Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-28 / 13. szám
r A Bénin Népi Köztársaság 15 éve • Biztos út — a szocializmus 9 Benintöl Dahomeyig és Dahomeytöl Berlinig „Sok felszabadult országban megfigyelhető az osztályerők elkülönülésének bonyolult folyamata, fokozódik az osztályharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg... Ma már világos, hogy a világ osztály erőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszabadult országok teljes mértékben ké- ' pesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az is, hogy ezeknek az országoknak hozzájárulása a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez már ma is jelentékeny, s a jövőben még nagyobb súlya lehet,“ mondotta az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott központi bizottsági beszámolójában Leonyid liftes Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Megállapítása számos afrikai országra is vonatkozott. A felszabadult afrikai országok bonyolult fejlődést tettek meg politikai függetlenségük elnyerésétől a mai napig, amikor napirendre került gazdasági emancipációjuk megvalósítása. melynek folytán világpolitikai tekintélyük és befolyásuk is törvényszerűen nő. Régi dicsőség A Bénin név nem új keletű Afrika történelmében. Már az európai hódítók megjelenése előtt létezett egy Bénin birodalom, pontosan a később franciák által létrehozott Dahomey déli részén és környékén, mely híressé vált kulturális fejlettségéről és jól megszervezett haderejéről. A XVII. századtól a múlt század végéig állt fenn ez a bennszülött monarchia, melyet 1893-ban a mind agresszívab- fcá váló francia gyarmati terjeszkedés döntött meg. A Guineai-öböl partján elterülő sáv, illetve lakossága már a XV. században vonzotta az európai rabszolga kereskedőket — sosem mentek el innen üres kézzel. Ezért is kapta e táj a Rabszolgapart nevet. A frai cia hódítás megpecsételte a Benini Királyság sorsát. Belőle alakult ki a terület északi részével az a gyarmati alakulat, amely később autonóm kormányzatú, majd politikailag független országként a Dahomey nevet kapta. Harcban a függetlenségért A francia kolonializmus a helyi nemesség, arisztokrácia legreakció- sabb elemeire támaszkodva közvetlenül irányította gyarmatát. A francia uralom éveiben az egykori naturális gazdaság helyébe az árutermelés lépett és az anyaország monopóliumai mindjobban terjeszkedtek Dahomey- ben. A bennszülött lakosság első tudatos, bár nagy mértékben ösztönös gyarmatellenes fellépésére 1923- ban került sor, amikor Porto Novo vidékének lakossága megtagadta az adófizetést a gyarmati hatóságoknak. Ezt a megmozdulást a franciák vérbe fojtották. A második világháború után Dahohisz születésekor ott bábáskodtak a francia imperializmus kiszolgálói, akik a független állam élén állva, különféle csoportosulások — a Trópusi Afrikh francia gyarmatait tömörítő brazzaville-i csoportba, majd az Afro-Malgas Szövetségbe tartozás — révén ügyeltek arra, hogy az ország gazdasági, de kikényszerített koordinálás folytán politikai függősége Párizstól továbbra is fennmaradjon. Hubert Maga, az első dahomeyi elnök nyíltan népellenes politikát folytatott; kormányzásának három éve alatt 240 millió afrikai frankra nőtt az ország államadóssága. A rossz gazdasági rendszer következtében Dahomey importjának csak 38,2 százalékát tette ki exportja. Maga elnököt 1963-ban katonai puccs megbuktatta. Ám egyes utódainak minden tisztességes elképzelése ellenére som sikerült az országot kivezetni a gazdasági bajok útvesztőjéből. Puccs puccsot követett. Dahomey fennállásának 12 éve alatt nyolc puccsra és 20 kormányválságra került sor. Lényeges változást jelentett az ország életében az a hatalomátvétel, melyet 1972. október 26-án Mathieu Kerekou őrnagy hajtott végre haladó gondolkodású tiszttársaival. Kerekou elhatározta, hogy rendbehozza az ország gazdasági és pénzügyeit, véget vet a tisztviselői réteg korrtíp- ciójának, megszünteti a törzsi viszálykodást, és szocialista alapokon kezdi meg az ország gazdaságfejlesztését. A reakció puccskísérletekkel többször is megkísérelte Kerekou rendszerének megbuktatását, de kísérletei kudarcba fulladtak. Kerekou elnök két évvel ezelőtt meghirdette az ország felemelésének szocialista szellemű programját. „Ünnepélyesen kinyilvánítjuk, hogy az az új társadalom, amelyben jobb élet- feltételek jönnek létre minden dahomeyi számára, a szocialista társadalom. A dahomeyi nép számára az egyetlen történelmileg megalapozott út a szocialista fejlődés útja,“ — mondotta nyilatkozatában. Az ország fejlődését meghatározó program fő pontjai: az idegen gazdasági és politikai befolyás megszüntetése, a társa* dalmon belül ember ember általi mindennemű kizsákmányolásának megakadályozása, a tribalizmus, azaz az imperialisták által a múltban /és sokszor ma is) szított törzsi viszálykodás megszüntetése, okainak és következményeinek kiküszöbölése, gazdasági felemelkedés tudományos módszerek alapján. A függetlenség útján A múlt év vt^wii fordulat következett be a 116 ezer négyzetkilométer területű, 2 millió 700 ezer lakosú országban. Válaszul az imperialista cselszövésekre, Dahomey felvette a Bénin Népi Köztársaság nevet, emlékeztetve ezzel a dicső ősök örökének folytatására, másrészt arra hogy az ország fejlődésében a szocializmushoz vezető utat kívánja követni. Ugyanakkor alakulóban van Bénin Forradalmi Néppártja, amely arra hivatott, hogy a tudományos szocializmus szellemében vezesse a tömegeket a szocialista társadalom felépítésére. Bénin államban már 1974-ben államosították a főbb nemzetközi társaságokat, a Shell, a British Petroleum, a Totál, a Texaco, a Mobil, Agip és Dell cégek fiókvállalatait, s a kormány erélyes rendszabályokat helyezett kilátásba a rendeletek esetleges megszegőivel szemben. A kormány elsőrendű feladata most a gazdasági szerkezet megváltoztatásával kapcsolatos tennivalók elvégzése. Bénin egyoldalú termelési irányzatot öröikölt a volt gyarmat- tartóktól s most mindenekelőtt ezen kell változtatnia, mert élelmiszerben is importra kényszerült. Az ország érdekeit már régóta védi az export és import állami monopóliuma, most részben a maga erejére, leleményességére kell támaszkodnia a dahomeyi kormányzatnak, másrészt barátoknál kell támogatásra találnia, s nem kétséges, hogy ezek a barátok elsősorban a mindenkor önzetlenül segítő szocialista országok. A mezőgazdaság fellendítése — fontos szerepet játszik benne a gyapot, a földi mogyoró, a manióka, a pálmaolaj termelése —, monokultúrás jellegének megszüntetése lét- fontosságú a rendszer szempontjából, hisz a dahomeyi lakosság 80—90 százaléka a mezőgazdaságból él. Ami a szocialista és más baráti országok segítségét illeti, különösen az iparosításban, új gazdasági formák kialakításában és Bénin a még föld mélyén szunnyadó természeti kincseinek a feltárásában nyújthatnak nagy támogatást. Hisz ismertek Bénin foszfát-, vasérc- és olajlelőhelyei, sok más kincs pedig még felfedezésre vár. „Most és a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy fejlesszük és erősítsük barátságunkat azokkal, akik ténylegesen szintén erre törekszenek. A gyarmati rendszer összeomlása nyomán létrejött államok túlnyomó többségével összefűz bennünket a béke és a szabadság melletti mélységes elkötelezettség, az ellenérzés, amelyet az agresszió és a hegemónia bármely formájával, az egyik országnak másik ország által való kizsákmányolásával szemben táplálunk. Alapvető törekvésünknek ez a közössége gazdag és termékeny talaj, amelyben barátságunk tovább szilárdul és virágzik!“ — Brezsnyev elvtársnak ez a megállapítása a leghívebben fejezi ki a szocialista országok viszonyulását azokhoz a fiatal független államokhoz, amelyek szövetségeseik a társadalmi haladásért vívott nagy világméretű küzdelemben. A cotonou-i piacon gyöngynyakék tői edényig minden kapható. Megjelent az első traktor a faluban meyben is erősödött a szabadság- mozgalom, amelynek kibontakozására döntő befolyást gyakorolt a többi francia gyarmat, elsősorban Algéria népének szabadságharca. A helyi arisztokrácia azonban annyira elkötelezte magát a francia imperializmusnak, hogy mindent megtett a gyarmati uralom életének meghosszabbítására. Síkraszállt a Francia Szövetség, illetve Nemzetközösség fenntartása mellett, melynek keretében Dahomey 1958 decemberében autonóm köztársasággá vált. Az ország haladó erői azonban nem elégedtek meg ennyivel. Tovább küzdöttek a teljes politikai függetlenségért, amelyet 1960. augusztus 1-én ki is vívtak. Új fejezet A köldökzsinór továbbra is a volt anyaországhoz kötötte Dahomeyt, 3 re CH Ok :0 :0 a CA a b J3 ca £ > a ca o
