Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-25 / 17. szám
EGYENRUHÁS SZISZ-ELNÖK Az ember megörül, ha utazás közben földivel találkozik, így voltam ezzel jómagam is, amikor a chtelnicei tiszthelyettesi iskolában Pavel Skra- bák mérnök hadnaggyal megismerkedtem. — Rimaszombatban születtem, ahol apám a helybeli szövetkezetben dolgozott. Öten voltunk testvérek. Érettségi után a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola gépesítési karára te lentkeztem — mondja. — A mérnöki oklevelet 1971-ben sze reztem meg. Az első munka helyem a Safárikovói (tornai fai) Egységes Földművesszövet kezet volt. Az ifjúsági szövetség mun kájába már a középiskolában bekapcsolódott. A főiskolán az évfolyam elnöke volt. Megtanult az emberekkel bánni, irá nyítani a politikai nevelő munkát. Ezt a tudását akkor is kamatoztatta, amikor egyéves tényleges katonai szolgálatát töltötte. A hadseregben tisztjelölt szakaszvezető volt s mint alhadnagy szerelt le. A néphadseregben megsze nettek. Marasztalták, maradjon ott hivatásos tisztnek. Inkább a Nemzetbiztonsági Testületet választotta. Nem véletlenül. Nagybátyja és az apósa is a testületben szolgált. Ök voltak a példaképei. Az első évet előadóként a kosicei szakiskolában töltötte. — Feleségem, akivel 1968- ban házasodtunk össze, Bánov- ce nad Bebravou-ban tanító. Fiunk az első osztályba jár — mondja . — Így, amikor lehetőség adódott, ide helyeztettem magam Chtelnicébe, ahol a közúti forgalom irányítását, a gépkocsivezetést és a pszichológiát tanítom. A családdal azonban így is csak a hét végén találkozom. Ilyenkor persze minden időmet a fiammal töltöm s autóval hármasban gyakran bejárjuk a környéket. A SZISZ-hez a Nemzetbiztonsági Testületben sem lett hűtlen. Már Kosicében a járási PAVEL SKRABÄK bizottság tagja, és az egység alapszervezetének elnöke volt. Chtelnicében is ezt a tisztséget tölti be; s a legnagyobb szorgalommal dolgozik. — Szervezetünknek 72 tagja van. Munkánk eredményességé ről tanúskodik, hogy a Belügyminisztérium által a múlt év őszén megrendezett sportvetélkedőn az első helyen végeztünk. Saját zenekarunk van, amely nemcsak a védnökségi alapiskolában lép jel, hanem a környező falvakban és a trnavai Otex vállalatban is, amellyel több éve kapcsolatot tartunk fenn. Tizenegy tagunk pionírvezető. Helyben és az említett vállalatokban is előadásokkal segítjük a fiatalok politikai nevelését. Az említetteken kívül számos kvízt, kérdés-felelet estet rendezünk, s kivesszük részünket a társadalmi munkából is. Az elnök sem tétlenkedik. Az Iskolákban a felnőttek részére is előadást tart a közúti forgalom biztonságáról, és bekapcsolódik a lakosság egységes honvédelmi nevelésébe. Egyszóval igyekszik minden téren úgy dolgozni, hogy másoknak is példaképül szolgáljon. — Szabad időmben autózom, vagy színházba megyek. Régebben horgásztam is — mondja. — Mostanában azonban nem futja az időmből. A bélyeggyűjteményemet is kénytelen voltam a fiamnak aján dékozni. De azért apai tekintélyem révén, még egy-egy új bélyegsorozat beszerzése és elrendezése az én feladatom marad. Pavel Skrabák vidám természetű. szereti a társaságot, a kollektívában kedvelik, s ezért is választották meg újra SZISZ- elnöknek. Tervei közé tartozik, hogy a Nemzetbiztonsági Testületben teljesítendő szolgálat mellett jogi végzettséget szerez. S végül pedig azt is el kell mondani róla. hogy ezekben a hetekben lesz párt- tagjelölt, amit becsületes, elvhű és céltudatos munkával érdemelt ki. NÉMETH JÁNOS ....... .......... ■ ........i.i ,r.i— * MG EGYSZER: VANDÁLOK UTÓDAI Elöljáróban elnézést kell kérnem az olvasótól, amiért bizonyos ismétlésekbe bocsátkozom. Több mint három évvel ezelőtt, valamikor még 1973 februárjában írtam egy kis cikket a vandálokról. Megmagyaráztam, hogy az Értelmező Szótár így jellemzi őket: kíméletlen pusztításairól nevezetes kihalt germán törzs. Elmarasztalásképpen pedig vandalizmuson mindmáig a brutalitást és a kíméletlen pusztító tevékenységet értjük. Ez után a magyarázat után leszögeztem azt a cseppet sem örvendetes valóságot, hogy a vandálok ugyan réges-régen befejezték földi pályafutásukat, de jó néhány utóduk ma is itt él közöttünk. Állításom bizo-- nyítékául felsoroltam néhány tényt is. Például azt, hogy Banská Bystricában a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékmű-múzeumának parkjában ismeretlen tettesek teljesen tönkretették a lágy fémből készült, fejüveg búrával kombinált ízléses és költséges világítótesteket. Kezük nyomán üvegcserép és sötétség maradt. Ugyanebben a cikkben szóvátettem, hogy a vandálfiókák a Banská Bystrica-i poliklinika földszintjén, az egyik orvosi rendelő előtt megcsonkították a fényes, piros műbőrrel bevont sarokpadot, amit a várakozó betegek számára állítottak oda. Szép folyamatosan és módszeresen addig vagdaltak, metszegettek ki az ülőke kárpitjából kisebb-nagyobb téglalapokat meg négyzeteket, amíg a műbőrből már legalább másfél négyzet- méternyi hiányzott, és a bevonat alatti puha bélés egy részét durván kicibálták. A „balesetet szenvedett“ ülőkét azután kicserélték, és már vagy két éve, szép, piros műbőrrel borított kerevetféleségek szolgálják a betegek kényelmét. Hogy meddig? Nem tudom. Mert éppen az egyik ilyen ülőalkalmatosság késztetett arra, hogy újból a vandálok utódai ellen emeljem jel szavam. A minap ugyanis ott jártam a poliklinika folyosóján és pillantásom önkéntelenül is az ülőkékre tévedt. Merő véletlenségből pontosan oda, ahol a cseresznyepiros műanyaggal bevont támlába ismeretlen vandálfióka — feltehetően jó éles zsebkéssel — szép szabályos négyzetet metszett. Hogy miért? Mi volt e fura szórakozás indítéka? Fogalmam sincs róla. Ugyanúgy nincs róla sejtelmem, mint arról, hogy a közép-szlovákiai kerület székhelyén miért rongálták meg jó néhány autóbuszmegállónál a menetrendet. A fényezett, kemény kartonlapra géppel írt sorokat, amelyek naponta több ezer utast tájékoztattak, először összefirkálták, azután, hogy művük tökéletes legyen, leszaggatták. Sőt, láttam olyan megállót is, ahonnan a lámpaoszlopra szerelt, fémlapra ragasztott és már előzőleg összemázolt menetrend egyszerűen eltűnt. Pedig elég bonyolult és hosszadalmas művelet lehetett meglazítani és leszerelni több erős fémcsavart. Ki és főleg miért fejt ki ilyen aktivitást? Sejtelmem sincs róla. Hasonlóképpen az is titok marad számomra, hogy miért tördös- ték ki a kerületi székhely főterén és főútvonalán több telefonautomata bódéjának vastag üvegfalát. Hiszen az automatákat rengetegen veszik igénybe. Még a vandálok utódainak is szüksége lehet rájuk olykort De hát — úgy látszik nemcsak nekem tűnnek fel ezek a kirívó visszásságok. Egyik vidéki lapunkban olvastam a minap, hogy Ziar nad Hronom környékén már régebben elhagyatva búslakodik egy autóbusz-pótkocsi. A cikk szerzője méltán teszi fel a kérdést: vajon ki „feledkezett meg“ róla, vajon hol nem hiányzott a pótkocsi az év végi leltárból? Egyszersmind azonban megjegyzi azt is, hogy ismeretlen kártevők ja tulajdonosoktól eltérően) nem feledkeztek meg az árválkodó közlekedési eszközről. Először sorra beverték az ablakait, azután összeszabdalták az üléseket és legvégül, megcsonkítottak rajta és benne, amit csak lehetett. Persze, mindezen tények felsorolása után szememre vetheti valaki, hogy miért foglalkozom ilyen apróságokkal. Kár koptatni a ceruzát, fogyasztani a papírt. Szerintem azonban semmiképpen sem kár. Mert igaz ugyan, hogy országunkat nem a rombolás, hanem éppen ellenkezőleg, szorgos építő-szépítő igyekezet jellemzi. Városaink, jalvaink rohamosan fejlődnek, s állampolgáraink kötelezettségvállalásai nyomán új utak, iskolák, óvodák, kultúrházak, sportlétesítmények épülnek. Szebbé, kulturáltabbá, kényelmesebbé válik az életkörnyezet. Hogy csak egyetlenegy példával éljek a sok ezer közül: a luőeneci (losonci) járás üzemeiben, városaiban, falvaiban több mint 2000 kollektív és 4700 egyéni kötelezettségvállalást írtak alá a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére (112 millió korona értékben]. A felajánlások, amelyek város- és faluszépítésre, valamint a szolgáltatások fejlesztésére irányulnak,' több mint 70 millió korona értéket képviselnek. A vandálutódok felsorolt csínyei az építőkészség mellett valóban jelentéktelenek. De annál inkább felháborítóak, kirívóak, károsak és közösségellenesek. Éppen ezért kell felfigyelni rájuk. A pedagógusoknak, a pszichológusoknak és az illetékes társadalmi szerveknek kellene odahatniuk, hogy egyesek végre megértsék: ami a miénk, az az enyém isi A családokban, iskolákban már zsenge gyermekkorban jobban tudatosítani kellene ezt a „miénk-enyém elméletet". Ahol pedig a vandálfiókát tetten érik, meg kellene vele fizettetni az okozott kárt. Ha a szép szó nem segít, érvényesíteni kellene a szocialista törvények javító és nevelő erejét! RÉNYI MAGDA Dúczé Irán és a brigád néhány tagja VIRÁGOK TÉLEN-NYÁRON Az utóbbi években Komárnóban (Komárom) egyre több zöldövezetet, virágos parkot láthatunk. 1975-ben például, hazánk felszabadulásának 30. évében, kora tavasztól késő őszig virágdíszben pompázott a város. Az ősz elmúltával sem fogyott el a virág, sőt a városi és üzemi konferenciák küldötteit a legnagyobb télben is minden alkalommal gyönyörű szegfűcsokrokkal feldíszített termek fogadták. A gyönyörű virágok mind-mind a Komáromi Műszaki Szolgáltatások virágkertészete dolgozóinak szorgalmas munkáját dicsérik. Közvetlenül a nőnapi ünnepségek előtt látogattam el a Műszaki Szolgáltatások Nová Stráz (Űrsújfalu) közelében levő üvegházába, ahol télen-nyáron illatoznak a virágok. A vidáman nótázgató asszonyok gyakorlott mozdulatokkal, csipeszek segítségével alig egy centiméter nagyságú zöld hajtásokat ültettek át a virágágyakba. A virágkertészet vezetője Somogyiné Szabó Éva mérnök. A fiatal mérnöknő a Budapesti Kertészeti Főiskolán szerezte meg diplomáját az elmúlt évben. Mint elmondotta, a főiskola elvégzése után azonnal a virágkertészetbe jelentkezett gyakorlatra, mert itt nagyszerű lehetőségeket látott arra, hogy a gyakorlatban megvalósíthassa mindazt, amit a főiskolán tanult. A szolgáltatóüzemnek Őrsújfalu mellett 23 ár területen korszerű, fűtőberendezéssel ellátott üvegháza van, amelyhez a jövőben még további két üvegházat építenek. A Lur-45 típusú üvegház szénfűtésű — de ezen a télen már részben meleg vízzel fűtötték. A virágkertészet területén ugyanis a magyarországi kútfúró szakemberek hőforrásra leltek. A mérnöknő a továbbiakban elmondotta, hogy elméleti ismereteit nem tudná érvényre juttatni, ha nem volna a nagyszerűen dolgozó munkáskollektívája, amely méltán nyerte el a szocialista brigád címet. A brigád tagjai nagyon lelkesek, örülnek az elért eredményeknek, sikereiknek. Amint elnéztem, a csipeszekkel való kiültetés amolyan „piszmogó munka“, sok-sok türelmet igényel. Arról is meggyőződtem, hogy a kollektíva tagjai kedvvel és türelemmel végzik a munkát. A türelem rózsát terem, tartja a közmondás, s az ő esetükben a türelem szegfűt terem, mégpedig nem is keveset. Az elmúlt évben több mint 500 ezer szál gyönyörű szegfűt, 4—4 ezer jácintot és tulipánt, ugyanennyi nárciszt értékesítettek. A szocialista brigád vezetője Dóczé Irén, tagjai: Pataky Irén, Bohoüová Olga, Benkó Erzsébet, Nagy Irén, Hajós fúlia, Kiss Ilona, Harmanovská Anna, Küazíková Helena, Csepy Márta, Csölle Teréz és Sárközi Mihály. A brigádban nagyon jő közösségi szellem alakult ki, összeforrott, egységes kollektívát képeznek. Rengeteg munkát végeztek el szocialista felajánlásuk keretében. Nagyon gyakran segítenek a városi kertészet dolgozóinak virágok és díszcserjék kiültetésében. A kollektíva látja el díszfákkal, egynyári és kétnyári növényekkel a város parkjait. Céljuk az, hogy egész évben legyen virág. A nemzetközi nőnap csaknem minden évben a legnagyobb akció közé tartozik ebben a virágkertészetben. így volt ebben az évben is. A 28 ezres városban és környékén nagyra értékelik a nők munkáját, és ezt évről évre virággal is kifejezésre juttatják. A virágkertészet tagjai jól felkészültek, és valamennyi igénylőt kielégítettek. A kollektíva tagjai tehát ezúttal is helytálltak. A nőnap után sem következett megállás. Komoly munkához láttak. Elérkezett ugyanis a szegfűtövek kicserélésének ideje. A mintegy 105 000 szegfűpalánta kiültetése nem kis dolog, hiszen ezenkívül 300 000 egynyári palánta, 700 tő krizantém, 10 000 hagymás virág kerül kiültetésre. KOLOZSI ERNŐ ÚJ szó So mogyi né Szabó Éva (Faál Gyula felvételei)j
