Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)
1976-11-12 / 270. szám, péntek
A csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok szolgálatában A hungarisztika hagyományai és jelene a brnói Purkyna Egyetemen Áttekintés, bemutatás Csehszlovákiában jelenleg négy helyen folyik hungarisztikai kutatás és oktatás egyetemi, illetve főiskolai szinten. Csehországban a prágai Károly Egyetemen és a brnói J. E. Purkyné Egyetemen, Szlovákiában a bratislavai Komenský Egyetemen és a nyitrai Pedagógiai Fakultáson. A négy hungarisztikai központ közül három főként a nyelv- és irodalomtudományi hungarisztikát műveli, míg egy, a brnói elsősorban történeti hungarisztiká- val foglalkozik; e területen vannak jelentősebb hagyományai, a magyar nyelv- és tro- daloinoktatást csupán az el- jnúlt esztendőben kezdte meg. Brnóban az öt {orvosi, jogi, természettudományi, pedagógiai és bölcsészettudományi) karral működő PurkyrS Egyetem bölcsészkarán találjuk, a hungarisztikai központot. Nem önálló magyar tanszék ez, hanem — hivatalos nevén — Hungarisztikai és Balkaniszti- kai Kabinet, moly a közép-, délkelet- és kelet-európai történelem és etnográfia tanszékéhez tartozik. A tanszék, melyet dr. František Heil professzor vezet, viszonylag kis számú oktatói gárdával sokrétű tevékenységet folytat. Történelmi részlege kutatja és oktatja a megjelölt földrajzi terület népeinek történetét a legrégibb időktől kezdve napjainkig. Az etnográfiai részleg az etnogenezis problematikájával foglalkozik, kutatja a népi kultúrák kialakulását, fejlődését és hatását. Stúdium tárgya továbbá az etnomuzikológia és a folklór, valamint a magyar, bolgár és a délszláv, elsősorban a horvát nyelv és irodalom. Ilyen tudományos és pedagógiai közegben tevékenykedik a hungarisztikai kabinet, melynek vezetője dr. Richard Pra- zúk docens. A kabinetnek két állandó oktatója van, dr. R. Pralák és ár. Marta Romport- lóvá, a történelemoktatásban kisegít Fr. Hejl professzor, a nyelvoktatásban A. Mráz lektor,- aki egyébként a Valašské Mezifíčí-i Nyelviskola tanára. A hagyományok A brnói történeti hungarisztika megszületését és hagyományait bizonyára kimerítően ismertette dr. Richard Pralák, a Purkyné Egyetem 1969-ben megjelent Évkönyvében (1964 — 3968-as évf.) publikált értekezésében. Mi Itt csupán néhány szót ejtünk e hagyományokról. A hungarisztika kezdeteivel már a húszas évek elején találkozhatunk az egyetemen. Akkor azonban csupán kiegészítő elemként volt jelen a bölcsészettudományi kar szélesebb szlavisztikai orientációjú munkájában. De az egyetem rektora, Václav Vondrák professzor, az ismert szlavista már 1922-ben igyekezett megnyerni magyar nyelvoktatás céljából Melich János egyetemi tanárt, a híres magyar szlavistát. A brnói hungarisztika azonban csak egy jó évtizeddel később születik meg voltaképpen Josef Marürek profesz- szor, a neves cseh történész jóvoltából. Macűrek 1935-ben válik a bölcsészkar rendkívüli tanárává, de még ezt megelőzően, 1934-ben fr egy tankönyvet A magyarok és a magyar állam története címmel, mely- lyel megalapozza a brnói egyetemen a történeti hungariszti- kát. A későbbiek folyamán egész sor tudományos és népszerű-tudományos jellegű cikket, tanulmányt szentel a magyar történelemnek. Jobbára a régebbi századok érdeklik, de az újabbkori magyar történelemmel is foglalkozik. A magyar történelem kutatását és tanítását nélkülözhetetlennek tartotta a szláv s a kelet- és délkelet-európai nemzetek történetének tanításánál, e földrajzi területek történetét egységes, egymástól elválaszthatatlan folyamatnak tekintette. Macürek professzor ma már nyugállományban van, 75 éves. Emberként rendkívül szerény, tudósként alapos és elmélyülő. Szőmos csehszlovák marxista történész tanítómestere volt, de a hungarisztika ban is elévülhetetlenek az érdemei. Mégis el kell mondanunk, hogy a tanszék vezetőinek nézete szerint Josef Macftrek sem itthon, sem külföldön máig nem kapta meg az öt méltán megillető tudományos elismerést és az életművének 'kijáró értékelést. Tanítványai közül Drkal, Ma- chatka és Fr. Hejl, a jelenA ROMANTIKÁTÓL A REALIZMUSIG Szovjet zongoraművész bemutatkozása Grigorij Szokolov személyében a szovjet zongoraiskola kiváló képviselőjével ismerkedtünk meg. Szokolov Csajkovszkij b-moll zongoraversenyével mutatkozott be nálunk. Előadóművészete élénk vitákra adott alkalmat. A fiatal művész valóban okot ad bírálatra és dicséretre is. A magam részéről inkább a dicsérőkhöz csatlakozom. Mert Szokolov egyéniség. Markáns, erőteljes művész. Talán bravúr- zongoristának is nevezhetnénk, ha nem volna meg játékában az a bizonyos többlet, ami a bravúrnak is művészi jelleget kölcsönöz. Szertelen, de szertelensége különös módon tudatos és bizonyos mértékig művészien fegyelmezett. Kissé merev lénye — játék közben megtelik a muzikalitás robbanóanyagával, de ha erőteljesen odafigyelünk, észre kell vennünk, hogy nemcsak a benne feszülő erő és sziute elképesztő manuális készsége ragadja el, az önmegvalósítás vágya is fűti, aminek többféle eredője és többféle megnyilvánulása lehet. De végeredményben meg kell állapítanunk: ha koncepciójával nem is értettünk mindig egyet, lényegre koncentrált, nagyvonalú előadást hallottunk. Művészetének éleit majd csiszolja és formálja az idő. Az est fiatal karmestere, Gabriel Patócs A. K. Lfadov „Az elvarázsolt tó* című szimfonikus költeményének előadásával kellemes hangulatot teremtett. Ljadovot nemhiába nevezték „a kis dolgok nagy mesterének“, valóban a miniatűrök művésze volt. Az elvarázsolt tó az emberi élet viharaitól távol álló meseszerű tájat idéz, amely az orosz zeneköltő jellemzését idézve: „képszerű és tiszta a mélyébe -rejtett titkokkal és visszatükröződő csillagaival“. Ljadov ennek az elképzelésnek megfelelően nem alkalmazott dallamfejlesztést, a zenei hangulatképet inkább harmóniák linóm váltakozása, elmosódó színek és árnyalatok alakítják ki. Az est befejező száma széles ívben visszakanyarodott a mához. Különleges alkotás hangzott el: Miro Bázlik „Tizenket- ten“ című nagyzenekarra, vegyeskarra és szólóra írt oratóriumának bemutató előadását hallottuk. A szlovák középgenerációhoz tartozó komponista 11 részre oszló müvét 1967-ben alkotta Alexander Biok, szovjet költő szuggesztív szövegére (A fordítás Bohumil Mathesius munkája). A legfontosabb szerep a narrátorra hárul, František Husák érces, tömör orgánumával szépen oldotta meg feladatát. A Szlovák Filharmónia, a Szlovák Filharmonikus Énekkar és a szólisták teljesítményéről is csak elismeréssel szólhatunk. (A szólisták: Szergej Kopčák, basszus, Katarína Blahušiaková, szoprán, Dagmar Pecková, alt, Ľudovít Buchta, tenor. Marián Bulla, basszus). Gábriel Patócsot ez az este fogas feladatok elé állította, de a fiatal dirigens derekasan helytállt a karmesteri művészet nehézségekkel teletűzdelt porondján. HAVAS MÁRTA légi tanszékvezető professzor tette a legtöbbet a brnói hun- garisztikáért. A hungarisztika jelene Hogy, a történeti hungarisztika rendszeresebb és szervezettebb formát ölthessen, már az ötvenes évektől szükségesnek mutatkozott egy speciális hungarisztikai központ létrehozása. Ez régi álma volt Josef Macüreknek és legjobb tanítványainak. A Hungarisztikai és Balkanisztikai Kabinet végül is 1966-ban megszületett. A brnói hungarisztika történetében szinte fordulópontot jelent dr. Richard Pralák fellépése, szervezési és tudományos tevékenysége. Pražák kifejezetten a magyar történelem, kultúra, nyelv és irodalom kutatása céljából jön az egyetemre 1955-ben. Kezdettől fogva igyekszik elmélyülni a történeti hungarisztika problematikájában. Mindenekelőtt a nemzeti megújhodás korának cseh—magyar kapcsolataira irányítja figyelmét. 1965-ben habilitál Közép- és Délkelet- Európa története című disszertációjával. Még ezt megelőzően, 1962-ben monográfiát írt a magyar reformált' értelmiségnek a cseh nemzeti megújhodásra tett hatásáról. Jeles tanulmányokban tárgyalja Palacký és Josef Dobrovský cseh nemzetébresztők magyarországi kapcsolatait. Richard Pražáknak serény segítőtársa a szakmailag jól felkészült dr. Marta Romport- lová, aki szintén régebben foglalkozik már hungarisztikával. Tudományos működési területe Közép-Európa története a két világháború között, különös tekintettel a korszak magyar történelmére. Romportlová egyetemi szkripturaot is írt Magyarország története 1918— 1949 között címmel. Befejezés előtt álló katididátusi munkájának témája pedig: a Müncheni egyezmény és hatása a csehszlovák—magyar kapcsolatok alakulására. Dr. Sládekkal terjedelmes tanulmányt írtak az 1919—1938-as évek csehszlovák-magyar gazdasági kapcsolatairól is. 1967-től kezdve a tanszék tudományos konferenciákat rendez, melyeken a nyelv- és Irodalomtudományi hungarisztika kérdéseit éppúgy megvitatják, mint a történeti hunga- risztikáét. E konferenciákra a hazaiakon kívül magyar történet- és irodalomtudósokat is meghívnak. Az első 1967. november 28—29-én lezajlott konferencia elsősorban azért jelentős, mert Közép- és Délkelet- Európa történetének tanítási oktatás-módszertani kérdéseivel foglalkozott. A kabinet dicséretére válik, hogy háromévenként kiadja a csehszlovákiai hungarisztika általános bibliográfiáját, melynek eddig három kötete jelent meg. A bibliográfiát a csehszlovákiai magyar irodalom és kultúra kutatói is haszonnal forgathatják. Végeztetői elmondjuk, hogy a kabinet 1975-tői kezdve a tudományos munkán kívül okta tői tevékenységet is folytat. Jelenleg hat hallgató tanulja itt a magyar nyelvet, irodalmat és történelmet. Amint František Hejl professzor elmondotta, a tanszék 1977 őszén megrendezi az I. csehszlovákiai nemzetközi hungarisztikai szimpoziont, melynek nagy jelentőséget tulajdonít. Véleményem szerint a brnói hungarisztikai központ tudományos munkájával jelentős mértékben hozzájárul a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok és együttműködés elmélyítéséhez. Ezért mindenképpen megérdemli, hogy mind a magyarországi tudományos intézmények, mind a csehszlovákiai illetékes tudományos központok az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljenek és hatékonyabb segítséget nyújtsanak neki. KOVESDI JÁNOS TETTEL ÉS CERUZÁVAL LEO HAAS MUNKÁSSÁGÁRÓL Az ősz hajú mester szeme élénken csillog, szelleme és hangja friss. Arcába mély barázdákat vágott a hóhérkodó fasizmus kora. Az a kor, amikor „nehéz volt szatírát nem írni“, vagy rajzolni. De ennél is kockázatosabb volt, sőt életveszélyes szatirikus rajzban, vagy rajzos szatírában véleményt mondani a barna áradatba fúlt Európában történtekről. Leo Haas, aki 1901- ben morva vidéken született, még gyermekkorában szoros barátságot kötött a ceruzával és az ecsettel. Nemcsak a környező világot rögzítette, hanem gondolatai és érzései kifejezésére törekedett. Karlsruhe és Berlin művészeti iskoláin fejlesztette tovább tehetségét. A viszonylag békés korszakban még városok, lombját vesztett fák, szegényesen telített asztal mellett ülő, a mindenapok- tól félő, gondterhelt családok képezték képei motívumait. 1924-től 1925-ig bécsi haladó szellemű lapuk sajtókarikaturistája volt és könyveket illusztrált. Majd visszatért Csehszlovákiába, és Opavában folytat grafikai és festői tevékenységet. A vidéki munkássajtó számára is dolgozik. Nemzetközi szemléletére, tiszta emberségére hallgatva, művészetével a cseh és német nép közötti jobb megértés megteremtésére igyekezett. De a Henlein sajtó, az árulás, a leigázás és a gyilkolás rendjének hűséges kiszolgálója meggátolta Haast abban, hogy „elfajzott“ művészetével „megfertőzze“ a német-sziléziai művészet „tisztaságát“. És elkezdődött a szenvedések kora. Először Ostravába kerül, ahol segítségére volt a német kommunistáknak a buj- dosásban a fasiszta pribékek elöl. Emiatt letartóztatták és Lengyelországba deportálták. Ekkor a fasizmus állami gépezete már javában működött, s ő 1939-től hat keserves évet töltött a Gestapo fogságában. Kényszermunkára ítélték. Ismét a ceruzára bízta mondanivalóját. Most nem fütötték művészi célok, csak tiltakozott a háború és az embertelenség ellen. S mindenekelőtt tanúskodni akart a tragikumba torkolló sorsokról. Rajzait befamegjelent a megmentett, befalazott eredeti képek alapján készült „Terezin“ rajzkarc-so- rozat. Ez a megrázó erejű ciklus s a későbbiek is, amelyek alkotó személyiségének, harcos humanizmusának tanúi az eddig sohasem tapasztalt valóság iszonyatának képi tükrözései is. Éhezők, beteg, meggyötört, görnyedt, méltóságuktól megfosztott emberroncsok, akiket fegyveres őrök tartanak szemmel. Kiaszott mellű szoptatni akaró anyák, még élő csontvázak, iszonyatos emberi fájdalmak elevenednek meg alkotásain. Robbanó expresszioniz- mussal idézi a felsebzett Európát, a háború visszatérő rémálmát. Hiszen a távolodó időben sem halványodnak el a borzalmak. S a döbbenetnek nem is szabad megszűnnie, nehogy valaha megismétlődhessék. 1955-től az Eulenspiegel, a berlini szatirikus lap kérésére Haas az NDK-ban él. A filmnél, a televíziónál is érdekes és értékes tevékenységet fejt ki. De már foglalkoztatja az új lakótelepek játszóterein nyüzsgő vidám gyereksereg is. Külföldi szocialista lapokba, a haladó nyugati sajtónak is dolgozik. Továbbra is harcol az igazságtalanság, az eszeveszett embertelenség ellen. Mert ez a téma, sajnos nem évül el. Vietnamot, Chilét idéző grafikáinak legfőbb mozgatója a lankadatlan érzelmi és gondolati feszültség, az elkötelezett művész felelősségtudata. S a groteszk elemmel mindig a lényeget leplezi le. Ereje javát a háború és minden fajta faji megkülönböztetés elleni tiltakozásra fordítja továbbra is. Ez a művészi memento azon kívül, hogy tanúságtétel, s a nemzetközi harc dokumentuma, egyúttal művészettörténeti érték is. Hatása távolra gyűrűzik. Az erőszak és a kizsákmányolás ellen harcol. Tömegeket mozgósít. Időszerű kérdésekre válaszol, műveinek mint a sajtókarikatúrának aktualitása. nem múlandó jellegű. Komolyságuk, sorsszerű mondanivalójuk, szellemiségük mara- dandóságot biztosít számukra. Történeti visszapillantások, melyek a jövő számára is megszívlelendők. Leo Haas: Nemzetközi összefogás Corvalan életéért lazta, hogy megmentse őket. Hisz amúgyis azzal vádolták, hogy propagálja a borzalmakat és azok hírét a külföldön is terjeszti. Emiatt Oswiecztmben, a halálraítéltek közé került. 1945-ben a visszavonuló fasiszták Mauthausenbe, onnan Salzburg közelébe, s végül az eben- seet gyűjtőtáborba hurcolták. Itt érte őt a háború vége. 1945-től 1955-ig Prágában a Rudé právo szerkesztője és politikai karikaturistája. Közben A szocialista országokon kívül Francia- és Olaszorszőg- ban, az NSZK-ban. Nyugai- Berlinben, Kínában, Afrikában, Egyiptomban is láthatták mű-, veit. Hazánkban Munkaérdemrenddel, az NDK-ban Művészeti Díjjal tüntették ki. leo Haas professzor ma is azt vallja, hogy a művészet akkor értékes, ha eszmeileg és esztétikailag is egységes, hatásos. BARKANY jenöné XI.
