Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-01 / 5. szám
Kövesdi János © A nappuliban már meggyújtották a villanvt. A hatágú szecesz- sziós csillár fénye úgy tör át a mennyezet alá szorult füstön, mint az utcai ívlámpáké az esti ködön. A szobában enyhe alkoholbűz és csípős dohányfüst terjeng. A hamutartó színíiltig van filteres cigarettavéggel. Imre a könyvszekrény sarkához lapulva, az anyját nézi. Aggodalommal tölti el. hogy az anyjának mennyire elgyötört az arca. Rétiné egyszerre Imre felé fordul. — Már biztosan éhesek vagytok, kisfiam. Gyertek, egyetek süteményt! A vacsora még elég messze van. A két kicsi csak újabb noszogatásra bizonytalankodik oda az asztalhoz. — Egész délután olyan csendben voltatok, hogy el is felejtettük, hogy léteztek — jegyzi meg rekedtes hangján Maszárné. — Csak nem követtetek el valami rendetlenséget! — veti oda Rétire kacsintva a docens, mire a nagyok harsány nevetésben törnek ki. Bea értetlenül félrehúzódik. Imre éber szeme megakad a furcsa kártyalapokon. Meztelen nők! Érdekes. Még sohasem látott ilyet. Igaz, az igazgató fia egyszer a nagyszünetben mutatottt neki egy külföldi folyóiratot, de abban csak néhány derékig fedetlen nő volt. Itt meg mennyi! És mind teljesen meztelen! Kissé szégyenkezve, de mohó tekintettel fürkészi a lapokat. Érzi, hogy ég az arca. Szeme a karcsú fiatal lányt ábrázoló lapra téved Megdöbbenve fedezi fel, hogy éppen olyan hosszú szőke haja van, mint annak az egyetemista. lánynak, akivel az apját látta. Ez a tudat fájdalmasan érinti s egészen elrontja a hangulatát. — Nézzük csak, hogy bámészkodik a kölyök! — kiált rá váratlanul az apja. Imre megretten, s kiesik kezéből az őzgerinc. — No, kotrődj csak innét, ez nem a te szemednek való. — Ejnye, de ügyetlen vagy, kisfiam — szól rá az anyja is, de hangjában a fiú inkább szomorúságot érez, mint haragot. Imre ismét odahúzódík a szekrény végéhez, onnét tartja szemmel a nagyokat. Nem tud szabadulni a rengeteg meztelen nő látványának hatása alól. És újra a cukrászdát látja s az apját a szőke lánnyal. Majd megjelenik előtte a jégbe fagyott hajó. S hallani véli a zár kattanását is... Egyre csak a lapokat lesi, és váratlanul azt tapasztalja, hogy a kártyázók alakja egészen elmosódik előtte, s először csak ide- oda billegni, majd forogni kezd az asztal a szüleivel és a meztelen nőkkel együtt. A nagyok körvonalai nemsokára egybeolvadnak a kártyafigurákkal. Az óriáskerék mind gyorsabban és gyorsabban pörög, majd hirtelen megáll. Az asztal helyén kusza halomban meztelen emberi kezek, lábak mellek hevernek. De váratlanul első tétül minden. Furcsa csend támad körülötte. — No ugye, hogy nem Is fájt. fiacskám — mondja az orvos. Végigsimít Imre fején, arcán és táskájába teszi az injekciós töt. — Készen is volnánk. Felhúzhatod a pizsamádat és lefekhetsz. Az anyja melléje áll. betakarja. A nagyok kivonulnak a szobából. Imre egyedül marad. Belehallgatózik a csendbe. Csak most próbálja megérteni, mi is történt vele voltaképpen. Maszárék már régen elmehettek, mert akkor ők is bejöttek volna a szobájába. Jó is, hogy elmentek. Ide se kellett volna, hogy iöiienek. Nem tudja, miért de nem szereti őket Főleg a Bea anyját nem. Mindig ingerült lesz, ha elfoglalják a nappalit. De azért Bea mégsem olyan kiállhatatlan, mint eddig gondolta. Kintről beszűrődik a nagyok beszélgetése. Anya: — De ugye nem túl komoly, doktor úr? Doktor: — Nem. kérem nyugodjanak meg. Előfordulnak ilyen korban ájulások tél elején. Apa- — Ha tudnánk mi baja tulajdonképpen. Doktor: — Vitaminhiány megfázás, kimerültség. Sokat tanul a gyerek, hiszen ahogv mondták, színjeles. Most pár napig itthon marad. Jól kell táplálkoznia. És mindennap a levegőre! Tessék a recept Ezeket holnap váltsák ki! Anya: — Még ma este, doktor úr. hogy reggel... Doktor: — Ahogy gondolják. Amit most kapott, az megnyugtatja, és aludni is jól fog tőle. Anya: — Mégis, mi a legfontosabb doktor úr? Doktor: — Hogy felerősödjék. És ne izgassa, ne nyugtalanítsa őt semmi. Anya: — Igen, értem. Köszönjük, doktor úr ... A hangok távolodnak. Ajtózárás, csend. — Itt is vagyok — mondja Réti a feleségének, a konyhába lépve. — Elhoztam ezeket a csodaszereket. Celaskon, B-Komp- lex, Acilpyrin, Seduxen 5 milligrammos. Azt hiszem, nem ártana a fiúnak még egy Seduxen tablettát beadni éjszakára. — Kapott injekciót, az elég. — Nemigen. A legfontosabb, hogy iól ki- aludja magát. Reggelre kutyabaja. — Ne tedd tönkre még lobban a gyereket! — A te sirámaid teszik őt tönkre. Százszor megmondtam hogy ne siránkozz a gyerek előtt. — Nem siránkozom. Se a gyerek előtt, sem mások előtt. Tudomásul vettem, hogy ezután összeszorított foggal kell élnem. Már néhány éve sejtem, hogy nem számíthatok rád, mert te csak az ösztöneidnek élsz. — Magadat is vallasd! Savanyú lettél, mint a citrom. — Eredeti vagy. És ha így van. melet- ted lettem olyanná. — Vannak, akik maguktól savanyodnak meg. Mert citromsav van a vérükben ... De hagyjuk ezt! Vigyél be a fiúnak egy tablettát! — Ne akard megmérgezni! — Ahogy megjöttem, még égett a szobájában a lámpa. Meglátod, nem fog elaludni. Adni kell még neki egy tablettát. — Nem kell. — Kell. Vidd be neki! — Hát vidd be te, ha már annyira erőszakoskodsz! Vagy kellemetlen neked négy- szemközt lenni a fiaddal? — Miért volna. Én éppúgy szeretem, mint te. Az én gyerekem. — Igen. De arra gondoltál-e már, hogy ő, ő szeret-e téged?... . — Ellenem hangoltad, tudom Mást nem is teszel mostanában. — Az ilyen gyerek már mindent lát maga. — Nincs értelme, hogy folytassuk. Beviszem, ne mondhasd, hogy .. Amikor belép a gyerekszobába, Imre gyorsan becsukja a könyvet és úgy tesz, mintha aludna. De Réti addig szólongatja, míg ki nem nyitja a szemét. — Ezt még be kell venned, kisfiam. A doktor rendelte. Imre ránéz, szó nélkül elveszi a kis fehér pirulát meg a teáscsészét, és megteszi, amit az apja kíván tőle. — Ettől úgy fogsz aludni, mint a tej. Imre a szoba sarkába mered. — Már ne olvass, kisfiam! Tegyük et ezt a könyvet! — A hóna alá fogja Imre könyvét. — No, takarózz be és aludj jó!! Kimegy a szobábő'. A felesége közben megtérített vacsorához. — A gyereknek... nem viszel valamit, mielőtt elaludna? — szól Réti. miután lenyeli az első falatot.. — Megvacsorázott, míg te a patikában voltál. Csend. Szó nélkül esznek. — Félnyolc — néz Réti az órájára, úgy, hogy a felesége is lássa. — Nekem lassan ... mennem kell. Nyolckor Mikulíkkal találkozom. A sítanfolyam juk megbeszélni. Rétiné elfordul. Kis idi csendes szipogását. — Kérlek, ne kezd meg melléje kedveskedve Réti megérinti a karját. Rétiné elhárítja az enge: és hisztérikusan kitör: — Ojabb meglepetés! S: Kopócs Tifc Vaszil Coney:* A míg a pápai líceumban tanult, Giordano Brúnó rájött, hogy nincs isten, és Krisztus — sarlatán. Ha nem beszél róla, nagy karriert csinál; maga a pápa is figyelemmel kísérte sorsát, és mindenki dicsérte rendkívüli képességeit. Brúnó azonban úgy döntött, hogy az embernek csak egy élete van — és nincs sem pokol, sem mennyország —, tehát ha úgy él, mint egy sunyi gazfickó, szégyell majd este a tükörbe nézni. Ezért hát fünek-fának elmesélte felfedezését. Ahogy várható is volt, a hallgatóknak az a százaléka, akik minden időben összekötik a szókimondókat azokkal, akik ellen beszélnek, feljelentették Brúnó érdekes gondolatait a magasabb hatóságoknál, aminek következtében az inkvizíció kezébe került. Az inkvizítorok torkon ragadták, és megkérdezték tőle: — Megbántad-e? — Hát, persze, hogy meg! — felelte Brúnó. — És mostantól kezdve igaz katolikus leszel? * Mai bolqár elbeszélő — Hát persze, hogy Brúnó. Mihelyt azonban kiér ba szedte a lábát, é: Svájcban termett. A genfi városkapu tömeg fogadta, a város nagy feliratokat vittek: „Éljen Giordano Brtj pápisták esküdt ellenst Giordano igencsak ö kigyiirkőzött, és hoz megírja könyvét az isi ellen. A kálvinista főpapol tént torkon ragadták. — Emberek, várjatol no megdöbbenve —, de szélik, hogy nálatok a vallásról vitázni! — Ostobaság — mo nisták —, nálunk mim beszélhet a pápa ellen, mus zászlaját magasr: — Igazán? — Ügy bizony. És hi nem jelented ki mindé a kálvinizmus az eg; keresztény tanítás, i juttatunk. Mivel Brúnó nagyon nincsenek ördögök, és tés azt jelenti, hogy nf
