Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-21 / 303. szám, kedd

események margójára f Luis Corvalán szabadon bocsátását nagy megkönnyebbüléssel fo­gadta a világ haladó közvéleménye. Felvételűnkön a Pinochet­junta terrorja elől az NDK-ba menekült chilei család örömmel fogadja a hírt. (Telefoto: ČSTK — ZB) LENIN HAZÁJA TANÚBIZONYSÁGOT TETT INTERNACIONALISTA KÖTELESSÉ ©ÉRZETÉRŐL A chilei kommunisták köszönete a Szovjetuniónak Mexikóváros — A Chilei Kommunista Párt vezetősége köszönetét fejezte ki a Szov­jetunió Kommunista Pártjának, a szovjet kormánynak és az egész szovjet népnek azért, hogy döntő módon hozzájárult a Luis Corvalán kiszabadítá­sáért vívott küzdelemhez. Mint a párt vezetőségének Mexikó­városban közzétett nyilatkozata hangsúlyozza, a nagy Lenin hazája ismét bizonyságot adott internacionalista kötelezettség­érzetéről és a chilei nép iránti barátságáról. „Luis Corvalán kiszabadulása nagy győzelme az egész nem­zetközi közvéleménynek is, amely szolidáris a sokat szen­vedett és harcoló chilei nép­pel. Az egész világ antifasiszta, demokratikus erőinek nyomá­sára a junta kénytelen volt letenni arról, hogy leszámoljon a Chilei Kommunista Párt fő­titkárával. Ezeknek az erőknek a tevékeny és fáradhatatlan harca arra kényszerftette Pi­nochetet, hogy szabadlábra he­lyezze Luis Corvalánt és a chilei nép több más hű fiát“ — hangsúlyozza a dokumen­tum. „A harc azonban még nem ért véget. Luis Corvalán kisza­badulása hatalmas ösztönzés a chilei munkásosztálynak és az egész népnek a zsarnokság elleni további harcához. A chileiek töretlen akaratá­nak jelképe a Luis Corvalán által tanúsított bátorság. A Chilei Kommunista Párt vezetői kifejezték köszönetüket a chilei nép harcát támogató összes kormánynak, pártnak és szervezetnek, állami és politi­kai vezetőnek, az egész demok­ratikus közvéleménynek és sür­gették, hogy törekedjenek min­den chilei politikai fogoly ki­szabadítására. Meg kell men­teni azoknak a hazafiaknak az életét, akik Pinochet titkos- rendőrségének karmaiba ke­rültek“ — mutat rá a nyilat­kozat és hangsúlyozza, hogy a világ minden demokratájának harcolnia kell a katonai junta által lábbal tiport emberi jogok helyreállításáért. A szoiicktrif-ás győzelme Helsinki — A chilei katonai junta bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bizottság a szolida­ritási mozgalom és a világköz­vélemény győzelmének nevezte Luis Corvalán szabadonbocsá- tását. A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy folytatni kell a nemzetközi szolidaritást a chi­lei néppel. Berlin — Adonis Sepulveda, a Chilei Szocialista Párt fő­titkárhelyettese, a fasiszta ka­tonai junta újabb vereségének nevezte Luis Corvalán szaba- donbocsátását. A politikus át­adta Carlos Altamirano főtit­kár és a külföldön tevékeny­kedő vezetők üdvözletét a Chi­lei Kommunista Párt főtitká­rának. Helsinki — A Béke-világta­nács a chilei nép antifasiszta harca és a chilei néppel való világméretű szolidaritás győ­zelmének nevezte Corvalán szabadon bocsátását. A TASZSZ kommentárja 1978. XII 21. A hír, hogy Louis Corva­lánt, a Chilei Kommunis­ta Párt főtitkárát szabadon bo­csátották, villámgyorsan elter­jedt a Szovjetunió egész terüle­tén, és örömmel töltötte el a szovjet állampolgárok milliói­nak szívét“ — írja Mihail .*be- lev kommentárjában. „A chilei hatóságok — írja Abelev —, amelyek több mint három évig tartották Corvalánt börtöneikben és koncentrációs táboraikban, a világ közvélemé­nyének nyomására kénytelenek voltak őt szabadon engedni. Ez földgolyónk haladó erőinek ha­talmas győzelme. Lucho elvtárs — így hívják őt a chilei kommunisták és a világ minden becsületes embe­re. aki szívén viseli a béke ügyét. A harcos, a forradalmár és a kommunista életútja elválaszt­hatatlanul összeforrott a chilei nép történelmével. Szegény falusi tanító családjában szü­letett. 