Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-15 / 7. szám

­SZERÉNY MILLIOMOS Jóleső érzés milliomosnak lenni még akkor is. ha az em­ber nem pénzben, hanem bal­eset nélkül megtett kilométe­rekben gyűjti össze, úgy mint Kardos Lajos, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat ro2- Havai üzemének dolgozója. — Apám a plesiveci fűtőház­ban volt mozdonyvezető, öten voltunk testvérek, sorrendben én voltam a második. — mond­ja. — A motor már gyermek­koromban érdekelt. Ha csak tehettem, a taxisoknál lábat- lankodtam. néztem, hogyan ja­vítják a motort, s ha mást nem is csinálhattam, kézbe adtam a kért kulcsokat. Hogy mégsem lett autóme­chanikus. annak oka az volt, hogy az autószerelő-műhelybe nem vették fel ipari tanuló­nak. így kénytelen volt a Ge- merská Horka-i Cellulóz- és Papírgyárban a géplakatos­szakmát kitanulni. A három­éves tanoncviszony elteltével 1944-ben kapta kézhez a segéd­levelet. A felszabadulás után is a gyárban dolgozott, de az autókhoz való vonzalma to­vábbra is megmaradt. Végre 1948-ban megszerezte a hajtási jogosítványt. — Ezt követően egészen ad­dig, amíg be nem vonultam tényleges katonai szolgálatra, a Magnezitüzemben mint gép­kocsivezető dolgoztam. Brnó- ban katonáskodtam, ahol sze­mélyautót vezettem. A jelenle­gi munkahelyemre a leszere­lés után kerültem, ahol a mai napig is immár 23 éve autó­busszal közlekedem. Az első évtizedet a rozáava —domicai útvonalon töltötte el. Minden utast megismert, sőt azt is tudta, ki melyik ház­ban lakik. A második tíz év alatt a kirándulókat vitte szer­te az országba, a Fekete- és az Adriai-tengerpartra, s meg­fordult a szocialista országok fővárosaiban is. Ez alatt az idő alatt nemcsak hogy kocsit nem cserélt, de középjavításon kí­vül jóformán hozzá sem kellett nyúlni, csupán a szükséges karbantartást kellett elvégezni, jóllehet mintegy 360 000 kilo­métert tett meg vele. — Mielőtt útnak indultam, mindig alaposan átnéztem a kocsit — mondja —, semmit sem bíztam a véletlenre. Hogy ott hagytam a különjáratot, annak oka az, hogy igen sokat voltam távol, s ezt a családom megelégelte. így 1972-től a RoZnava—Silická Brezová— Meliata közti útvonalon járok. Két nap szolgálat, aztán sza­badnapos vagyok. Az új közlekedési vonalon is megismerte az utasokat, hiszen a munkába járókkal csaknem mindennap találkozik, kezeli jegyüket. S amikor a múlt he­tekben a plesiveci autóbusz- megállón a baleset nélkül megtett kilométerekért átvette a megérdemelt jutalmat — a szakágazat legjobb dolgozója jelvényt 1961-ben kapta meg —, nemcsak az üzemvezető, a hozzátartozói gratuláltak, ha­nem az utazóközönség is. — Sokan fölteszik a kérdést, hogyan lettem milliomos? — mondja. — Mindig ügyeltem arra, hogy a kocsi műszaki ál­lapota állandóan kifogástalan legyen. A közúti forgalomban igyekeztem megtartani a köz­lekedési szabályokat, fegyelme­zetten vezettem, s mindig . fel voltam készülve a legrosszabb helyzetekre. Vigyáztam arra, hogy másokban se okozzak kárt, sem problémát még ott sem, ahol nekem volt elsőbb­ségem. Eddig ez sikerült, s minden bizonnyal a jövőben sem lesz másképpen. Kardos Lajos három gyermek édesapja, a szocialista munka­brigád címért versenyző hét­tagú kollektíva vezetője. Mun­katársai, 'felettesei tisztelik, megbecsülik. Tudják, hogy rá mindenkor lehet számítani. — Szeretem a foglalkozáso­mat, jóllehet ha szolgálatban vagyok, már 4-kor kelek és éj­fél felé kerülök az ágyba. Mégis azt mondhatom, ha újra kellene választanom, ebben a szakmában kezdeném a mun­kát. S ha egészségem engedi, még 10 évet töltök a volán mögött, aztán mint nyugdíjas valamelyik műhelyben vállalok majd munkát. Amíg a megérdemelt pihe­nésre sor kerül, számításai szerint még mintegy félmillió kilométert tesz meg. illetve akar megtenni. Vágyai, tervei közé tartozik, hogy szövetke­zeti házát családi házra cserél­je fel, ahol a gyerekek a csa­ládalapítás után is ott marad­hatnak. Tavasszal és ősszel a kertben szorgoskodik, nyáron saját kocsijával fürödni jár­nak. Sok helyen megfordul, és senki sem gyanítja, hogy „mil­liomos“. amiért elismerést, megbecsülést érdemel. VfMETH JÁNOS ' AZ ORVOS SZEMÉVEL MIT MOND A SZEMORVOS? Rovatunkba már igen sok levél érkezett, amelyben a járművezetők szemorvosi hatáskör­be tartozó kérdéseket vetnek fel. Alkalmunk volt e kérdéseket MUDr. Jan Bouöek, CSc., ta­pasztalt prágai szemésszel átvenni s így ma e beszélgetés formájában válaszolunk olvasóink­nak. — Azt kérdi egyik olvasónk, hogy miért nem engedélyezték számára a gépjárművezetői tan­folyam elvégzéséi a szemorvos véleménye alap­ján, ha ómaga úgy tudja, jó a látása és munka­helyén sincsenek vele nehézségei. — Magam is szembekerültem már ily esetek­kel. A vizsgált személyt ez elkeseríti. Sokan kö­zülük esetleg vezethetnek is, ha ideális megvi­lágítást lehetne számukra biztosítani. A gépjár­művezetés azonban általában nem eszményi fel­tételek közepette, hanem ködben, sötétben vagy más jellegű rossz látási viszonyokban végzett tevékenység. Ezért kell szigorúan venni a látás élességének követelményét a jogosítványt igény­lőknél. 1976. II. t J — S aki már évek óta vezet és romlik a sze­me? ... — Tapasztalt vezetőknél már kevésbé szigo­rúan bírálhatjuk el, ha látáséllességük némileg csökken, azaz, ha a távolban nem tudják meg­különböztetni a részleteket, mert e kis látás­hibát gyakorlottságukkal kompenzálják. A lá­tásélességet /szemüveggel vizsgáljuk, ha erre szükség van. Persze, az erősen rövidlátó vagy erősen messzelátó személyeket éles látásuk el­lenére is ki kell zárnunk a járművezetésből. A látásélesség azonban nem minden. Az is fontos, hogy normális legyen a látótér, tehát a szem­mozgás nélküli oldallátás. — Gyakori a rendestől való eltérés? \ — Igen ritka, ugyanúgy, mint a sötétséghez és világossághoz való alkalmazkodóképesség za­vara. ■. — Annál több azonban, azt hiszem, a szín­vakság. — Ügy van, s a férfiak esetében emiatt kell legtöbbször megtagadnunk a szemorvos hozzá­járulását a járművezetéshez. A színvakság vele­született baj és nem segíthetünk rajta. Nőknél nagyon rilkán fordul elő. A színvak emberek legtöbbje nem is tudatosítja ezt a hibát s ezért aztán igen csalódottak, ha közöljük velük meg­állapításukat. A színes lámpákkal szabályozott útkereszteződések azonban a közlekedésnek oly veszélyes pontjai, hogy nem lehet járművezető­vé, aki teljes biztonsággal meg nem tudja kü­lönböztetni a vörös színt a zöldtől. — Olvasóink arra is tanácsot kérnek, mit te­gyenek, ha már mint jogosult motorosoknak romlik a látásuk. — Helyénvaló kérdés, mert a járművezetők otthonukban, munkahelyükön és egyebütt is többfajta tevékenységet végeznek, néha igen kedvezőtlen feltételek közt, amely a látószervre károsan hat. Ha valakinek hirtelen romlik a lá­tása, általában hamarosan elmegy a szemorvos­hoz. Rosszabb a helyzet azoknál, akiknek látása csak fokozatosan romlik, ami a magasabb élet­korra jellemző. A szürke vagy a zöldhályog ki­fejlődésére is gondolni kell. Ezért a hivatásos gépkocsivezetőket kétévenként, az ötven éven felülieket évente felülvizsgálják szemorvosi szempontból is. Helyes lenne, ha az idősebb amatőr vezetők önmaguk is több figyelmet szen­telnének szemük egészségének és látásuknak. Ha körülbelül háromévenként olvasáshoz új szemüveget kérnek, figyelmeztessék a szemor­vost, hogy gépkocsivezetők. Nézetem szerint nem. csupán a 60., 65. és 68. életévben kötelező általános vizsgálat fontos, amelynek szerves ré­sze a szemvizsgálat is, hanem minden évben önként kellene elmenniök az idősebbeknek szem­orvosukhoz. — Több olvasói levél érinti a vezetők szem­üveggondjait. Olyan kérdés is felmerült, visel­jen-e az autós napszemüveget. — Iparunk többfajta sötét üveget, dioptriás üveget is gyárt. Ezek 25, 50 és 75 százalékban nyelik el a napfényt. A legalkalmasabb az 50 szá­zalékos fényelnyelő vagy speciális „füstös“ szem­üveg, amelynek legnagyobb fényszűrése a felső részben van, míg lefelé menőleg nulláig csök­ken. így jól árnyalt az égbolt, míg az út szinte teljes megvilágításban látható. Hosszabb út al­kalmával, akár télen akár nyáron, a jó nap­szemüveg erős napfényben , késlelteti a fáradság beálltát, tehát ajánlhatjuk. Fontos azonban ide­jében levenni, ha beborul vagy bealkonyodik, tehát megváltoznak a fényviszonyok. Még arra szeretném felhívni a járművezetők figyelmét, hogy a napszemüvegnél fontosabb a szemorvos által rendelt látáskorrigálő szemüveg viselése. Legyen a kocsiban tartósan egy tokban tartott pótszemüveg. DR. SZÁNTÖ GYŰGY A Volgái Autógyárnak nagyszabású tervei vannak az ú) ötéves tervidőszakban. Azon új autótípusok között, amelyeknek gyár­tását fokozatosan elkezdik, van az ún. „Nyiva“ VÁZ 2121-es gépkocsitípus is. Az új autó kiváló terepjáró lesz. Mind a négy kereke külön meghajtású, az első két kerék külön-külön ru­gózott, a két hátsó kerék pedig szilárd rugózású. Motorja négyhengeres, 1600 köbcentiméter űrtartalmú, teljesítménye 80 lóerő. Karosszériája négyszemélyes, kétajtós. Belső berendezé­se semmiben sem különbözik a hasonló korszerű személyautók berendezésétől. Felvételünkön: A Nyiva személyautó prototí­pusa. (Felvétel: CSTK) Franciaország legnagyobb autóipari konszernje, a Renault gyár nemsokára új, ötajtós családi gépkocsitípussal, az R—14-es személyautóval jelentkezik a piacon. Az új gépkocsikat a kon­szern douai új gyárában fogják gyártani és az eladást az idei év első felében kezdik el. (Felvétel: CSTK — AP) Az 5. ötéves tervidőszak elején alapították a Banská Bystrica-i Mototrans vállalatot. Azóta is a sikeres vállalatok közé tarto­zik. Tavalyi tervfeladatait már december 15-én teljesítette. A vállalat dolgozói az év végéig 3 millió korona értékű munkát végeztek terven felül. A CSKP XV. kongresszusának tisztele­tére növelték addigi felajánlásaik értékét, s ígéretet tettek, hogy ledolgoznak 9456 munkaórát. Ezt az ígéretüket több mint ezer munkaórával túlszárnyalták. Fennállása óta a Mototrans Szlovákiában 15 szervizt és gyorsszervizt épített. Ezek a szer­vizek a Skoda, a Tatra 603, a Volga és a Fiat típusú autóit javítását vállalják. Az új autómosó berendezések nagy közked­veltségnek örvendenek. Ebben az ötéves tervidőszakban a Mo­totrans dolgozói Szlovákia 13 városában építenek ilyen beren­dezést. (felvétel: T. Babjak — CSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom