Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-25 / 17. szám

A MEZ0GAZDASA6 CEPISlTESE 1976-OAN A közelmúltban Tir. Bohumír Safra- 1a, a Zbrojovka TGE kereskedelmi igazgatója, Rudolf Riha, az Agrozet Brno. foief Gálán, az Agrotechnika Zvolen. valamint ing. laroslau Posled- nik, az Ágra Prelouc igazgatója, továb­bá Rudolf Kinél, a Motokov Praha igazgatóhelyettese sajtótájékoztatón ismertették az 5. ötéves terv eredmé­nyeit. valamint az 1976-os évre elő­irányzott feladatokat a mezőgazda­ság gépesítésében. Csehszlovákiában a mezőgazdasági gépek gyártásával és forgalmazásá­val a Zbrojovka termelési-gazdasági egység hét vállalata és négy keres­kedelmi célszervezete foglalkozik. A vállalatok munkáját az elmúlt évek­ben a fokozatosan elmélyülő szako­sodás és munkamegosztás, a nemzet­közi szocialista gazdasági integráció­ba való bekapcsolódás, s a mezőgaz­dasági termelés koncentrálásához va­ló alkalmazkodás jellemezte. Az 5. ötéves tervidőszakban példá­ul az Agrostrof Prostéjov vállalatban a termelés 57,7 százalékkal, az ex­portfeladatok teljesítése pedig 230 százalékkal növekedett. Itt gyártják többek között a XIV. Brnói Nemzet­közi Gépipari Vásáron aranyérmet nyert komlófésülő gépeket, az NTVS 4-1 függesztett begyűjtőkocsikat, a TZ 4 K 14-es kistraktorokat, a négy- és hatsoros burgonyaültetőket, főleg pedig az SPS 420-as járvaszecskázó- kat és a 2t 420-as vágóadaptereket. Az ötéves tervidőszakban beszüntettek számos nem mezőgazdasági jellegű termelést, egyes termékek gyártását pedig a gép- és traktorállomásoknak adták át. A termelési program átépí­tése után jelentősen megnövekedett a vállalat szerepe a nemzetközi szocia­lista integrációban. A Zbrojovka TGE másik jelentős vállalata, az Agrostrof Pelhrimov az 5. ötéves tervidőszakban az előirány­zott 57,9 százalék helyett 75 százalék­kal növelte a termelést, s az export­feladatok teljesítésében az előirány­zott 27,1 százalék helyett 139,3 szá­zalékos növekedést ért el. A tervezett termelési feladatokat a mezőgazdasá­gi gépek és pótalkatrészek gyártásá­ban összesen 99 millió korona érték­ben teljesítették túl. A vállalat fő termékei közé tartoz­nak a fejőgépek, a halszálkás fejőhá­zak, valamint a legújabban kifejlesz­tett DZKD 15-ös körfejőház, a RUR 5-ös trágyaszóró, a ZTR 165-ös rotá­ciós kaszálógép, valamint az SKPU 220-as függesztett járvaszecskázó. . Az Agrostrof Jicín vállalat az el­múlt tervidőszakkal kapcsolatban szintén jó eredményekről számolhat be, hiszen a termelést 45,8 százalék­kal, a szocialista államokba irányuló exportot négyszeresére, a kapitalista államokba 1,63-szorosára növelték. A vállalat termelése a cukorrépa ter­mesztésének gépesítésével függ ösz- sze. Az utóbbi évek jelentősebb ered­ményeihez tartozik a 6 ÖCS hatsoros önjáró répafejelő, valamint a 6 JECZ elektronikus rápaegyelő kifejlesztése. A vállalatban 5 év alatt összesen 7 új géptípust fejlesztettek ki, amivel gyakorlatilag az egész termelési prog­ramjukat felújították. Ebben az évben 11.4 százalékkal növelik a mezőgaz­dasági gépek gyártását, s megkezdik a jól bevált háromsoros répafejelő és répakiszántó gépek felújított típusai­nak, valamint az SU 75-ös egytenge­lyű kistraktorok gyártását. A letovicei Letostroj vállalat fő fel­adata az állattenyésztés gépesítése, a különböző takarmányozási és egyéb berendezések gyártása. Az 5. ötéves tervidőszakban sikeresen teljesítették az új berendezések fejlesztési prog­ramját, összesen 23 feladaton dolgoz­tak, ebből 12 feladatot már megol­dottak és nyolcat már a gyakorlat­ban is bevezettek. Az idén már a gyártás növelése kerül előtérbe, amit 15.5 százalékos arányban irányoztak elő. A Humpolecl Gépgyárukban a hid­raulikus rakodók gyártására szakosí­tották a termelést, a termékek 40 szá­zalékát külföldre; főleg Lengyelor­szágba és Magyarországra exportál­ják. A vállalat fő terméke az UNHZ 500 as hidraulikus rakodó, amit az idén már felújított változatban gyár­tanak. Az elmúlt időszak sikeres fej­lesztési eredményei közé tartozik az UNHZ 750-es és az NKC 800-as rako­dó. A 6. ötéves tervidőszakban a vál­lalat gyártási programja a hidraulikus részegységek szakosított gyártására is kiterjed. A Zbrojovka termelési-gazdasági egységben külön fejezetet képez a traktorok, a világszerte népszerű Ze- torok gyártása. A ZKL Brno vállalat soklodalú termelésében a legfőbb he­lyet Jogialják el a traktorok. Tavaly összesen 39 545 traktort gyártottak, s az egész ötéves tervidőszakban 80.7 százalékkal, illetve 17 675 darabbal növelték a traktorok gyártását. A tő­kés piacokon, az iparilag fejlett és a fejlődő államokban állandóan nagy az érdeklődés a vállalat kiváló( minő­ségű termékei, az I. egységesített sor­hoz tartozó traktorok iránt, e gépek kivitelével ezért jelentős népgazdasá­gi feladatokat is teljesítenek. A hazai mezőgazdaságnak viszont inkább a na­gyobb teljesítményű, a II. egységesí­tett sorhoz tartozó traktorokra lenne szüksége. Már megkezdődött a Z 8045-ös, a Z 12011-es és a Z 12045-ös traktorok szériagyártása, s elkészül­tek a Z 16045-ös traktorok első min­tapéldányai is. A II. egységesített sor egyes típusainak gyártását azonban jelentősen befolyásolják a termelési szakosítás átszervezésével járó kez­deti. nehézségek, a motorok gyártását ugyanis teljes mértékben a Martini Nehézgépipari Művek vette át, a haj­tott első futóraűveket pedig a Román Népköztársaság szállítja. Ezzel ma­gyarázható, hogy az 5. ötéves tervidő­szakban a választék szempontjából nem sikerült teljesíteni a mezőgazda- sági üzemek számára előirányzott szállítási feladatokat. A szlovákiai mezőgazdasági üzemek például a ter­vezett 16 800 traktor helyett 1693 traktort kaptak, de a Z 8011-es és a Z 12045-ös traktorokból az előirány­zottnál 1215-tel kevesebbet, viszont az I. egységesített sorhoz tartozó traktorokból (Z 3511 — Z 6711) 1433 darabbal többet. Hasonló volt a helyzet a külföldről behozott trakto­roknál, ahol az előirányzott T 150 K traktorokat főleg a DT 75-ös trakto­rok helyettesítették, bár a K 700-as traktorokból 30 darabbal több érke­zett a tervezettnél. Ezek a problé­mák még az idei szállításokat is kí­sérni fogják. A Zbrojovka TGE vállalataiban 1976-ban a mezőgazdasági gépek és gépalkatrészek gyártása 6,6 százalék­kal növekszik, ugyanakkor a szocia­lista országokba irányuló kivitel elő­irányzott növekedése 14,8, a kapita­lista országokba irányuló kivitel nö­vekedése pedig 9,3 százalékos. Ez az irányzat összhangban van a nemzet­közi kooperáció szükségszerű elmé­lyítésével, ami egyúttal elősegíti a különböző speciális gépek, például a kukorica, a napraforgó, a hüvelyesek, valamint a zöldségfélék termesztésé­hez és betakarításához szükséges gé­pek behozatalát. A hazai mezőgazdasági gépgyártás legfájóbb pontja az, hogy hiányzanak a kapacitások a kifejlesztett és ma­gas műszaki színvonalon álló gépek tömeges gyártásához. A partnerek — főleg a Szovjetunió — az egyes gép­típusokból olyan mennyiségeket igé­nyelnek, amelyek legyártása egyelő­re megoldhatatlan. Folyamatban van ezért a termelőkapacitások kibővítése az SZSZK területén is, egyrészt a meglevő üzemek fejlesztésével, pél­dául Komáromban, másrészt pedig új lehetőségeket is keresnek az egyes progresszív géptípusok, többek között a '6 JECZ répaegyelő gyártására. A szlovákiai mezőgazdasági üze­mek egyébként ebben az évben 1160 E 512-es kombájnt, 490 Nyiva kom­bájnt és 250 Kolosz kombájnt, 2800 RZS 160-as és ZTR 165-ös rotációs kaszálógépet, 270 SPS 420-as járva- szecskázót, 980 SKPU 220-as függesz­tett járvaszecskázót, 1000 darab szov­jet KS 1,8-as és KS 2,6-os járvaszecs­kázót. az NDK-ból 290 darab E 301-es rendrakó takarmánykaszálót, 800 da­rab lengyel RVS 130-as stabil szecs­kavágót, összesen 790 burgonyabe­gyűjtő gépet, 220 burgonyaosztályozót, 130 háromsoros répafejelőt, 180 há­romsoros répakiszántót, 60 hatsoros répafejelőt és 80 szovjet hatsoros ré­pakiszántót kapnak. A traktorok szá­ma 4900 darab 1. egységesített sorba tartozó traktorral, 1800 darab II. egy­ségesített sorba tartozó traktorral, 100 darab K 700-as és 465 darab Sko­da 180 T traktorral gyarapszik. A to­vábbi gépek között 1400 T 032-es trá­gyaszóró, számos pótkocsi, nagy be­fogadóképességű taka rmányf elszedő kocsi, 1275 RUR 5-ös trágyaszóró, s számos további gépi berendezés szere­pel. Az állattenyésztés beruházásai­hoz többek között 40 DZKD körfejő­házat is szállítanak. MAKRAI MIKLÓS l­M em egyszerű a válasz erre a kérdésre, hiszen az egész „körhinta“ ebben az ügyben tele van sajátos problémákkal. Mezőgazdasági anyagi­technikai rendszerünkben a pótalkatrészek választé­ka körülbelül 116 000 tételre terjed ki, s ezek 70 százalékát behozatalból fedezzük. A pótalkatrészek fogyasztása állandóan növekszik. Az 5. ötéves terv országos viszonylatban mezőgazda- sági gépi pótalkatrészekből 10 milliárd 268 millió korona értékű szállítást irányzott elő. A valóság azonban csaknem 340 millióval volt nagyobb. A me­zőgazdasági gépek és berendezések hazai és impor­tált pótalkatrészeinek tervezett szükséglete a 6. öt­éves tervidőszakban már 12,5 milliárd koronás érté­ket képvisel, ami a megelőző ötéves időszakhoz vi­szonyítva csaknem 19 százalékos növekedést jelent. A hazai és a külföldi gépgyártó ‘vállalatok kapa­citásainak azonban megvannak a maga határai, s a pótalkatrészek gyártását nem lehet a végtermékek rovására növelni Hiszen az 5. ötéves tervben csu­pán a Zbrojovka TGE vállalataiban a pótalkatrészek gyártása a kapacitás 79 százalékát kötötte le: Ho­gyan lehet tehát megoldani a fennálló diszpropor- ciót s elhárítani a fogyasztók szükségletei és a ter­melés lehetőségei közötti feszültséget. Bizonyára részben a gyártó vállalatokban, részben pedig a ke­reskedelmi hálózatban tett intézkedésekkel. A csehországi