Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-21 / 12. szám
Peter Jiiemnicky: Odakünn illatoztak a rügybe borult fák. A levegő teli volt a tavasz leheletével, mely elárasztotta az egész várost. Kurta szoknyás kislánykák mutogatták lábukat a napnak, kisfiúk golyőcskáztak a sekély lyukak körül. A házak ablakai kitárultak, akár a szeretők karjai, beszíva a tavasz leheletét, mint az asszony! test bődító illatát. A hölgyek és az urak hangosan kifújták az orrukat, hogy egész pompájában élvezhessék az illatözönt. A tavasz zöld üstöké annál kócosabb lett, minél magasabbra hágott a megifjodott nap a zenit felé Csak egyetlen épület zárkózott el e zöld tavaszi örömhullám elől. A törvényszék épületének ablakai egész nap zárva voltak. A bírák szürke hangulata és szürke agya nem tűrte az illatos izgatószert, mely ugyanolyan könnyen eltünteti a komor gondolatokat, mint a szomorú hófoszlányokat a kertben vagy odakünn a mezőn a vízmosásokban. Már késő délután volt. Mafko ott állt a tárgyalóteremben, sápadtan a vérveszteségtől és a halálszagú kórházban való hosszú 'fekvéstől. Megrebbent a szeme, s az ajkai suttogtak: Hát most aztán vége lesz. Vége mindennek. Most mindörökre elbúcsúzom az élettől. Csak ne legyen sok huzavona. Istenem, egy örökkévalóságig tartott, amíg fölolvasták a vádiratot. Mafko semmit sem értett belőle. Tudta, hogy ott gyilkosságról van szó, s őt gyilkosnak nevezik. Mit törődött a világgal? Közömbösen hallgatta a hosszú litániát ... A védőügyvéd beszéde után, amely megindította a tárgyalás közönségét (Mafko oda sem hallgatott), felkeltek az esküdtek, hogy végre döntsenek Mafko sorsa íelől. És Mafko halálosan fáradt volt, szívesebben vette volna már, ha most mindjárt belekiabálnak a fülébe: „Halált kapsz, kötelet a nyakadba, gazfickó! Életet életért!“ Szeméből könny sugárzott, noha ott állt a tekintetek kereszttüzében, amelyek úgy végigtapogatták, mint kíváncsi kezek. A hölgyek kedvtelve nézegették a jóvágású legényét, és sehogyan sem tudták megérteni, miként lehet olyan kegyetlen szíve. A férfiak azonban, akik megszokták, hogy mindent üzleti szemmel és számszerűleg fogjanak fel, egy csöpp rokonsaenvet sem éreztek a vádlott iránt. Mert csak természetes, hogy a rend megőrzése érdekében a jó erkölcs és az emberiség ellen elkövetett minden bűntettet szigorúan meg kell torolni. Az ő gondolataikban Mafko már * Részlet az író Győzelmes bukás című regényéből. ott lógott a kötélen, vagy életfogytig börtönben ült. Ez volt szerintük a legenyhébb ítéleti A tárgyalóterem melletti helyiségben, ahol az esküdtek tanácsa szavazni készült, meleg volt, akár a kemencében. Aranyos por táncolt a levegőben. Egy fehér hajú esküdt odalépett az ablakhoz. A nap az üvegen keresztül is megcsiklandozta az orrát, úgyhogy nagyot tüsszentett. A csudába, hogy süt ez a nap ma! Kinyitotta az ablakot és akkor beszökött a tavasz illatos lehelete, körülölelte az esküdteket, mire mindjárt egészen más hangulat lett úrrá a komor falak között. A sok halott papírból borzalomba dermedt gondolatok fölén-, gedtek. A tanács valamennyi tagja összekeverte a tavaszi nap hatását a rá váró ebéd gondolatával. De meg ez a tavasz is, mely a szívükbe lopakodott, valami egészen hasonló volt Mafkóhoz, ehhez a magas, kék szemű legényhez, és igaza volt a védőnek, amikor azt mondta, hogy miként a tavasz mindenféle változásokat és erjedést hoz, a fiatalságnak is ki kell forrnia a önnön hibáiból tanulnia. Talán ez a legény tudta, mit jelent a szerelem tavasszal, mit jelent az: szeretni. Szeretni úgy, hogy az ember képes legyen ölni is. Meg az a kényszer otthon, a csalódás és minden együttvéve, kísiklott az egész élet a keze közül, és hát mit várhatott még, minek kínlódott volna? Hiszen nem ölt garázda módon, ő maga is meg akart halni, talán azért, mert másként képzelte az életet, mint ahogy 'leélhető. Most niár bizonyosan tudná, hogyan kezdje újra. Tanult. Megjavult. A gyönyörű nap még ott sza'adgá’t a terem ben, diatos virágcsokorral a gomblyukában. És odasúgta az esküdteknek: Ha megmentik és visszaadják az életbe vetett hitét, újra megfogja a legény az eke szarvát és magot vet, mely konkoly nélkül fog nőni a mosolygós ég felé. Oj kunyhót épít magának (mert már erről a szerencsétlenségről is tudnak), és asszonyt hoz a házhoz, aki hű lesz hozzá, és gyermekeknek gd életet. És ez kigyógyít ia. A szavazásnál _ megmutatkozott, hogy az örömteli nap valóban jó hatással volt az esküdtek szívére. Az első kérdésre nemmel feleitek. Matkót nagy szótöbbséggel kéthavi (egyházra ítélték. De a rabkórházban töltött időt beleszámították a büntetésbe. És Mafko éppen két és fél hónapig feküdt. Még mindig sápadtan és közönyösen állt, amikor az esküdtek tanácsa visszatért a tárgyalóterembe. A közönséget elfogta az izgalom. Nem sokáig tartott az egész tárgyalás, mégis mindnyájan, akik szórakozni jöttek a nem közönséges eset tárgyalására, úgy számlálták a várakozás perceit, akár a sebesült, akihez későn érkezik az orvosi segítség. Mindenki felállt. Csak Mafko ült volna le a legszívesebben. Szemében a nagy tömeg ember, árnyék és fény, közöny és rettegés tükröződik. Sötét és fürgén vibráló körök — s lába megroggyan. Jézusom, atyám, csak gyorsan, gyorsan, mert összerogy .. És megint hosszú felolvasás, megint paragrafusok, számok, a törvények és rendeletek tárának évfolyamai... Miért kerülgetik a dolgot annyit, amikor régen megfonták a kötelet a nyakára? — gondolja Mafko. Végre: — ... ítéljük ... —-... büntetésébe beleszámíttatik ... Hideg zuhanyként hatottak a szavak mindenkire, aki halálos ítéletet kívánt hallani, aki szerette volna az összeroskadt elítélt fölött kimondani a szentenciát: „Igazságos büntetés!“ „Hová jutnánk, ha nem ítélnénk el a gyilkosokat?!“ — és hasonló erkölcsi igazságokat. Mafko azonban nem adott nekik alkalmat, hogy belenézzenek az arcába. Mert abban a pillanatba^, amint meghallotta a hihetetlen ítéletet, megingott körülötte a világ, és ő végigzuhant a földön. Fehéren, mint a fal. És zúg a feje — így süvít a Kicsera fölött a Lengyelország, felől fújó jeges szél... Ki terítette földre? A szemek... az erkölcscsősz csordának azok a szörnyű szemei, az idegen vértől elöntött, tompa nézésű szemek? Vagy talán ... És aztán ... legjobban fáj a jövendő! Fájdalmasan hasít a szemébe éles sugarával a nap is, mely ott izzik a harangként fölébe boruló égen, miként a csók a szerető keblén. A vonat fölverte dübörgésével az éjszakai táj csendjét. A Vág ezüst szalagja felfogta a zöld hold hideg mosolyát. A közeli kunyhók felől kutyaugatás hallatszott a vasúti kocsiba. És aztán itt volt még néhány ember. Zsolna megvillantotta a szemét, akár a kacér eladó lány. Ki kellett szállni a fagyos levegőre. Helyet keresni a batyuk között, melyek ott himbálóztak a jajgató asszonyok hátán. Olykor olykor riadtan megszólalt a piros sapkás forgalmi tisztet hívó csengő a forgalmi iroda ajtaja felett. A toronyóra számlapján egyre születtek a negyedórák, fájdalom nélkül és monoton szabályossággal. A dermedt reggelben, mely a Vág sűrű ködében mosakodott, dühösen prüszkölve befutott egy vonat. Míg Cadcába ért, Mafko már egészen megbékélt a dolgok állásával. Szeme alá fekete karikák telepedtek. De bennük a rózsás napkelte kacagott. TARR JÁNOS fordítása a feltűnő cím állt nagy betűkkel a plakáton s alatta kisebb betűkkel a 'következő: szenzációs előadás négylábú közreműködésével. Meggyőzni alkalmazottainkat, hogy hallgassanak meg valamilyen előadást? Hajaj! Ehhez néha emberfeletti erőfeszítésre van szükség. Az említett előadás viszont soha nem látott érdeklődést keltett, sokan ismerőseiket is meghívták rá. Hétre úgy megtelt a terem, hogy egy tűt se lehetett volna leejteni. Úgy öt perccel hét után Artúr kiment a színpadra és meg kérte a közönséget, csendesedjen el. Nyomban azután bekocogott a színpad mögül egy ló, hátán az előadóval. A ló felnyerített, az előadó leszállt róla és minden bevezetés nélkül elkezdte: — Kedves jelenlevők, felelősségem teljes x tudatában kijelentem önöknek, hogy a dohányzás egyáltalán nem ártalmas az emberi szervezetre. Sőt egészséges és hasznos! A teremben sustorgás támadt, de nemsokára ismét csend lett. — Valamennyi szánalmas előadás, amelyet e témáról tartottak, abból a megállapításból indult ki, hogy egyetlen csepp nikotin még a lovat is leteríti. Nos, kérem, jól figyeljenek! Az előadó fogott egy üveget. kihúzta belőle a dugót, egy csepp nikotint cseppentett egy darabka fekete kenyérre, megsózta kicsit és a ló szájába adta. És ez jó étvággyal megette. — Amint láthatták, a lónak beadtam égy csepp tömény nikotint, és semmi baja se lett tőle. Pedig valódi nikotin, bárki meggyőződhet róla. Ismétlem, az üvegcsében valódi nikotin van! Körbe adta a kisüveget. Egyesek megrázták, megszagolták, de senki sem merte megízlelni a tartalmát. — Most megcáfolunk egy újabb téves felfogást. A halandó dohányost ezzel próbálják megfélemlíteni, hogy ötven cigaretta nikotintartalma halálos lehet az emberi szervezetre nézve, kérem figyeljenek jól! Az előadó beleszórt egy tálba ötven cigarettát, valamennyit szétmorzsolta, kivonta belőle a nikotint, majd előhúzott egy újabb kenyérdarabot, ráöntötte a nikotint, megette és vízzel leöblítette. — Megint kevesebb van egy téves feltevéssel. Folytassuk! Nos! Az orvosok azt állítják, hogy a dohányzás kimeríti az embert, megfosztja energiáitól és szellemi képességeitől s tompítja az értelmét. Nemsokára meggyőződhetnek, kérem, az ellenkezőjéről. Az előadó könnyedén csinált ötven fekvőtámaszt, azután felszólította a jelenlevőket, hogy adjanak fel neki néhány igényes számtanpéldát. Játszva elvégezte egy héttagú számjegy gyökvonását és kapásból megmondta két öttagú számjegy szorzás! eredményét. — Kedves hölgyeim és uraim, tehát meggyőződhettek róla, hogy a dohányzás nemcsak hogy nem ártalmas, hanem hasznossága a napnál világosabb. E pillanatban azonban az előadó elsápadt, megtántorodott és összeesett. A terem nyugtalanul felme rajlott. A lónak hirtelen megrogy- gyant a lába és nagy robajjal elterült a színpadon. — Hívják a mentőket! Csinálja-1 nak valamit! — kiáltozták a né- zőtéren. Artúr elment mentőkért telefo- : nálni. Az asszonyok közben ammó- > niákos üveggel futkostak a félholt fej előadó körül. A mentő villám- * gyorsan megérkezett. Azután egy barna öltönyös férfi | lépett a színpadra. Levette a ({ szemüvegét, gondosan megtörül- h gette és beszélni kezdett: — Barátaim, az imént világosan k meggyőződhettek róla, hogy egy | csepp nikotin csakugyan leterít- § hét egy lovat is és hogy a méreg. 1 melyet ötven cigaretta tartalmaz, fe kis híján megölte az előadót, aki jj megpróbálta önöket félrevezetni. | Miféle jótékony hatása lehet a do- 1 hányzásnak?! A közönség egyetértőén tombolt. I — Engedjék meg, hogy köszö- S netet mondjak szíves türelmükért I és figyelmükért. Ezennel befeje- I zem mai előadásunkat. Az előadásnak rendkívüli hatása g volt. A vállalat hétszázhetvenhét | jelenlévő alkalmazottja közül he- t ten leszoktak a dohányzásról ... KÖVESDI JÁNOS fordítása A. Kucsajev: AZ ARTAIMATLAN NIKOTIN / elent gm ni a ve lesen a i értéssel bán elme nem egy lelő okm gam a KRESZ-t követkéz gyakorta gabiztos vagy ser Első h intéző m kodtam, testvizsg szer áte: akkor ki vetnem adásul e eszem ti ben volt fájt a f tengeren az ügyi) az nem rendű te divatos musa. Si már m.ei oka mir volt. Az elég eqt, a szabói a vészéi kát a'jtfi dolgaTl az elme gamban ott is r báh/os h ra kiült ben csa, sőt föléi gára vá körül. ( ♦ látszott, férkőzlu de meqi Név : két a v nyoma , megfoge a töméi akik mi vizsgáló Lorenz, Lorenz M született E tartómén Veit an d daktia író, nek szerepl Egy regény megjelent, ; mel. A szá szélesének mann stirbt Képzeljed olyan hatal dei fenyőfí mintha kére moha az á — és máris révész. Hév ságszagú d deje sípol, tója, mindéi fehér szem ben, és ma motoz. Feje fa, mennye: egy halott fenyő falai sugarait. Fial és 1 nek, kérész hüvelykujju kukat és e radtan mór a mennyek árnyékában A lába úg mint a kidi re. — örege orvos, és ss Nescha be jébe. Janes — Igen, —, igen, ij
