Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-04 / 14. szám

r 1976. IV. 4. AMILYENEK AZ EMBEREK, OLYAN A FALU Hétmillió korona értékű felajánlások 0 Üj óvoda, üzlet, vízvezeték, park 0 Épül a bevásárló központ Minden falu egyforma, gondolják egyesek. Valóban, az összes falu megváltozott, szebb és korszerűbb lett. De mégis mindegyik más. Nem is a nagyságra, a lakosok számára, vagy a földrajzi fekvésre gondolok. A lakosok minden esetben a legkisebb falunak is sajá­tos vonásokat adnak. Tulajdonképpen olyan a falu, amilyenek a lakosok. Nem mondunk semmi újat azzal, ha leszögezzük, hogy ahol a nemzeti bizottság és a képviselők jó po­litikai és szervező munkát fejtenek ki, ahol jól együttműködnek a Nemzeti Front szer­vezeteivel, az üzemekkel és a szervezetekkel, ott valóban sokat tehetnek. Nemcsak az épí­tésben, az élet- és a munkafeltételek javí­tásában, hanem a polgárok nevelésében, az emberek közti kapcsolatok formálásában is. Az új nem születik egyik napról a másik­ra. Az emberek sem válnak rövid idő alatt községük lelkes építőivé. A gondolkozás meg­változása eredményeképpen új, szocialista módon kezdenek viszonyulni a község prob­lémáinak megoldásához is. A topoícanyi já­rás kiváló eredményeket ért el a nemzeti bizottságok szlovákiai versenyeiben és a vá­lasztási programok teljesítésében. A CSKP KB levele, valamint a párt- és az állámi szer­vek felhívása a XV. pártkongresszussal kap­csolatban még nagyobb aktivitásra ösztönözte a járás lakosságát a választási programok teliesítésében. A XV. pártkongresszus tiszteletére a járás­ban több mint 850 kollektív és 28 360 egyéni felajánlást fogadtak el, amelyeknek értéke összesen 140 millió korona. A polgárok ígé­retet tettek, hogy 3 millió 14 ezer órát dol­goznak le társadalmi munkában. A társa­dalmi munkában ledolgozott több tízezer óra fejezi ki a lakosok kezdeményezését, azt az ajándékot, amellyel a közeledő kongresszust köszöntik. Jacovcénak 1860 lakosa van. A múltbap ez a falu nem tartozott a legszebbek közé, nem voltak üzletei, útjai, óvodái. A legutóbbi választási időszakban azonban valóban figye­lemre méltó eredményeket értek el. — Nem ismeri a pihenést, szívügye a falu felvirá­goztatása — mondták a polgárok és a szö­vetkezeti tagok faroslav Burzáról, a helyi nemzeti bizottság elnökéről. — Nagy érde­mei vannak abban, amit már elértünk és abban is, hogy igényes tervet dolgoztunk ki — tették hozzá a munkások, akik az új bevásárlóközpont építésén dolgoznak. Nem sorolhatjuk fel az összes új létesítményt. Említsünk meg csak annyit, hogy több mint 8 millió korona értékű munkát végeztek a választási program keretében, a tervezettnél 5 akcióval többet fejeztek be. Jacovce lako­sai tavaly a Z-akciő beruházási részében töb mint 84 800, a nem beruházási részében pedig 57 900 órát dolgoztak le. A helyi nemzeti bizottság elnökével vé­gigsétáltunk a falun, megnéztük az új utcá­kat. A nemzeti bizottság épülete közelében található az új szolgáltatóház, az élelmiszer- üzlet. A szolgáltatásokhoz tartozik az asz­talosműhely, a lakatosműhely, de elsősorban a jól ellátott üzletek és a gyermekintézmé­nyek. Tavaly decemberben adták át az ipari cikkeket árusító új üzletet. Az idén fejezik be a 3 millió korona értékű bevásárlóközpon­tot. Az élelmiszerüzleten kívül étterem is tartozik majd a központhoz. — Lakosaink szívesen segítenek. Ha tíz emberre van szükségünk, sokszor ötvenen is eljönnek. A XV. pártkongresszus tiszteletére 420 egyéni és 7 kollektív felajánlást tettek, értékük több mint 7 700 000 korona — tud­tuk meg a hnb elnökétől. — Nem akarunk szégyent vallani, a bevásárlóközpont építését az idén befejezzük — mondja az építők ne­vében Svec építésvezető. Az épülő bevásárlóközpont mögött áll a másfél éve átadott nagyon szép, korszerű, 60 gyermeket befogadó óvoda. Megnéztük a szép játszószobákat, hálószobákat s a tor­natermet is. Nem egy város megirigyelhetné ezt a szép óvodát. A jacovceiek maguk épí­tették fel, természetesen a szövetkezet segít­ségével. — Vagy 10 000 koronát takarítot­tunk meg a fuvaron, a szövetkezet valóban készségesen segített — nyilatkozik elisme­rően az elnök. Amikor az óvodában jártunk, a gyerekek éppen mosakodtak, aludni készül­tek. A kisebbek már ágyban voltak. A gye­rekek nagyon jól érzik magukat, és az anyu­káik nyugodtak, hogy tiszta, meleg, ottho­nias környezetben hagyhatják gyermekeiket. Szándékosan említettük meg az óvodát, hi­szen sok községben még nincsen, habár egy kis jóakarattal lehetne, akár régi épület átalakításával is. Jacovcéban még sok minden szépet láttunk. Van vízvezetékük, újjáépítet­ték a művelődési házat, az egészségügyi köz­pontot, a sportegyesület számára lelátót, te­kepályát építettek, kibővítették az üzletháló­zatot. Egyre több a gyerek, ezért tervbe vet­ték az alapiskola kibővítését, napközi otthont akarnak építeni, és a gázvezeték építését is tervbe vették. A szövetkezet nagy segítséget nyújt a nemzeti bizottságoknak, de a társa­dalmi munkából kiveszik részüket a nők, a fiatalok, a sportolók és a Vöröskereszt helyi szervezetének tagjai is. A faluban jól dolgozik a polgári ügyek testületé. Nem feledkeztek meg a lakosok születésnapjáról, meghívják a nyugdíjasokat, gondoskodnak az egyedül élő öregekről. — A polgárok elégedettek? — Tavaly egyetlen panasz sem érkezeti a helyi nemzeti bizottságra. Egyre kevesebb a súrlódás a lakosok között, de természete­sen még nagyon sokat kell tennünk polgá­raink világnézeti nevelésében — mondotta az elnök. Amikor délután elhagytuk Jacovcét, az anyukák szánkókkal siettek gyerekeikért. A parkot, az' utcákat márciusi friss hőréteg borította, a dombokon iskolások szánkóztak és síztek. Az üzletek tele voltak vásárlók­kal. Éppen akkor hozták a friss kenyeret és az új árut. Az új bevásárlóközpont építke­zésén nem állt le az élet. Amint az építők mondták, munkaidő után is szívesen dolgoz­nak, hogy még az idén jobban és kényel­mesebben vásárolhassanak. -ep­Fejlcdik, terebélyesedik Gondoskodnak a lakosok igényeinek kielégítéséről A Munkaérdemrenddel kitüntetett lévai járás nagy községei közé tartozik Hronovce. Ma már sen­kinek sem szokatlan, hogy nemrégen még három kü lön faluként szerepelt a térképen (Vozokany — Ve- zekény, Domasa — Damáéd. Cajakovo —Lekéc). Az ősz- szeházasítás tehát sikeres volt, mgbarátkoztak az új névvel, sőt azzal is, hogy egy vezetés alá kerültek. A volt három falu köze­pén, Damásdon épült fel az új hnb épülete is. ff hnb elnöke 1968. július 1- tői Medík György. Olyan ember került a falu élére, akit ismert a lakosság, hi­szen 1956-tól Vezekényen töltötte be ugyanezt a tisztséget. Hogy jól válasz­tottak, azt az évek folya­mán elért eredmények iga­zolják a legjobban. A községek szocialista versenyében 1975-ben el­sők lettek a járásban. En­nek az elnök és munkatár­sai, valamint a falu lako­sai egyaránt örültek. — 1976. február 3-án Preverendanőík elvtárs ke­zéből vettük át a kitünte­tést, amivel 10 000 korona ,is Járt. A tanács határoz­za meg, hogy mire hasz­náljuk majd fel ezt az ösz­Medík György, a hronovcei hnb elnöke szeget. Ez a verseny már évek óta folyik, a jnb hir­dette meg és szerves része a választási program telje­sítése is. Az új óvoda épí­tését 1973-ban, a kultúr- ház körülkerítését 1975-ben fejeztük be — mondja az elnök. Az idén a lakosok 7809 óra ledolgozását vállalták társadalmi munkában. A 12 kollektív és 373 egyéni felajánlásuk értéke 1 mil­lió 110 720 korona. Oj mun- kasíkerekkel köszöntik pártunk XV. kongresszu­sát. — Ezek csak a kötele­zettségvállalások — jegyzi meg az elnök. — Ezenkí­vül a 6. ötéves terv szá­munkra is sok újat hoz. Tervezzük egy sportpálya építését, az utak aszfalto­zását, egy modern ravata­lozó építését Vezekényben, parkolóhely létesítését a lekéri kórház előtt, köz­ponti üzletházat — ahol a jelenlegi kis üzletek ott­hont kapnának. De sorol­hatnám még tovább az el­képzeléseinket. Célunk, hogy elősegítsük a lakos­ság szükségleteinek egyre jobb kielégítését, állandó­an javítsuk élet- és mun­kakörülményeit mindnyá­junk teljes megelégedésé­re. Ezt a feladatot eredmé­nyesen valósítja meg a hnb Medík elvtárs veze­tésével, akiknek sok ta­pasztalata van, mivel már 20 éve tölti be a helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségét. BENDE JÓZSEF jm-aj Zemlicka FOGADÓNAP AZ ElNÖKNíl A földszinten, a Bratisla­va! II. Városkerületi Nem­zeti Bizottság Székházának díszes szertartástermében az anyakönyvvezető előtt fiatal pár fogad egymásnak örök hűséget. Az előcsarnok szttr- kemárvány-burkolatú falai között már gyülekezik a soron következő esküvő ün­nepélyes arcú lakodalmas népe, s az épület elé ka­nyarodó gépkocsik egyiké­ből fehérruhás menyasszony libben ki. Szombati napokon nem unatkoznak a házasságkö­tést végző tisztségviselők. Bratislava legnépesebb vá­roskerülete a második, jó százhúszezer ember lakja, sok házasulandó kerül ki közülük. Habár munkaszüneti nap van, a nemzeti bizottság székházának emeleti része sem néptelen. Igaz, a hi­vatali ajtók zárva vannak, a váróhelyiségeknek berende­zett széles folyosón azon­ban többen ülnek a kényel­mes fotelekben, néhány fia­tal pedig sétálgatással űzi el a a várakozás unalmát. Időnként kinyílik a párná­zott ajtó. magas, széles vál- lú férfi kíséri ki vendégét, s tessékeli be a szobába a soron következő várakozót. Ezen a szombaton Juraj Zemlicka, a városkerületi nemzeti bizottság elnöke tart fogadónapot. Tisztességtudóan kivártam, amíg sorra kerültem. Köz­ben megállapítottam, hogy az elnök nem sietteti láto­gatóit. Volt olyán is, aki csaknem egy órán keresztül vette igénybe idejét. Az íróasztal előtti széken elhelyezkedve beszélgeté­sünk elején célzást tettem arra, hogy bizonyára fáradt, mert sok volt az ügyfél, s még várakoznak is néhá- nyan. Az elnök rám tekintett, majd a kezeügyében fekvő vaskos jegyzetfüzetre esett a pillantása. Fellapozott né­hány oldalt, melynek sűrű sorait nyilván az elmúlt órákban vetette papírra. Kis hallgatás után csendesen megszólalt. — Valahogy nem nagyon szeretem az „ügyfél“ szót. Jogi kifejezés. Én mindeh- kiben, aki lelkesen, az em­bert látom, aki gondjaival, bajaival, problémáival biza­lommal fordul, egy másik emberhez, akitől meghallga­tást, segítséget, tanácsot, vagy legalábbis emberséges szót vár. Tulajdonképpen a párt- kongresszus tiszteletére vál­lalt kötelezettséget teljesít az elnök és a második vá­roskerületi nemzeti bizottság több más felelős tisztségvi­selője azzal, hogy havonta egy szombati napon is foga­dónapot tart. Nemzeti bizottságunkhoz havonta átlagosan 16 000 ember fordul különféle ügy­ben. Szükségét éreztük an­nak, hogy kiszélesítsük az állampolgárokkal való talál­kozás lehetőségét. Ügy gon­doltuk, hogy mi, a népkép­viseleti szerv tisztségvise­lői ilyen módon adhatunk az eddiginél valamivel töb­bet a társadalomnak — tá­jékoztat a szombati fogadó­nap bevezetéséről Zemliőka elvtárs. A nagy érdeklődés mutatja, hogy helyesen jár­tunk el. — Sokan azt gondolják, hogy az emberek többnyire lakás- és garázspróblémák- kal keresik fel a nemzeti bi­zottság vezetőil — folytatja szavait az elnök. — A való­ság azonban más. Nem mondom, efféle ügyekben is fordulnak hozzánk, tapasz­talatom szerint azonban leg­gyakrabban olyan kérdések­kel jönnek, amelyekre a szó igazi értelmében ráillik a személyes jelző. Családi gondok, ■ problémák orvoslá sában, megoldásában kérnek tanácsot, szomszédok vitás kérdéseiben kell igazságot tenni, szülök-gyermekek vi­szonya rendezésében kell segíteni. Az emberi kapcso­latok sokféle megnyilvánu­lásával találkozik a képvi selő a fogadónapokon ... és sokszor bizony nagyon ne­héz feladat helyes megoldást találni vagy tanácsolni. Nehéz emberi sorsok a falak mögött lezajló drá­mák, konfliktusok tárulnak fel ebben a szobában: Segít­séget, eligazítást váróan ... Kétségbeesett leányanya jön... a fiú becsapta, meg­lépett ... a szülei kidob ták ... mitévő legyen? Az utcára senkit nem le­het kidobni ... azonban nem ilyen egyszerű a kérdés el­intézése . .. A meggyőző szó nem könnyen engesztelte meg a felháborodott indulatokat, de megtört a jég ... a nagy­szülők ma már ürülnek uno­kájuknak. Panelházban vékonyak a falak, szomszédok közt ci vódást robbanthat ki a han­gosabban játszó rádió, te levízió, vagy éppen a ked­venc kutya ugatása, sőt né­ha még a háziasszony papu csának a csoszogása is. Em berséges szó, józan tanács idejében elejét veheti a vi szály elfajulásának. Két család éveken keresz­tül békésen élt a lakóház negyedik és ötödik emele tén. Az alsóbb szinten levő lakásban unoka született, s attól kezdve a kisbaba nyu galmát betegesen féltő nagy­apa szörnyű méregbe jött. valahányszor zörejt hallott felülről, csúnya jelenetek zajlottak le naponta a kél család között... A képviselői békéltetés eredményesnek bizonyult, helyreállt a szomszédok köz ti jó viszony, s a családfő, főképpen pedig a nagyma­ma már pironkodva gondol vissza a történtekre. Részegeskedés, házastársi hűtlenség és egyéb ok sok család életét szétzilálja. A nemzeti bizottság elnökének nemcsak a békebíró szere­pét kell betöltenie, hanem gyakorta határozott intézke­déseket is kell fogantosíta- nia. Az embert látni és az em­ber érdekében dolgozni — ez Juraj Zemliőka elvtárs közéleti munkájának vezér­fonala. Sokgyermekes pe tráalkai proletárcsalád sar­jaként korán megismerke­dett az élet nehézségeivel. Tizenhatodik évét sem töl­tötte még be, amikor — háj rom évtizeddel ezelőtt — Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lett. „Azóta mindig igyekeztem úgy ten­ni, hogy a párt politikájú nak megvalósításában erőm teljéből részt vegyek!“ — hangoztatja. A problémák megoldása sok időt vesz igénybe. Az elnök részletes jegyzeteket készít minden ügyről s pon tosan figyelemmel kíséri elintézésüket. — A feleségem néha meg kérdezi, hogy miért vagyok úgy elgondolkozva — mond ja az elnök — Akkor ve­szem észre, hogy odahaza is az itteni ügyek problé mák foglalkoztatnak Hiába az ember ezeket nem hagy­hatja csak úgy az íróaszta Ián, mint a papirosokat; Nem beszélve arról hogy nehéz megfeledkezni azokról, akik őszinte szívvel fordulnak hozzánk. GÁL LÁSZLÓ Á * ■i

Next

/
Oldalképek
Tartalom