Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
világ egy részében olyan változások játszódnak le, amelyek egyre inkáibb megfosztják a kereszténységet hagyományos támaszaitól. A vallás számos funkciót töltött be a hívők életében, s ezek fokozatosan gyengülnek. A modern ember a természeti és társadalmi jelenségre rendszerint nem a vallásban keresi a magyarázatot, hanem a tudományban. Egyre kisebb mértékben menekül egy természet feletti erő segítségéhez, mert az élet dinamikája az ember figyelmét ennek a világnak a problémái felé fordítja. Ugyancsak lényegesen megváltozott az életstílus az Iparilag fejlett országokban — a vallás hátrányára. Ebben a helyzetben a kereszténység egyre inkább Igyekszik megmenteni erkölcsi jelentőségét az emberiség számára. A legradikálisabb modern teológusok azzal igyekeznek erősíteni a kereszténység pozícióit, hogy eltávolodnak a hagyományos vallási dogmáktól, és a kereszténységet állandó értékekkel rendelkező, az emberiség számára nélkülözhetetlen erkölcsi rendszerként magyarázzák. A hivők jelentékeny része vallási meggyőződésének megokolásához nálunk is az »köles területén keresi az indokokat. Nem kevésbé elterjedtek a keresztény erkölcs értékéről és hasznosságáról alkotott Illúziók a gyermeknevelésben. Míg a keresztény erkölcs osztátyjellcgét a kizsákmányoló társadalmiökonómiai formációkban a dolgozók széles rétegei kritikusan ítélik meg, a szocialista jelen viszonyaiban való értékelésénél olykor félreértésekkel találkozunk. Etika és világnézet Az egyik leggyakoribb hiba a keresztény erkölcs megítélésében, hogy általában túlságosan szűkén szokás értelmezni — mint az ismert „tízparancsolatot“, vagy mint a felebaráti szeretet parancsát. Ez a leszűkítés meggátolja, hogy megértsük a vallási etika igazi jellegét. A valóságban a vallás az ember erkölcsi orientációját nemcsak erkölcsi normákkal befolyásolja, amelyek kimondottan meghatározzák, hogyan kell viselkednie a hívőnek, milyennek kell lennie, esetleg milyennek nem lennie. A keresztény erkölcs alapja maga az istenben, annak mindentudásában, mindenhatóságában való hit, az, hogy 5 maga szabja meg a társadalom és az egyének sorsát, s ez az alapja a nyilvánvaló passzivitásnak, az isten akaratába való vak belenyugvásnak. Említsük meg, hogy a keresztény erkölcs kezdettől fogva a világ örömeinek elutasításán alapult a „másvilági“ örömök érdekében — és évszázadokon át ennek a világnézetnek a keretéljen hatott. Ez a világnézet elvonja az embereket a haladástól, s a konzervatív világnézet eszmei alapja. Ehhez a következtetéshez vezet a valóság statikus, haladást tagadó képe is, amelyet a kereszténység igen szívósan védelmezett. Az eredendő bűnről, szóló tanítás Is hasonló módon jelentkezik: kifejezése annak, hogy az ember mély rezignációba süllyedve, nem hisz saját erejében és lehetőségeiben. A kereszténység az ember belső erőiről való lemondás pesszimista hangulatából nőtt kL A bűn sorsszerű, az ember által megváltoztathatatlan hatalmáról szóló tanítás ma is aláássa a meggyőződést a haladás lehetőségeiben. Így a vallásos világnézet ismét átvetül az erkölcs szférájába, minthogy az ember viszonya a társadalmi haladáshoz, készsége és igyekezete átalakítani a világot a dolgozók javára, az erkölcs legalapvetőbb összetevői közé tartozik. Igazi humanizmus A vallásos világnézet és a keresztény erkölcs egységet képez, amelyben megnyilvánul negatív jellege azoknak az erkölcsi normáknak is, amelyek önmagukban, kiragadva összefüggéseikből, elfogadhatóknak látszhatnak. A vallást ideológia több Irányban negatívan befolyásolja az ember erkölcsi orientációját. Az erkölcsi elvek főként az isten, az egyház, a világi „felsöbb- ség“ fölérendeltségi-alárendeltségi viszonyára redukálódik. A legfontosabb tényező: az ember erkölcsi viszonya a közösséghez A humanizmus csak az individualista altruizmusra, tehát arra a követelésre korlátozódik, hogy az egyén ne tegyen rosszat, hanem segítsen más egyéneknek. Nemcsak az a lényeg, hogy ez az altruizmus a történelem folyamán tehetetlennek bizonyult, sem az, hogy ennek segítségével fojtották el és fojtják el az osztályelnyomás és kizsákmányolás igazi társadalmi gyökereit és legyőzésük reális útjait. A vallás azzal, hogy ily módon leszűkíti az erkölcsöt, megakadályozza, hogy az ember megértse és elsajátítsa a valóban humanista etika leglényegesebb elemeit.' Általános emberi követelmény, hogy az egyik ember segítse a másikat szükségétjén, betegségében, életveszélyben stb. Ámde nemcsak az emberi kapcsolatokban. hanem mindenekelőtt az osztálynélküií, kommunista társadalmi rendet építő társadalom szükségleteihez, feladataihoz és célkitűzéseihez való hozzáállásban is. Tudatos részvétel a szocialista építésben, az állampolgári kötelességek teljesítése és a társadalmi értékek védelme — ezek az alapvető elemei a haladó ember erkölcsének, A keresztény erkölcsi felfogásnak azonban igen nagy része van abban, hogy egyesek az erkölcsi szférát még mindig meglehetősen leszűkítve fogják fel Az igazi humanizmus feltételezi az emljer társadalmi jellegének és a haladás társadalmi-történelmi jellegének megértését. A szocialista erkölcsi tudat lényeges elemeinek kiformálódása tehát lehetetlen anélkül, hogy ez a marxista-leninista világnézetben gyökerezzék. Ugyancsak szükség van a tudományos ismereteken alapuló helyes világnézetre az erkölcsi elvek gyakorlati alkalmazásában is. A helyas orientálódáshoz azonban konkrét helyzetekben nem elegendő csaik az absztrakt (elvont) etika! értékek, elvek és normák összessége. Az erkölcs! értékek és elvek csupán a szempontok kitűzését jelentik, amelyekhez az embernek tartania kell magát döntéseiben és ítéleteiben. Az igazi felelősség csak annak a helyzetnek mély ismerete és megértése alapján lehetséges, amely helyzet megváltoztatásának cselekvő részesei vagyunk. A erkölcsi szabályozókat csak a tudományos világnézettel szoros összefüggésben lehet alkalmazni, amely elősegíti az ember helyes orientálódását a világban, a társadalomban és az embernek — mint egyénnek — az életben. Ehhez elkerülhetetlenül szükséges a megértés a társadalmi és egyéni élet bonyolultságai iránt, amelyek közepette a legkülönbözőbb egyéni és társadalmi, gazdasági és politikai, valamint más érdekek érvényesülnek, keresztezik egymást. A szocialista erkölcs nagyobb igényeket támaszt az emberrel szemben, minthogy csupán bizonyos parancsokat és tilalmakat respektáljon. Megkívánja tőle, hogy a szocialista erkölcsi elvek, érték- rendszer s a társadalomról és emberről szerzett ismeretek alapján gyorsan orientálódjék, és helyes, mindenekelőtt általában hasznos magatartást válasz- szón. A vallásos világnézet nem képes a szükséges alapot nyújtani az embernek ahhoz, hogy helyesen orientálódjék a bonyolult társadalmi viszonyok között, az egyén és társadalom viszonyában. A vallási erkölcs olyan rendszer, amely nem felel meg a szocialista társadalom magasabb erkölcsi igényeinek azokban az esetekben sem, amikor a hagyományos keresztény magatartást az új körülményekhez alkalmazták és amikor elmosódtak ennek legszembetűnőbb negatív vonásai. Olvan feltételeket teremt, hogy ezek a hivók dezorientációjához vezetnek és a polgári ideológia számos elemét viselik magukon. A szocializmus elleni ideológiai harc eszközei közé tartozik. A hívők nagy többsége ma nálunk pozitív magatartást tanúsít a szocialista építés iránt, és Igyekszik összehangolni a vallásos meggyőződést a szocialista eszmékkel. Gyakran már csak legfőképpen az köti a valláshoz, hogy nem képes megmagyarázni egyes erkölcsi jelenségeket (pl. a lelkiismeretet), nem tanúsít megértést az erkölcsi nevelés folyamata Iránt, stb. önkritikát gyakorolva, be kell vallanunk, hogy még sokban adósai vagyunk a marxista—leninista etikai ismeretek népszerűsítésének, A vallásnak így alkalma van menedéket keresnie az erkölcs területén, noha itt is megnyilvánul mély válsága. A keresztény tanítás válsága Egyes modernista teológusok igyekeznek megvédeni a kereszténységet mindenekelőtt mint tartós értékű erkölcsi rendszert. De ők Is szemben találják magukat ezzel a ténnyel, a keresztény tanítás válságával. A keresztény erkölcs válsága főképp a következő irányokban mutatkozik9 A kereszténységgel egyik alapvető vonása fordult szembe a legélesebben, az, hogy a világ elemeiről való lemondást hirdeti a másvilág javára. A ma embere