Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-14 / 297. szám, kedd
A KORMÄNY REFORMPROGRAMJÁRÓL Holnap minim Sponyotatigban (Folytatás az 1. oldalról) tonio Maria de Oriol elrablásából, és az általánosan elítélt és nagy felháborodást keltett provokatív terrorcselekmény után a bizonytalanság légkörének „fenyegető veszélyét“ felidézve, a maguk oldalára állítani az ingadozókat és a politikailag tájékozatlanokat. Ugyanakkor éppen a madridi utcákon fasiszta köszöntéssel felvonuló falangista suhancok azok, akik verekedéseket provokálnak, megfélemlítik a járókelőket és röpcéduláikon demagóg módon azt állítják, hogy az „igen szavazatok a polgárháború megismétlődését* idézik elő. A spanyol rendőrség Madridban durván rátámadt egy stadionban tartott gyűlésről távozó tömegre. A sportpályán megrendezett gyűlésen a szónokok felhívták a lakosságot, hogy bojkottálja a jövő héten tartandó népszavazást. Szemtanúk szerint a rendőrök pisztolyt rántottak elő és üldözni kezdték a békés felvonulókat, akik között számos gyermek volt. Egyeseket durván ütlegeltek és több embert letartóztattak. A nagygyűlésen több ezren vettek részt. LETARTÓZTATASI PARANCS CARRILLO ELLEN Madrid — Zaragoza — Letartóztatás! parancsot adtak ki Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára ellen. A rendőrség utasítást kapott arra, hogy kutassa fel Carrillo tartózkodási helyét és vegye őrizetbe a politikust. Az indoklás az, hogy a Spanyol Kommunista Párt főtitkára illegálisan tartózkodik az ország területén. Mint ismeretes, a hosszú évtizedek óta emigrációban élő Carrillónak többszöri kérés ellenére sem adtak spanyol útlevelet. Santander városában őrizetbe vették az illegalitásban tevékenykedő kommunista párt 25 tagját, köztük — állítólag — a központi bizottság 12 tagját is. Miután a rendőrségen azonosították és kihallgatták őket, mind a 25 személyt szabadon bocsátották azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is „az igazságszolgáltatás rendelkezésére kell állniuk“. ALEKSZEJ KOSZIGIN, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a LEMP KB és a lengyel kormány meghívására Lengyelországba érkezett. Koszigin részt vesz a Katowicéi Bányakombinát első részlegének ünnepélyes átadásán, amelyet a Szovjetunió közreműködésével építenek. ROMÁBAN tegnap összeült az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülésen Gíanni Cervetti, az OKP vezetőségi és titkársági tagja beszámolt a párt munkájáról és a kerületi pártkonferenciák előkészítéséről. A PROGRESSZ Kiadó gondozásában megjelent „A szovjet kommunisták fóruma“ című könyv. A kötet összefoglalja a külföldi politikusoknak az SZKP XXV. kongresszusával kapcsolatos kommentárjait. TAMPERE finn város lakosai ezrével vettek részt azon a békefelvonuláson, amelyet a Finn Békevédők Szervezete rendezett. LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hazaérkezett egyhetes indiai hivatalos látogatásáról. BERLINBE érkezett az emigrációba kényszerült volt chilei politikai foglyok egy csoportja. A katonai junta börtöneiből szabadon bocsátott chilei hazafiak, köztük Daniel Vergara, az Allende-kormány egykori államtitkára, az NDK-ban telepednek le. IHSAN SABR1 CAGLAYANGIL török külügyminiszter Bonnban tárgyal nyugatnémet kollégájával, Hans Dietrich Genscherrel a Földközi-tenger keleti részében kialakult helyzetről, a ciprusi kérdésről, a NATO-problé- mákról. LONDONDERRYBEN, a második legnagyobb észak-ír városban az Ír Köztársasági Hadsereg ÍIRA) egyik tagja tüzet nyitott egy hattagú angol katonai járőrre. Az egyik katona meghalt. A merénylőt nem sikerült elfogni. Ulsterben ez- idén összesen 14 angol katona pusztult el. Zaragozában, az egyik legnagyobb észak-spanyolországi városban vasárnap több száz ember vonult fel azt hangoztatva, hogy nem bíznak a kormány politikai reformjainak őszinteségében és az e héten megtartandó népszavazás demokratikus voltában. A kivezényelt rendőrök gumilövedékekkel és füstbombákkal oszlatták szét a tüntetést. Ugyancsak vasárnap országszerte tüntetéseken követeltek teljes amnesztiát a politikai foglyok számára. A baszk városokban: San Sebastianban, Bilbaoban és Pampolnában, valamint Barcelonában összetűzések zajlottak le a tüntetők és a rendőrség között. A felvonulók azt követelték, hogy a lakosság bojkottálja a szerdal népszavazást. Mint már közöltük, Huari Bumedien lett ismét Algéria elnöke. Felvételünkön annak a hatalmas manifesztációnak résztvevői láthatók, amelynek résztvevői támogatják Bumedien megválasztását. (CSTK — ZB felvétele) JÖVŐ HÉTEN VÁRHATÓ CARTER KORMÁNYLISTÁJA Az elnökválasztás végeredménye: 1,7 millió szavazatkülönbség Carter javára Halálos itéiet Moszkva — Háborús bűnösök felett ítélkezett a Don melletti Rosztov bírósága. Két vádlottat a bíróság golyó általi halálra, másik kettőt hosszú időtartamú börtönbüntetésre ítélt. A vádlottak — Szidakov, Farni- jev, Kúráján és Mintujev szovjet állampolgárok — 1941-ben német fogságba estek és átképzés után hitlerista keretlegények lettek. A négy hazaáruló előbb Buchenwaldban vett részt tömeggyilkosságokban, majd a megszállt területeken folytatta tevékenységét, amelynek többszáz szovjet ember, köztük asz- szonyok és gyermekek estek áldozatává. Farnijevet és Min- tujevet, akikről a bírósági eljárás során elhangzott tanúvallomások sokaságából kiderült, hogy parancs nélkül, szadista hajlamaiktól vezettetve sajátkezűig gyilkoltak le és kínoztak meg ártatlan embereket, a bíróság halálra ítélte. Plains — James Carter megválasztott amerikai elnök a hét végén tovább dolgozott kormányalakítási tervein, szülővárosában, a Georgia állambeli Plains-ban. Tanácsadói szerint a jövő héten várható több fontos tisztség betöltése. Meg nem erősített hírek szerint Carter egy kormánybizottság felállítását tervezi, amely az enyhüléssel és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztésével foglalkozna. A bizottság a kormányon belül kulcsszerepet játszana a külpolitika alakításában és a biztonsági kérdésekkel (SALT, stb.) kapcsolatos kérdésekben. Carter megválasztott elnökhöz közelálló források szerint az új kormány pénzügyminiszteri posztjának várománya W. Michaiel Blumenthal. Az ötvenéves, németországi születésű gazdasági szakember már a Kennedy-kormányzat Idején is felelős tisztségeket töltött be. Washington — Kevesebb, A NEMZETKÖZI BANK e héten tárgyal a chilei juntának nyújtandó 60 millió dolláros kölcsönről. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának képviselője kijelentette, hogy az USA támogatja a kölcsön megszavazását. mint 1,7 millió szavazat volt a különbség Gerald Ford és a novemberi elnökválasztás győztese, James Carter között. A hét végén nyilvánosságra hozott adatok szerint Ford még az előzetesen becsültnél is kisebb arányban maradt alul ve- télytársával szemben. A végleges adatok szerint az idei választáson rendkívül alacsony volt a részvétel: a szavazásra jogosultaknak mintegy 54 százaléka járult az urnákhoz, másfél százalékkal kevesebb, mint négy évvel korábban. A Gallup Intézet választás utáni első felmérése arra mutat: Carter nagyobb (legalábbis előlegezett) bizalomra számíthat, mint ahogy azt még a szavazási eredmény tükrözte. A megkérdezettek 61 százaléka úgy véli: az új elnök jól vagy kitűnően ellátja majd hivatalát, míg 33 százalék ellenkező véleményen van. Ugyanakkor a megkérdezetteknek kevesebb, mint a fele, alig 41 százalék, hisz abban, hogy Carter vezetése alatt jobban mennek majd az ország dolgai, mint eddig. 34 százalék szerint nem lesz sok különbség, 13 százalék pedig úgy véli, romlik majd a helyzet. ISMÉT WASHINGTONBAN A „DIPLOMATA-VÁNDOR" Washington — Vasárnap utolsó ízben érkezett haza külügyminiszteri minőségben Henry Kissinger, a világ legismertebb „diplomata-vándora“, aki a legutóbbi években hozzávetőleg 900 000 kilométert utazott és 57 országba látogatott el. „Repülő diplomáciájának“ utolsó állomása London volt, ahol a brit vezetőkkel a genfi Rhode- sia-konferencia problémáiról tárgyalt. Kommentárunk Mihail Jevgenyev, a TASZSZ hírmagyarázója kommentárban utasította vissza az imperialista és a cionista propagandának a Szovjetunióban élő zsidók jogai állítólagos megsértéséről szóló legújabb koholmányait. A kommentátor többek között a következőket írja: Az 1970-es népszámlálás adatai szerint a Szovjetunióban körülbelül 2150 000 zsidó él. Ha nem lett volna a legutóbbi világháború, akkor a zsidó lakosság száma minden bizony- nval meghaladná ma már a négymilliót. A Szovjetuniónak azon a területén, amelyet a háború éveiben a hitleristák átmenetileg megszálltak, csaknem kétmillió zsidót gyilkoltak meg. Csupán a Kijev közelében levő Babij farban, ahol a nácik tömegmészárlást hajtottak végre, mintegy 200 000 embert lőttek agyon, köztük körülbelül 70 000 zsidót. A nyugati „jóakarók“ kísérletei arra, hogy a szovjet zsidókat meggyőzzék, miszerint a Szovjetunió nem az igazi hazájuk, az emberek döntő többségét csak mosolyra fakasztják. Mint a történészek tanúsítják, a Kaukázus vidékén, a jelenlegi Grúzia területén, már Bar-Kochba felkelése idején, időszámításunk után 132-ben, éltek zsidók, akik Palesztinából érkeztek oda. A kijevi orosz állam és Litvánia területén körülbelül, a VIII. században telepedtek le zsidók. A moszkvai orosz állam történetében először 1474-ben történik említés a zsidókról. A cárizmus Oroszországban ösztönözte a nemzeti széthúzást, a nemzeteket egymás ellen fordította. A XVIII. század végétől a zsidók hátrányos megkülönböztetését törvényben rögzítették. A szovjet zsidók helyzete 1881 és 1914 között a cári Oroszországból kétmillió ember vándorolt ki, az ország egész zsidó lakosságának egyharma- da. Az Oroszország népeinek jogairól szóló nyilatkozat, amelyet röviddel az Októberi Forradalom győzelme után írt alá Lenin, az ország minden népének, így a zsidó lakosságának Is igazi szabadságot biztosított. A Szovjetunió alkotmánya 1936-ban szintén megerősítette a Szovjetunió minden állampolgárának egyenjogúságát. A szovjet hatalom éveiben a zsidók helyzetében hatalmas változások mentek vőgbe. Ezek átfogják az élet minden területét. A cárizmus minden módon akadályozta a zsidók részvételét az oktatásban. Jelenleg az ezer főre eső diplomások száma a Szovjetunói zsidó lakossága körében kilencszer annyi, mint az orosz állampolgárok között. A cárizmus különböző korlátozó intézkedései következtében a zsidók csak néhány foglalkozást űzhettek. Ritka kivétellel vagy kiskereskedelemmel, vagy kisiparral foglalkoztak. Ma a Szovjetunióban élő zsidók között vannak munkások és alkalmazottak, kolhozparasztok és agronómusok, ápolónők és orvosok, professzorok és akadémikusok, katonatisztek és tábornokok, írók és művészek, társadalmi személyiségek és államférfiak. Mintegy 35 000 zsidó nemzetiségű szovjet állampolgárt választottak meg a helyi szovjetek tagjává. Majdnem 340 000 zsidó kapott munkasikereiért és katonai hőstetteiért szovjet érdemrendeket és érdemérmeket, 117 zsidó nemzetiségű szovjet állampolgár érdemelte ki a Szovjetunió hőse címet, 76 pedig a Szocialista Munka hőse címet, vagyis az ország legmagasabb kitüntetéseit. Ez a néhány konkrét tény Is elegendő ahhoz, hogy lássuk, mit érnek a valóságban az olyan fogadatlan prókátorok állításai, akik a szovjet zsidók elnyomott helyzetét próbálják bizonygatni. A koholmányok szerzőinek emlékezniük kellene a régi zsidó közmondásra: „Hazudozás és a halevés két olyan dolog, amikor nagyon vigyázni kell“. Mégsem bomlik fel a CSU—CDU frakció Bonn — Hatórás vita után a nyugatnémet ellenzéki kereszténypártok vezetői megegyeztek abban, hogy a küszöbön- álló törvényhozási időszakban a CDU és a CSU mégis egységes parlamenti szövetséget alkot. Franz-Josef Strauss, a CSU elnöke ezzel a lépéssel megváltoztatta november 19-én ismeretessé vált egyoldalú döntését, amely szerint a Bajorországban tevékenykedő CSU felmondja a két párt 27 éve tartó frakcióközösségét a szövetségi gyűlésben. Stuecklen CSU-politikus, a két pártvezér találkozója után riportereknek elmondotta, hogy a CDU-CSU ellenzéki szövetség — mint a legerősebb frakció — igényt tart a Bundestag elnöki tisztségének betöltésére. Strauss és Kohl találkozója eredményeként hatpontos közős programot hoztak nyilvánosságra, amely leszögezi, hogy az ellenzék mindent megtesz Helmut Schmidt kancellár „szocialista“ politikájának megakadályozására. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a CDU-CSU közös politikai munkájának alapja a két párt 1976-os választási programja lesz a jövőben is. A háromoldalas program ugyanakkor rámutat arra, hogy a CSU „önálló párt“, nem pedig a Kereszténydemokrata Unió „bajorországi pártszervezete“. A jobbszélen Strauss „Nem ér a nevem“ — gyermekek gyakran intéznek el egymás között ezzel a mindent feloldó felkiáltással bizonyos fogadkozásokat, ígéreteket. Felnőtteknél ez már szerencsére nem ilyen egyszerű — és ha a szóbanforgó felnőttek ráadásul ismert politikusok, az effajta „megoldás“ még furcsább. Márpedig a Német Szövetségi Köztársaság fővárosában, Bonnban, egy nem is akármilyen nagyságrendű belpolitikai kérdésben bizony valami ilyesmi történt... A dolog november 19-én kezdődött. Ezen az azóta is sokat emlegetett — és a jelek szerint még sokat emlegetendő — napon Franz Josef Strauss, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője látványos- ünnepélyesen bejelentette: pártja felmondja a Kereszténydemokrata Unióval (CDUJ immár huszonhét 1) esztendeje fennálló parlamenti szövetségét. Mivel ez a szövetség a nyugatnémet belpolitika egyik alapvető, meghatározó ténye volt, a bejelentés érthető vihart kavart. Az iránt senkinek nem volt kétsége, hogy a gesztus mögött Strauss, a „bajor tank“ személyes ambíciója, hatalomvágya áll. A kérdés „csak“ az volt, hogyan segítheti egy ilyen szakadás Strauss személyi-politikai céljalnaj? megvalósítását. A nyugatnémet és a nemzetközi közvélemény most megkapta a választ, amely világosnak és egyértelműnek tűnik. Straussnak esze ágában sem volt komolyan kleveznl — a maga viszonylag kis pártjával, szövetséges nélkül — az országos vizekre. Egészen másról volt szó ... Az október 3-án megválasztott Bundestag (nyugatnémet parlament) most kezdi meg működését. Ezt az időpontot akarta Strauss felhasználni két, egymással persze szorosan ösz- szefüggő cél elérésére: 1. a válás bejelentésével, deklarálásával — tehát nem egyszerűen a válással kapcsolatos fenyegetéssel — megzsarolni Kohlt és a CDU többi vezetőjét, így nagyobb pénzügyi és politikai mozgásszabadságra szert tenni és 2. az egész üggyel ismét magára irányítani a hazai és nemzetközi érdeklődés reflektorfényét. A pártszövetség helyreállítása az új Bundestagban annyit jelent, hogy a porondon résztvevő „csapatok a régi összeállításban kezdik a játékot, a Jobbszélen változatlanul Franz Josef Straus-szaL (KS)
