Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-14 / 11. szám
^KÖNYVKIADÓ TAVASZI FUTAM Krokogyil Két sköt összetalálkozik az utcán: — Hallom, hogy gazdagon nősültél! Igaz? — De még mennyire! A nőnek, akit feleségül vettem, négy aranyfoga van! — Mondd, Jack, meg vagy elégedve az új törpeautóddal? — Alapjában véve nem rossz masina, de vállbán szorít egy kicsit; Az öreg iszákos beállít az orvoshoz és tanácsot kér: — Mondja, kedves doktor úr, milyen hatással lehet az alkohol az olyan emberre, aki egyáltalán nem iszik? , — Értelmetlen kérdés, barátom! Hogyan lehetne hatással arra, aki nem fogyasztja? Az képtelenség! — Márpedig, kérem, a feleségem mindig azt mondja, hogy rá rettenetes hatással van, ha én iszom. / — Hova mégy? — Sörözni. — Az ördögbe is! Miért csábítasz már megint? — Szóval, a férjét már megoperálták? És hogy van? — Sajnos, komplikáció állt be __ — S úlyos? — Eléggé. Beleszeretett az ápolónőbe! — Házasságunk első napjaiban reggelenként mindig egy csókkal ébresztettem a férjemet — És később? — Két héttel később egy ébresztőórát vásárolt. I Ji f Szóltál valamit, drágám? / . ' • Stern a , Vándérié Ügy adódott, hogy védelmünkbe kellett venni a múlt század írónagyságát, Nyikolaj Vasziljevics Gogolt. Amikor ugyanis szobrának ünnepélyes leleplezése alkalmával lerántották a gyönyörű leplet, az egyik kereskedelmi vállalat dolgozói azt látták, hogy Gogol a jobb kezével az ő vállalatuk igazgatóságának épületére mutat. A jelenlevő közönség elképedve bámult abba az irányba, a kereskedelmi vállalat alkalmazottai pedig ijedten futkosni kezdtek az irodáikban. — Miféle emberek ezek a szatíraírók? Még most sem hagynak békünket. Hiszen ez ujjal mutat rá a mi visz- sznéléseinkre! Éjszaka a vállalat valamennyi dolgozója fegyelmezetten egybegyűlt a téren, és közös erővel kerek száz- nyolcvan foknyira elfordították az író szobrát. A járókelők reggel el sem tudják képzelni, mi is történhetett az éjszaka. Egyesek tanácstalanul vontak vállat, mások pedig titokzatos rejtélyről suttogtak. Ny. V. Gogol most a húsipari üzem vadonatúj épületére mutatott jobbjával. Ott is kitört a pánik. — A szatíraíró bizonyára szigorú ellenőrzést követel! Éjszaka az üzem összes dolgozói megjelentek a nép- telen téren, feszítővasakkal, kötelekkel és különleges szerszámokkal felszerelve. De ott már várt rájuk a szomszédos divatszalon alkalmazottainak ugyancsak jól felszerelt csapata. — Állj! Egy tapodtat se tovább! Az író nem gyermek, ő tudja a legjobban, kire kell mutatnia! A dologból veszekedés lett, akár a Tarasz Búiba című műben, csaknem párbaj. Gogol közben szenvtelenül nézte a mérges embereket, és békésen mosolygott a bajsza alatt. Azok győztek, akik jobban voltak felszerelve. A harcot ugyanis — az emelődaru nyerte meg. Közös erővel leemelték a szobrot a talapzatról, teherautóra rakták, és olyan villámgyorsan szállították el, hogy a klasszikus író csak ámuldozhatott. A helyére pedig egy ugyancsak népszerű férfi, egy járásszerte ismert futballkapus szobra került. Most tehát a vállalati igazgatók arról álmodoznak, hogyan is szerezhetnék meg a kapust vállalatuk számára. — Nos, gyerekek — szólt a mama az esküvői szertartás után -s-, most már örökre egymáséi vagytok! — Nem szabad ilyen pesszimistának lenned, mama, hisz nem vagyunk a középkorban! Ó — Jenő, igazán szeretsz te engem? — Természetesen, mókusként! — Akkor a kedvemért mondj le a dohányzásról. — És te szeretsz engem, mókuskám? — Nagyon! — Akkor te meg hagyj engem dohányozni tovább! SÁGI TÖTH TIBOR fordítása Két barát húsz év után véletlenül összefut az utcán. — Nagyon jól emlékszem Erzsikére, az akkori szerelmedre — sóhajt fel az egyik. — Mi van vele? Elvetted feleségül? — Igen! — És megtartotta azt a szép alakját? 4 , —. Mi az, hogy megtartotta? Megduplázta! — Piriké módfelett szeretne férjhez menni, de nem sikerül neki. — Miért? — Mert ez idő szerint minden hódolója nős ember. 1976. III. 14. A barátom, aki menő fej a filmszakmában, évek óta arra biztat, írjak fimnovei- lát. — Nem is kell, hogy novella legyen — szólt a közelmúltban —, elég, ha néhány mondatban közlöd az ötletet. Mi megírjuk a forgatókönyvet, te pedig kapsz egy kalap pénzt, a kritikusok megállapítják, hogy az emberiség szégyene vagy, a közönség utálattal ejti ki a neved, tehát híres ember leszel! Gondoltam, ha már szép és okos nem lehetek. legalább híres legyek, és mivel barátom szerint az egyetlen követelmény, hogy az ötlet izgalmas, érdekes, „életsza- gú“ legyen, a következő témát javasoltam megfilmesíteni: Kovács János csallóközi földműves 1896- ban született, hetedik gyermeknek egy nincstelen paraszt családjába. 1914 ben cserfalevelet tűztek a sisakja mellé és el- íüldték a szerb frontra, ahol átlőtték a vállát. Amikor úgy-ahogy meggyógyult, elküldték az orosz frontra, ahol átlőtték a karját. Ismét meggyógyult, hogy elküldhes- sék az olasz frontra, ahol átlőtték a lábát. HOBBI u A katonaorvosok minden erőfeszítése ellenére életben maradt, hazavánszorgott és nyomorgott tovább. De az idők folyamán nem egyedül nyomorgott, mert megnősült és öt gyermeke született. Az írók úgy titulálták, hogy „nemzetfenntartó elein“, a bérlő úr, hogy „hé, maga“, a csendőr, őrmester úr pedig úgy hogy „te büdös paraszt“. A főtisztelendő úr megmagyarázta neki, hogy neiji baj, ha a földi életben koplal csak tűrjön alázatosan, majd a túlvilágon naponta háromszor kap húslevest. A „politikailag megbízhatatlan vörösök“ viszont felvilágosították arról, hogy az embernek ' még az életében igyekeznie kell, mert a halála után már senki sem lakhatik jól. Ek- t kor kiabálni kezdett, amiért a csendőrök megverték, bebörtönözték, újra megverték, újra bebörtönözték, és ezt így folytatták 1945-ig. Akkor a csendőrök levetették az egyenruhát, a bérlők és a földbirtokosok elutaztak nyugatra, mert nem akartak olyan országban élni. ahol két-háromezerholdas birtoka sem lehet valakinek. Kovács János földet kapott aztán belépett a szövetkezetbe, ahol 75 éves koráig becsületesen dolgozott és szorgalmát három kitüntetéssel jutalmazták Ma mint szövetkezeti nyugdíjas reggeltől estig békésen pipázik, és nézi, hogyan nő a fű. Elküldtem barátomnak az ötletet, s'néhány nap múlva már választ is kaptam: „öregem mi lehet ' izgalmas, érdekes egy öreg paraszt életében?“. ★ Filmírói karrierem ezzel véget ért. PÉTERÉI GYULA A ragadozó állat' zsákmány- szerző útján magányosan lopakodik.- Az ember ugyanebből az okból — társasági életet él. * Ha igaz, hogy a tudományok fejlődésének nagy mozgatója az örök emberi kíváncsiság — a szomszédoló asszonyok miért nem váltak már régen akad>s- iniai tagokká? Némely férfi szerelmi élete kísértetiesen hasonlít Napóleon életútjához: látványos hódításokkal kezdődik, és száműzetéssel végződik. ☆ Nem a ruha teszi az embert. Egyre inkább gyanítom, hogy ez a mondás csak nudistától származhat. ☆ Nem volt ereje szellemi magaslatokra feljutni. Elfáradt a szellemeskedések lankáin. A szó elszáll, az írás megmarad. Némelyik a könyvraktárakban. Ki mint él, úgy álmodik. ☆ S<ikat munkálkodik a közösség javán, ezért nincs ideje az egyénekkel törődni. ’ '☆ A végső, nagy kérdéseken rágódva jutunk el a véges, hétköznapi kérdések megválaszolásához. * A nagy emberek kicsinyességét éppúgy meg lehet bocsátani, mint a kisemberek nagyvonalúságát. * A nők kíváncsiságát gyakran felszínes semmiségekkel a legkönnyebb felébreszteni — ' ébren tartani viszont csakis súlyos intimitásokkal lehet. A jő barát mindig rejtett tartalék: sok minden kitelhetik tőle. Fájdalom, ezt rendszerint későn tudjuk meg. MIKUS SÁNDOR
