Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 1. szám

lom vezetője, Holdén Roberto, egyéb­ként Mobutu zairei elnök sógora, már a felszabadító háború idején elárulta a marxista szervezeteket és * szövetségeseiket tömörítő MPLA-t, árulásával nem egy esetben az el­lenség kelepcéjébe csalta a szerve­zet harcosait, s így közvetve is nagy veszteségeket okozott neki. Már a szabadság első óráiban hadat üzent a dr. Agostinho Neto vezette hala­dó kormánynak és az UNITA szaka- dár csapataival összefogva, a polgár- háború rémét felidézve támadja az MPLA csapatait. Igényt tart az ország vezetésére, hogy „katangizálja“ ki­árusítsa a monopóliumoknak, mint annak idején Csőmbe tette ezt a volt Belga Kongó Katanga tartományá­val. Ám nemcsak a renegát Hőiden Roberto és Sawimbi tesz szolgálatot a monopóliumoknak. Csapataikkal együtt a Dél-afrikai Köztársaság fegyveresei is beavatkoznak az an­golai „belviszályba“. ezt egyébként a hadifoglyok tanúvallomása is bizo­nyítja. Az a Dél-afrikai Köztársaság lép fel — bármivel is próbálja „iga­zolni“ eljárását —, amelyet az ENSZ- közgyűlése és egyes szervei annyi­szor megbélyegeztek és bojkottot hir­dettek ellene. Vajon az afrikai or­szágok iránti békés szándékát bizo­nyítja az, hogy az 1975/76-os költ­ségvetési évben kiadásainak 36 szá­zalékát katonai költségekre irányoz­za elő? Érthető a gyarmattartók összees- ^ küvése. A portugál gyarmatbirodalom felbomlása folytán előnyösebb hely­zetbe jutottak a rhodesiai és dél- afrikai felszabadító erők. A nambiai (dél-nyugat-afrikal) SWAPO az el­múlt évben többször is hallatott ma­gáról, és kifejezte, hogy bár a tár­gyalások, a politikai rendezés híve, kész fegyverrel érvényt szerezni ter­mészetes jogaitlak, A portugál gyar­matok felszabadulása folytán a már évek óta látszatfüggetlenséget élve­ző Botswana, Lesotho és Swaziföld haladó erőinek a helyzete is kedve­zőbbé vált a veszélyes szomszédok-' kai szemben. A volt gyarmattartók befolyásának másik eklatáns példáját a Comoré- szigeteken látjuk. A sziget lakossága a meddő tanácskozások után 1975. nyarán egyoldalúan kikiáltotta a szi­getvilág függetlenségét. Párizs vála­sza ejtőernyősök kiküldése és a ha­zafias kormánynak Párizs felé hajló kabinettel történt felváltása volt. Miért? A franciabarát Mayotte-szigeti burzsoázia a függetlenséggel szem­ben foglalt állást, Franciaországnak pedig itt van a legnagyobb támasz­pontja. A monopóliumok támogatták Bou- gainville-sziget, a rézbirodalom láza­dását is az új, független Pápua—Üj- V Guinea állam ellen. A monopóliumok jó szövetségesre találtak a maóista kínai vezetőség­ben is, amely viszályt szít még- ott is, ahol a monopóliumok különöseb­ben nem érdekeltek, csakhogy meg­bontsa a nemzeti felszabadító moz­galmak egységét. Ezt látjuk Angolá­ban is, ahol Holdén Roberto csapa­tai kínai fegyverekkel is harcolnak, kínai tanácsokat és szakértőket kap­tak. 1976-ban újabb területek nyerik el függetlenségüket, így szó van a Sey- chelles-szigetekről, a Comoré-szige- tekről stb. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az önállósuló fiatal államalakulatoknak még soká­ig kell küzdeniük azért, hogy való­ban függetlenek legyenek, kijussa­nak a monopóliumok karmai közül. Ezt látjuk számos, már régebben fel­szabadult afrikai országban, például Madagaszkáron, Etiópiában stb. isf ahol a nép, a feudalizmus, a törzsi rendszer és a tőkés befolyás meg--"V csontosodott hagyományainak és re- -zsimjének üzent hadat. Afrika felszabadult és függetlenségi harcot vivő népeit egy nagy haladó szervezet tömöríti: az Afrikai Egy­ség Szervezete. Ennek már 46 tagál­lama van. Tekintélyes szervezetről van szó, melynek jelentőségét a kö­zelmúltban Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára e szavakkal méltatta: „Az afrikai országok és az Afrikai Egyeség szervezetének fellépése az imperialista agresszió ellen, az erő­szak nem alkalmazásáért az államok kapcsolataiban, a béke és az általá­nos biztonság érdekében növelte Afrika nemzetközi tekintélyét és po­zitív hatást gyakorol a világesemé­nyek folyására.“ A jelen helyzetre érvényes az SZKP XXIV. kongresszusának a nem­zeti felszabadító mozgalmakkal kap­csolatban tett megállapítása, hogy „a nemzeti felszabadulásért vívott harc sok országban gyakorlatilag mind a hűbéri, mind pedig a tőkés ■* kizsákmányolási viszonyok elleni harccá kezd átalakulni.“ ‘ A FRELÍMO katonái segítenek a mezei munkában Önkéntesek kiképzése Angolában a zsoldosok ellen A KOLONIALIZMUS SÜLLYEDŐ VILÁGA ® FORDULÓ­PONT A NEMZETI FELSZABADÍT ÁSI MOZGALOMBAN • GYAR1MATSZIGETEK AZ ENSZ DEKOLONIZÁCIÖS NYILATKOZATÁNAK 15. ÉVÉBEN ® A SZOCIALIZMUS A NEMZETI FELSZABADULÁS VILÁGÍTÓTORNYA © A NEM KAPITALISTA FEJLŐDÉSI ÜT VONZÓBB rendszer maradványainak felszámo­lásában. Szeptember 16-án független­séget nyert Ausztráliától egy új ál­lamalakulat, amely Pápua—Of-Guinea néven jelent meg a világtérképen. Születése nem ment simán. Gough Whitlam haladó munkáspárti kor­mánya végül is eleget tett az itteni nemzeti mozgalmak követelésének. Ám az óvatos reformpolitikát folyta­tó kormányt negyedév múlva egy­szerűen félreállította a kormányzó, és új választásokat Íratott ki. Ugyan­akkor az új állam is feszültség köze­pette tette meg első lépéseit, mert a rézlelöhelyekben gazdag Bougainvil- le-szlgeteli vezetői bejelentették sza- kadár -zándékukat, és Észak-Sala­mon-szigetek Köztársaság néven kü­lön államot kiáltottak ki. Amit eddig mondottunk, a felszaba­dító mozgalmak sikereiként könyvel­hető el. Az örvendetes események mögött azonban látnunk kell a fej­lődéssel járó vagy mesterségesen előidézett problémákat is. Angolában a belviszály kiéleződése korántsem valamilyen történelmi gyökerű törzsi viszálykodás következménye, hanem az imperializmus és a szolgálatában álló multinacionális monopóliumok, valamint az afrikai renegátok műve. Hisz a „nacionalistáknak“ jellemzett Angola Nemzeti Felszabadító Mozga­D ecemberbcn emlékeztünk meg a 15. évfordulójáról annak, hogy a Szovjetunió kezdeményezésé­re, az afrikai és ázsiai országok közreműködésével az ENSZ Közgyű­lése elfogadta történelmi nevezetes­ségű dekolonizációs nyilatkozatát, amely elrendelte, hogy minden gyar­mati országnak és népnek független­séget ke'l adni, s minden formájában és megnyilatkozásában fel kell szá­molni a gyarmati rendszert. Ez a nyi­latkozat adott alapot a világszerve­zet további döntéseire, amelyek a gyarmattartó, elnyomó rendszerek megszüntetésére vonatkoztak, vala­mint a függetlenségükért nemzeti felszabadító harcot vívó népek moz­galmának nemzetközi jogi megalapo­zására. Az ENSZ-ben létrejött az imperia­lista- és gyarmatellenes országok széles frontja, amelyet a latin-ameri­kai, afrikai és ázsiai földrész orszá­gainak többsége és a szocialista or­szágok alkotnak. Ez tette lehetővé, hogy a világszervezet minden formá­ban támogassa a népek nemzeti fel­szabadító harcát: az említett deko- lonizációs nyilatkozatot 1965-ben a ifaji megkülönböztetés összes formái­nak felszámolására vonatkozó nem­zetközi megállapodás, 1970-ben a de- kolonizációs nyilatkozat teljes meg­valósítására vonatkozó akcióprogram, 1973-ban pedig az apartheid bűntevé- kenységéhek megszüntetésére vonat­kozó nemzetközi egyezmény követte. Az ENSZ dekolonizációs nyilatko­zata nagy szerepet j Úszott a gyar­mati és függő népek életében. 1960- at joggal nevezték Afrika évének, mert ekkor tucatszámra szabadultak fel gyarmati országok. Később lelas­sult ez a folyamat, de nem állt meg. Egy-egy terület vagy akár tenyérnyi sziget függetlenné válására sokszol döntően hatott ki stratégiai jelentő­sége, mert ha ez a gyarmattartó anyaország vagy imperialista szövet­ségesei szempontjából előnyös volt, akkor késleltették vagy bizonytalan időre elodázták a függetlenség meg­adását (például a Seychelles-szigetek vagy a Comoré - '^etek esetében). A dekolonizációs nyilatkozat tel­jes végrehajtás'.iák útjában két erős. góc állt: a portugál fasizmus gyar­mati rendszere, valamint a dél-afri­kai és a rhodesiai fajgyűlölő rend­szerek bűnös szövetsége. Salazar örökösének, Caetanónak régi típusú fasiszta rendszere meg­bukott. Elsöpörte a forr. ialom, ame­lyet a Fegyveres Erők Mozgalma haj­tott végre a haladó politikai erők támogatásával. Ezzel . a portugál gyarmatbirodalom felszámolására is megnyílt az út. „A portugál gyarma­ti rendszer összeomlása óriási jelen­tőségű mérföldkő a gyarmati rab­ság teljes és végleges felszámolásá­ért az afrikai földrészen vívott harc­ban. Meggyőződésünk, hogy közeleg &z a nap, amikor a Jóreménység fokától a Nyugat-Szaharáig egész Afrika szabad lesz“ — mondotta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára. Guinea-Bissau már 1979 szeptembe­rében kinyilvánította függetlenségét a fegyveresei által felszabadított te­rületeken, ezt tavaly szeptember 24- én az egész területre vonatkozóan megerősítette a lisszaboni kormány. Április 12-én Sao Tómé és a Prktcipe-szigetek, június 25-én a stra­tégai fontosságú Mozambik, július J5-én a Zöld)oki-szigetek vált függet­len állammá. Ezek az államok mind népi köztársaságok és haladó nem- lieti kormányaik ve vetésével most fenek rá az önálló élet és fejlődés útjára és oldják meg a súlyos gyar­mati rendszer öröksége okozta nehéz­ségeket. Ám sokkal problematikusabb az ásványkincsekben leggazdagabb egy­kori portugál gyarmat, Angola és iai'tozika, Cabindaék sorsa. Novem­ber 11-én Angola is hivatalosan füg­getlenné vált, de a nemzeti felsza­badító mozgalomnak a nép többsége írtai elismert tekintélyes szervezetét, nz MPLA-t gátolják a hatalom gya­korlásában egész Angola területén — két további fegyveres szervezet, a nacionalista jellegű NFLA és az UNITA fegyveres támadást indított a haladó szervezet ellen. E negatív jelenségnek több összefüggése van. Kétséges még a kelet-ázsiai volt portugál gyarmatok sorsa. Kína nem tanúsít érdeklődést egykori területe, Macao és a hozzá tartozó két sziget iránt, Timor szigetén pedig olyan helyzet alakult ki, hogy a haladó függetlenségi erőktől tartó nagybir­tokosok továbbra is Portugália „véd­nökségét“ szeretnék élvezni, a poli­tikai erők egy része pedig Indoné­ziához kíván csatlakozni. így nem­csak a sziget jövője bizonytalan, ha;iem háborús veszély Is fenyeget. Az elmúlt évben nemcsak Afrika volt változások színtere a gyarmati

Next

/
Oldalképek
Tartalom