Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-11 / 15. szám
6 A Szabad Európa Rádióban 1400 ember dolgozik, ebből a csehszlovák osztályon 71 emigráns. Heti műsoridejük 550 óra, naponta 19 órán át ötnyelvű műsort sugároznak — a Rádió Liberty orosz nyelven is. Mindkét adót 12 tagú vezetőség irányítja, és e vezetőségi tagok többsége, nem hivatalosan, az USA tábornoki karának vagy a Központi Hírszerző Ügynökség különféle hivatalainak a szolgálatában áll. A két állomást évente több mint 50 millió dollárral dotálják az USA állami költségvetéséből. Idézem, hogy mit írt erről a „hidegháborús maradványról“ —, ahogy a Szabad Európát Fulbright amerikai szenátor nevezte — a Monde dip- lomatique című francia folyó irat: „Nem az a lényeges, hogy a Szabad Európát közvetlenül az amerikai titkosszolgálat szubvencionál ja-e,- vagy pedig más tiszteletreméltóbb forrásokból kap pénzt. Az a, döntő, hogy a nyugati propaganda ütő ereje abban a pszichológiai háborúban, ami az enyhülésre való tekintet nélkül folytató dik ...“ Most pedig nézzük meg, hogy ez az állítólagos nyilvános tájékoztatási eszköz és szerkesztői hogyan gyűjtik és vásárolják '— az amerikai hírszerzés ügynökeinek hidegvérű cinizmusával — az információkat, pletykákat, híreszteléseket, hazugságokat, rágalmakat, fantazmagóriákat és hazaáruló adatokat. Figyeljük meg, hogy ehhez mennyire „gyomor kell“. Cook és Belluá cinkosainak viszont van gyomruk, bár az itt ismertetett események időpontjában még Walter és Pecháíek cinkosai voltak. Persze, az ilyen gyomrot tréninggel kell erősíteni. Szemléltetőnek Ladislav Niínansk^t mutatjuk be, a Szabad Európa csehszlovák osztályának egyik dolgozóját. A Hlinka-gárda egykori funkcionáriusát Csehszlovákiában mint háborús bűnöst halálra ítélték. 1944 decemberétől 1945 májusáig az Edelweiss nevű különleges náci alakulat parancsnokaként lövette agyon Szlovákiában a védtelen embereket. Az Eidlin-ügy Pavel Minafík a Szabad Európa Rádióban a CIA számos közvetlen dolgozójával kötött ismeretséget. Ismerte például Sam Lyont, a Szabad Európa Rádió egyik analitikai osztályának vezetőjét. Ez az ember a lustaságáról híres, és csak a CIA segítségével tartja magát. Brown viszont az amerikai hadsereg őrnagya. A Szabad Európában tevékenykedő CIA-ügy- nökök között, elsősorban intelligenciája és haladó nézetei miatt, nem túlságosan közkedvelt. Brown nagyon bíráló hangnemben nyilatkozik az olyan főnökök tulajdonságairól, mint Ralph Walter, az egykori és Ri- chard Cook, a jelenlegi főnök. A CIA további embere egy bizonyos Robinson, aki mint a Szabad Európa magyar osztályának politikai tanácsadója tevékenykedik. Tud oroszul, paszszívan magyarul, és ezt a két nyelvet a katonai hírszerző iskolában sajátftattn el. Nagyon érdekes, hogy ezek az emberek a Szabad Európa Rádió fizetési jegyzékében szerepelnek. azonban fizetésüket a CIA visszatéríti. Minket azonban a CIA-ügyno- köknek ebből a nem teljes névsorából Fred Eidlin személye érdekel. Pavel Minafík már 1968 szeptemberében megismerkedett vele. Eidlin elég tűrhetően tudott csehül, és 1968— 1969-ben, a csehszlovák osz'álv tanácsadójaként dolgozott. Szószátyár. naiv amerikai volt. aki munkaügyi szempontból a csehszlovák diákok és fiatalok iránt, mint magánember pedig a cseh lányok iránt érdeklődött, okik augusztus után szép számmal lődörögtek München utcáin. Etdlinnel nem volt nehéz megbarátkozni, és ez Pavelnek valóban nagyon gyorsan sikerült Egyszer nagyszabású mulat Ságot rendezett néhány cseh lány számára, ahol a vendégek között jelen voltak az egyik prágai lap titkárnői is. Eidlin az ital hatására bevallotta, hogv a CIA számára dolgozik Az ugyancsak jelenlevő Slavo Vol- ny sem akart lemaradni, ezért szintén azzal dicsekedett, hogy közeli kapcsolatban áll a Központi Hírszerző Ügynökséggel, jóllehet ez akkor még nem volt igaz, bár nagyon óhajtotta. Ebben a megtiszteltetésben csak később részesült. Fred Eidlinf jól előkészítették a feladatára. Az USA-ban tanult, ahová szülei a húszas években vándoroltak ki a Szov jetunióból. Eidlin a pohár mel lett elmondta Minafíknak. hogv amikor az indiaoai egyetemen tanult, tanulmányt dolgozott ki Csehszlovákia Kommunista Pártjáról, és a munkájához szükséges anyagot már akkor a Szabad Európa Rádiótól kapta. Hírszerzői karrierjére Euró pában készült fel, a francia, a svájci és az ausztriai főiskola kon. A CIA lehetővé tette, hogy 1963-tól kezdődően rendszeresen utazhasson Csehszlovákiába. Nem kell hangsúlyozni, hogy nálunk a szocialista rendszer ellenségei közé tartozó fiatal emberekkel barátkozott. Sőt sokat segített közülük külföldre is. Eidlin teremtette meg hazánkban a reakciós elemek kapcsolatát a Szabad Európa Rádióval. Ezt a tevékenységét jutalmazták, amikor augusztus 23-án, két nappal az után, hogy szövetségeseink internacionalista segítséget nyújtottak, kine vezték a csehszlovák osztálv politikai tanácsadójának. Munkahelyére is egyenesen Prágából érkezett. Eidlin munkaügyileg sűrűn érintkezett Pavel Minaríkkal. Különféle okmányokat adott át, megmagyarázta, hogyan kell megszerkeszteni a megfelelő politikai célkitűzéseket, irányzatokat, és milyen anyagokat kell megszerezni Csehszlovákiában. E barátság révén Pavel csakhamar érintkezésbe került azokkal az emberekkel, akik Csehszlovákiából küldték, vagy személyesen hozták az anyagokat a Szobád Európába. Ebben az időben ismerte meg Pavel a Szabad Európa egész gépezetét is. Januárban és februárban, amikor Csehszlovákiában diákok tüntetéseket és sztrájkokat szerveztek, Eidlin azzal dicsekedett, hogy ezekről az akciókról még megvalósulásuk előtt tudomást szerez. Knauf CIA-ügynök, a Szabad Európa Rádió igazgatóságának egyik tagja (akit 1972-ben visz- szahívtak, mert már túlságosan ismert volt), jutalmakat fizetett azoknak a főiskolásoknak, akik Prágából szállították a híreket. Eidlin ezeket a diákokat szinte a karjuknál fogva rángatta be a Szabad Euróna Rádió épületébe, hogy beteges dicsvágyát kielégítendő, henceghessen sokrétű kapcsolataival, és a diákokat a kantinban is megvendégelte 1969 második felében érkezett meg Prágából egy 3. nevű diák. a Szabad Európa személyi informátora, a CIA közvetlen munkatársa. A kapu előtt találkozott Frantisek TomáS úgyne vezett szerkesztővel, aki azelőtt Frantisek Smrcek néven volt a Flóra hotel portása, a náci megszállás idején pedig kolla- boráns volt. és a nagy nyilvá nosság előtt a következő sza vakkal fogadta: — Hát megérkezett Prágából' Fred Ficilin már várja, és az anyagért azonnal fizet. Pavel. aki véletlenül szemtanúja volt ennek a jelenetnek, nem győzött csodálkozni afe lett, hogy a Szabad Európa Rádió szerkesztői a csehszlovákiai eseményekről mámorosán, még a legalapfokúbb konspirációs elveket is mellőzték, és ügynö keiket, informátoraikat nyilvá nosan kompromittálták. Valamivel később Eidlin hír télén eltűnt a Szabad Európából. Pavel természetesen - nem tévesztette szem elől. Eidlin ismét kezdett Csehszlovákiába utazgatni, és negyedik útja al kaiméval, 1970-ben, kémkedés bűntette miatt letartóztatták. A CIA fecsegő ügynöke tulajdon képpen saját maga okozta a vesztét, de éppen fecsegő tér mészetének köszönhető, hogv számos más személy tevékenységére is fény derült. Eidlin bírósági vallomását később And rej Czechowicz százados, a lengyel hírszerző egészítette ki. Amikor büntetését letöltötte és kiutasították Csehszlovákiából, dicstelenül tért vissza Münchenbe, ahol szigorúan megtiltották, hogy a Szabad Európa alkalmazottaival érintkezzen. Amikor végre visszatérhetett az USA-ba, fizikailag bántalmazták és félreállították. Tehát a CIA egyik amerikai ügynökének európai kalandja ezzel véget ért, de az információkat továbbra is hasonló mód szerekkel szerzik, az informátorokat pedig kémkedésre hasz nálják fel. A CIA a Szabad Európában az ún. mozaik-rendszert alkalmazza. Ebbe belefér bármilyen, tehát minden infor máció. Sokszor éppen a semmitmondó csekélység az értékes. Ezeket az információkat a Szabad Európában több ember gyűjti, és ezek közé tartozott dr. Jaroslav Pechácek fia, Pavel és Adolf Kypéna is. A mozaik-rendszer például azt jelenti, hogy mindazokat a leveleket, amelyek a szocialista közösség országaiból érkeznek a két müncheni leadóba, gondosan kiértékelik, és a használható híreket külön mérlegelik. Az információszerzés egy másik módja, hogy kifaggatják azokat, akik a szocialista országokból utaznak — szolgálatilag, vagy magánemberként — a kapitalista országokba. A már említett emberek azt az utasítást kapták az amerikai hírszerző szolgálattól, hogy lépjenek kapcsolatba a szocialista államok polgáraival, igyekezzenek tőlük anyagot szerezni és végül megnyerni őket az együttműködésnek. Pavel Pechácek után, aki ma Washingtonban dolgozik, az Amerika Hangia leadóban, ezt az ugyancsak erős gyomrot igénylő munkát Milan Schulz végzi, az irodalmi megújhodás egyik prófétája és a CIA ügynöke, akit már a hatvanas években Monte Carlóban szerveztek be. További agilis munkaerő Imrich Kruz- liak, aki már a Hlinka-gárdá- nak is nagyon agilis funkcionáriusa volt. Pavel Minafík olyan anyagokhoz is hozzájutott, amelyeket Pavel Tigrid, Ludék Pachmann, jirí Pelikán és mások juttatnak a Szabad Európába. Az egyik módszer az, hogy egyenesen a CSSZSZK területén kémkednek. Emellett a Szabad Európa nem válogatós, egyaránt érdeklik á gazdasági és a politikai élet, a kultúra és a sport területéről szerzett információk. Az utóbbi időben a Szabad Európa főleg olyan anyagot kér informátoraitól, amelyek megfelelnek a pszichológiai hadviselés sajátos követelményeinek. Ebbe a kategóriába tartoznak a lakosság hangulatáról, az állampolgároknak az egyes eseményekkel kapcsolatos véleményéről szóló adatok, amelyek alkalmasak arra, hogy felhasználásukkal az országon belül nemzetiségi ellentéteket szítsanak, továbbá azok a jelentések, amelyek ötletekül szolgálnak, hogyan lehetne ' a legjobban befolyásolni az értelmiséget, az ifjúságot, a munkásokat, s milyen jelszó segítené elő a leghatásosabban az ún. belső dialógus — vagyis a belső bomlasztás kialakulását. Mindez a Szabad Európa számára „különleges információ“, „különleges' anyag“. Azonban ezzel a megjelöléssel csak azt akarják álcázni, hogy az információkat kémkedésre használják fel és elsősorban a CIA parancsára szerzik be. így néz ki tehát az „ártatlan információ“ szabad cseréje az ugyancsak „ártatlan“ müncheni tájékoztatási eszközökben. Az anyagra rányomják a pecsétet: Strictly Conjidential — szigorúan bizalmas. Egy példa láttatja, hogyan használta fel a Szabad Európa Rádió az ■igyik ilyen információt. 1969. augusztus 29-én a prágai informátor Karéi Jezdínsk^röl szóló adatokat adott át. Jezdínsk? akkor a Csehszlovák Rádió belgrádi tudósítója volt. Ez az információ késztette a hírszerző szolgálatot arra, hogy haladéktalanul utána küldje a maga emberét és állást ajánljon fel a Szabad Európa Rádióban. A prágai ■ információban rögzített jellemzése olyan mutatós volt, hogy a CIA urai úgy vélték, megérett a „defektusra", ahogyan ~a CIA szóhasználatában a hazaárulást nevezik. Lehetővé tették, hogy Jezdínsk? ellátogasson Münchenbe, és három nap múlva Jezdínsky már ismét szerkesztőségi kollégája lett Sláva Volnának, bár ez utóbbinak nem nagy örömére, mert ahogy később a Prágában letartóztatott Fred Eidlin vallomásából kiderült: „Jezdínsky megérkezése után Volny csillaga hanyatlani kezdett, és helyére Jezdínsky lépett, mint a legnagyobb “ Az amerikai hírszerző szolgálat gondosan elemzi a Szabad Európa Rádió csehszlovákiai hallgatóinak a levelét. Amint a második levél is megérkezik — vagy már az első is —, a CIA-t érdeklő térségből vagy vállalatból érkezik, a hallgatóról személyi lapot fektetnek ‘ fel. Ha csak részben közli személyi adatait, vagy álnevet használ, akkor leveleit különösen nagy gonddal figyelik. A tapasztalatok szerint az ilyen hallgató kiléte csak a harmadik-ötödik levél után állapítható meg. Ha érdekes, akkor a CÍA — például külföldi turisták segítségével — egyenesen a lakóhelyén igyekszik azonosítani a levélírót. Pavel Minafík időnként bepillanthatott a Szabad Európa kartotékjaiba, ahol számos feljegyzést és sok nevet talált. Szinte hihetetlen, hogy mi mindenre vállalkoztak egyes emberek Csehszlovákiában. Ehhez már valóban gyomor kell, és ez egyaránt érvényes a feladóra és a címzettre is. Azt, hogy ezek az információk milyen célt szolgálnak, Dávid Abshire úr, a kongresz- szus nemzetközi rádiós bizottságának (BIB) elnöke árulta el. 1975 októberi jelentésében bevallotta, hogy 1972 óta a CIA és a leadók között szilárd a kapcsolat: kölcsönösen kicserélik a „különleges információs anyagokat“. Az, hogy a Szabad Európa és a Rádió Liberty müncheni adók ilyen „különleges információs anyagokat“ sugároznak, hivatott elősegíteni az ún. belső dialógus kialakulását. Ismét hangsúlyozni kell, hogy a „belső dialógus“ a pszichológiai hadviselés stratégáinak fogalomrendszerében azt jelenti, hogy a szocialista államokban olyan mértékű belső bomlasz- tást kell előidézni, amilyen háborún kívül, egyéb úton nem lehetséges. íme: az információ ártatlan szabad cseréje a Szabad Európa Rádió nevű, ártatlan és nyílt tájékoztatási eszközben, ahol az erős gyomrú emberek a CIA parancsára és céljai szerint „szabadon“ okoznak kárt Európának, az amerikai hírszerzéstől kapott zsoldért, azzal, hogy a tengerentúli imperializmus érdekeit szolgálják. Pavel Minafík fokozatosan behatolt a leadóállomás kulisszái mögé és hazajuttatott információival segített elhárítani az árulást és a diverziót. Bérencek búvóhelye Amikor Pavel a rózsabokrok mentén haladt az üvegezett előcsarnokba vezető lépcsők felé, állandóan leküzdhetetlen undort érzett. Ettől az érzéstől soha nem szabadult meg. Ez az út vezetett a Szabad Európa Rádió épületébe. Szemben egy hírlap- áruda volt, ahol rendszeresen megállt és újságokat, folyóiratokat vásárolt. A csomó újsággal lépett az épületbe. Jobboldalt volt a recepció, ahol két titkárnő állította ki a belépőjegyeket. Az alkalmazottak a biztonsági hivatalnoktól kapott igazolványukat mutatták fel a kapusnak, aki a lépcsősor bal oldalán ült. Mögötte, feltűnő helyen öt zászlót lengetett a szél, az imperializmus kollaboránsai ezekkel jelképezték a műsorszórás irányait, de hogy ne legyen kétséges, ki tartja kézben ezeket a zászlókat, nem hiányzott, a hatodik — az USA lobogója sem. Az első emeleten és a földszinten két hosszú folyosó húzódott, ezek vezettek az egyes szárnyépületekhez. Itt volt az öt osztály szerkesztősége, itt voltak a stúdiók, a produkció irodái — és természetesen az amerikai főnökök fényűző helyiségei. 1975 tavaszáig az alagsorban voltak azok a helyiségek, amelyeket általában C. D. Jackson- roomnak neveztek, mert ez volt a már ismert Jackson úr birodalma. Ezekben tartották az úgynevezett country meeting- eket, amelyeken jelen voltak mind az öt amerikai osztály szerkesztői. A körülbelül 200 férőhelyes terem zsúfolásig megtelt, amikor a CIA-legények sok nemzetiségű bandája előtt levetítették az NDK-ban készült filmet, egykori „munkatársukról“ — Czechowicz századosról, a lengyel hírszerzés tisztjéről. Ez azok közé a ritka napok közé tartozott, amelyeken Pavel Minafík jól szórakozott a Szabad Európa Rádió nyomasztó légkörében. Czechowiczot a varsói sajtókonferenciáig nem ismerte. Az Angol Kert fehér épületében annyian dolgoznak, hogy nem Ismerhetik egymást. De Pavelt lelkesítette, erősítette az a gondolat, hogy nem volt egyedül, és remélte, hogy akad még Czechowiczhoz és hozzája hasonló más hazafi is. A pánik leírhatatlan volt, nemcsajt a lengyel, hanem a többi osztályokon és szerkesztőségekben is. Átkozódás, Itölcsönös gyanúsítás... a vezetők nem voltak éberek... csípős megjegyzések a Security címére ... Ugyanez történik egyszer, amikor kiderült, hogy Minafík a tiszteletre méltó bemondó is ... gondolta magában mosolyogva Pavel, és nagy erőre volt szükség, hogy ne mutassa ki valódi sége, hogy ne mutassa ki valódi hége, hogy ne mutassa ki valódi érzéseit. (Folytatjuk)
