Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-11 / 15. szám
A szocialista társadalom ér- dekében kifejtett eredményes tevékenységükért minden évben sokan részesülnek alacsonyabb vagy magasabb fokú állami kitüntetésben. A legnagyobb elismerés többnyire azokat illeti, akik az értékek megteremtésével közvetlenül a tudomány és a technika, illetve az ipar vagy a mezőgazdaság fejlesztéséhez járulnak hozzá tevékenyen. Társadalmunk azonban azokat is megbecsüli, akik mindennapi kiváló munkájukkal a lakosság elégedettségét, életszínvonalunk emelkedését tartják szem előtt. A szociológiai kutatások eredményei ugyanis rámutatnak, hogy a jó koszt és a kellemes környezet lényegesen befolyásolja a munkateljesítményeket, amelyek az igények kielégítésével állítólag 20 százalékkal Is növelhetők. Ez a véleménye a múlt évben Munkaérdemrenddel kitüntetett Bozena Bedrníökovának, a prágai Aicron Szálloda főszakácsának is. A tisztaságtól ragyogó konyhában, ezüsttálcákon felsorakoztatott előételek között találtam rá a növendékeit oktató, kiváló gazdasszonyra. Utasításokat ad. határozott fellépéssel irányítja a munkát. Figyelmét semmi sem kerüli el, mert — amint mondja — rend a lelke mindennek. — Vigyázz, Maruska, ponto san mérd a sonkát, egy grammal se legyen több, de kevesebb sem! — szól oda az egyik kislánynak, a mérleg ingadozó nyelvét ellenőrizve. — Te pedig, Jana, ízlésesebben is elrendezhetnéd a tálon a zöldpaprikát a paradicsom közt — inti a másikat. Bozena Bedrníökovának — amióta az eszét tudja — vesz- szőparipája a mestersége. Igaz ugyan, hogy fiatal korában szeretett volna továbbtanulni, de a harmincas évek derekán a munkáscsaládok gyermekei nemigen engedhették meg maguknak ezt a fényűzést. Ezért döntött á konyha mellett. Nem is bánta meg elhatározását. Feljebbvalói még Hradec Králové- ban felfigyeltek a kis fruska ügyességére. Idővel Prágában is eredményesen kamatoztatta rendkívüli képességeit. Érdemei elismerése, a „Kiváló munkáért“ állami kitüntetés és a „szakácsmester“ cím csak fokozta munkakedvét. — Sokat dolgoztam az életben, nem volt időm unatkozni./ A fél világot bejártam — emlékezik a külföldi kiállításokon és a nemzetközi nagyvásárokon való gyakori részvételére és ezzel kapcsolatban hónapokig tartó külföldi „vendégszerepléseire“. A csehszlovák konyhaspecialitásokkal igyekszik hozzájárulni hazánk jó hírnevének öregbítéséhez Lipcsében, Moszkvában, Brüsszelben, a hollandiai Scheveningenben, Párizsban, Montrealban, Becsben, a japán Isakában. Munkacsoportjával az Angliában megrendezett nemzetközi gasztronómiai versenyen is részt vett, ahonnan 4 arany-. 3 ezüst- és egy bronzéremmel gazdagabban tértek vissza. Ezekért a sikereiért tüntették ki a múlt évben — fel- szabadulásunk 30. évfordulója alkalmából — a Munkaérdemrenddel. De nemcsak ezekért, hiszen Bozena Bedrníőková mint kommunista — az üzemi pártbizottság tagja — is pontosan teljesíti kötelességeit. Szereti a fiatalokat, az évek során néhány százan is „megfordultak a keze alatt“. Becsületesen megosztja velük gazdag tapasztalatait, megtanítja gazdálkodni, tanácsokkal látja el őket, hogy megtalálják majd helyüket az életben. Ez a vágya, ám sajnálkozva állapítja meg, hogv igyekezetét nem mindig koronázza siker. Sokan férjhez mennek. s nem térnek többé vissza az üzembe, vagy más pályát választanak. Bozena asszony mégsem veszti el az ifjúságba vetett hitét, mert amíg a gyerekek a védőszárnyai alatt vannak, megbízhatóan, jól dolgoznak. Ezt bizonyítják öttagú szocialista munkabrigádjának eredményei is. A bronz- és az ezüstérem megszerzése után ma már az aranyéremért vetélkednek. Szigorúan megtartják az előirányzott normákat, a nyersanyagból — amellyel ugyan nem takarékoskodhatnak, mert nem rövidíthetik meg a vendégeket — semmi sem veszhet kárba. Magánéletére terelem a szót. Nagyot sóhajt. — Együtt élek 77 éves édesanyámmal. A férjemtől — ő is szakácsmester — régen elváltam. Ma már tudom. nagy hibát követtem el. Elhanyagoltam a házasságomat. Mentségemre csak azt hozhatom fel, hogy mindig éltem- haltam a munkámért. A háztartásra nem volt gondom, a fiamat gyakori távolléteim idején az édesanyámra bízhattam. Ma azonban nyomasztóan hat Bozena asszonyra az egyedüllét, a társtalanság. Ezért gyakran előveszi a külföldi útjairól magával hozott emléktárgyakat. Ilyenkor felelevenednek élményei s filmszerűen peregnek le lelki szemei előtt. De ennél is nagyobb öröme van az unokáiból, igazán csak akkor érzi jól magát, ha a kis Mónika és Kamii ellátogatnak hozzá Pelhfi- movból. Sokszor néhány hétig is Prágában maradna^ a nagymamánál, aki a szabadságát is többnyire velük tölti. Neveli, ta- nítgatja őket, hogy ha majd felnőnek, hasznos tagjai legyenek társadalmunknak. Annak a társadalomnak, amely nem tesz különbséget ember és ember között. Amely gondtalan életet biztosít mindenkinek, megbecsüli a lelkiismeretes dolgozókat, s igazságosan megjutalmazza őket jó munkájukért, bármilyen minőségben teljesítik is feladataikat. Ezért hálás minden jó szóért, minden elismerésért ez a szerény asszony, akit kitüntetései arra köteleznek. hogy továbbra is kiérdemelje a párt bizalmát. KARDOS MÁRTA .Emlékezetes nap Bozena BedrníCková életében: példás munkája elismeréséül megkapta a Munka- érdemrendet EGY BÁNYÁSZ j ARCKEPE A MAGATARTÁS NEM RUHADARAB Meglepődtem, amikor SeboSík Jurajt a' Szlovák Magnezitművekhez tartozó dúbrqvai bányában bemutatták nekem. Én, aki agyagos sík vidéken születtem, s bányát csak nagy ritkán láttam — akkor is csak vonatablakból —, sohasem hittem volna, hogy egy közel két méter magas ember is lehet bányász... Sebosík Juraj jóízűt nevetett, amikor ezt elmondtam neki, -majd ezután megfogta a vállamat, a tárnához vezetett, és komolyra fordítva a szót így szólt: — Ma már nem olyan a bánya, mint amilyen régen volt. Nézze csak, autóbusz viszi le a bányászokat az aknába! Itt akár a kosárlabdázók is dolgozhatnának, ha éppen kedvük szoty- tyanna rá ... SeboSík juraj igazában ezek után már cseppet sem kételkedtem, hiszen lényegében ő maga is élő bizonyíték! Immár huszonhat éve — ki tudja hányszor — leereszkedett a bánya mélyébe, hogy ott az emberi akaraterő parancsára izmos kezével engedelmességre bírja a kemény ércet. Amint elmondotta, ezt a munkát mindig nagy odaadással végezte. Az évek során a bánya szinte a szívéhez nőtt. Annak azonban, hogy ezt a munkát megszerette, más oka is volt. Sebosík Juraj a bányászokban olyan emberekre talált, akik jó közösséget tudnak alkotni, akik igaz barátok tudnak lenni, akik egymáshoz mindig őszinték, s nem tűrik meg maguk között az olyan embert, aki léha, aki köpönyegforgató. No, és még egy momentum volt, amiért megtetszett neki ez a foglalkozás. Ez pedig nem más, mint az, hogy minden műszak után ellenőrizhette teljesítményét, és meggyőződhetett arról, mire képes. Nos, ami a teljesítőképességét illeti, arról elmondhatom, hogy mindig kitett magáért. A tervet minden hónapban 110—120 százalékra teljesítette. Ezért, és nem utolsósorban példás kommunista magatartásáért az elismerések sem maradtak el. 1965-ben a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki, 1967-ben pedig a „Kiváló munkáért“ kitüntetést kapta. Aktív politikai tevékenysége elismeréseként 1972- ben — a CSKP megalakulása 50. évfordulójának alkalmából — emlékéremmel jutalmazták. 1974-ben pedig a Munkaérdemrendet is megkapta. Vannak emberek, akiket a nyilvános dicséretek, a kitüntetések önteltekké tesznek. Juraj Sebosík nem tartozik ezek közé. Ö mindig is jó szándékú, közvetlen és egyszerű ember volt, s az is maradt. Olyan személyiség ő, aki inkább adni szeret, mint kapni. Ismereteit, tapasztalatait nem rejti véka alá. A dúbravai bányában már nagyon sok kiváló fiatal bányászt nevelt fel. Tud a fiatalok nyelvén beszélni, tud velük kontaktust teremteni. Pár évtizeddel ezelőtt még ő is CSISZ-funkcio- nárius volt. Az akkor szerzett tapasztalataiból még ma is sokat tud kamatoztatni. Kollégái egyébként azt is elmondották, hogy van benne valami megmagyarázhatatlan hatóerő, amellyel a munkacsoportjában dolgozókat magával tudja ragadni. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a 14 tagú szocialista brigádjuk már elnyerte a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom VIII. kongresszusának aranyérmét, s a szocialista brigádok bronz fokozatát is kiérdemelték, juraj SeboSík 1974-ben a Eu- dovít Stempel vezette 12 tagú munkabrigádnak is felajánlotta a segítségét. A brigád tagjai meghallgatták tanácsait, s útmutatásai szerint kezdtek dolgozni és élni. Az eredmény ebben az eseten sem maradt el. A közelmúltban már ez a kollektíva is elnyerte a szocialista brigád megtisztelő címet Amint azt a dúbravai magnezitbánya vezetőitől meg tudtam, Juraj SeboSík az önművelésre, a bányász-szakirodalom tanulmányozására is nagy gondot fordít. Ebből adódik aztán az is, hogy ha szóba kerül bányájukban valamilyen új technológia bevezetése, ő bátran meri vállalni Ebben a bányában a nagy teljesítményű szovjet fúrógépekkel is ő kezdett elsőként dolgozni, s a teljesítménynormát a régebbi 4000 tonnáról rövid időn belül 7000 tonnára növelte. Juraj Sebosík bányászt — aki 1964-től jelentős pártfunkciókat is betölt, s akit a CSKP XIV, kongresszusán a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságába is beválasztották — rendes, becsületes embernek ismer- j tem meg. Meggyőződésem, hogy azok közül az emberek közül való, akiknek a munkája, a magatartása nem ruhadarab, melyet akkor vehetnek fel, vethetnek le, amikor az nekik tetszik. Neki ez az életstílus a bőre, amelytől nem tud, s nem is akar megválni. Munkahelyén, szülőfalujában, családjában éppen ezért tisztelik, becsülik és szeretik! SZASZÁK GYÖRGY I
