Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-04 / 14. szám
Jlftí STANO« © A vályúharcban utolérhetetlen dr. Pechácek után Sámuel BelluS ragadta kezébe a csehszlovák adás gyeplőjét. Tudjuk róla, hogy 1948-ig tájékoztatásügyi megbízott volt Bratislavá- ban. 1951-ben kapott helyet a Szabad Európánál, és azonnal erős baráti kapcsolatokat alakított ki Ralph Walterral, aki mielőtt csúcsfőnöknek nevezték ki, a Szabad Európa Rádió igazgatójának politikai tanácsadója volt, és akiről Bellus már New York-i megismerkedésük óta tudta, hogy a CIA embere. Wal- tert tavaly leváltották és a helyére Richard Cook, a CIA felderítő osztályának bevált dolgozója került, aki a takarékos- sági okokból összevont Szabad Európa Rádió és Szabadság Rádió igazgatója. Walter pedig jelenleg verejtékezve dolgozik egy elaborátumon a Szabad Európa Rádió jövőjéről. A hírek szerint a BIB urai szándékosan bízták rá ezt a munkát, mivel tudták, hogy meghaladja képességeit és így végleg félreállíthatják. A Free Europe és a Liberty nevét azért váltogatják olyan gyakran, hogy lecsillapítsák a közvélemény viharos hullámverését az USA-ban és megnyugtassák az indokoltan felháborodott haladó emberiséget, különösen azt követően, hogy Ful- bright és Case szenátorok 1971- ben leleplezték, milyen szerepet játszik a CIA a Szabad Európa Rádióban. A nevek tehát váltakoznak, de a tagok a Central Intelligence Agency kémszervezet ügynökei. A müncheni leadok különféle formális átszervezése is csak a nyilvánosság megtévesztésére szolgál, mert a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió változatlanul hidegháborús küldetésű, és a CIA mindkét szervezetben megőrizte a pozícióit. De térjünk még vissza Sámuel BelluShoz, aki két év múlva szintén eléri a hatvanöt, és nyilván ugyanolyan jutalomra áhítozik, mint amilyet Pecháőek kapott. Amikor BelluS lett a Szabad Európa csehszlovák adásának az igazgatója, kollégái nem győztek csodálkozni afelett, hogy milyen mélyre süly- lyedt a Free Európa, ha egy ilyen emberből főnök lehet. Állítólag nemcsak egy cikk megírására képtelen, hanem még néhány összefüggő és logikus mondat megfogalmazására is. Egyébként ezt a helyet régi barátjától, Ralph Waltertől kapta, aki — mielőtt végleges ki- selejtezés céljából visszahívtak az Államokba — így jutalmazta őt a hűségéért. Samo Bellus hatalmas intelligenciáját bizonyítja az a kijelentés, amit az egyik szerkesztőségi tanácskozáson tett, kezében a Rudé prá- voval, amelyet olvasva, éppen a metró megnyitása izgatta fel: „Ott uraim, van egy Kacerov nevű állomás. Ez már a teljes eloroszosítás.“ Az urak tapintatosan fuldokoltak a nevetéstől, de egy szót sem szóltak. Végül is: számtalan hasonló ostobaságot dadognak naponta az éterbe. Vagyis maguk között ez faux pás, ballépés, amiért nem kell bocsánatot kérni?! Csakhogy aki annyi szovjetellenes mákonytől habókos, az képes elhinni, hogy Kyjovot is egy orosz tábornokról nevezték el. Irány: München Pavel körülbelül húsz napot töltött Bécsben. Szabad idejében körülnézett a nyugati világban, Igyekezett megszokni az életmódot és az életstílust, a hazai viszonyoktól annyira eltérő szokásokat és erkölcsöket, s közben szorgalmasan gyakorolta a német nyelvet. Kruzliak Végre eljött az ideje annak, hogy Münchenbe utazzon. Mivel nem volt nyugatnémet vízuma, megfogadta J. Pechácek tanácsát, aki az illegális határátlépést is megszervezte Pavel számára. — Ez egyszerű és bevált módszer — mondta nyugodtan Pecháőek. Az ember lestoppol egy, a határ felé igyekvő