Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)
1976-11-05 / 264. szám, péntek
Gágyor Péterrel, a Košicei Szép Szó Irodalmi Szíípd rendezőiével ■ Az idei Jókai-napokon nagy visszhangot váltott ki Kassai Munkás című műsorotok. — A Kassai Munkásról, illetve a későbbi Munkásról, sajnos elég sotkan még ma is csak annyit tudnak, bogy létezett. Pedig kommunista lap volt, teje modern gondolkodásra valló törekvésekkel, internacionalista beállítottságú Írásokkal. Műsorunk természetesen nem adhatott teljes képet, s nem idéz hette föl minden vonatkozás ban a munkásmozgalmi sajtó sorsának drámai fordulatait. A két világháború közötti kommunista lapok bátor hangvételét akartuk idézni, s a mának is szóló tanulságokat fölmutatni: a hagyományokhoz méltó őszinteséggel szólni életünkről, sorsukról. A beburkolózás, a dolgok elkendőzése ugyanis már elég sok gondot okozott őseinknek, s tulajdonképpen valamennyiünknek. Színpadunk törekvése e műsorban is megnyilvánult: ismernünk lcell a világot, önmagunkat, hogy mint Tamási Áron Ábelje mondja: „Megtaláljuk helyünket a világban." ■ Talán e helykeresésnek is tulajdonítható, hogy rólatok szólva gyakran elhangzik a kísérletező színpad elnevezés. — Vállaljuk is. Csakhogy a mi kísérleteink szándéka nem a megdönbbentés újabb módszereinek alkalmazását, hanem a közönség ismeretbővítésének hatásosabb módját keresi. Színpadi produkciónkat is akkor tartjuk hasznosnak, ha az nem ismereteink önző felhalmozódását, hanem szerény osztogatását feltételezi. ■ Ez az öt éve tartó kísérletezés, szüntelen formaváltás miben veszélyeztette, mennyiben érlelte rendezői hitvallásodat? — Amelyik világ nem változik, kénytelen lesz művilággá lenni. Állandó változásra van szükségünk, természetes változásra. hogy ne csak mint alkotó, de úgynevezett egyszerű emberként is többet tudjunk mondani közösségünknek. Önképzőkör vagyunk. A rendezés nálam egyrészt önmegvalósítási folyamat, másrészt közös feladat, hogy az adott anyagmennyiséget a lehető legszórakozta- tóbb játékossággal és a legmélyrehatóbb pedagogizálással tudjuk magunkba szívni, és továbbadni. Megállás nélkül. Nem hiszek abban a forradalmárban, aki azt mondja, én már megtettem a magamét. Nem hiszek az ebédszünetben, mert abban a halálban sem hiszek, amit ölbe telt kézzel várnak. Az olyan embernek hiszek, akiben állandósul a for- radalmiság, s ez az, amit rendezéseimmel eddig kifejezni igyekeztem. ■ Miért tartod oly fontosnak, hogy irodalmi színpadi rendezőink látásmódja és magatartása rendszeresen megújuljon? — Mert pódiumok, a miénkhez hasonlóan, katalizáló funkcióval bír, illetve: kell, hogy bírjon. Foglalkozzon bár ősköltészettel, vagy modern verssel, huszadik századunk magatartására legyen jellemző a változtatni akarás. Ezen a szemléleten szűrődjön át minden gondolata. Napjaink emberének magatartása megköveteli, hogy eléje menjen a holnapnak, és nem csak lexikális tudással, hanem gondolkodni tudással. Erre a gondolkodni tudásra, gondolkodni merészelésre neveljük közönségünket: így kell tenni óvodáinkban, iskoláinkban, egyetemeinken, mindenütt. Ez egyik legnagyobb szellemi feladatunk. SS Ötéves színpad vagytok. Városunk környékén eléggé ismertek, délebbre kevésbé. Hová tartoztok, éreztek-e anyagierkölcsi biztonságot támogatóitokban, milyen a kapcsolatotok többi irodaimi színpadunkkal? — Talán már kezdünk tartozni valahová. Ez év márciusától van próbatermünk, a CSEMADOK városi szervezete biztosította. Technikai berendezésünk nincs. Ha kell, hetente többször is próbálunk. A támogatások eléggé formálisak. Olyanok, mint kapcsolataink irodalmi színpadjainkkal. A Jó- kai-napokon kezet nyújtok rendező társaimnak, de ez nemcsak nekik, nekem is kevés. Mi elsősorban ifjúsági színpad vagyunk. Ifjúsági, mert ma is elsősorban az ifjúság az, amely hitében, magatartásában, hovatartozásában közösségi gondolkodású. ■ ítéld meg irodalmi színpadi mozgalmunk jelenlegi helyzetét. Szerinted mit kell tenni a továbblépés érdekében? — Három éve, hogy irodalmi mozgalmunk kilépett az állóvízből. A Dunaszerdahelyi Fókusznak' nagy szerepe volt ebben. Mindenkit kimozdított. Ha megnézed az ipolysági Vass Ottó barátomat a maga látszólagos rendezői konzervativsá- gában, az utóbbi években nála is óriási előrelépést tapasztalhatsz. A Jókai napokra érkező csoportok magukat múlják fölül évről-évre. Talán mert érzik. aki ma kategorizál, sémában gondolkodik, az szellemi halott. Igaz, még mindig gyenge a szövegértelmezésünk, zenei, koreográfiái merészségünk. A másik baljós pont a zsűri, illetve a zsűrik, a maguk csúcselméleteivel. Ez a csoport eljutott a csúcsra — hangoztatják előszeretettel, mintegy megfeledkezve, hogy ezzel magát a csoportot fékezik. Holott számunkra nem létezhet csúcs, mert .alkotók vagyunk és mindig tovább kell lépnünk. , SZIGETI LÁSZLÓ KULTURÁLIS HÍREK • Heinrich Böll a Hamlet új fordításán dolgozik a kölni Kiepenheuer & Witsch könyvkiadó megbízásából. • David Alfaro Siquerios gyűjteményes kiállítása nyílik meg november 10-én Firenzében — Mexico City modern művészeti múzeumának anyagából. Ez lesz az 1974-ben elhunyt nagy mexikói fesló müveinek első átfogó kiállítása Európában. , • Rafael Alberti a piperkőc című színművét nagy sikerrel mutatta be a madridi Teatro Reina Victoria. Ez volt a Rómában élő spanyol kommunista költő darabjának spanyolországi ősbemutatója. • Marc Chagall a firenzei Uffizi Képtárnak adományozta egy önarcképét. A személyesen átnyújtott festményt a múzeum vezetősége a művészek önarcképeit behiutató Vasari Galériájában helyezi el. • Magas irodalmi díjjal tüntette ki a mexikói kormány André Malraux francia írót, politikust és régészt a mexikói valamint az ősi maya kultúra szolgálatában végzett munkásságáért. • A párizsi Stock Kiadó gondozásában „Igen hosszú út“ címmel megjelent az az inter- júkótet, amelyben Henri Troyat emlékezik életére és írói mun- kásságának műhelylilkaim. Tenni, tenni keli PEDAGÓGUS ÉS KÉPVISELŐ Zakál Piroska, a Calovói (Nagymegyeri) Gimnázium szlovák-magyar szakos tanárnője a választásokon a Calovói Vnb képviselője lett. Fiatal, új képviselő, tettre kész. Röviden így lehetne őt jellemezni. Ahogy elnézem fényképét, visszatérnek a vele kapcsolatos régi kedves élmények. Mint nagymegyeri kisdiák sokoldalú, tehetséges gyerek volt, kitűnt társai között. Ez a kiemelkedés azonban nem volt fölényeskedés. Társai között közkedvelt volt és vidám. Az otthona, az iskola nagy közössége és az irodalmi művek formálták jellemét. Városunk művelődési otthonában és különböző rendezvényeken sokszor állt ki a közönség elé, szavalt, prózát mondott, vagy a műsort vezette. Legszebb élményem azonban az iskola színjátszó köréből maradt róla. Móricz Zsigmond Légy jő