Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-08 / 6. szám
.* KÖNNYŰ MEGSZERETNI Már itthon figyelmeztettek: Moszkva nem Bratisln- va. Tudom — gondoltam magamban. Olvastam róla. Ott nagyobbak az arányok, hatalmasak a távolságok, erőteljesebb az élet sodra. Moszkváról azonban nem elég csak olvasni. Moszkvát látni kell! A könyv, az olvasmány bármilyen Jól van is megírva, nem fejezheti ki a 875 négyzetkilométeren elterülő 7,5 milliós világváros lüktető életének szinte meghökkentő atmoszféráját, amelyben oly kicsinynek, parányinak érzi magát a csendes napokhoz és kis távolságokhoz szokott látogató. i Mindketten nevettünk A reptéren taxiba szállók, és szinte repülünk a háromsávos sugárúton. Félóra múltán nyugtalankodni kezdek: hátha rosszul hallotta a taxis a címet... — Bocsánat, de én a Luzsnyiki-stadionba ... — Da, da — vág közbe mosolyogva a taxis. — Még húsz kilométer ... Megnyugodtam. Vagy megrémültem? Mindegy. A lényeg, hogy először találkoztam a moszkvai méretekkel: csekély 65 kilométert taxiztam a repülőtérről a Luzsnyikiba. Elintéztem akkreditálásomat, és mondom az irányt: Hotel Ukrajina. Közben „felkéredzkedik“ a kocsira egy kolléga. Ö is az Ukrajina Szállóban lakik. Beszélgetünk. Oroszul. Olyan ismerős a kiejtése. Bemutatkozunk. Mondja a nevét: Lukács László, a budapesti Népszabadságból. Mindketten nevetünk ... — ön nem csehszlovákiai? — kérdezi a taxis, aki közvetlen, beszédes ember. — De igen — mondom —, csehszlovákiai magyar ... — Da, da, venger. Ukrajnában is élnek. — Ezt honnan tudja? — Kijevben vannak ukrán rokonaim. Megérkeztünk a 29 emeletes szálloda elé. Kifizetem a 7 rubelt, és elbúcsúzom a sok ezer moszkvai taxis egyikétől — Daszvidányija. A kocsiból kihajolva még utánam szól: — Remélem, tetszeni fog gyönyörű fővárosunk... A választ meg sem várta. Tudta. Most azonban mégis leírom, amit már annyian elmondtak: Moszkvát könnyű megszeretni, de nehéz megismerni. A világbéke szimbéluma Hol kezdi ismerkedését Moszkvával a külföldi? Botor kérdés, de ha már feltettem, felelni kell rá. A Vörös téren és a Kremlben. Ez a két hely nemcsak Moszkva és a Szovjetunió, hanem a világbéke szimbóluma is. Vörös tér. Amerikai, japán, hindu, francia turistáknak magyaráznak az idegenvezetők; mennyi és mennyi történelmi nevezetességű esemény színhelye volt a moszkvaiak által féltve őrzött tér! Itt léptetett büszkén lovával Napóleon, hogy aztán kétségbeesetten meneküljön ugyanazon a téren át. Innen szólt Lenin szava, s innen indultak a frontra 1918 és 1941 legnagyobb nehézséggel fenyegető óráiban a szovjet hatalom védelmére kelt seregek. Mennyi emlékezetes dísszemle zajlott le ezen a téren! Ezek közül is kiemelkedik az 1941. november 7-i. Hitler seregei csak 25 kilométerre voltak a Vörös tértől, s ebben a súlyos, válságos helyzetben mondot! beszédet Sztálin a haza védelmére. Négy évvel később, 1945. június 24-én 200 szovjet katona hozta el ide és dobta a Lenin Mauzóleum elé a legyőzött fasiszták harci zászlait. A turisták csendben hallgatják a szavakat, majd megindulnak a Lenin Mauzóleum felé. Megállnak. Az idegenvezető halkan, meghatódva beszél. Aztán elindulnak leróni kegyeletüket. Amerikaiak, japánok, franciák, hinduk, négerek ... Napsütésben úszik a Vörös tér. Ilyenkor szinte hihetetlenül szép és üde a tér színesen csillogó mese- vára, a Vaszilij Blazsennij-székesegyház, amelyet Rettegett Iván cár építtetett a tatárok elleni végső győzelem emlékére. Ez a templom Moszkvának ugyanolyan becses értéke, mint Párizsnak a Notre Dame. vagy Rómának a Szent Péter-bazilika. Az 57 méter magas központi templomot nyolc kisebb hagyma alakú kupolával díszített, kisebb templom veszi körül. Akárhonnan nézzük is, minden oldalról más más szépséget tár elénk. A sok-sok torony és hagymakupola között egyet sem találunk, amely ismételné a másik színeit, díszeit, hangulatát. Micsoda tragikus sors: a szépséges építmény alkotója talán csak percekig órákig gyönyörködhetett 1561-ben elkészült művében, mert a legenda szerint Rettegett Iván megvakíttatta fakovlev mestert, nehogy másnak is hasonlót építsen. A Vörös téren csendesen szemlélődve sétálnak a turisták, ám amikor a Kreml híres toronyórájának a nagymutatója a 12-es számhoz közeledik, mozgolódás támad: kezdődik a Lenin Mauzóleum előtti őrségváltás. 