Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-09 / 293. szám, csütörtök
a n™ 1978 XII. S. 5 Ä gazdasági politikai célokkal összhangban NEGYVENÉVES A DUBNICAI GÉP- ÉS FÉMIPARI MÜ & A DOLGOZÓK SZAKMAI KÉPZÉSE NAGY SZELLEMI ERŐT KÉPVISEL © AKTIVITÁS MINDEN SZAKASZON A KOMMUNISTÁK VEZETÉSÉVEL A krnovi (bruntáli járás) Karnola gyapjújeldolgozó üzemben 1971—75-ben 80 millió koronát fordítottak a géppark felújítására és korszerűsítésére. Az új gépeknek köszönhető, hogy a munkatermelékenység az elmúlt években több mint 40 százalékkal növekedett. Felvételünkön: Jítka Navrátil óvá, Marie Ružičková és Zdenék Cerný kiválogatja az 1978 as új gyapjúanyag mintákat. " (Felvétel: CSTK — F. Gabčan) Beszédes számok Megjelent oz 1976-os statisztikai évkönyv A Dubnicai Gép- és Fémipari Mű néhány hónap múlva, a jövő évben ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. Az eltelt évtizedek legkiemelkedőbb sikere, hogy a második világháborúban lerombolt gyár a felszabadulíis utáni években aránylag rövid idő alatt kiheverte a pusztítás következményeit, és jelenleg meghatározó szerepet játszik népgazdaságunk kohó- és gépiparának fejlesztésében. Ezért az itt élő kommunisták és párton kívüli dolgozók mindenkor büszkén vallják hovatartozásukat, s elvárják érte az elismerő figyelmet. A hagyomány serkentő ereje — Korszerűen kiépített és felszerelt gyárunk — kezdte tájékoztatóját Ján Ficel elvtárs, az üzemi pártbizottság alelnöke — gazdag munkásmozgalmi múltra tekinthet vissza. Munkásaink közül sokan részt vettek az ellenállási mozgalomban, s gyárunk anyagilag is hathatósan támogatta a német fasiszta betolakodók ellen harcoló partizánokat. Dolgozóink a kommunisták vezetésével a békés építőmunkában is derekasan helytállnak, méltó folytatói elődeiknek. Ebből következtethetünk arra is, hogy a maiak presztízskérdést csinálnak abból, hogy társadalmi megmozdulásokban, munka verseny-mozgalmakban és a többi akcióban az elsők között emlegessék őket. S ne is akármiért, ha lehet, valamilyen új formáért, új ötletért és kezdeményezésért. Más üzemekben sokszor mondják: „Könnyű nekik, akkora vállalatnál mindent meg lehet csinálni“. Dubnlcá- ról nézve a dolog viszont úgy áll, hogy szüntelenül valami jobban kell a mestereknek és a dolgozóknak törniük a fejüket, mert sokat követelnek a gazdasági vezetők, sokat a pártalapszervezetek. És ez számukra természetes, mert a XV. pá r t kon gresszus határozata ibol tudják, hogy a társadalom egyre növekvő igényeit csak akkor elégíthetik ki, ha állandóan fokozzák és korszerűsítik a termelést. Az üzemi pártalapszervezetek ezt a kérdést a napokban a CSKP KB harmadik ülésének határozatai szellemében megtárgyalták, gyakorlati tanácsokat is adtak a megvalósításhoz, a nagyobb feladat- vállalások értelmezéséhez. A nagyobb feladatvállalás és a kezdeményezés sem teljesen új gondolat Dubnicán. A gyár kommunistáinak cselekvő kezdeményezésére 17 évvel ezelőtt alakultak meg az első szocialista munkabrigádok, amelyek mind a büszke cím, mind pedig a termelési-gazdasági célok elérése érdekében hathatós versenymozgalmat indítottak. A szocialista brigádok száma ez évben 148 ra nőtt, s felölelik a gyár valamennyi dolgozóját. A brigádokon belül egészséges fejlődésnek indult a szakma kiváló mestere — és az ésszerűsít ő-újító versenymozgalom. Ennek keretén belül a folyó évben 135 versenyző 194 javaslatot nyújtott be, s ebből 82-t már a termelésben is meghonosítottak közel kétmillió korona értékben. Érvényesítik a szovjet tapasztalatokat Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni Jozef Omachel elvtársnak. a 3. sz. gyáregység kommunista vezetőjének szavait, aki elmondotta, hogy a jövő évtől kezdve a termelés valamennyi ágazatában az eddiginél még magasabbra emelik a mércét. — Igen. Hiszen a XV. kongresszus határozatai is arra intenek, hogy nagy súlyt helyezzünk a gépipar termelési szerkezetének átalakítására, emeljük a gépek és gépi berendezések műszáki-gazdasági színvonalát, a legújabb tudományos és műszaki ismeretek alapján. Ezért a jövő év elejétől kezdve legkiválóbb dolgozóink közül csaknem háromszázan beneveztek a szaratovi mozgalomba, amely a munka- rendszer tökéletesítését, gyártmányaink kifogástalan minőségét feltételezi. A mozgalom szabályainak kidolgozására alakult nyolctagú előkészítő bizottság az üzemi pártbizottsággal karöltve a minőség és a termelés egyetemes irányítása rendszerének, a közismert lvo- vi mozgalomnak gyakorlati érvényesítésére is megtette már a szükséges intézkedéseket. Érthető tehát, ha sokat várunk a dolgozók kezdeményezésére épülő szovjet tapasztalatoknak mind az irányításban, mind a termelésben történő meghonosításától. Pártmunka — új feltételek között Az üzemi pártalapszervezetek már a munka e fázisában nagy gondot fordítottak arra is, hogy a következő év termelési-gazdasági célkitűzéseiről és az ahhoz kapcsolódó politikai feladatokról kikérjék a kommunisták, a párton kívüli dolgozók, szakemberek és külön a szocialista brigádok véleményét. A XV. kongresszuson elhangzott beszámolók és a párt- szervezetek tevékenységére vonatkozó határozatok — mondotta Ficel elvtárs — ismét tisztázták, hogy a gazdasági területeken csakúgy, mint életünk bármely más szakaszán a párt vezető szerepe mindenekelőtt a gazdaságpolitika érvényesítésén keresztül biztosítható. Ez pedig az alapszervezetek és az egyes kommunisták konkrét üzemi, mindennapi tevékenységével érhető el nálunk is. Ezért minden olyan gazdasági és termelési kérdésben, mely szorosan kapcsolódik a munkáskollektívák, brigádok, egy-egy dolgozó munkájához, tanácsot, véleményt kell kérni az érdekeltektől, mert ez az üzemi politikai munka egyik sarkalatos kérdése. Ezeken a tanácskozásokon a jelenlevők a követelmények ismeretében igényeiket is előterjesztették, hangoztatván: „A nagyobb feladatok teljesítéséhez mérten gondoskodni kell a dolgozók szakmai továbbképzéséről, mert a korábbi tudás nem lesz elegendő a gyártmányok paramétereinek, illetve műszaki színvonalának emeléséhez“. — Mi ezt a kérdést is érdemben kezeljük — folytatta az üzemi pártbizottság alelnöke. — Már a CSKP KB 1974. május 14—15-i, a népgazdaság tudományos-műszaki fejlődésével kapcsolatos plenáris ülésétől kezdődően kidolgoztuk a dolgozók szakmai oktatásának egységed rendszerét. A folyó évben például 432-en tanulnak a gépipari szakközép- és 187- en a főiskolán, szakmai továbbképzésben pedig 14 dolgozónk részesül. Ezenkívül évenként ketten-ketten ašpirantúra keretében tudományos fokozat megszerzésére készülnek, 23-afl érettségi utáni és posztgraduális tanulmányi formában bővítik tudásukat. A politikai munka egyik legfontosabb és egyben legkritikusabb területe a kádermunka. A harmonikus és hatékony vezetés, a termelés-, gyártásfejlesztés alapvető feltétele a káderekről való gondoskodás. Vagyis annak elérése, hogy minden területen társadalmi és vállalati céljainkkal azonosult, a munkát jól értő, megfelelő vezetőképességgel rendelkezők dolgozzanak. Szociális programjuk a dolgozók érdekeit szolgálja Ladislav Rurzala elvtárs, vállalati igazgató ezzel kapcsolatban a gyár szociális programjának nagyszerű távlatait ismertette. — Programunkban természetesen a dolgozók oktatása, szakmai továbbképzése is szerepel. Előirányzatunk szerint a hatodik ötéves tervidőszak végéig a műszaki-gazdasági dolgozók 16,7 százaléka szerzi meg a főiskolai-, 53,5 százaléka pedig a szakközépiskolai képesítést, ugyanakkor a termelésben dolgozó szakmunkások arányszáma eléri a 49 százalékot. Igényes termelési feladataink megkövetelik, hogy a segédmunkások szakmai képzéséről is gondoskodjunk. Az év végéig közel 3500-an szereznek a gyárunkon belül szervezett oktatás keretében szakmai minősítést. Szociális programunk értelmében ez idén 150- en jutnak vállalati szövetkezeti lakáshoz, csupán a folyó évben több mint 15 millió koronát fordítottunk dolgozóink egészségvédelmére. Ezzel függ össze az a célunk is, hogy dolgozóink legalább 50 százalékát bevonjuk az üzemi étkeztetésbe, és egészséges munkakörnyezetei biztosítsunk számukra. A következő esztendőben az idei évihez viszonyítva 8,4 százalékkal kell emelni a kohászati és a szerszámgépek termelését. A gyár feladatai nagyok, igényesek, teljesítésük az eddigieknél is rugalmasabb irányítást, tökéletesebb munku- sze>’vezést, nem utolsósorban pedig élénkebb pártéletet követel. A gyáregységek párt- alapszervezetei, kommunistái azonban mindent elkövetnek, hogy a jubileumi évben a dolgozók keze alól kikerülő gyártmányok jó minősége az üzem hírnevét tovább öregbítse. SZÜMBATH AMBRUS Egv-egy statisztikai kimutatás látszólag száraz adathalmaz, de ha alaposabban beletekintünk, a számok beszédessé válnak. A statisztikai évkönyv lapozójának elárulja až egyes népgazdasági ágazatok fejlődéséről és a lakosság életszín vona Iá na k emelkedéséről való tényeket — számokban kifejezve. Ilyen a legújabb, a közelmúltban megjelent statisztikai évkönyvünk is, amelyből a kíváncsiskodók teljes képet nyerhetnek népgazdaságunk különböző területeinek helyzetéről. S amit a statisztikai évkönyveknek ugyancsak előnyére írhatunk: az olvasó összehasonlíthatja a háború előtt, s az utána következő években hazánkban fennálló gazdasági helyzetet a maival, a mi esetünkben az 1975-ös évivel. Az évkönyv az országos adatokon kívül külön fejezetekben tárgyalja a CSSZK és az SZSZK fejlődéséről, valamint az egyes kerületekről szóló legfontosabb adatokat. Az sem mellékes, hogy a népgazdaság fejlődését legjobban összefoglaló adatokat nemzetközi viszonylatban is összehasonlítja. Az 197G-os statisztikai évkönyv az eddig megjelentekhez viszonyítva több újdonságot is tartalmaz. Ilyen többek között a KGST-tagországok gazdasági helyzetéről szóló táblázat, vagy a társult egységes földművésszövetkeze- teink termelését és fejlődését tárgyaló fejezet. Most pedig lapozzunk bele a statisztikai évkönyvnek abba a fejezetébe, amely hazánk nép- gazdasági fejlődésének alapvető adatait sorakoztatja fel. Itt olvashatjuk többek között, hogy a társadalmi termék értéke tavaly 895,2 milliárd korona volt, míg 1948-ban ez a mutató csupán 136 milliárd koronát ért el. Az említett adat mögött sok minden rejlik. Bizonyítja, hogy termelési alapunk óriási mértékben fejlődött. A fejlődés azonban további mutatókon is lemérhető. Ilyen egyebek között a személyi fogyasztás mértéke, amely az 1948-as évhez viszonyítva az elmúlt év végéig több mint 200 százalékkal növekedett. Még nagyobb arányú növekedésről tanúskodik a társadalmi munkatermelékenység, ami ugyanebben az időszakban csaknem 330 százalékkal növekedett. Az iparon és az építőiparon kívül a mezőgazdaságban is lényegesen növekedett a szóban forgó mutató értéke, ami e fontos népgazdasági ágazat termelési alapjának korszerűsítését s a nagyarányú gépesítését bizonyítja. Ha áttanulmányozzuk az egyes népgazdasági ágazatok fejlődéséről szóló adatokat, számos további érdekességet tudhatunk meg. Az ipari ágazatok termelésének növekedését ismertető táblázatból „kiolvashatjuk“ például, hogy 1948-hoz viszonyítva a legdinamikusabban fejlődő iparágazatunk az azbeszt-, gumi- és vegyipar volt, s hasonló ütemben fejlődött a gép- és fémfeldolgozó iparunk is. A gépipar fejlődésének köszönhetjük, hogy fokozatosan felújíthattuk és felújíthatjuk a régebbi üzemek és gyárak gépparkját és az újonnan épülő ipari kombinátjainkban is egyre több nagy teljesítményű, hazai gyártmányú gépi berendezést működtetünk. Nagyrészt a? ágazatban dolgozó kutatási-fejlesztési szakembereknek köszönhető, hogy ezen a területen is felvehetjük a versenyt a világ legfejlettebb iparral rendelgező országaival. Hasonló a helyzet az azbeszt-, gumi- és vegyipar területén is. A vegyipar nagyarányú fejlődése következtében például lényegesen megsokszorozhattuk a nitrogén- és foszforműtrágyák gyártását, amelyek hatékony alkalmazása mezőgazdasági termelésünk jelentős növekedését eredményezte. Például míg búzából az 1934—38-as években hazánkban az átlagos hektárhozam 1,71 tonna volt, tavalyelőtt — amikor mezőgazdasági üzemeink dolgozói rekordtermésről iad- hattak számot — már átlagosan 3,99 tonna búza termett egy hektáron. Sorolhatnánk tovább a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elért eredményeket, de ezekkel szinte naponta találkozhatunk. A nagy teljesítményű traktorokkal és korszerű mezőgazdasági gépekkel dolgozó földműveseink még 15 évvel ezelőtt gondolni sem mertek volna olyan eredményekre. amelyek ma már természetesek. A két alapvető népgazdasági ágazatban elért eredmények — amint szó volt róla — a lakosság életszínvonalának emelkedésében, így a belkereskedelmi forgalom növekedésében is megmutatkoznak. A belkereskedelmi forgalom 1950-hez viszonyítva az elmúlt év végéig több mint 150 milliárd koronával nőtt. Az életszínvonal emelkedésének megfelelően változott ezekben az években a vásárolt áruk szerkezeti ösz- szetétele. Ezt bizonyítja, hogy az 5. ötéves tervidőszak éveiben a személygépkocsik vásárlása az 1960-as évek végéhez viszonyítva lényegesen növekedett, míg a hűtőszekrényeké ugyanebben az időszakban csökkent. A lakásépítés gyors ütemének megfelelően a legutóbbi ötéves tervidőszakban a bútorvásárlás is növekedett. Ez pedig arról tanúskodik, hogy bútoriparunk igyekszik lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel. A fentiekben felsorolt adatokat csupán a legalapvetőbb népgazdasági ágazatok fejlődéséről szóló fejezetből merítettük. A statisztikai évkönyv szerkesztői azonban nem feledkeztek meg a különböző szintű oktatás, valamint a kulturális intézmények, továbbá a sajtótermékek és a könyvek kiadásának fejlődését bizonyító adatokról sem, amelyek ugyancsak az életszínvonal emelkedésének fokmérői. S azok. akik a kezükbe veszik ezt a hasznos könyvet, még az említetteken kívül is számos érdekes, és mint a címben említettük, beszédes adattal találkozhatnak. P. G. Košieében (Kassán) átadták a mezőgazdaság és élelmiszer ipar- irányítás racionalizálásával foglalkozó vállalat számítástechnikai központját. A központot a KGST egységes elektronikai számító- géprendszerének EC 1040-es típusú számítógépével szerelték fel, amelyet az NDK-beli Robotron vállalat szállított. A gép kapacitása másodpercenként 380 000 művelet. Felvételünkön: Jarmila Víteková (jobboldalt) és Gabriella Kaliničová munka közben. (Felvétel: A. Haščák — CSTK)