mindhalálig című színművének Nyilas Misijeként rajzolódik ki alakja az emlékezetemben, amint átérzi a kisdiák bánatát. A könnye pereg és vele mindnyájunké. Akik ismertük, éreztük, mi ment végbe benne. Hiszen édesanyja akkor már nem élt. Piroska felnőtt lett. üzvegy édesapja büszkén mondhatja: „Nagyon nehezen, de felneveltem, taníttattam gyerekeimet." Azt azonban ő is és gyermekei is tudják, hogy ez csak ebben a társadalomban valósulhatott meg. Iskoláit elvégezte, visszatért szülővárosába, s mint tanárnő mindazt, amit magába gyűjtött, igyekszik továbbadni, gyümöl- csöztetni. Tanítványai tisztelettel veszik körül, hisz kellő időben alkalmazott szigorral, következetes munkával igyekszik tudásukat gyarapítani és szépre, jóra nevelni őket. Sokszor elhangzik: Vajon lesz-e, akinek átadjuk a stafétabotot? Igen, van. Ö és a hozzá hasonló fiatalok már itt- vették és viszik tovább. Kezdő pedagógusként bekap* csolódott az ifjúsági mozgalomba, a SZISZ vezetőségében dolgozott. Az iskolában irodalmi színpadot szervezett. A CSEMADOK helyi szervezetének titkára s énekkarának évek óta tagja. Nem zárkózik el a közéleti tevékenység elől. Érdeklődési köre a kulturális élet felé vonzza. Szívesen végzi azt, amit gyermekkorában megszeretett. Érthető tehát, hogy képviselőként a város kulturális életével kapcsolatos teendők foglalkoztatják. További terve, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki a tanulóifjúság és a dolgozó fiatalok között. Tudja, hogy tenni, cselekedni kell. Városunk fejlődő kisváros Csallóköz szívében. A termálfürdő a jövőben egyre több idegent vonz majd ide. Ezért városunkat szépíteni, fejleszteni kell. A képviselő-testület tagjai között Zakál Piroska kétségkívül megtalálja azt a helyet, ahol legtöbbet tehet. TELEKY IZABELLA Összefűz élővel éíol Mai cseSi és szlovák képzőművészek kiállítása Budapesten A mai cseh és szlovák képzőművészet alkotásait a budapesti Műcsarnok látja vendégül. A két ország egyre sokoldalúbb, gyümölcsözőbb együttműködésének jegyében rendezett tárlat nem az első alkalom, amikor a Magyar Népköztársaság közönsége hazánk alkotóinak eredményeivel találkozhat és ismerkedhet. Azonban ilyen sokrétűen most szerepel először kortárs művészetünk a magyar fővárosban. A seregszemle a terjedelmi korlátok ellenére is jellegzetes és áttekinthető képet ad művészetünkről, a zömben 1960 as és hetvenes évek anyagáról. Az egy hazában élő két testvérnemzetnek, a csehnek és szlováknak a közös hagyományok mellett külön, saját hagyománya és egyéni jellegzetességei vannak. Nyilvánvaló, hogy művészetük ezen különbözőségek jegyeit magán viseli. Viszont a lényegben, a szocialista ember és művész gondolatmenetének vonalaiban összecsengenek. Megegyeznek abban, hogy művészetük a való világról szól, s hogy a kor emberét és problémáit állítja elénk, természetesen elképzelésük egyéni útját járva. A cseh piktúra markáns festői alkattal rendelkező képviselői közül emeljük ki s a tájnak fegyelmezelt, egyéni megszólaltatója. M. Pongrác bámész Petiké je szeretettel jellemzett emberpalánta. R. Svoboda új fogalmazású ónplasztikája: A Moldván, érzékletes alkotás. A szlovákiai piktúrában Harta Gyula győz meg arról, hogy a modern formanyelv szövetségese a szocialista tartalomnak. INagy feszültségű montázs/. L. Borger eleven hatóerejű képe mai gondolatokat mai nyelven -közöl (Strecnói virágok. Aratás j. Ľ. Ilecko belső átélését, indulatait az Együtt harcolók közvetítik. Lőrincz Gyula komoly, szép emberi tartalmat szólaltat meg vásznán (Anya fiával j. E. Lehotská a világ s az élet apró rezdüléseinek izgalmát művészi és anyai gyöngédséggel árulja el. P. Romaűák lágy átmenetű színek változataival, könnyed lebegő formákkal magasztalja a Békét. f. Nemeik vegyes technikájú képein felszabadított országunk természeti szépségeit méltatja (Tavaszi reggel, A duklai szabadság útja). V. Zilinčanová kifinomult művészettel Mind közül a legnapfényesebb világ-ot tárja szemünk elé. A fekete-fehér művészetből legalább A. Brunovský mesterségbeli elmélyüléssel alakított karcait említjük meg, Jaroslav Lukavský: Prága (fametszetj J. Brožnak a gesztusok drámai tömörítését, a történelmi sorsfordulót idéző Barrikádját, és a pompás színkeverést érzékeltető Tavaszi mezőt. A- Cermáková Szamarkandi diny- nyéi és Bukharai aranyhímzése duzzadó színein az élmény melege süt át. B. Dvorský a való élethez kapcsolódó realizmussal, de új megformálással tolmácsolja a világ látványát IPrága, Őszi kert). A 85 éves /. Grus modern formanyelven tárja elénk a cseh tájat, távolba vezető kanyargó útjaival. F. firoudek vásznán festői zamattal tünteti fel a Szőlőkertek zöld harmóniáját. R. Kolá'r megkapó előadásmóddal emlékeztet a Májusi reggelre, amikor a Vörös Hadsereg Prága felé tartott, hogy megszabadítsa az országot a nácizmus jármától. V. Nowak Gyümölcsszürete telített színektől zeng. K. Souöek temperája lázas ritmusvariációkkal utal a Felszabadulásra. t’. Suchý Si- queirost és Pablo Nerudát megörökítő expersszív portréi a vallomás erejével feltörő mondanivalőjú szellemi arcképek. A grafikák telített, sűrített, asszociatív tartalmakban gazdagok. C. Bouda magas szintű mesterségbeli avatottságá- ról Illusztrációi vallanak. D. Darenová a sajátos fogalmazású Néger anyá-ban a jövőbe vetett bizalmat sejtteti. J. Chudomel színes litográfiái tisztán szólók. J. Lukavský technikailag is igényes fametszetei munkássága jellegzetes területéről valók. Prágának, amelyek széleshorizontú szemléletébe engednek bepillantást. R. Dúbravec nagyvonalúan komponált fametszetei érzékeny, elkötelezett művész felelősségteljes magatartására utalnak (Találkozás). M. Ci- pár litográfiái elbűvölően zengő Divertimentok. ]. Ond- riska linómetszetei a kor szocialista jellegét éreztetik (Tiltakozás, Ellenállás). E. Zmeták jellegzetes szintetikus színes fametszetekkel szerepel (Tél, Emlékezés a nyári estre). M. Zelibská az érzékeny tollú rajzoló vegyes technikájú lapjai választékď- san művészi fogalmazásúak. A szlovákiai szobrászati anyagokból kiemelkednek: Pataki Klára Anya szobra, melyből gyöngédség és erő árad. A. Kissáková égetett agyag Tereferélői nem tudnak beszélni, de beszél belőlük az élet. A. Goliásová Minden asszonyért emeli fel szavát kiváló plasztikai érzékkel. K. Lacko friss fogalmazású, modern hangú rézből alakított Pohárköszöntő je aranyosan csillog. R. FribiŠ a Slavín külső kapujának néhány domborművével érzékelteti mű vér szí meggyőződését. L. Snopek, a bronzba öntött Anyával az élet alfáját és ómegáját jelzi. A tartalmas cseh és szlovák képzőművészek tárlatára visz- szagondolva S. K. Neuman szavait idézem: a művészet „Láncot kovácsol, ami összefűz, élővel élőt, szívet a szívekkel .“ BÁRKÁNY JENÖNE XI. 5.