gépkocsit. A határsorompó előtt könnyedén kiszáll a járműből, mintha valutát akarna beváltani, vagy a közeli kioszkban szeretné a szomját csillapítani. Megkerüli a sorompót, és a másik oldalon, néhány méterrel távolabb bevárja az autót. Nyugodtan eltűri a vezető szemrehányásait, aki mérgesen jegyzi meg, hogy ilyen módszerrel öt kilő hasist vagy marihuánát is átcsempészhet a stoppos utas, amiért nemcsak a csempészt, hanem a sofőrt is bezárnák. Pontosan így történt. Valóban bevált módszer volt. Pavel Münchenben egy ócska külvárosi szállodában vett ki szobát, és mert fáradt volt az utazástól és a feszültségtől, azonnal mélyen elaludt. Reggel felhívta Firtet, aki megmagyarázta, hogyan jut el az Englischer Garten épülettömbjéhez, amelynek keleti részében működik a Szabad Európa Rádió. Ott kell jelentkeznie Pechácek- nél, aki már várja. Azt akarta mondani, hogy „jawohl“, de arra gondolva, hogy Firt ezt a tréfát félreérti, szó nélkül letette a kagylót. A kioszkban ennivalót vett, majd az utasítás értelmében elindult az Englischer Garten felé. Szerette volna megfogalmazni, hogy mit érez, de legnagyobb meglepetésére, semmiféle érzés nem hatalmasodott el rajta. Kezdi megszokni, és ez jó. Ha volt valami figyelemre méltó a lelkiállapotában, akkor az a kíváncsiság, az előtte álló feladat iránti sportszerű érdeklődés volt. Végül is semmi olyat nem engedhetett meg magának,, ami kizökkentette volna hidegvérű önbizalmából. Azonban — ahogyan a későbbi évek bizonyították — ez nem volt olyan egyszerű. Nagyon sokszor került idegfeszítő helyzetbe. Az épületet könnyen megtalálta, a kapuőrség már tudott az érkezéséről és minden további nélkül bejutott Pecháöek- hez. A főnök nagyon barátságosan fogadta, és cinkos mosolya mintha azt mondta volna, hogy látod, minden úgy ment, mint a karikacsapás. Egy perc múlva Firt is megérkezett, és közölte Pavellel, hogy előbb be kell vonulnia a menekülttáborba. — De ez ne szegje a kedvét, ez csak olyan formalitás. Nem lesz ott sokáig. Tudom, hogy ez szörnyen kellemetlen, de a németek miatt meg kell csinálni. Azt is megmagyarázták, hogy a táborban politikai menedékjogot kell kérnie, és amint a kérését igazolják, hivatalosan kérelmezheti felvételét a Szabad Európa Rádióba. Ilyen az ügymenet, és ezt nem lehet elkerülni. A zirndorfi tábor, ahol jelentkeznie kellett, valahol Nürnberg térségében volt. Vonattal kellett utaznia, mivel Zirndorf 130 kilométernyire volt Münchentől. Aznap délután ért oda, azonnal fogadták, tehát Pecháőek és Firt valóban, előre elrendezték a dolgokat. De még két kihallgatás várt rá — a német és az amerikai hírszerzők kérdései. A németek a rádióban és a televízióban dolgozók névsorát kérték tőle, a jellemzésekkel együtt, hogy vajon felhasználhatók lennének-e, majd a hadsereg után érdeklődtek. Mivel a titkárnő már eltávozott és nem volt, aki megírja a folyamodványt a politikai menedékjogért, azt mondták, hogy várjon reggelig. A táborban kell töltenie az éjszakát. Nézegette a barakkokat, és megdöbbent a szörnyű látványtól. Priccseken hentergő emberek, hánytató bűz. Valaki arról beszélt, hogy kiutazik Amerikába és milliomos lesz. Közben azonban mindenki a feje alatt őrizte batyuját vagy bőröndjét, nehogy ellopják tőle. Egy ideig hallgatta a hiú ábrándokat, aztán kedvetlenül távozott a barakkból. Sietősen ment az alkonyodé fényben a város felé, és belépett az első rendesebbnek látszó vendéglőbe, ahol a helyi lakosok tekintetéből azonnal ■érezte, hogy nem nagyon kedvelik a menekülteket. Vacsorázott, és mert nem volt kedve a táborba visszatérni, záróráig ült a helyiségben s nézte a televíziós műsort. Aztán egész éjszaka sétált a városban, a közeli földeken, egy dombról nézett le a táborra, és elszomorította az a borzalmas nyomor, amit az emberek maguk választottak maguknak. Reggel az irodában átvette az igazolást arról, hogy menedékjogot kért, majd autóstoppal visszatért Münchenbe. A Szabad Európa Rádióban A feh^r épületekkel zsúfolt Angol Kertbe már régi ismerősként érkezett. Szó nélkül engedték át a kapun, és azonnal jelentkezett Firtnél, aki már türelmetlenül várta. Arra gondolt, hogy Pavel az első augusztus utáni „rádiós menekült“, akivel a Szabad Európa Rádió érintkezésbe lépett. Azonban nagy volt a meglepetése, amikor a folyosón meglátta Volnyt, akit Pecháőek karon fogva vezetett. A doktor úr csupán futólag bólintott, és közölte, hogy Volnyt Walter hivatja. Volny egészen rémült volt, és csak akkor jött rá, hogy ismeri Pavelt, amikor visszatért Waltertől. Együtt töltötték ki a kérdőíveket, és átadták Pechácek- nak. Volny az első hetekben még nem akart nyíltan a színre lépni, ezért álnéven írt. Még Prágába is elutazott, hiszen akkoriban a határ jóformán sétatér volt. Prágában megmutatta, hogy milyen kabátot és illatszert vásárolt, majd becsomagolta néhány dolgát, és sietve visszatért Münchenbe. A Szabad Európában az egyik első nagy húzása az volt, hogy pártszervezetet akart alakítani. Mindenkinek azt magyarázta, hogy a kommunizmus eszméi helyesek, de a csehszlovákiai kommunisták ezeket nem tartják be. Először úgy néztek rá, mint a bolondra, majd elküldték őt iskolázásra. És ez csodálatos változást idézett elő Sláva Voiny tudatában. Azonnal azt hirdette, hogy az emberek kifogástalanok, csak az eszmék természetellenesek és embertelenek. íme: a madárka megtanult énekelni. Firt megbízható kollégának mutatkozott. Azonnal elintézte, hogy a Readers Digest című folyóirat interjút készítsen vele, és bár ez soha nem jelent meg, Pavel kétezer márka honoráriumot kapott érte. Ezzel is tudtára akarta adni, hogy milyen előnyöket jelent, ha valaki Firt embere. Firt kezdetben azzal bízta meg Pavelt, hogy igyekezzen bejutni a Text című folyóirat szerkesztőségébe, amit Voiny irányított. A folyóirat 1971-ben megbukott, de amíg Pavel a szerkesztőségben dolgozott, az volt a feladata, hogy információkat adjon minden csehszlovákiai szerzőről. Ez tulajdonképpen Voiny ellenőrzése volt, akinek, mint a Szabad Európa alkalmazottjának, az volt a kötelessége, hogy minden kapcsolatot jelentsen és így az amerikaiaknak áttekintésük legyen a csehszlovákiai cikkírókról. Nem volt ajánlatos egy kapcsolatot eltitkolni, nem jelenteni. Nagyon fontos feladat volt biztosítani azokat az utakat és csatornákat, amelyeken át Pavel informálhatta a hazai elvtársakat. Ez az első naptól az utolsóig nagyon komplikált tevékenység volt, amit természetesen nem lehet ismertetni. Azonban minden teljes biztonságban ért haza. Akkor azonban elégedett volt. Sikerült az, amiről az elvtársak annyit gondolkodtak, aminek minden elképzelhető változatát fontolóra vették. Behatolni egyenesen a kém- barlangba, a Szabad Európa Rádióba. Ott volt, és ez volt az első, páratlan sikere. A bajor metropolis közepén, a prágai Stromovkára emlékeztető pompás park keleti szélén szikrázóan fehér, egyemeletes épület emelkedik. 1952-ben — a CIA parancsnoksága alatt — itt ütötték fel tanyájukat öt nemzeti szerkesztőség tagjai, Csehszlovákiából, Magyarországról, Lengyelországból, Bulgáriából és Romániából elszökött kalandorok. A szerkesztőségek már előbb megalakultak, és amíg nem épült fel ez a pompás szállás, ami a város őslakói szerint beszennyezi a parkot, különböző helyeken működtek. A Szabad Európa Rádió mint a hidegháború európai diverzió^ központja — amelynek eredetileg az volt a küldetése, hogy rejtjeles üzeneteket közvetítsen a szocialista országokban dolgozó CIA-ügynököknek — 1950. július 4-én kezdett működni. A csehszlovák szerkesztőséget Ferdinand Peroutka alakította meg, és ez a szerkesztőség 1951. május 1-én, C. D. Jackson szenátornak, a Szabad Európa Bizottság elnökének áldásával kezdte meg tevékenységét. A csehszlovák osztály élén egymást követően olyan főnökök álltak, mint Pavel Tigrid, Jaro- slav Pechácek, jelenleg pedig Sámuel BelluS a CIA régi és hűséges ügynöke vezeti. A Szabad Európa Rádió köz? ponti igazgatója mindenkor csak a CIA közvetlen dolgozója lehetett. A jelenlegi főnök Richard Cook. Mielőtt Mün- chenbe érkezett, a CIA felderítő osztályán dolgozott. Néhány évig az amerikai külügyminisztériumban tevékenykedett mint a CIA legális dolgozója, és a Szovjetunióból érkezett látogatókkal foglalkozott. 1963 óta a Szabad Európa Rádióban van. Mint már jeleztük, amikor Pavel Minarík Münchenbe érkezett, a Rádió Free Európa élén Ralph Walter állt, a CIA másik erős embere, ö létesítette a dokumentációs központot, amelynek alkalmazottjai — a CIA dolgozóinak szakszerű vezetésével — naponta kiértékelik a szocialista országokból megszerezhető híreket és információkat. Ezt a .tevékenységet szüntelenül tökéletesítik, és az információkat a nyugati hírszerző szervezetekben szokásos módszerekkel szerzik be. Ez a dokumentációs központ vívta ki például egy bizonyos Bemard Lewin elismerését, amit a brit Times 1972. február 29-i számában így fejezett ki: „Néhány évvel ezelőtt ellátogattam a Szabad Európa müncheni központjába. Láttam az ott felhalmozott hatalmas dokumentációs anyagot, ami részletes adatokat tartalmaz a vasfüggöny túlsó oldalán élő egyénekről, az ott működő szervezetekről és az ottani eseményekről. Nem hiszem, hogy akad még egy információs központ, amely ilyen inlenzíve» foglalkozik az említett szférái “ val. Mint látni fogjuk, ezeket at információkat nemcsak műsorok összeállítására használják, hanem más különleges célokra is, vagyis a CIA szükségleteire, ami azt jelenti, hogy a Szabad Európa Rádióban működik * CIA álcázott kémlevéltára. A szocialista országok minden állampolgáráról, akinek a nevét a sajtóban vagy a rádióban akár egyszer is említették, személyi lapot fektetnek feL Gondos nyilvántartást vezetnek Csehszlovákia vezető dolgozóiról, szakembereiről és azokról, akik rendszeresen utaznak külföldre. Külön nyilvántartást vezetnek azokról, akik külföldi tartózkodásuk alatt közvetlenül vagy közvetve informálták a Szabad Európa Rádiót. A. Schül- ler, nyugatnémet újságíró a következőket írta a Die Weltwo- che 1971. március 19-i számában: „Dr. Hanus Hájek, a Research and Analysis Department cseh osztályának vezetője, megmutatta az életrajzi levéltárat, ahol még a legkisebb funkcionáriusok adatai Is megtalálhatók, minden felszólalásukkal együtt, de még az is, hogy például hogyan szokták eltölteni szabadságukat.“ Itt kell megjegyezni, hogy Hájeket, aki valamikor Tobruk- nál harcolt a nácik ellen, és aki ma a Szabad Európa kiértékelő központjának a főnöke, egyáltalán nem zavarja, hogy a helyettese NiZnanskY, az- öreg náci. (Folytatjuk] A Szabad Európa három „nagymenője“: Holman, Pecháőek, Pej- •kar
