Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-28 / 13. szám

Az életbe induló ifjú párok rövid idő alatt lakáshoz jutnak • Az egész városnak megélhetési forrást nyújt a cementgyártás A prágai s a budapesti metró építéséhez is szállítanak cementet • Egészségügyi központ az üzemben Mottó: A kommunista társadalom nagy építkezésére érkezü hírek, tudósítások csodálatba ejtik az egész világot. Ezek idézték jel emlékezetemben a Volga menti nagy ipari központ dolgozói­nak áldozatos munkáját, mindennapi életét. J egyzetfüzetemben lapozgatva fel­elevenedik előttem, amint a nyárutói harmincfokos hőség­ben karcsú rakétahajónk szélsebesen suhan a lomhán hömpölygő Volga há­tán. Iván Matvejevics Sirsin elvtárs, a szaratovi Kommunyiszt napilap nyu­galmazott főszerkesztője társaságá­ban elbűvölve nézem a tájat, s oly­kor olykor fényképzőgépem lencséjé­vel megörökítem az emeletes személy­szállítóhajókat, a nehéz teherrel meg­rakott uszályokat, vontató gőzösöket, motorosokat és a halászbárkákat is. A tűző napfényben messziről csillog­nak a hálóban vergődő halak ezrei. í Szebbnél szebb látvány tárul szemünk elé. Csak most értem meg, miért éne­kelték meg annyian a végtelen Vol­gát. Egy csoport fiatallal tréfálkozunk, viccelődünk. Elárulják, hogy ők is Volszkba igyekeznek, jelvényeket, ki­sebb ajándéktárgyakat cserélgetünk, érdeklődünk, hogy várja-e őket ott­hon az asszony. Kórusban nagyot ne­vetnek. Még egyik sem nős. A vidám tereferének kísérőm vet véget: — Gyere gyorsan, már látszanak a cementgyár kéményei. — Pár perc múlva elhúzunk a teherkikötő mel­lett, ahol egy vontatóhajó, maga után húzva több uszályt, épp indulni ké­szül. A Volszki Víjrosi Pártbizottság épü­letében Anna Tyimofejevna jemrejava vezető titkár fogad, Hja Ivanovics Zelenszkijnek, a Cement nevű üzemi lap főszerkesztőjének társaságában. Egy kis bemelegítő beszélgetés után a város, az ipari üzemek története, az emberek élet- és munkakörülmé­nyei, a jövő célkitűzései felől érdek­lődünk. legnagyobb cementgyártó központja. Az ipar koncentrációja következtében egy 800 000 lakosú szocialista típusú város született a kis település helyén, s szinte minden épülethez az itt gyártott cementet használják fel. Az építkezést a tudomány és technika legújabb vívmányainak felhasználásá­val a lehető legnagyobb mértékben gépesítették. A munka termelékeny­ségének gyors fokozódása lehetővé tette, hogy á fiatalok nászajándékba általában az új lakás kulcsát, a mun­kahelyről pedig televíziót kapnak. Más ajándékokkal is kedveskednek az életbe induló ifjú pároknak. Beszélgetés közben megtudjuk, hogy az emberek munkakörülményei szinte napról napra javulnak. A szülők kis­gyermekeiket a bölcsődékben és óvo­dákban ingyenesen helyezhetik el. Csak azok fizetnek jelentéktelen ösz- szeget, akik havonta túl nagy bevé­telhez jutnak. Az előzetes tervek sze­rint annyi bölcsődét, óvodát és nap­közi otthont építenek, amennyi szük­séges a gyerekek elhelyezéséhez. Szakképzett gondozók és nevelők vi­selik a gyermekek gondját, s a szü­lők nyugodtan végezhetik mindennapi termelő munkájukat. A szülési sza­badság után az anya két évig havi 50 rubel gyermeknevelési segélyt kap, ha otthon akarja nevelni gyermekét. A fiatalok városában évente mint­egy ezren mondják ki a boldogító igent. Gyakoriak a csoportos Kom- szomol-lakodalmak. Az újdonsült pá­rokat a pionírok kedves versikékkel, köszöntő szavakkal és virágcsokrok­kal tidvözlik. Nincsenek elhelyezke­dési gondjaik, mert a rohamosan nö­vő ipari központ — főleg a cement- I gyártás —, mindenkinek munkát, jó keresetet biztosít. A baráti és igen szívélyes eszme­csere után kíváncsian látogatunk el a jó hírnévnek örvendő Bolsevik ce­mentgyárija. A nyírfaerdőből csak a fehér füstöt eregető kémények látsza- j nak ki. Az alacsonyabb épüléteket el­•j takarják a fák lombjai. Vlagyimir Nyikolajevics Potrjaszov, a Volszkce- ment vállalat Lenin-renddel kitünte­tett főigazgatója álmélkodásunkat látva elújságolja, hogy évente több jS száz fát ültetnek ki, hogy ezzel is kiszűrjék a levegőből a cementpor egy részét. Jelszavuk a termelés fo- - kozása mellett az emberek egyre jobb élet- és munkakörülményeknek meg­teremtése. Potrjaszov eivtárs végigvezet a tá­gas éttermen. A dolgozók éppen ebé­delnek. Mi is velük tartunk, ízletes nek, jónak tartjuk a menüt. A mű­szaki könyvtár olvasótermében köny- ■ veket kölcsönözünk. Galina Petrovna Spitalnyikova könyvtáros elmondja, hogy az üzem munkásai naponta 60— I 70 könyvet is kölcsönöznek, a szak- irodalom kézről kézre jár. A könyvek nem porosodnak a polcokon, a mű­szak után a dolgozók csoportjai az időszerű témákról vitákat rendeznek. A főiskolai, középiskolai végzettségű dolgozók állandóan képezik magukat. A szociális épületben kapott helyet j j a betegmegelőző központ is. A mun­kások egészségi állapotát az orvosok rendszeresen ellenőrzik, és a rászo­rulókat azonnal megelőző gyógykeze­lésre küldik. Egy ózondús levegőjű tágas helyiségben gyengélkedők tar­tózkodnak. A berendezés 12 000 ru­belbe került, de nem sajnálták rá a pénzt, mert mióta üzemel, sokkal ke- | vesebb a megbetegedés. Az üzem irodahelyiségeiben a politi- ij kai nevelő és termelési problémákról beszélgetünk. Az egybegyűlt „vezér­kar“ elárulja, hogy a pártalapszerve- zetek jó agitációs munkája nyomán a j dolgozók között nagyarányú szocialis­ta munkaverseny bontakozott ki. Az egyéni és kollektív kötelezettségvál­lalások lényegesen elősegítették, hogy az üzem a kilencedik ötéves terv fel­adatait négy év alatt teljesítette. A cementgyártó üzemrészlegeket állan­dóan — több esetben a baráti, szo­cialista országok szakembereinek se­I gítségével is — korszerűsítik. Ott- jártunkkor lengyel szakemberek dol­goztak a szállítás meggyorsításán. AZ üzem büszkesége a 150 méter hosszú gázfűtéses rotációs kemence, amely a maga nemében egyedülálló a világon. Az ehhez hasonló, korszerű berende­zések üzemeltetésének eredménye, hogy a munka termelékenysége az utóbbi időben megháromszorozódott. Viktor Vasziljevics Mátyáson elvtárs, a szárítódobok karbantartója, elmond­ja, hogy nagyon ritka az üzemzavar, ezért is tudják idejében teljesíteni tervüket. Minden szakaszon három műszakban dolgoznak, hogy a gépek teljesítőképességét a lehető legna­gyobb mértékben kihasználhassák. A kész cement ömlesztett állapotban a teherkikötőkben várakozó uszályokra kerül A cement nagy részét vízi úton szállítják, ami olcsó és gazdaságos. Vlagyimir Nyikolajevics Potrjaszov, a Voikszcement Lenin-renddel kitünte­tett főigazgatója Az üzem vezetőitől megtudjuk, hogy az össztermelés 86 százaléka cement, 14 százaléka pedig azbeszt. Mivel a Volga mentén olykor rendkívül nagy erejű szélviharok tombolnak, a csalá­di házak tetőzetére nehéz cserepet készítenek. A jó minőségű nyers­anyagból többnyire 400, 500, 600-as minőségi fokozatú cementet gyárta­nak. Az igazgató .elmondotta, hogy az 6 cementjükből készült többek között a moszkvai Osztankino televíziós adó­torony, az egyiptomi asszuáni gát is. Szállítanak cementet Bulgáriába, Len­gyelországba, Szomáliába, Szudánba é9 más országokba is. Számunkra ér­dekes, hogy a prágai földalatti vasút építésénél is felhasználnak Volga menti cementet. A Volszkcement termelésének jelen­tősége egyre jobban növekedik. A KGST-tagállamok cementipari szak­emberei gyakran látogatnak ide, hogy kicseréljék a gyártási tapasztalatai­kat. A Bratislava melletti Stupavai Cementgyárból is többször jártak már itt. Viszont a volszki cementipari dol­gozók is jó néhányszor ellátogatnak Szlovákia egyik legkorszerűbb ce­mentgyárába. A kölcsönös kapcsola­tok mindkét üzemben elősegítik a ter­melés fokozását és a minőség javítá­sát. A tizedik ötéves tervben a Volszki Cementgyárak még gyorsabb ütemben fokozzák termelésüket, mert a kom­munizmus nagy építkezéseihez egyre nagyobb mennyiségű és jobb minőségű cementre van szükség. Az ipari cent­rum a Volga partján egy olyan nagy­város születését segítette elő, ami­lyennel a világ első szocialista álla­mában több helyen találkozhatunk. BÁLLÁ JÓZSEF A ISO méter hosszú rotációs cementágető kemence Megtudjuk, hogy a XVII. században az itteni lakosok halkereskedelemmel foglalkoztak. A szaratovi tartomány megállapítása után a települést jegy­zői székhellyé nyilvánították a cári hivatalok. Ekkor kapta a Volszk ne­vet. A Volga erdős-dombos partjának ezen a részén 1899-ben kezdtek ce­mentet gyártani. Mivel az itt készített cement minősége rendkívül jó volt, 1914-ben már négy cementgyár üze­melt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a munkások javasla­tára az üzemek: a Bolsevik, a Vörös Október, a Komszomolista és a Kom- münár nevet kapták. Már a szovjet rendszer első éveiben gyors ütemben korszerűsítették a termelési folyama­tokat. Többek között üzembe helyez­ték a forgókemencéket, amelyeket gázzal fűtöttek. Ennek köszönhető, hogy ma a Bolsevik üzem egyedül annyi cementet termel, mint valami­kor a cári Oroszország összes ce­mentgyára együttvéve. Novoroszijszk után Volszk a Szovjetunió második Emeletes személyszállító hajó a Volgán (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom