Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-15 / 7. szám

SZERÉNY MILLIOMOS

Jóleső érzés milliomosnak lenni még akkor is. ha az ember nem pénzben, hanem baleset nélkül megtett kilométerekben gyűjti össze, úgy mint Kardos Lajos, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat ro2- Havai üzemének dolgozója.

— Apám a plesiveci fűtőházban volt mozdonyvezető, öten voltunk testvérek, sorrendben én voltam a második. — mondja. — A motor már gyermekkoromban érdekelt. Ha csak tehettem, a taxisoknál lábat- lankodtam. néztem, hogyan javítják a motort, s ha mást nem is csinálhattam, kézbe adtam a kért kulcsokat.

Hogy mégsem lett autómechanikus. annak oka az volt, hogy az autószerelő-műhelybe nem vették fel ipari tanulónak. így kénytelen volt a Ge- merská Horka-i Cellulóz- és Papírgyárban a géplakatosszakmát kitanulni. A hároméves tanoncviszony elteltével

1944-ben kapta kézhez a segédlevelet. A felszabadulás után is a gyárban dolgozott, de az autókhoz való vonzalma továbbra is megmaradt. Végre 1948-ban megszerezte a hajtási jogosítványt.

— Ezt követően egészen addig, amíg be nem vonultam tényleges katonai szolgálatra, a Magnezitüzemben mint gépkocsivezető dolgoztam. Brnó- ban katonáskodtam, ahol személyautót vezettem. A jelenlegi munkahelyemre a leszerelés után kerültem, ahol a mai napig is immár 23 éve autóbusszal közlekedem.

Az első évtizedet a rozáava —domicai útvonalon töltötte el. Minden utast megismert, sőt azt is tudta, ki melyik házban lakik. A második tíz év alatt a kirándulókat vitte szerte az országba, a Fekete- és az Adriai-tengerpartra, s megfordult a szocialista országok fővárosaiban is. Ez alatt az idő alatt nemcsak hogy kocsit nem cserélt, de középjavításon kívül jóformán hozzá sem kellett nyúlni, csupán a szükséges karbantartást kellett elvégezni, jóllehet mintegy 360 000 kilométert tett meg vele.

— Mielőtt útnak indultam, mindig alaposan átnéztem a kocsit — mondja —, semmit sem bíztam a véletlenre. Hogy ott hagytam a különjáratot, annak oka az, hogy igen sokat voltam távol, s ezt a családom megelégelte. így 1972-től a RoZnava—Silická Brezová— Meliata közti útvonalon járok. Két nap szolgálat, aztán szabadnapos vagyok.

Az új közlekedési vonalon is

megismerte az utasokat, hiszen a munkába járókkal csaknem mindennap találkozik, kezeli jegyüket. S amikor a múlt hetekben a plesiveci autóbusz- megállón a baleset nélkül megtett kilométerekért átvette a megérdemelt jutalmat — a szakágazat legjobb dolgozója jelvényt 1961-ben kapta meg —, nemcsak az üzemvezető, a hozzátartozói gratuláltak, hanem az utazóközönség is.

— Sokan fölteszik a kérdést, hogyan lettem milliomos? — mondja. — Mindig ügyeltem arra, hogy a kocsi műszaki állapota állandóan kifogástalan legyen. A közúti forgalomban igyekeztem megtartani a közlekedési szabályokat, fegyelmezetten vezettem, s mindig . fel voltam készülve a legrosszabb helyzetekre. Vigyáztam arra, hogy másokban se okozzak kárt, sem problémát még ott sem, ahol nekem volt elsőbbségem. Eddig ez sikerült, s minden bizonnyal a jövőben sem lesz másképpen.

Kardos Lajos három gyermek édesapja, a szocialista munkabrigád címért versenyző héttagú kollektíva vezetője. Munkatársai, 'felettesei tisztelik, megbecsülik. Tudják, hogy rá mindenkor lehet számítani.

— Szeretem a foglalkozásomat, jóllehet ha szolgálatban vagyok, már 4-kor kelek és éjfél felé kerülök az ágyba. Mégis azt mondhatom, ha újra kellene választanom, ebben a szakmában kezdeném a munkát. S ha egészségem engedi, még 10 évet töltök a volán mögött, aztán mint nyugdíjas valamelyik műhelyben vállalok majd munkát.