kerületekben az ÚPTZ, Szlovákiában pedig az Agrotechnika feladata, hogy minden lehe­tőséget kihasználjanak a helyzet javítása érdekében. Ezért például megszervezték az olyan elhasználódott és meghibásodott alkatrészek összegyűjtését és fel­vásárlását, amelyek alkalmasak a felújításra. Ezt a felújítást a már megkötött szerződés értelmében a gép- és trakto’rállomások, valamint a mezőgazda- sági gépjavító központok fogják végezni. Célravezető intézkedések vannak folyamatban a ke­reskedelmi hálózat szakosításában is. A korábbi ela­LESZ-E ELEGENDŐ PÓTALKATRÉSZ ? dási rendszert, amelyben járásonként a pótalkatré­szek teljes választékát árusították, szakosított keres­kedelmi-műszaki központok váltják fel, amelyek csak a kijelölt gépekhez árusítanak majd alkatrészeket, nagyobb területi egységek keretében. A kereskedelmi hálózatban olyan rendszert is be­vezettek, hogy a szűk keresztmetszetű pótalkatré­szekről — ezek körülbelül 1000 tételt képeznek — központi nyilvántartás nyújtson állandó áttekintést, melynek alapján gondoskodni kell arról, hogy a rak­tározott készletek ne süllyedjenek a megállapított minimum alá. Azonban a fogyasztóknál, a mezőgazdasági válla­latokban is szükség van bizonyos intézkedésekre. A vállalatok szervezeti átépítésével összefüggésben végre kell hajtani a pótalkartész-raktárak koncent­rálását is, éspedig a kooperációs társulásoknak meg­felelően. El kell érni, hogy minden 4—5 ezer hektá­ros kooperációs körzetben egyetlen raktárban legye­itek összpontosítva a pótalkatrészek, a körzet vala­mennyi mezőgazdasági vállalata számára. Tudott dolog, hogy a szövetkezeti raktárakban mindeddig nem vezették be a készletek forgalmának és - a pótalkatrészek fogyasztásának következetes nyilvántartását, s ezért nem is érvényesítik eléggé a gazdaságosság szempontjait. Az sem ritka eset, hogy egyes pótalkatrészek hiányát teljes mértékben az az egészségtelen pszichózis okozza, hogy a leg­jobb megfelelő készletekkel rendelkezni otthon, „tar­talékban“, s szükség esetén nem kell napokig kutat­ni utána. A gépjavítás rendszerét összhangba kell hozni a mezőgazdasági vállalatok egyre nagyobb koncentrá­lásával és egyre jobban elmélyülő szakosításával. A gép- és traktorállomások és a mezőgazdasági gép­javító központok az állami mezőgazdasági politika végrehajtói, s mint ilyenek, a fejlődés adott szintjé­nek megfelelően szervezik és irányítják a mezőgaz­dasági gépi felszerelésről való gondoskodás rend­szerét. A gépek rendszeres javítása, karbantartása elkerülhetetlenül fontos a mezei munkák folyama­tosságának biztosítására az egyes időszakokban. Ugyanakkor jelentős mértékben befolyásolja a mező- gazdasági termelés költségeit. Szocialista mezőgaz­daságunk új fejlődési szakaszában, amikor egyre több a mezőgazdasági vállalatokban a második ge­nerációhoz tartozó, nagy teljesítményű gépek száma, a gépjavítás rendszerének még fokozottabb a jelen­tősége. A pótalkatrészek körüli helyzet valóban tele van számos problémával. A kiutat csak közös összefogás­sal lehet megtalálni, a gépgyártó vállalatok, a ke­reskedelmi szervezetek, á gépjavító vállalatok és a mezőgazdasági termelők szoros együttműködésé­ben. JAN DUSÍK 1976. IV. 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom