Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)
1976-11-27 / 283. szám, szombat
V I L Ä G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!- SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1976. november 27. SZOMBAT BRATISLAVA • 283. szám XXIX. ÉVFOLYAM Ára 50 fillér Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről Tovább erősödik a szocialista közösség országainak sokoldalú együttműködése Bukarest — Bukarestben 1976. november 25—26-án megtartották a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülését. Az ülésen részt vettek: A BOLGÁR NEPKOZTARSA- SÁG részéről — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a BNK Minisztertanácsának elnöke; Petr Mladenov, a BKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a BNK külügyminisztere; Milko Balev, a BKP KB tagja, a BKP KB első titkára irodájának vezetője; Dimitr Sztanisev, a BKP KB tagja, a BKP KB külpolitikai és nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője; A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG részéről — Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a küldöttség vezetője; Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK kormányának elnöke; Vasil Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSKP KB titkára; Bohuslav Chňoupek, a CSKP KB tagja, a CSSZSZK külügyminisztere; Antonín Vavruš, a CSKP KB tagja, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályának vezetője; A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG részéről — Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, az LNK Miniszter- tanácsának elnöke; Edward Babiuch, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a LEMP KB titkára; Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, az LNK külügyminisztere; Ryszard Frelek, a LEMP KB titkára; Jerzy Wasz- czuk, a LEMP KB tagja, a LEMP KB Titkársága irodájának vezetője; A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG részéről — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, a küldöttség vezetűjí'; Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MNK Minisztertanácsának elnöke; Gyenes András, az MSZMP KB titkára; Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, az MNK külügyminisztere; A NEMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG részéről — Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Wtlli Stoph, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, az NDK Minisztertanácsának elnöke; Herman Axen, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NSZEP KB titkára; Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, az NDK külügyminisztere; Paul Markowski, az NSZEP KB tagja, az NSZEP KB nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője; Herbert Krolikowskl, az NSZEP KB tagja, államtitkár, az NDK külügyminiszterének első helyettese; A ROMÁN SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG részéről — Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, á küldöttség vezetője; Mane Manescu, az ŔKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RSZK miniszter- elnöke; llie Verdet, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP KB titkára; Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RKP KB titkára; Aurel Duma, az RKP KB titkára; George Macovescu, az RKP KB tagja, az RSZK külügyminisztere; A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGE részéről — Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a küldöttség vezetője; Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere; Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára; Konsztantyin Cser- nyenka, az SZKP ,Kß titkára; Konsztantyin Ruszakoo, az SZKP KB tagja, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója; Andrej Alekszandrov, az SZKP KB póttagja, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója. Az értekezlet munkájában részt vett továbbá Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának első helyettese és Nyikolaj Firjubin, a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének főtitkára. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén véleménycserét JFoli/tatás a 3. oldalon j A tanácskozáson részt vett küldöttség vezetői: (Balról jobbra) Gustáv Husák, Erich Honecker, Leonyid Brezsnyev, Nicolae Ceau- sesca, Edward Gierek, Kádár János és Todor Zsivkov (Telofoto: ČSTK — Agerpres) A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata A nemzetközi enyhülés folytatásáért, tn európai biztonság és együttműködés megszilMtásáért és fejlesztéséért Leonyid Brezsnyev elvtárs a szovjet küldöttség nevében aláírja a nyilatkozatot (Telefoto: ČSTK — TASZSZJ Bukarest — A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői, a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1976. november 25—26-i bukaresti ülésén áttekintették a békéért, a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, az európai biztonság megszilárdításáért és együttműködés fejlesztéséért folytatott további harc időszerű kérdéseit. Az ülés résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy az utóbbi években lényeges, kedvező változások mentek végbe a nemzetközi kapcsolatokban: elkezdődött a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata, megerősödik a különböző társadalmi rendszerű országok békás egymás mellett élése. Európában békés eszközökkel oldották meg a második világháború utáni rendezetlen, fontos kérdéseket és az európai államok kapcsolatát egyre inkább az egyenjogú együttműködés szilárd alapjaira helyezik. A Varsói Szerződés tagállamai megállapítják, hogy e pozitív változásokban a legfontosabb szerepet a tagországok együttes és egyéni erőfeszítése, aktív fellépése, továbbá a politikai tanácskozó testület ülésein elfogadott olyan dokumentumok játszották, mint az 196Ö- os bukaresti nyilatkozat, az 1909 es budapesti felhívás, az 1970-es berlini nyilatkozat, az 1972-es prágai nyilatkozat és az 1974-es varsói közös közlemény. Hangsúlyozták a többi európai állam és különösen a kontinens néptömegeinek, haladó és demokratikus erőinek szerepét is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — amelynek összehívásában é3 munkájában fontos kezdeményező szerepet játszottak a Varsói Szerződés tagállamai, s amelyen 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vett részt — történelmi jelentőségű nemzetközi esemény VOifcr I. A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy az európai biztonsági és együtt- működési értekezlet eredményei valamennyi részvevő közős sikere, a józan ész és a politikai realizmus győzelme. A Helsinkiben elfogadott elvek és megállapodások széles és határozott alapot nyújtanak a béke további megszilárdításához. A megállapodásokban hatalmas erő rejlik, amely a földrészen hosszú távon kedvezően befolyásolja az államközi kapcsolatokat. Ezen felvek és megállapodások következetes valóra váltása új Európát teremt; a biztonság és az együttműködés Európáját. Az európai értekezleten részt vett államok a záróokmányban kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy közös erőfeszítéssel az enyhülést tartóssá, egyre életképesebbé, sokoldalúbbá és általános érvényű folyamattá kell tenni. Az értekezlet felmérte az Európában végbement változásokat, megerősítette a földrészen kialakult területi és politikai realitásokat, amelyeket a népek antifasiszta harcának győzelme, a háború utáni fejlődés eredményezett, megerősítve a népek akaratát, hogy a béke és a biztonság feltételei között éljenek és együttműködjenek. Az európai értekezleten részt vett államok kötelezték magukat, hogy mindegyikük a következő elvekre építi a többi részt vevő államhoz és minden más államhoz fűződő kapcsolatait: szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása; tartózkodás az erőszaktól, vagy az erőszakkal való fenyegetéstől; a határok sérthetetlensége; az államok területi épsége; a viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga; az államok közötti együttműködés; a nemzetközi jogi kötelezettségek becsületes teljesítése. Meghatározták és egyeztették a a kölcsönösen előnyös együttműködés irányait és formáit. Az európai értekezlet óla eltelt idő igazolja a konferencia eredményeinek építő jellegét és megvalósításuk reális voltát. A vezető politikai és állami sze* mélyiségek kétoldalú találkozóin, valamint az egyéb szinten rendezett két- és többoldalú tárgyalásokon megvizsgálták a Helsinkiben elfogadott megállapodások megvalósításának számos időszerű kérdését. Szélesedik a politikai konzultációk és kapcsolatok gyakorlata, amely elősegíti az államok kölcsönös megértésének erősödését. Fontos politikai dokumentumokat írtak alá, megállapodásokat kötöttek a gazdasági, a műszaki-tudományos és a kulturális együttműködés, valamint az emberek kapcsolatainak fejlesztéséről, amelyek a nemzetközi viszonyokat sokoldalúbbá, élőbbé teszik. A bizalomerősítő intézkedésekről szóló megállapodásoknak megfelelően a jelentős hadgyakorlatokról előzetesen tájékoztatják egymást és egyes hadgyakorlatokra megfigyelőket hívnak. Az európai biztonság és '-gyüttmüködés kérdései szüntelenül foglalkoztatják a haladó politikai pártokat és társadalmi szervezeteket. A 29 európai kommunista és munkáspárt berlini értekezlete megerősítette e pártok elhatározásáig hogy a politikai és társadalmi erők széles körű közreműködésre, konkrét akciókra törekednek az enyhülés elmélyítéséért, a háborús veszély csökkentéséért, a leszerelésért, a földrész békéjének megszilárdításáért vívott harcban. A hidegháború maradványai és csökevényei egyre inkább eltűnnek Európa politikai légköréből. Az európai és az általános béke megszilárdítása, a feszültség enyhülésének folyamata azonban még jelentős nehézségekbe ütközik. Vannak még olyan reakciós, militarista és revansista erők, amelyek konfliktushelyzetek kialakítására törekszenek, szítják a fegyverkezési hajszát, megkísérlik kétségbe vonni az államok szuverenitását és a fennálló határok sérthetetlenségét, a további enyhülés célszerűségét é% lehetőségét, felélesztik az itnu , (Folytatás a i, oldalonJ