megbecsüli ennek a világnak az értékeit, és semmi ke-dve hozzá, hogy ezeket mellékesnek tartsa. A hívők valóságos viszonya a világhoz, az élethez éles ellentétbe került a keresztény értékrendszer leglényegesebb elemével, 9 A tudomány és a technika fejlődése, akárcsak a.társadalom forradalmi átalakulásának sikerei, magasra emelték az ember bizalmát a saját erejében és az emberiség képességeiben, s ez ugyancsak éles ellentétbe került a kereszténység tanításával, amely hagyományosan az ember tehetetlenségét, jelentéktelenségét hangsúlyozta. Ezzel a keresztény hívő kénytelen volt másként tekinteni önmagára, mint azelőtt: az emberiség növekvő öntudata az ő öntudatát is felemelte. 9 Megrendült a keresztény" passzivitás és kvieitiz- mus (megbékélt szemlélődés) további alapja, a világ statikus képe is. A tudomány sikerei és a ma,i kor dinamikája úgy tükröződtek vissza az emberek tudatában, bogy a fejlődés nyújtotta szemlélet elfogadhatóbb lett a számukra, mint a dolgok hagyományos felfogása. A keresztény konzervativizmussal sikeresen vette fel a harcot a haladás eszméje. 9 Egyre inkább nyilvánvaló a keresztény erkölcs hatástalansága az emberiség legégetőbb problémáinak megoldása szempontjából, képtelensége arra, hogy hatékonyan hozzájáruljon a társadalmi haladáshoz. A „felebaráti szeretet“ elvont humanista hirdetése és egyrészt a keresztény pártok politikája, másrészt az ún. keresztény országokban uralkodó szociális viszonyok között1 mutatkozó ellentmondás egyre világosabban bizonyítja, hogy a kereszténység nem képes elvezetni az emberiséget a humanista eszmék megvalósításához. Az erkölcs megjár vitására irányuló moralista programmal szemben egyre általánosabban teret hódít a meggyőződés, hogy alapvető változásokat csak a társadalom társadalmi-gazdasági szerkezetének forradalmi átalakítása alapján lehet elérni. A történelem elégséges mértékben megmutatta, hogy az elvont keresztény humanizmus, a- jótékony altruizmus hajótörést szenvedett a legsúlyosabb szociális problémákon, és nemcsak hogy nem mozdítja elő megoldásukat, hanem több irányban is útját állja az igazi humanizmusnak. 9 A hagyományos keresztény erkölcs ma sokkal inkább, mint azelőtt ki van téve annak a kritikának, hogy alapjaiban véve egoisztikus és individualista. A kereszténység ma konfrontációba kerül a szocialista humanizmussal, amely gyakorlatilag bebizonyította, hogy az ember képes harcolni a forradalmi eszmékért. Az egyéni üdvözülést hirdető individualista erkölccsel szemben az embernek mint társadalmi lénynek s a haladásnak mint társadalmi folyamatnak felfogása mellett tör lándzsát, amivel az individualista erkölcsnek nincs mit szembeállítania. 9 A hagyományos keresztény erkölcsi normák és fogalmak a hívők számára is megszűnnek az erkölcsi orientáció elegendő alapja lenni, mivel nem alkalmazkodnak az új, sokkal bonyolultabb helyzetekhez az ©gyén és a társadalom életében, amelyek már nem olyanok, mint azokban az időkben voltak, amikor -ezek a normák és fogalmak kialakultak és stabilizálódtak. Egyes hagyományos keresztény erkölcsi normák érvényességéről (pl. a szil let ésszabályozásról, a válás megengedhetőségéről stb.) a kereszténységen belül súlyos harcok folynak. A keresztény erkölcs ennek következtében kezdi elveszíteni korábbi pozícióját, és növekvőben van az ateizmus befolyása. A keresztény irányzatok teológusai igen nagy erőfeszítést fejtenek ki, hogy a megváltozott erkölcsi és vallási tanítás alapján közelebb hozzák a keresztény erkölcsöt a mai ember mentalitásához. Ennek a korszerűsítésnek azonban korlátokat szab az, hogy számos országban az egyház nem kepes kiszabadulni a kapitalizmussal való összefonódásából. Így a modernizált kereszténység sem tud felemelkedni a valódi reális humanizmus szintjére. A vallásosság megokolása ennek erkölcsi lelentő- ségével illuzórikus. Igen sok hívő már túltette magát a keresztény erkölcsön és közeledik a szocialista erkölcs elveihez. Ez azonban nem a vallás érdeme, hanem a szocialista erkölcsi eszmék erejének bizonysága. Dr. KAREL HLAVON A VALLÁSI • • ERKÖLCS KÉTARCÚSÁGA <■'- . ?-• - - ' J Hagyományos magatartás és új viszonyok ________________________________
