Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-01 / 5. szám

TÖBB MINT SZÁZÉVES SZERVEZET Példás tűzoltók * Bekapcsolódtak a faluszépitésbe ® Nem feledkez­nek meg a megelőzésről • Eredményes együttműködés az iskolákkal A múlt század utolsó év­tizedeitől egészen a második világháború végéig három önkéntes tűzoltótestület mű­ködött SládkoviCovón (Dió­szegen). Akkoriban ez égé szén természetes volt. Slád koviőovo ugyanis abban az Időben két részre oszlott. A falu egyes részeinek saját tűzoltóteslületei voltak. Hogy mikor alakították őket. azt a mai napig sem sike­rült pontosan megállapítani de Nagydiószegen állítólag 1870 körül. A harmadik tes­tület 1873-ban a cukorgyár­ban alakult, s mai napig ak­tívan dolgozik. A mai tűzol tótestület szolgálatában ál 16 szertár 1930-ban épült. Az akkori főtéren impozáns épület áll, a földszinten ga­rázzsal és irodahelyiséggel, az első emeleten ülésterem és raktár található. Minket a kíváncsiság vitt el Sládkoviéovóra, meg akartuk tudni, hogyan dol­gozik a ma már több mint százéves szervezet. Kérdé­seinkre Pavol Benkovsky, a szervezet elnöke válaszolt. A helyi nemzeti bizottság Irodájában beszélgetünk ez­zel az 55 éves férfival, aki­nek a Tűzoltó Szövetségben kifejtett munka egyúttal hobby. 1952-ben lépett a szervezetbe, egy ideig pénz táros volt, és 1954-ben el­nökké választották. Néhány éve a Tűzoltó Szövetség já­rási revíziós bizottságának elnöke. Az élet más terüle­tein is kezdeményezően lé­pett fel. Gyakran rámuta­tott a felmerülő problémák­ra, megoldásokat javasolt, és ezért 1960-ban a hnb képvi­selőjévé választották. A Ga- lántai Közszolgáltató Válla­lat alkalmazottja, de emel­lett becsületesen teljesítette funkcióiból eredő kötelessé­geit is. A közrendészeti, pénzügyi és az építésügyi bizottságokban dolgozott. 1972-ben pedig újból képvi­selővé választották: a hnb titkára lett. A faluszépitési akciókkal kapcsolatos néhány telefon- hívás lebonyolítása után folytattuk beszélgetésünket. Elmondotta, hogy a helyi nemzeti bizottságban mindig akad tennivaló. A falunak ma 5400 lakosa van, és a felszabadulástól minden tel­jesen megváltozott. A sze­gény mezőgazdasági munká­sok poros faluja, mezőgaz­dasági ipari központ lett, és ez visszatükröződik a pol­gárok életszínvonalában, a falu egész arculatán. A ré­gi Cukor- és Konzervgyár mellett új üzemek létesül­tek, így például a ben- és Kendergyár, jó eredménye­ket ér el az efsz. és most épül a korszerű mélyhűtő üzem. Oj iskola, számos ut­ca és park épült, a polgárok több mint száz új családi házat korszerűsítettek. A polgárok eddig több száz­ezer órát dolgoztak le az élet- és munkafettételek ja­vításán. A legutóbbi megbí­zatási időszakban a Z-akció keretében 5 millió korona értékű létesítmény keletke zett. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a társadalmi szervezetek. Elsősorban di­cséretben kell részesíteni a helyi tűzoltószervezetet. Már több éve példát mutat­nak. Például 1973-ban töb­bek között vállalták, hogy felépítenek egy 16 000 koro­na értékű autóbuszmegállót. A helyi nemzeti bizottság tanácsa elkötelezettségük elismeréséül díszoklevelet adományozott a szervezet­nek. Tavaly a felszabadulás 30. . évfordulója tiszteletére vállalták, hogy ezer órát dolgoznak le a falu szépíté­sén, és jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtenek. Fel­ajánlásukat három hónap­pal a határidő előtt teljesí tették. — Hány tagja van szerve­zetüknek? — Kilencven tagja, ami alig kevesebb, mint a régi két testület tagsága össze­sen. Egy felnőtt-, egy ifjú­sági és egy tanulócsapatunk van. Mintegy 30 tagunk ak­tívan dolgozik, minden pén­teken rendszeresen összejön a szertárban, ahol gyakor­latokat és előadásokat szer­vezünk számukra. Minden évben részt veszünk a verse­nyeken, és elégedettek va­gyunk az elért eredmények­kel. Nem feledkezünk mega megelőzésről sem. Tűzoltó­ink ezt a feladatukat is lel­kiismeretesen teljesítik. Évenként kétszer minden házat, kisebb üzemet és üz­letet leellenőriznek, és en­nek köszönhetően, nem for­dul elő tűzeset nálunk. Tag­jaink kiképzésen vettek részt árvíz esetére is. — Említette, hogy ijjúsá- qi és tanulócsapatuk is van. Amint tudjuk, a fiatalok ne­velése területén jó eredmé­nyeket érnek el, elsősorban a helyi iskolákkal folytatott eqyuttműködés révén. — Már hagyományosan együttműködünk a- fiatalok kai és az iskolákkal. Öt ta­nító, köztük az alapiskola igazgatónője tagja helyi szervezetünknek. Ez lehető­vé teszi, hogy az iskolákban propagáljuk a tűzvédelem szabályait, előadásokat szer­vezzünk a tanulóknak, sőt a szülőknek is. Nagy az ér­deklődés szervezetünk iránt a diákok között is. Jelen­leg 20 fiatal tűzoltónk van, de vegyék figyelembe, hogy mi csak a jó tanulókat vá­lasztjuk ki. Tekintettel a nagy érdeklődésre, még egy diákcsapat felállítását ter­vezzük. Azt, hogy olyan jó feltételeink vannak a fiatal tűzoltók neveléséhez, első­sorban Ondrej Rohárnak, volt parancsnokunknak kö­szönhetjük. Hosszú éveken át tagja szervezetünknek, és oéldás tevékenységet fejt ki. Jelenleg fán Pavlo dol­gozik a fiatalokkal. Meg kell mondanom, hogy nagyon jól. Huszonnégy éves kora ellenére már tíz éve dolgo­zik a tűzoltók szervezetében, és tagja a szövetség járási bizottsága plénumának is. JOZEF SLUKA A sládkoviöovói (diószegi) tüzoüöszertár (A szerző felvétele!) A míg a titkári szobában vár­tam rá, kétszer is kijött hoz­zám, hogy kimentse magát, amiért a megbeszélt időpontban nem fogadhat. Jubilánsokat köszön­töttek, így hát kötelessége nem engedte még, hogy otthagyja a kol­lektívát. Amikor aztán az ünne­peitek eltávoztak, Ondrej AstaloS, a galántai Járási Fogyasztási Szö­vetkezet elnöke, a jnb képviselője előzékenyen betessékelt dolgozó- szobájába. Cigarettára gyújtott, s amikor kifújta a füstöt, megkér­dezte: — Hol is kezdjem? . . . — Ügy tudom, évek során fele­lős posztot töltött be, ma is a jnb képviselője. Hogyan jutott a mához? ... Elgondolkozva néz maga elé, miközben cigarettáját ujjai között forgatja. Látszik rajta, hogy gon­dolatait rendezgeti. — Tótkomlóson születtem — kezdi el g beszélgetést. — Apám, az egykori vöröskatona, ott cselé- deskedett, múltja miatt gyakran volt munka nélkül. Amikor az ele­mi iskola hat osztályát elvégeztem, nekem is kereset után kellett néz­nem. A környékbeli nagygazdáknál tehenet, sertést őriztem kora ta­vasztól késő őszig. Télen mindket­ten munka nélkül maradtunk. Ha jól emlékszem. 1942-ben apámat nyolc hónapra becsukták. Közvet­lenül a felszabadulás előtt a fa­siszták engem is letartóztattak. Hogy csak két hónapig ettem a ke­nyerüket, azt a szovjet hadsereg­nek köszönhetem, amely kiszabadí­tott a börtönből. Ahogy hazatért, azon nyomban belépett a Szlávok Antifasiszta Frontja nevű szervezetbe, ahol a 61-es számú igazolványt kapta. Né­hány hónappal később, pontosab­ban 1945-ben belépett a pártba. Aktívan sportolt, politizált, részt vett a műkedvelő színjátszó csoport munkájában. A munkalehetőség azonban ekkor is csak olyan volt, mint azelőtt. Amikor 1947-ben ar­ra lehetőség adódott, Csehszlová­kiába, pontosabban Horné Salibyba (Felsőszeli) jöttek lakni. — Az új környezetban hamar föltaláltam magam — mondja. — Futballoztam és az akkori gépesí­tési szövetkezetben dolgoztam mint pénztáros. Hogy el ne fe­lejtsem: részt vettem az Ifjúsági Vasút építésében. Hogy szavának nyomatékot ad­jon, előveszi az Ifjúsági Vasútról készült könyvet. Az egyik felvéte­len ott van magas, nyúlánk alakja. Egy borítékból előkerül az élmun­kás jelvény is. Hosszasan elnézzük, majd így folytatja a beszélgetést: — Szép idők voltak azok . .. Az­tán 1949-ben másféle úttörő mun­kára adtam a fejem. Megalakítot­tuk az egységes földművesszövet- kezetet, amelynek én lettem az el­ső elnöke. Hogy a kezdet milyen nehéz volt, azt talán mondanom sem kell. Egy évig dolgoztam eb­ben a beosztásban, majd egy év­re pártiskolába küldtek. — Amikor 1951 őszén hazajöt­tem, a járási pártbizottság mező- gazdasági osztályára kerültem. Két hónap múlva már a kerületi párt- bizottságon tevékenykedtem mint instruktor. Hétfőn elmentem hazul­ról és csak szombat este tértem haza. így ment ez egészen 1954-ig, amikor megválasztottak a seredi járási pártbizottság vezető titkárá­nak, 1957-ben pedig a jnb képvise­lőjének. Hat évig töltöttem be ezt a funkciót. A területi átszervezéskor a há­rom járásból létrejött jnb elnöki tisztségével bízták meg. Nehéz idők voltak ezek, mivel az átvett 400 alkalmazottból csupán 176 ma­radhatott a helyén, a többieknek másutt kellett helyet keresni. Egy fél év alatt ezzel a feladattal is megbirkóztak. Aztán az 1962-bsn megtartott járási pártkonferencián a galántai járási pártbizottság ve­zető titkára lett, egészen 1968-ig, amikor is a knb káderosztályára került. — Igyekeztem mindenütt helyt­állni, teljesíteni a rám bízott fel­ei adatokat — mondja —. Mindig ügyeltem arra, hogy mindenütt és mindenkivel szemben azonos mér­cét alkalmazzak, s ez alól maga­mat sem vontam ki. Gyakran éj­szakánként is dolgoztam, s nem önteltségből mondom, hogy sem akkor, sem pedig most nem sajná­lom a fáradságot. A beosztásom többször megváltozott, de mind­máig a jnb képviselője és a járási pártbizottság tagja maradtam. Három év múlva, azaz 1971 ele­jén újból munkahelyet változta­tott. Nem önszántából, hanem a járási pártbizottság döntése alap­ján. A Jednota Fogyasztási Szövet­kezet élére állították. Az ismeret­len, szokatlan munkahelyen nem volt könnyű a helyzete. Nagy aka­ratereje azonban segített legyőzni a nehézségeket. A problémák rendeződtek. Pedig 1876 ember munkáját úgy irányítani, főleg a kereskedelem terén, hogy a vá­sárlók is elégedettek legyenek, nem éppen irigyelni való dolog. — Ügy érzem, hogy van mit ja­vítani a munkánkon — mondja az elnök. — Ez azonban nemcsak raj­tunk, hanem a termelőüzemeken is múlik. S bár az 5. ötéves tervidő­szakban a Z-akció keretében több üzlettel gyarapodtunk, a boltok és a vendéglők 30 százaléka idegen, gyakran néni megfelelő épületben van elhelyezve, ezért gvakran ke­rül vitára sor a higiénikusokkal. Hogy a Fogyasztási Szövetkezet problémáival minél jobban megis­merkedjen, beiratkozott a központi iskolába, ahol a múlt év végén \ védte meg diplomamunkáját, amely a járás szövetkezeti kiskereskedel­mi hálózatának fejlődésével foglal­kozik, de 1990-ig a szükséges táv­latot is bemutatja. Az iskola, amely sokat adott számára, azt je­lentette. hogy három éven át ha­vonta egy hetet Prágában töltött. Tehát tanult, dolgozott és egyben irányított. Éppen ezért szabad ideje igen kevés maradt, csupán a kertjének gondozásáról nem mon­dott le. S ha csak tehette, a vá­lasztókörzetébe tartozó négy fa­lut: Hrubá Borsát, Hruby Súrt, Hurbanová Vest és Kostolná pri Dunaji községeket havonta felke­reste. — Ebben a megbízatási időszak­ban Hrubá Borsán és Hurbanová Vesein a Z-akció keretében üzle­tet és vendéglőt, a másik két köz­ségben pedig élelmiszerüzletet épí­tettek, s ebbe a Fogyasztási Szö­vetkezet is besegített — mondja. Az említett községekben sikeresein teljesítik a választási programot is, erről jómagam is többször meggyőződhettem. A beszélgetésünké* az egyik al­kalmazott szakítja félbe. A CSKP XIV. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalási dokumentu­mokat hozta be, amiből többek kö­zött megtudtam, hogy az idén a tervezett kiskereskedelmi forgal­mat több mint 2 millió koronával akarják túlteljesíteni, az alkalma­zottaik 27 250. a felügyelő-bizottsá­gok pedig 19 800 óra társadalmi munka elvégzésére tettek ígéretet. — A három gyerek közül már csak a fiam van odahaza, illetve a tényleges katonaidejét tölti. Ha csak tehetem, három unokámat fe­leségemmel együtt gyakran meg­látogatom — mondja, amikor el­menni készülök. — El játszogatok velük, közben erőt gyűjtök a to­vábbi munkához. Ilyen az én éle­tem, nem gondtalan, de azért szép. ötven évet hagyott már maga mögött. Ezt azonban testtartása nem árulja el. Pedig Ondrej Ásta- loá mindig ott volt ahol a munka nehezebb végét kellett megfogni. Küldöttként részt vett a IX.. és mint a járási pártbizottság vezető párttitkára a X., a XI. és a XII. pártkongresszuson. A népi milícia megalakulásának 10. évfordulója alkalmából megkapta az aranycsil­lag első fokozatát, a Kiváló mun­káért, Az építésben, valamint a Ha­za védelmében szerzett érdemekért kitüntetést. Számos más emléké nem és plakett tulajdonosa. Mind­ezt elvhűségével, pontos és szor­galmas munkájával érdemelte ki. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom