Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
lom vezetője, Holdén Roberto, egyébként Mobutu zairei elnök sógora, már a felszabadító háború idején elárulta a marxista szervezeteket és * szövetségeseiket tömörítő MPLA-t, árulásával nem egy esetben az ellenség kelepcéjébe csalta a szervezet harcosait, s így közvetve is nagy veszteségeket okozott neki. Már a szabadság első óráiban hadat üzent a dr. Agostinho Neto vezette haladó kormánynak és az UNITA szaka- dár csapataival összefogva, a polgár- háború rémét felidézve támadja az MPLA csapatait. Igényt tart az ország vezetésére, hogy „katangizálja“ kiárusítsa a monopóliumoknak, mint annak idején Csőmbe tette ezt a volt Belga Kongó Katanga tartományával. Ám nemcsak a renegát Hőiden Roberto és Sawimbi tesz szolgálatot a monopóliumoknak. Csapataikkal együtt a Dél-afrikai Köztársaság fegyveresei is beavatkoznak az angolai „belviszályba“. ezt egyébként a hadifoglyok tanúvallomása is bizonyítja. Az a Dél-afrikai Köztársaság lép fel — bármivel is próbálja „igazolni“ eljárását —, amelyet az ENSZ- közgyűlése és egyes szervei annyiszor megbélyegeztek és bojkottot hirdettek ellene. Vajon az afrikai országok iránti békés szándékát bizonyítja az, hogy az 1975/76-os költségvetési évben kiadásainak 36 százalékát katonai költségekre irányozza elő? Érthető a gyarmattartók összees- ^ küvése. A portugál gyarmatbirodalom felbomlása folytán előnyösebb helyzetbe jutottak a rhodesiai és dél- afrikai felszabadító erők. A nambiai (dél-nyugat-afrikal) SWAPO az elmúlt évben többször is hallatott magáról, és kifejezte, hogy bár a tárgyalások, a politikai rendezés híve, kész fegyverrel érvényt szerezni természetes jogaitlak, A portugál gyarmatok felszabadulása folytán a már évek óta látszatfüggetlenséget élvező Botswana, Lesotho és Swaziföld haladó erőinek a helyzete is kedvezőbbé vált a veszélyes szomszédok-' kai szemben. A volt gyarmattartók befolyásának másik eklatáns példáját a Comoré- szigeteken látjuk. A sziget lakossága a meddő tanácskozások után 1975. nyarán egyoldalúan kikiáltotta a szigetvilág függetlenségét. Párizs válasza ejtőernyősök kiküldése és a hazafias kormánynak Párizs felé hajló kabinettel történt felváltása volt. Miért? A franciabarát Mayotte-szigeti burzsoázia a függetlenséggel szemben foglalt állást, Franciaországnak pedig itt van a legnagyobb támaszpontja. A monopóliumok támogatták Bou- gainville-sziget, a rézbirodalom lázadását is az új, független Pápua—Üj- V Guinea állam ellen. A monopóliumok jó szövetségesre találtak a maóista kínai vezetőségben is, amely viszályt szít még- ott is, ahol a monopóliumok különösebben nem érdekeltek, csakhogy megbontsa a nemzeti felszabadító mozgalmak egységét. Ezt látjuk Angolában is, ahol Holdén Roberto csapatai kínai fegyverekkel is harcolnak, kínai tanácsokat és szakértőket kaptak. 1976-ban újabb területek nyerik el függetlenségüket, így szó van a Sey- chelles-szigetekről, a Comoré-szige- tekről stb. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az önállósuló fiatal államalakulatoknak még sokáig kell küzdeniük azért, hogy valóban függetlenek legyenek, kijussanak a monopóliumok karmai közül. Ezt látjuk számos, már régebben felszabadult afrikai országban, például Madagaszkáron, Etiópiában stb. isf ahol a nép, a feudalizmus, a törzsi rendszer és a tőkés befolyás meg--"V csontosodott hagyományainak és re- -zsimjének üzent hadat. Afrika felszabadult és függetlenségi harcot vivő népeit egy nagy haladó szervezet tömöríti: az Afrikai Egység Szervezete. Ennek már 46 tagállama van. Tekintélyes szervezetről van szó, melynek jelentőségét a közelmúltban Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára e szavakkal méltatta: „Az afrikai országok és az Afrikai Egyeség szervezetének fellépése az imperialista agresszió ellen, az erőszak nem alkalmazásáért az államok kapcsolataiban, a béke és az általános biztonság érdekében növelte Afrika nemzetközi tekintélyét és pozitív hatást gyakorol a világesemények folyására.“ A jelen helyzetre érvényes az SZKP XXIV. kongresszusának a nemzeti felszabadító mozgalmakkal kapcsolatban tett megállapítása, hogy „a nemzeti felszabadulásért vívott harc sok országban gyakorlatilag mind a hűbéri, mind pedig a tőkés ■* kizsákmányolási viszonyok elleni harccá kezd átalakulni.“ ‘ A FRELÍMO katonái segítenek a mezei munkában Önkéntesek kiképzése Angolában a zsoldosok ellen A KOLONIALIZMUS SÜLLYEDŐ VILÁGA ® FORDULÓPONT A NEMZETI FELSZABADÍT ÁSI MOZGALOMBAN • GYAR1MATSZIGETEK AZ ENSZ DEKOLONIZÁCIÖS NYILATKOZATÁNAK 15. ÉVÉBEN ® A SZOCIALIZMUS A NEMZETI FELSZABADULÁS VILÁGÍTÓTORNYA © A NEM KAPITALISTA FEJLŐDÉSI ÜT VONZÓBB rendszer maradványainak felszámolásában. Szeptember 16-án függetlenséget nyert Ausztráliától egy új államalakulat, amely Pápua—Of-Guinea néven jelent meg a világtérképen. Születése nem ment simán. Gough Whitlam haladó munkáspárti kormánya végül is eleget tett az itteni nemzeti mozgalmak követelésének. Ám az óvatos reformpolitikát folytató kormányt negyedév múlva egyszerűen félreállította a kormányzó, és új választásokat Íratott ki. Ugyanakkor az új állam is feszültség közepette tette meg első lépéseit, mert a rézlelöhelyekben gazdag Bougainvil- le-szlgeteli vezetői bejelentették sza- kadár -zándékukat, és Észak-Salamon-szigetek Köztársaság néven külön államot kiáltottak ki. Amit eddig mondottunk, a felszabadító mozgalmak sikereiként könyvelhető el. Az örvendetes események mögött azonban látnunk kell a fejlődéssel járó vagy mesterségesen előidézett problémákat is. Angolában a belviszály kiéleződése korántsem valamilyen történelmi gyökerű törzsi viszálykodás következménye, hanem az imperializmus és a szolgálatában álló multinacionális monopóliumok, valamint az afrikai renegátok műve. Hisz a „nacionalistáknak“ jellemzett Angola Nemzeti Felszabadító MozgaD ecemberbcn emlékeztünk meg a 15. évfordulójáról annak, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére, az afrikai és ázsiai országok közreműködésével az ENSZ Közgyűlése elfogadta történelmi nevezetességű dekolonizációs nyilatkozatát, amely elrendelte, hogy minden gyarmati országnak és népnek függetlenséget ke'l adni, s minden formájában és megnyilatkozásában fel kell számolni a gyarmati rendszert. Ez a nyilatkozat adott alapot a világszervezet további döntéseire, amelyek a gyarmattartó, elnyomó rendszerek megszüntetésére vonatkoztak, valamint a függetlenségükért nemzeti felszabadító harcot vívó népek mozgalmának nemzetközi jogi megalapozására. Az ENSZ-ben létrejött az imperialista- és gyarmatellenes országok széles frontja, amelyet a latin-amerikai, afrikai és ázsiai földrész országainak többsége és a szocialista országok alkotnak. Ez tette lehetővé, hogy a világszervezet minden formában támogassa a népek nemzeti felszabadító harcát: az említett deko- lonizációs nyilatkozatot 1965-ben a ifaji megkülönböztetés összes formáinak felszámolására vonatkozó nemzetközi megállapodás, 1970-ben a de- kolonizációs nyilatkozat teljes megvalósítására vonatkozó akcióprogram, 1973-ban pedig az apartheid bűntevé- kenységéhek megszüntetésére vonatkozó nemzetközi egyezmény követte. Az ENSZ dekolonizációs nyilatkozata nagy szerepet j Úszott a gyarmati és függő népek életében. 1960- at joggal nevezték Afrika évének, mert ekkor tucatszámra szabadultak fel gyarmati országok. Később lelassult ez a folyamat, de nem állt meg. Egy-egy terület vagy akár tenyérnyi sziget függetlenné válására sokszol döntően hatott ki stratégiai jelentősége, mert ha ez a gyarmattartó anyaország vagy imperialista szövetségesei szempontjából előnyös volt, akkor késleltették vagy bizonytalan időre elodázták a függetlenség megadását (például a Seychelles-szigetek vagy a Comoré - '^etek esetében). A dekolonizációs nyilatkozat teljes végrehajtás'.iák útjában két erős. góc állt: a portugál fasizmus gyarmati rendszere, valamint a dél-afrikai és a rhodesiai fajgyűlölő rendszerek bűnös szövetsége. Salazar örökösének, Caetanónak régi típusú fasiszta rendszere megbukott. Elsöpörte a forr. ialom, amelyet a Fegyveres Erők Mozgalma hajtott végre a haladó politikai erők támogatásával. Ezzel . a portugál gyarmatbirodalom felszámolására is megnyílt az út. „A portugál gyarmati rendszer összeomlása óriási jelentőségű mérföldkő a gyarmati rabság teljes és végleges felszámolásáért az afrikai földrészen vívott harcban. Meggyőződésünk, hogy közeleg &z a nap, amikor a Jóreménység fokától a Nyugat-Szaharáig egész Afrika szabad lesz“ — mondotta Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Guinea-Bissau már 1979 szeptemberében kinyilvánította függetlenségét a fegyveresei által felszabadított területeken, ezt tavaly szeptember 24- én az egész területre vonatkozóan megerősítette a lisszaboni kormány. Április 12-én Sao Tómé és a Prktcipe-szigetek, június 25-én a stratégai fontosságú Mozambik, július J5-én a Zöld)oki-szigetek vált független állammá. Ezek az államok mind népi köztársaságok és haladó nem- lieti kormányaik ve vetésével most fenek rá az önálló élet és fejlődés útjára és oldják meg a súlyos gyarmati rendszer öröksége okozta nehézségeket. Ám sokkal problematikusabb az ásványkincsekben leggazdagabb egykori portugál gyarmat, Angola és iai'tozika, Cabindaék sorsa. November 11-én Angola is hivatalosan függetlenné vált, de a nemzeti felszabadító mozgalomnak a nép többsége írtai elismert tekintélyes szervezetét, nz MPLA-t gátolják a hatalom gyakorlásában egész Angola területén — két további fegyveres szervezet, a nacionalista jellegű NFLA és az UNITA fegyveres támadást indított a haladó szervezet ellen. E negatív jelenségnek több összefüggése van. Kétséges még a kelet-ázsiai volt portugál gyarmatok sorsa. Kína nem tanúsít érdeklődést egykori területe, Macao és a hozzá tartozó két sziget iránt, Timor szigetén pedig olyan helyzet alakult ki, hogy a haladó függetlenségi erőktől tartó nagybirtokosok továbbra is Portugália „védnökségét“ szeretnék élvezni, a politikai erők egy része pedig Indonéziához kíván csatlakozni. így nemcsak a sziget jövője bizonytalan, ha;iem háborús veszély Is fenyeget. Az elmúlt évben nemcsak Afrika volt változások színtere a gyarmati