1932-ben lépett, a Chilei Kommunista Párt tagjainak so­rában. Akkor 18 éves volt. 1958- ban a Chilei KP Központi Bi­zottsága, amely illegalitásban működött, a párt legmagasabb VÉGET ÉRT A VIETNAMI KOMMUNISTÁK KONGRESSZUSA A VDP Vietnami Kommunista Pártra változtatta nevét Hanoi — Hanoiban tegnap délelőtt tartotta záróülését a VDP IV. kongresszusa. A ta­nácskozás befejezése előtt Ha­noi dolgozóinak népes csoport­ja vonult az ülésterembe és képviselőjük a főváros dolgo­zóinak nevében kijelentette, hogy pontosan teljesíteni fog­ják a kongresszus határozatait. Ezután Nguyen Duy Trinh, a VDP Politikai Bizottságának tagja előterjesztette a határo­zat-tervezeteket. Ezeket a kongresszus egyenként, egy­hangúlag elfogadta. Az első határozat alapján a KB javas­latára a VDP Vietnami Kom­munista Pártra változtatta ne­vét. A következő három hatá­rozatban a kongresszus teljes egészében elfogadta a KB po­litikai beszámolóját, a második ötéves tervről szóló előterjesz­tést és a pártépítési munkáról elhangzott jelentést. Az 5. ha­tározatban jóváhagyták a párt módosított szervezeti szabály­zatát, majd ugyancsak egyhan­gúlag elfogadták a Vietnami Kommunista Párt IV. kong­resszusának általános határo­zatát. A továbbiakban Le Dúc Tho, a PB tagja, a KB titkára is­mertette a kongresszus által megválasztott Központi Bizott­ság névsorát. A korábbi 80 taggal szemben az új KB-nak 101 rendes és 32 póttagja van. Az új összetételű KB meg­tartott első plenáris ülésén Le Duan-t megválasztották a VKP KB főtitkárává. A plénumon megválasztották a 14 tagból és 3 póttagból álló Politikai Bi­zottságot, a KB 9-tagú titkár­ságát és a 11 tagú revíziós bizottságot. A KB Titkárságának össze­tétele: Le Duan főtitkár, Le Due Tho, Nguyen Duy Tringh, Nguyen Van Linh, To Huu, Xuan Thuy, Song Hao, Le Quang Dao. A kongresszus Le Duan rö­vid záróbeszédével ért véget. A Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusa befejezésének tiszteletére tegnap Hanoiban a Vietnami Szocialista Köztársa­ság fővárosában nagygyűlést tartott az ifjúság. A városi stadionban mintegy 30-000 fiatal hanoi gyűlt ösz- sze, hogy kifejezzék elhatáro­zásukat: teljesítik a IV. párt- kongresszus határozatait. A nagygyűlésen részt vett Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára és a párt más veze­tői, Konsztantyin Katusev, az SZKP küldöttségének tagja, va­lamint a testvérpártok küldött­ségének tagjai. A Vietnami Dolgozók Pártja IV. kongresszusán részt vevő csehszlovák pártküldöttség ve­zetője, Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára Hanoiban találkozott Le Thanh Nghivel, a VDP KB Po­litikai Bizottsága tagjával, a VSZK kormá/íytanácsa alelnö- kével és a VSZK Állami Terv­bizottságának elnökével. Szívé­lyes beszélgetés után Vasil Bi- Tak átadta Le Thanh Nghinek a vietnami kommunisták IV. kongresszusa számára a CSKP KB által küldött emléktárgya­kat: egy cseh kristályból ké­szült vázát és Éva Trizuljako- vá, bratislavai festőművésznő „Vietnami égő gyermek“ című festményét. A festmény egy fénykép nyomán készült, amely a legkisebb vietnamiak­nak az amerikai agressziós há­ború okozta szenvedéseit ábrá­zolja. Ez a fénykép annak ide­jén bejárta a világsajtót. HEVES SZÓCSATA A BUNDESTAGBAN Bonn — A nyugatnémet Bun­destag a hét végén az ellen­zéki és a kormánypártok kö­zötti heves összecsapások kö­zepette folytatta le az új kor­mány nyilatkozata feletti vitát. Helmut Kohl, az ellenzéki CDU- CSU frakció új vezetője „a szö­vetségi köztársaság története leggyengébb kormányának“ mi­nősítette Schmidt kabinetjét, elutasította programját, haj­landónak mutatkozott azonban egy »áj kezdetre“, a kormány és az ellenzék közötti véle­ménycserére. Willy Brandt, az SPD elnöke szilárd és reális programnak nevezte a kor­mánynyilatkozatot. Kijelentet­te, hogy a szociáldemokrata­szabaddemokrata koalíciónak nincs valódi alternatívája. Brandt kiállt az NDK-val fenn­álló kapcsolatok állandó erősí­tése és az „enyhülés józan po­litikája" mellett. Wolfgang Mischnik, az FDP parlamenti frakcióvezetőjének felszólalása után Franz-Josef Strauss ka­pott szót, és a várakozásnak megfelelően — kihasználva a kormánynak a nyugdíjkérdés­ben elkövetett nyilvánvaló hi­báit — éles támadásokat inté­zett Schmidt kancellár és a kormány ellen. Hermann Gautier, a Német Kommunista Párt elnökhelyet­tese sajtóértekezleten bírálta az új kormány programját. Mint mondotta, a kapitalista társadalom válságának terheit a jövőben is a dolgozóknak kell viselniök. A korii.jny nyi­latkozata elsősorban a nagytő­ke, a hadipar érdekelt tartja szem előtt és figyelmen kívül hagyja a dolgozó embert. tisztségébe választotta. A két dátumot elválasztó 26 év a fá­radhatatlan munka, nehézségek és küzdelmek jegyében telt el. Louis Corvalán népe becsü­letének és lelkiismeretének megtestesítője, s neve a chilei tervek igen átlátszóak voltak: A chilei kommunisták vezető képviselőjét rögtön a letartóz­tatás utáni hetekben likvidálni szerették volna. Ezt a tervet azonban a nemzetközi szolida­ritás hatalmas hulláma csődbe Az emberi kitartás jelképe hazafiak harcának jelképévé vált. 1970. január 22-én egy santiagói nagygyűlésen éppen Lucho elvtárs jelentette be a 'chilei népnek, hogy Salvador Allendét javasolták a baloldali pártok jelöltjeként az elnöki tisztre. Ugyanazon év szeptem­berében Allende teljes győzel­met aratott a választásokon s ez a dátum Louis Corvalán éle­tében az egyik legjelentősebb dátum volt. Áz ezt követő há­rom év haladó változásai az or­szág eddigi történetében példát­lanok voltak. 1973 szeptembere Chile életében a három legfál- dalmasabb esemény hónapja volt: fasiszta puccs, Salvador Allende halála, Luis Corvalán bebörtönzése. A chilei reakció által szőtt jutatta. A reakció ezért úgy döntött, hogy erkölcsileg sem­misíti meg őt, annak az em­bernek az akaratát töri meg, aki milliók szemében a kommu­nista megdönthetetlen kitartá­sát, a népe iránti szsretetét testesítette meg. Több kísérletet tettek arra, hogy „vádat“ emeljenek elle­ne, bírósági színjátékot rendez­zenek. amelyen követelhetik a halálos ítélet kihirdetését. A chilei junta tervei a pánikszerű félelemről tanúskodtak. A „vád formájának“ keresé­sét további kísérletek követték, amelyek arra irányultak, hogy megtörjék Louis Corvalán lelki ereiét. Egyik börtönből a má­sikba hurcolták: katonai iskola, Dawson, Ritoque, Trés Alamos­szigetek, s újra Ritoque, majd ismét Trés Alamos. Mindezek ellenére ezekben a sötét cellák­ban sem vesztette el Louis Cor­valán a chilei nép végső győ- zalmébe vetett hitét. Ez év szeptember 14-én Louls Corvalán 60 éves volt. Ez az évforduló rendkívüli lelentő- séggel bírt. A szovjet sajtó be­számolt a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének ha­tározatáról, melynek értelmé­ben Louis Corvalánt a Lenin- renddel tüntették ki. Louis Cor­valán e magas kitüntetéséhez forrón és őszintén gratulált ba­rátja és harcostársa. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, aki kitartóan és követke­zetesen harcolt Lucho elvtárs kiszabadításáért. Louis Corvalán ma már sza­bad. Ez a viláq demokratikus erőinek rendkívüli győzelme. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány lehetővé tette Corvalán elvtárs számára, hogy a Szovjetunióba érkezzen. A Szovjetunióban Louis Cor­valánt meleg fogadtatással vár­iák“ — felezte be kommentár­ját Mihail Abelev. Nem egyseges áremelés M int ismeretes. Katar fővá­rosában a Kőolajexportáló Országok Szervezete döntést hozott a jövő évi olajárakról. A tagországok rendkívül ala­csonynak találták az eddigi hordónként 11,54 dolláros árat (1 hordó = 159 liter = 1 bar- rell). Ezt az árszintet még ta­valy októberben határozták meg. Az utóbbi Időben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a ka­tari értekezlet résztvevői min­denképpen az újabb drágítás mellett döntenek. Kérdéses csak annak nagysága volt. Ál­talában 10—30 százalék közötti emelést szorgalmaztak az OPEC- tagállamok. Azok, akik a na­gyobb mértékű emelést hangoz­tatták, azzal érveltek, hogy tisztességes kárpótlást kérnek az importált iparcikkek drágu­lásáért. Az olajár és az ipar­cikkek árát azért hozták össze­függésbe, mert köztudottan az OPEC-tagországok túlsúlyban a fejlett tőkés államokból szerzik be ipari termékeiknek nagy ré­szét és ezek az utóbbi időben mintegy 40 százalékkal meg­drágultak. Ezért tartották mél­tányosnak az olajárszint hason­ló mértékű emelését. A katari csúcsértekezletet előkészítő ta­nácskozások során viszont egyéb vélemények is elhangzot­tak: Szaúd-Arábia és az Arab Emirátusok egyre erélyesebben emlegették, hogy feltétlenül sokallják az 5 százaléknál ma­gasabb áremelést. Ilyen előzmények ismereté­ben rendkívül érdekesnek ígér­kezett a két véleményt képvise­lő tábor harca. Végülis az tör­tént, amire nemsokan számítot­tak. A katari csúcsértekezleten nem tudott közös álláspontot kialakítani az OPEC 13 tagálla­ma. Közülük 11 úgy döntött, hogy januártól 10 százalékkal, júliustól újabb 5 százalékkal emelik az olajárat. Ezek sze­rint az említett 11 ország 11.57 dollár helyett 12,70-ért adja olaját a lövő évtől. Szaúd-Ará­bia és az Arab Emirátusok vi­szont csak 5 százalékos eme­lésre volt hajlandó. Ez azt je­lenti az OPEC-olaj többsége a jövő évtől alacsonyabb áron ke­rül forgalomba, mivel a szaúdi termelés az OPEC-olaj tekinté­lyes hányadát adja. Kinek származik a nem egy­séges áremelésből előnye? Az határozottan leszögezhető, hogy az OPEC-nek feltétlenül nem, mivel a kétszintű olajár tulajdonképpen bizonyos mérté­kű szakadást jelent az OPEC- tagállamok egységes magatar­tásában. Szaúd-Arábiának kez­detben feltétlenül előnyére lesz, hiszen az olcsóbb áru mindig kapósabb. De a szaúdi olajat vásárlók előnye is nyilvánvaló. Szaúd-Arábla olajának fő vá­sárlója az Egvesült Államok. Aligha kétséges, hogv Szaúd- Arábia az olajár alacsonyabb szinten történő tartásával a nyugati szövetségesek iránti hűségét kívánta alátámasztani. Bizonyára garanciákat kapott a washingtoni kormánytól arra vonatkozóan, hogy amennyivel kevesebb bevételre tesz szert az olcsóbb olajból, annyival több kölcsönt bocsát Washington a rlladi kormány rendelkezésére. Szükséges még hozzáfűzni, hogy Szaúd-Arábla magatartása nem meglepő, mert jamani olaliparí miniszter a múltban Is többnyi­re mindig szembeszegült az ár­emelésekkel. Kérdéses azonban, hogy Szaúd-Arábia, tekintettel arra, hogy az olajár emeléssel nem védekezett a nyugati inflációs hullám beáradása ellen, meddig bír annak ellenállni és meddig bírla káros következményeit vi­selni. A szaúdi kormánynak és az Arab Emirátusoknak tudatá­ban kellene lenniük hogy tulal- donképpen fejlődő országok és egyáltalán nem válik a többi fejlődő országok előnyére, ha álláspontjukkal nem tómogat- lák a harmadik világhoz tarto­zó más országokat. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom