta a szatyrot. Az elszakadt, ahogy az asszony arcának Utő- dött. A csontok szétszóródtak, néhány Giano elébe hullott. A csontokon levő hamu a hajára és a vállára szállt, furcsa látvány volt. A szomszéd házak ablakaiból már jő néhányan figyelték a jelenetet. Szantokh kimerültén leroskadt a szemben levő ágyra, és megszólalt: — Na sógornőm, most már küldhetsz a rendőrökért. Kiegyenlítettem bátyám adósságát! Fordította: ARADI ÉVA novellista. 1931-ben született.