Amíg a megérdemelt pihenésre sor kerül, számításai szerint még mintegy félmillió kilométert tesz meg. illetve akar megtenni. Vágyai, tervei közé tartozik, hogy szövetkezeti házát családi házra cserélje fel, ahol a gyerekek a családalapítás után is ott maradhatnak. Tavasszal és ősszel a kertben szorgoskodik, nyáron saját kocsijával fürödni járnak. Sok helyen megfordul, és senki sem gyanítja, hogy „milliomos“. amiért elismerést, megbecsülést érdemel.

VfMETH JÁNOS

'

AZ ORVOS SZEMÉVEL

MIT MOND A SZEMORVOS?

Rovatunkba már igen sok levél érkezett, amelyben a járművezetők szemorvosi hatáskörbe tartozó kérdéseket vetnek fel. Alkalmunk volt e kérdéseket MUDr. Jan Bouöek, CSc., tapasztalt prágai szemésszel átvenni s így ma e beszélgetés formájában válaszolunk olvasóinknak.

— Azt kérdi egyik olvasónk, hogy miért nem engedélyezték számára a gépjárművezetői tanfolyam elvégzéséi a szemorvos véleménye alapján, ha ómaga úgy tudja, jó a látása és munkahelyén sincsenek vele nehézségei.

— Magam is szembekerültem már ily esetekkel. A vizsgált személyt ez elkeseríti. Sokan közülük esetleg vezethetnek is, ha ideális megvilágítást lehetne számukra biztosítani. A gépjárművezetés azonban általában nem eszményi feltételek közepette, hanem ködben, sötétben vagy más jellegű rossz látási viszonyokban végzett tevékenység. Ezért kell szigorúan venni a látás élességének követelményét a jogosítványt igénylőknél.

1976.

II.

t

J

— S aki már évek óta vezet és romlik a szeme? ...

— Tapasztalt vezetőknél már kevésbé szigorúan bírálhatjuk el, ha látáséllességük némileg csökken, azaz, ha a távolban nem tudják megkülönböztetni a részleteket, mert e kis látáshibát gyakorlottságukkal kompenzálják. A látásélességet /szemüveggel vizsgáljuk, ha erre szükség van. Persze, az erősen rövidlátó vagy erősen messzelátó személyeket éles látásuk ellenére is ki kell zárnunk a járművezetésből. A látásélesség azonban nem minden. Az is fontos, hogy normális legyen a látótér, tehát a szemmozgás nélküli oldallátás.

— Gyakori a rendestől való eltérés?

\ — Igen ritka, ugyanúgy, mint a sötétséghez

és világossághoz való alkalmazkodóképesség zavara.

■. — Annál több azonban, azt hiszem, a színvakság.

— Ügy van, s a férfiak esetében emiatt kell legtöbbször megtagadnunk a szemorvos hozzájárulását a járművezetéshez. A színvakság veleszületett baj és nem segíthetünk rajta. Nőknél

nagyon rilkán fordul elő. A színvak emberek legtöbbje nem is tudatosítja ezt a hibát s ezért aztán igen csalódottak, ha közöljük velük megállapításukat. A színes lámpákkal szabályozott útkereszteződések azonban a közlekedésnek oly veszélyes pontjai, hogy nem lehet járművezetővé, aki teljes biztonsággal meg nem tudja különböztetni a vörös színt a zöldtől.

— Olvasóink arra is tanácsot kérnek, mit tegyenek, ha már mint jogosult motorosoknak romlik a látásuk.

— Helyénvaló kérdés, mert a járművezetők otthonukban, munkahelyükön és egyebütt is többfajta tevékenységet végeznek, néha igen kedvezőtlen feltételek közt, amely a látószervre károsan hat. Ha valakinek hirtelen romlik a látása, általában hamarosan elmegy a szemorvoshoz. Rosszabb a helyzet azoknál, akiknek látása csak fokozatosan romlik, ami a magasabb életkorra jellemző. A szürke vagy a zöldhályog kifejlődésére is gondolni kell. Ezért a hivatásos gépkocsivezetőket kétévenként, az ötven éven felülieket évente felülvizsgálják szemorvosi szempontból is. Helyes lenne, ha az idősebb amatőr vezetők önmaguk is több figyelmet szentelnének szemük egészségének és látásuknak. Ha körülbelül háromévenként olvasáshoz új szemüveget kérnek, figyelmeztessék a szemorvost, hogy gépkocsivezetők. Nézetem szerint nem. csupán a 60., 65. és 68. életévben kötelező általános vizsgálat fontos, amelynek szerves része a szemvizsgálat is, hanem minden évben önként kellene elmenniök az idősebbeknek szemorvosukhoz.

— Több olvasói levél érinti a vezetők szemüveggondjait. Olyan kérdés is felmerült, viseljen-e az autós napszemüveget.

— Iparunk többfajta sötét üveget, dioptriás üveget is gyárt. Ezek 25, 50 és 75 százalékban nyelik el a napfényt. A legalkalmasabb az 50 százalékos fényelnyelő vagy speciális „füstös“ szemüveg, amelynek legnagyobb fényszűrése a felső részben van, míg lefelé menőleg nulláig csökken. így jól árnyalt az égbolt, míg az út szinte teljes megvilágításban látható. Hosszabb út alkalmával, akár télen akár nyáron, a jó napszemüveg erős napfényben , késlelteti a fáradság beálltát, tehát ajánlhatjuk. Fontos azonban idejében levenni, ha beborul vagy bealkonyodik, tehát megváltoznak a fényviszonyok. Még arra szeretném felhívni a járművezetők figyelmét, hogy a napszemüvegnél fontosabb a szemorvos által rendelt látáskorrigálő szemüveg viselése. Legyen a kocsiban tartósan egy tokban tartott pótszemüveg.

DR. SZÁNTÖ GYŰGY

A Volgái Autógyárnak nagyszabású tervei vannak az ú) ötéves tervidőszakban. Azon új autótípusok között, amelyeknek gyártását fokozatosan elkezdik, van az ún. „Nyiva“ VÁZ 2121-es gépkocsitípus is. Az új autó kiváló terepjáró lesz. Mind a négy kereke külön meghajtású, az első két kerék külön-külön rugózott, a két hátsó kerék pedig szilárd rugózású. Motorja négyhengeres, 1600 köbcentiméter űrtartalmú, teljesítménye 80 lóerő. Karosszériája négyszemélyes, kétajtós. Belső berendezése semmiben sem különbözik a hasonló korszerű személyautók berendezésétől. Felvételünkön: A Nyiva személyautó prototípusa. (Felvétel: CSTK)

Franciaország legnagyobb autóipari konszernje, a Renault gyár nemsokára új, ötajtós családi gépkocsitípussal, az R—14-es személyautóval jelentkezik a piacon. Az új gépkocsikat a konszern douai új gyárában fogják gyártani és az eladást az idei év első felében kezdik el. (Felvétel: CSTK — AP)

Az 5. ötéves tervidőszak elején alapították a Banská Bystrica-i Mototrans vállalatot. Azóta is a sikeres vállalatok közé tartozik. Tavalyi tervfeladatait már december 15-én teljesítette. A vállalat dolgozói az év végéig 3 millió korona értékű munkát végeztek terven felül. A CSKP XV. kongresszusának tiszteletére növelték addigi felajánlásaik értékét, s ígéretet tettek, hogy ledolgoznak 9456 munkaórát. Ezt az ígéretüket több mint ezer munkaórával túlszárnyalták. Fennállása óta a Mototrans Szlovákiában 15 szervizt és gyorsszervizt épített. Ezek a szervizek a Skoda, a Tatra 603, a Volga és a Fiat típusú autóit javítását vállalják. Az új autómosó berendezések nagy közkedveltségnek örvendenek. Ebben az ötéves tervidőszakban a Mototrans dolgozói Szlovákia 13 városában építenek ilyen berendezést. (felvétel: T. Babjak — CSTK)