Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-08 / 6. szám
KI ÁLL HELSINKI ÚTJÁBAN? A kapitalista államok jobboldali pártjainak álláspontja a helsinki értekezlet határozatairól A Rudé právo nyugat-európai és amerikai tudósítói, levelezői jelentik A helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet és záróokmányának aláírása után a kapitalista államok jobboldali erői a kampányok egész sorát indították meg, amelynek célja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése politikájának lebecsülése, átformálása és szabotálása. Aktívan lépnek fel Helsinki szelleme, valamint a kapitalista államok egymással szemben elfogadott kötelezettségvállalásainak megvalósítása ellen. Ebből az alkalomból a következő kérdéssel fordultunk nyugat-európai és amerikai tudósítóinkhoz, levelezőinkhez: — Melyek azok az erők, amelyek az egyes országokban támadják a helsinki értekezlet záróokmányának megvalósítását, s milyen taktikát alkalmaznak? Rágalmazások és huzavonák A francia jobboldal és a NATO-ál- l'amok a biztonsági értekezlet eredményei megvalósítása elleni harcának főbb jellemvonásai közé a helsinki értekezlet záróokmányának nem kielégítő publikálása, az egyes elvek elszigetelt kiemelése, valamint a Szovjetunió és a szocialista országok elleni kampány elmélyítése tartozik. A l’Humanité 1975. december 9-i számában bírálja a francia jobboldal szűklátókörű és haladásgátló politikáját. Szemére veti, hogy az ötvenmilliós Franciaországban a záróokmányok teljes szövege hivatalos levél formájában csak hatezres példányban jelent meg, s gyakorlatilag egyáltalán nem került az újságárusokhoz. Amíg a francia burzsoá sajtó az utóbbi hónapokban egész oldalakat szentelt a Szolzsenyicin- és Pelikán-féle emigránsok publikálásának, az olyan jelentős dokumentum közlésére, mint a helsinki záróokmány, nem jutott hely, annak ellenére, hogy ez volt az 1975. év legjelentősebb eseménye. A francia burzsoá sajtó rágalmazó cikkeinek száma, amelyek a szocialista államok, de legfőképpen a Szovjetunió és Csehszlovákia ellen irányultak, a múlt évben elérte a 300-at. Az utóbbi időben a burzsoá folyóiratok gyakran közölnek az USA volt hadügyminiszterének, James Schlesinger- nek beszédéből terjedelmes kivonatokat, valamint a NATO-vezetőknek a hidegháború szellemében írt cikkeit. Szerintük a Szovjetunió a Helsinkitől való elfordulás határán van, és lebecsüli a nyugati kommunista pártokat. Nyilvánvaló, hogy ez á propaganda a szocialista államokban, de még inkább a Nyugaton is egyre népszerűbb kommunista pártok ellen irányul. A Nyugat propagandistái a leszerelési kérdésben a Szovjetuniót állandóan meghátrálásra szólítják fel, de Viktor Zorza szerint „a Nyugat nem hátrálhat meg, mert ezzel Moszkva héjáit támogatná“. A helsinki határozatok nem szíves alkalmazásának jellemző példája volt az UNESCO Végrehajtó Tanácsának Párizsban megtartott 8. ülése. A Szovjetunió, valamint a többi szocia-. lista ország aprólékosan kidolgozta a helsinki értekezlet határozatai megvalósításának tervét. Az úgynevezett ú harmadik kosár“ kérdéséről volt sző, amit a nyugati propaganda egyhangúan csak a tudomány és technika, az életkörnyezet, a turisztika fejlesztése, a káderképzés, az ifjúsági találkozók, a kulturális együttműködés, a nevelés és az információk kicserélésének kérdéseként emlegetett. A tárgyaláson ennek alkalmazása éllen fellépett az USA, Nagy-Britan- nia, Belgium és más államok képviselője, ámbár a vezető képviselők aláírták a helsinki záróokmányt. A huzavonák taktikájának érvényre Juttatásával kompromisszumos eredménnyel elérték, hogy erről a pontról az UNESCO Végrehajtó Tanácsának következő tavaszi ülésszakán tárgyaljanak. A tagok többsége elfogadta az UNESCO vezetőségének utasításait, s hangsúlyozták, hogy a helsinki határozatok alkalmazása az európai biztonság és együttműködés, valamint a nevelési és tudományos cserék kiszélesítésének fontos állomása lesz. A szöveg ezenkívül felszólítja az összes államot a világbéke és biztonság megszilárdítására. Jellemző, hogy Chile és Kína megtagadta e határozat aláírását, ezenkívül Kína még a Szovjetunió rágalmazására is felhasználta az alkalmat. PÁRIZS, VLADIMÍR SlMEK Félrevezetések és koholmányok Arra a kérdésre, hogy mi lenne a legfontosabb a helsinki konferencia után, az osztrák lakosság többsége azt válaszolná, hogy a feszültség enyhítése és a békés egymás mellett élés. Minden országban vannak hasonló gondolkodású emberek, akik az enyhülés objektív történelmi folya matának kialakítóihoz tartoznak. Ezek az emberek Ausztriában Is az erkölcsi-politikai légkör kialakítására törekszenek, amely megfelelne a helsinki határozatoknak, és társadalmi rendszerre való tekintet nélkül elmélyíteni a nemzetek közötti konstruktív békés együttműködést. E szempontból ítélve milyen is az osztrák valóság? Egyetlen hét sem telik el anélkül, hogy a sajtó hasábjain ne jelennének meg a szocialista országokat rágalmazó cikkek. Ezek a lapok az emigráns körök által vezetett szocialistaellenes kampány fórumává váltak. Hasonló a helyzet az Osztrák Televízióban és Rádióban is. Az utóbbi időben a szocialista tábor országainak életéről szóló rágalmak állandó adásokban szerepelnek. Ki támogatja tehát ezeket a hivatásos rágalmazókat? Tulajdonképpen ki vagy kik azok, akik a történelem kerekét visszafordítani próbálják? Természetesen Ausztriában is léteznek és működnek a nemzet feletti fegyvergyáros konszernek tagjai, akik a polgári és burzsoá politikai pártok és az általuk teljesen vagy részlegesen irányított hírközlő eszközök segítségévéi igyekeznek aláásni a szocialista tábor országaiba vetett bizalmat. Mert hiszen a szocialista államok kezdeményezésére jött létre a biztonságról és együttműködésről szóló értekezlet, mint a világbékéhez vezető üt egyik jelentős mérföldköve. Ismét a szocialista államok azok, amelyek utat törnek a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való kiegészítéséhez, annak érdekében, hogy földrészünk lakossága végre a tartós béke feltételei közepette élhessen, ahol a fegyverek megszűnnek a munkabér és a fegyvermágnások nyereségforrásai lenni. BÉCS, Jlftl SlNDELAft Ellentétes irányiján Annak ellenére, hogy a brit kormány aláírta a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát, a brit központi sajtó, főleg szélsőjobboldali termékei ellenkező irányban fejtenek ki tevékenységet. A helsinki értekezlet eredményeit aprópénzre váltják, sőt még ellenséges hangulatot is keltenek. Arra a kérdésre, hogy a sajtó miért nem közölte a brit kormány által is aláírt záróokmány teljes szövegét, a sajtó képviselői azt válaszolták, hogy a közvélemény részéről semmilyen érdeklődés nem mutatkozott. Ezzel természetesen a befolyásos tőkés és konzervatív körök véleményét tolmácsolták. Felvetődik azonban egy újabb kérdés. Miért szentel a sajtó mégis annyi helyet a közvéleményt hidegen hagyó záróokmány rágalmazására? Nem vitás, hogy kik állnak a reakciós sajtó mögött. Ezeknek az embereknek egyáltalán nem érdekük a nemzetközi helyzet enyhítése, sem pedig az európai államközi kapcsolatok normalizálása. A brit sajtó hasábjain ezért néha groteszk ellentétek jelennek meg. A reakciós elemek leggyakrabban a szocialista államokból a Nyugatra való utazás korlátozását, illetve megtiltását kifogásolják. Az antikommunizmus, és ezen belül az antiszovjetizmus, továbbra is a reakciós sajtó ideológiai irányvonala marad. A haladó erőknek azonban sikerült meggyőzniük a munkáspárti kormányt, hogy a katonai költségvetés csökkentésével nagyon sok fontos gazdasági és szociális problémát lehetne megoldani. A jobboldali sajtó erre riadót fújt, hogy a katonai kiadások csökkentésével veszélybe kerül Nagy-Britannia biztonsága. A brit reakció a szocialista államok durva és primitív rágalmazásával, valamint a világ eseményeinek és fényeinek rafinált elferdítésével próbálja befolyásolni a közvéleményt. LONDON, BEDfUCH ZAGAR A hidegháború követőinek taktikája A hidegháborús erők ellenállása következtében a Helsinkihez vezető út nehéz és hosszú volt. Ezek az erők a maoista Kína vezetőiben fő szövetségeseikre találtak. Közöttük különleges helyzete volt az amerikai imperializmusnak, amely a politikai és a katonai feszültség enyhülése közötti átmenetnek eddig is legnagyobb akadályát jelentette. Támogatást az amerikai vezető körök azon részében talál, amelynek nyereségforrása a fegyverkezés, és a katonai költségvetést fejőstehénnek tekinti. Ezenkívül a közép-keleti és az afrikai kőolaj iránt érdeklődő csoportokban, a nemzetek feletti társaságok USA-ban székelő lő törzseiben, a kongresszus cionista elemeiben és a képközpontok által támogatott trockista és maoista csoportokban. A legnagyobb rágalmazók közé a köztársasági és a demokrata párt szélsőjobboldala tartozik, melyet egyrészt Reagan és Goldwater, másrészt Jackson és Wal- lace képvisel. Milyen hát az említett erők taktikája? A helsinki értekezlet ideje alatt a hidegháborús erők azt hangoztatták, hogy a konferencia semmilyen pozitív eredményt nem hozhat. Napjainkban pedig már azt állítják, hogy az eredményekből egyedül csak a Szovjetunió és a többi szocialista állam húzott hasznot. Az igazi győzelem azonban mindenekelőtt a béke és biztonság, amely minden ország javát szolgálja. Taktikájukhoz tartozik annak hangsúlyozása, hogy az USA-nak a világ legerősebb államának kell maradnia. Ennek az igyekezetnek titkos fegyvere a kémszolgálat, amely a diplomáciai és'a katonai hadműveletek részét képezi. Hogy ez ma is így van, legjobban Angola példája bizonyítja. A hazugságok és a rágalmak kampányai a szuverenitás alapelveiről, az egyenlő jogokról és a belügyekbe való be nem avatkozásról, az emberi jogok tiszteletben tartásának alapelveiről és az alapvető szabadságjogokról szólnak. Az amerikai imperializmus munkája Chilében, vagy a fajüldőzés az USA ban nem véletlenül része ennek a propagandának. Az amerikai imperializmus jelenleg a meghátrálások, a manőverezések és a vereségek korszakát éli. Agressziójának lehetőségei korlátozottak. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy ha meg is gyengült, meg nem változott. A konfrontáció, az agresszió és a háború felé fordulása éppen úgy előrehalad, mint korábban. Az Egyesült Államokban az imperializmus a világ reakciós erői és a katonai diktatúrák erős fegyvertára maradt. WASHINGTON, MILOS KREjCÍ Aláaknázó kanpuy A Német Szövetségi Köztársaságban a nemzetközi feszültség enyhülésének ellenzői megkísérelték kétségbe vonni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet célszerűségét és fontosságát. Amikor ez a kísérlet nem járt sikerrel, a konferencia eredményeinek elferdítésével és az enyhülés politikája elleni bizalmatlanság felkeltésével próbálkoztak. Aláaknázó hadjáratuk jelszavai alapján könnyű elképzelni, milyen körök állnak e támadások mögött, és azt is, hogy milyen célokat követnek. A kereszténydemokrata párti ellenzék a parlamenti vitában egy alkalmat sem hagy ki annak hangoztatására, hogy a Helsinkiben aláírt, a határok sérthetetlenségéről szóló elv nem jelenti azt, hogy az NSZK nem törekedhetne a határok megváltoztatására, valamint Németország békés úton való egyesítésére, amire a politikai és a gazdasági nyomást is felhasználhatná. Az ehhez hasonló erőfeszítések támogatására nem véletlenül jelennek meg tanulmányok az ún. ,jnémet nemzet egységéről“. Az áttelepültek szövetsége és a revansis- ta landsmanschaftok messzebb mennek, és a Keleten elvesztett szudéta- vidéknek az NSZK-hoz való visszacsatolását követelik. A nyugatnémet terjeszkedés céljait néhány revansista kör elképzelése szerint az „Egyesített Európa“ is támogatná, amelybe Habsburg Ottónak, az ún. Páneurópai Unió elnökének nézete szerint Kelet-Euró- pa nemzetei is beletartoznak. Rendkívüli szívóssággal küzdenek az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei ellen a hadiiparban érdekelt körök. Nem tudnak beleegyezni abba, hogy a politikai feszültség enyhülését katonai enyhülés kövesse. Ezek a körök a rágalmazók szerepét a CDU/CSU néhány küldöttére bízták. Közéjük tartozik F. J, Strauss bizalmas barátainak csoportja is, de mindenekelőtt Dregger, a CDU hesseni elnöke, Wörner, a CDU katonapolitikai szóvivője és mások. Az utóbbi időben ezek a csoportok olyan híreket terjesztenek, hogy a Szovjetunió villámháborúra készül Nyugat-Európa ellen. Naponta hangoztatják a Varsói Szerződés katonai fölényét, és követelik a NATO-ália- mok fegyverkezési költségeinek növelését. Ezt a célt szolgálta a NATO Tanácsának a közelmúltban Brüsselben megtartott ülése is. A hadikonszernek több állami fegyvermegrendelést szeretnének elérni. A helsinki értekezlet eredményeit támadók ideológiai területet is érintenek. Az összes antikommunista erők még vadabb kampányt kezdtek a szocialista államok ellen. Támadják az enyhülés politikáját, mint a „Nyugat- Európát fenyegető szovjet terjeszkedő politikát“. A legkülönfélébb spekulációkkal és rágalmakkal, valamint a politikai emigránsok bevonásával igyekeznek éket verni az európai kommunista és munkáspártok közé. A maoista Kína megkörnyékezésével és megnyerésével megpróbálják kétségbe vonni az enyhülés politikájának helyességét. Nem véletlen, hogy a mao ista csoportoknak lehetőségük van az NSZK-ban sajtótermékeik kiadására és terjesztésére. A helsinki záróokmány elveinek következetes megvalósítása ellen az NSZK-ban mindenekelőtt a jobboldali reakciós erők, a NATO agressziős csoportjai, a hadiipari komplexumban érdekelt körök és az ismert revansista szervezetek fogtak össze. A haladó erők. elsősorban a Német Kommunista Párt, de a reálisan gondolkodó kormánykoalíció pártjainak egy része is rámutat arra, hogy a békés egymás mellett élés és a nemzetek együttműködése az egyedüli helyes út, amely a biztonsághoz és a tartós békéhez vezet. BONN, MIROSLAV KUBfN
