Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-25 / 17. szám
A KI MIT TUD7-TÓL A KGST-PALOTÁIG Mintegy másfél évtizede, pontosabban 1962-ben a budapesti televízió Ki mit tud?-vetélkedőjén feltűnt egy szimpatikus fiatalember. Nem is azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy fütyült, hanem azzal, ahogyan fütyült. Sokan megesküdtek rá, hogy csalafintaság van a dologban, biztosan elrejtett valamit a nyelve alá. Persze bebizonyosodott, hogy nem, s az évek során rájöttünk, nem holmi felkapott érdekességről volt szó. Hacki Tamás ko- tnoly felkészültségű, tehetséges fiatalember, aki rendkívüli adottságát — nyitott szájtartással képezi és modulálja a hangokat — művészi tökélyre vitte. Ö a világ egyetlen füttyművésze, s amikor éppen nem turnézik — a budapesti MÁV-kór- ház gégeorvosa. — Amikor elkezdtem fütyülni — mondta Hacki Tamás —, mindenki varietészámot akart belőlem csinálni, mert hogy ez milyen mókás, milyen különleges. De ehhez nem volt nagy kedvem. Ismerősöktől kaptam az ötletet, hogy érdemes lenne klasz- szikus zenét fütyülni. Ez izgatott is, tetszett is, és elkezdtem ez irányban tenni is valamit. Már az együttes, az Ex Antiquis megalakulása előtt felléptem egy-egy koncerten. Az együttes, amely az Ex Anti- quis nevet viseli, nyolc éve alakult. Mint a neve is utal rá, régi zenét — klasszikus zenét — játszik modern hangszerelésben. A világon több zenekar próbálkozik hasonló transzkripcióval — átírással —, de ilyen összeállításban és füttyel csak az Ex Antiquis műveli ezt a műfajt. — Nem találkozott az együttes olyan véleménnyel, amely szerint szentségtörés dzsesszesíteni klasszikus zenedarabokat? — Dehogyisnem! A Swingle singers feltűnése egész Európában nagy port vert fel, konzervatív hangok hallatszottak, de amikor már mi színre léptünk, a vita jórészt elült, úgyhogy bennünket könnyebben elfogadtak. Csak egy laptól — mégpedig hazai vidéki laptól — kaptunk lesújtó kritikát, azt írták, hogy bambuszfű szoknyába öltöztetjük a klasz- szikusokat, s hogy Bach forog a sírjában. De hát minden újnak akadnak ellenzői. Mi ezt valami speciális dolognak tartjuk, nem állítjuk, hogy így kell a klasszikusokat játszani, így is lehet, ez egy móka. Érdeklődnek iránta, aztán lehet, hogy öt év múlva már nem lesz divat. Wolf Péter az együttes zongoristája, a hangszerelés — Czidra Lászlóval együtt — az ő munkája. Zeneszerzéssel foglalkozik, időnként egy-egy színház zenei dramaturgja, írt néhány musicalt, évekkel ezelőtt táncdalokat is — némelyikből, pl. a Sziklaöklű Joe-ből és a Most kéne abbahagyni címűből sláger lett. Tavaly végre rajzfilm-zenét írtam és nagyon élveztem, mondta, s arra a kérdésre, mit csinál most, azt válaszolta: Írom azt a szimfonikus könnyűzenét, amelynek nálunk még nincs közönsége. Wolf Péter: — Az a célunk, hogy a fiatalokat elvezessük a beat-zenétől a komoly zenéhez, hogy a koncertzenét a maga eredeti hangzásában is élvezni tudják majd. Ahogy Tamás elfütyüli Mozart Török indulóját, az a gyereknek az alátett ritmusokban még a tánczenéből ismerős, és legközelebb, ha az eredeti dallamot hallja, ismerősnek érzi majd. és nem utasítja el, hanem meghallgatja. Én azt hiszem, ez ennek a „műfajnak“ a legelső és legfontosabb célja. Hogy amit mi csinálunk, az pozitívnak tekinthető, azt hiszem, először is ezért tekinthető pozitívnak. — Én azt hiszem, még valamiért — szól közbe Hacki Tamás. — Azért, hogy szórakoztat és elég nívósán szórakoztat. — Hány tagú az Ex Antiquis? — 'Hacki Tamással együtt öt. Czidra László az egyik legrégibb tag (saját kamaraegyüttese van), blockflőtén játszik, csodálatosan block- flötézik, a világon kevés ilyen van, Kószás László a Zeneakadémián végzett, hegedűtanár, Várna Tibor, a dzsesszvilágban jól ismert dobvirtuóz, és jómagam Az együttes mögött több mint 1850 fellépés van. Hangversenyeztek a leningrádi filharmónia nagytermében, a moszkvai KGST-palotában, a New York-i Rockefeller center 65. emeletén, a milánói konzervatórium nagytermében, Stockholmban a Modern Múzeumban és a Szent Jakab- templomban. a firenzei, pisai, triesti opéraházban, a világ leghíresebb könnyűzenei színházában, a párizsi Olympiában — hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Európán kívül nagy sikerrel szerepeltek Amerikában, Ausztráliában és Űj-Zélan- don. Különösen büszkék arra, hogy Olaszországban, Svédországban úgynevezett nevelő hangversenyeket adtak s hogy otthon állandóan járják a vidéket ifjúsági hangversenyekkel. Hat nagy és hat kislemezük van, ebből mindössze két kislemez készült otthon 'a többi külföldi felvétel. — Ez év január 15-től 31-ig Hacki Tamás és az Ex Antiquis Szlovákiában szerepelt. Melyik koncertjük volt a legemlékezetesebb? — Nem tudnám megmondani. Mindegyik élményt jelentett. — És mi az együttes eddigi legnagyobb élménye? — Hogy majdnem leégtünk. Szó szerint értendő. Nyugat-Berlinben léptünk fel, a Hilton-szállóban laktunk. Egyik éjszaka arra ébredtünk, hogy tűz van. Kigyulladt a szálloda. Éjnek ideién — télen, hiányos öltözékben menekültünk az utcára. Forró és maradandó élmény volt. Mire e sorok megjelennek, Hacki Tamásék már visszatértek NDK-belP turnéjukról, újabb sikerekkel gazdagodva. KOPASZ CSILLA Magyarországi költők versei CSOÖRI SÁNDOR: Szemközt az úton Elindulok, de nem érek haza soha, útközben vagy a lábamat veszítem el, vagy a szél fordul más irányba, jobbról havazni kezd egy váratlanul lesüllyedt halánték, s balról vörösbe izzik át a dombot megszálló moha, és szemközt az úton kivasalt seregek sora, szemközt az úton kivérzők, kivérzettek, szemközt az úton kivégzők s kivégzettek, vas-szélben meggörbülő vas-fű huzatos autóroncs: hamleti pléh-koponya és elefánt-köd és fölravatolozott hó a csámpás utcán és gyerekkocsikból emelt barikád testem ellen, hogy életem folytatását az üresen maradt fekvőhelyekkel együtt lássam, együtt a kiszikkadt fejpárnákkal, alvó csörgőkkel, kézmeleg kilincsektől elszakítva. CSORBA GYŐZŐ: Nem küszködnék 0 nem küszködnék másért az élő másvilágért csak hogy a testi holtak mondhassák el mi módra haltak hogy míg sor nem kerül rám magam ráidomítván a fő változatokra várhassak a végső napokra csak hogy az elfogyandó fényben fogyó halandó önfényem rendre lassan tapasszam és eloltogassam s ne meglepetve dúltan ott és akkor tanuljam mikor az ég leomlott őrizni az emberi rangot. PILINSZKY JÁNOS: Hic et nunc A gyepet nézem. Talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel, mozdítja meg itt és most a világot. BELLA ISTVÁN: Levél, hova is? Már berúgni se tudunk, barátom. Csak ülünk, Kornyadozunk. Korhadozunk. Rögökben szakad le torkunkról a szó — megdöglött fákról a kéreg. Nem énekelünk, nem danolászunk, nem futunk ki a hóba mezítláb, se pucéran a nyárló folyóba. Pedig valaha lábadra ráforrt a rét, bogárzene és virágpor, nekem a testemtől gyulladt meg az ingem, nem az ifjúságtól. A gyertyák égnek el így, lecsorgó lánggal táplálva haláluk. Mégis, mégis ez a föld. S ez az ég is. Még a szél is, ágainkba kapaszkodik, ha azt akarja, hogy szélcsendet csináljon. <D 03 J|| *íü Ji| > igS 03 •1 ^ o m o £gg 2 I > 1 « m ffl S ra ra *-3 m a fej w mtm '« Säg» £ MH re ™bw H p||i 2 3 o gS* * S