1924. január 26-a óta a nap minden órájában, éjjel-nappal! , Az őrségvezető és a két őr díszlépésben teszi meg az utat a Kreml főbejáratától a mauzóleumig, ahol pontosan akkor veszi át a régi őrség helyét, amikor megkondul a Kreml toronyórájának harangja. Kreml. Valamikor szigeterődítmény volt. Ebben a kőcsipkés falkoszorúval övezett, 28 hektárnyi szabálytalan háromszögben ácsolták az ősi Moszkva első házait, hogy később ez a hely legyen az orosz történelem alakulásának legendás színtere. Mit említsen meg elsőnek az ember? A Kreml főtornyainak csúcsain látható ötágú csillagokat, amelyek súlya egy és másfél tonna között váltakozik? Ezeket az ötezer watt fényerejű lámpával belülről megvilágított csillagokat vékony aranyréteg fedi, de még így is 10 kiló nemes fémet kellett felhasználni egy-egy csillag bearanyozásához. A Templom téren négy aranyozott hagymakupolájú, belülről felbecsülhetetlen értékű freskókkal, ikonokkal díszített templom áll. A Kremlben látható többek között a talppal együtt 80 tonna súlyú óriás ágyú, 5,5 méter hosszú bronzból öntött csövének átmérője 89 centiméter! Nem kerüli el az ember figyelmét a világ legnagyobb bronzharangja, a 200 tonnát nyomó Cár-harang sem. Mesés kincseket őriz az Oruzsejnaja Palata, a Fegyvertár, a világ egyik leggazdagabb múzeuma. A XIV. században hívták életre, a moszkvai nagyfejedelemségek kincstára volt. Gazdagságára jellemző, hogy amikor a 16. században a krími tatárok támadással fenyegették Moszkvát. Rettegett Iván 450 hatalmas szánon vitte a kincset Novgorodba. Az arany, ezüst, gyémánt és briliáns csillogása szinte elkábítja az embert, s egy pillanatra mesésnek érzi az orosz múltat, pedig jól tudjuk, hogy éppen az ellenkezője volt. Kijövünk „meseországból*, és a vezetőnk öt ab(Felvételek: CSTK és APNJ Napfényes moszkvai utca A Kreml híres Szpaszkij tornya lakra mutat: ott dolgozott Lenin. Ez már az újkor« Most a szovjet vezetők dolgozószobái. Ez pedig már a jelenkor. Igen, Moszkva nemcsak a múlt, hanem a jelen, sőt a jövő városa is. Világváros — füstköd nélkül Akárnová pillant az ember, mindenütt építkeznek. A hellyel nem takarékoskodnak, nem építik egymás hátára a felhőkarcolókat, a toronyházakat, amelyek a gyönyörű, sokak által irigyelt sugárutakkal jelzik: Moszkva modern világváros. És arról is híres, hogy igen tiszta a levegője, nyoma sincs benne a nagy ipari városokra ma már annyira jellemző füstködnek, koromnak. Egyszerűen azért, mert a mintegy másfél ezer moszkvai gyárban és özemben gázzal fű- tenek. Nemcsak a levegő tiszta itt, hanem az utcák is. Hajnalban a szálló ablakából figyeltem a Moszkva folyón úszó hajót, amely ontotta a vizet a kőpartra, hogy mire felsüt a nap, csillogóan tiszta legyen. A város köztisztasági hivatalának mintegy 21 ezer dolgozója 30 millió liter vízzel mossa tisztára a sugárutakat, utcákat, járdákat. Ez azonban mit sem segítene, ha a moszkvaiak nem lennének fegyelmezettek. Nem láttam én ott egyetlen eldobott cigarettavéget, villamosjegyet, papírdarabot sem. A város tisztaságát csak fokozza a sok-sok park, zöldövezet. Csodálkozva néztem, hogyan ültetik a baggerok segítségével az új toronyházak köré a hatalmas fákat, amelyeket, ha csemeteként tettek volna a földbe, talán húsz év múlva semv nőnének meg olyan nagyra. A statisztikák szerint nincs még egy európai főváros, ahol annyi fa lenne, mint Moszkvában. Hazafelé jövet az ember egy kis számvetést csinál. Mit látott Moszkvában? Felejthetetlen élményben volt részem a Nagy Színház balettelőadásán, együtt nevettem az Obrazcov Bábszínházban a japánokkal és hindukkal, megcsodáltam a Lomonoszov Egyetem óriási épületét, amelyben csaknem 50 ezer helyiség van; a hatezer vendég egyike voltam a Rosszija Szállóban, Európa legnagyobb hoteljében, vásároltam a Szovjetunió legnagyobb áruházában, a GUM-ban ... És mi mindent nem láttam még Moszkvában! Arra gondoltam a repülőgépben, hogy tulajdonképpen bal- szerencsés vagyok, mert amikor a gyorslift felrepített a világ legmagasabb építményébe, az osztankinói tv-toronyba (537 m), borús idő volt, s így nem láthattam a város panorámáját a „Hetedik mennyország" elnevezésű forgó étteremből. A „mennyországot“ megjárt kollégáim megnyugtattak: napsütésben sem láttak el Moszkva határáig. Hát igen. Moszkvát könnyű megszeretni, de nehéz megismerni. v TOMl VINCE
