Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-27 / 283. szám, szombat

A nemzetközi enyhülés folytatásáért, az európai biztonság és együttműködés megszilárdításáért és fejlesztéséért (Folytatás az 1. oldalról) perlalista politika régi fogá­sait. Ezek az erők provokálják a beavatkozást az államok belügyelbe, meg akarják szab­ni a népeknek, hogy országuk belső rendjét miként alakítsák, hogy miiven pártok vehetnek részt a kormányzásban. Ezen erők hatására kísérletek tör­ténnek a helsinki záróokmány betűjének és szellemének meg­hamisítására, a helsinki alap­elvek és megállapodások elfer­dítésére. Ingadozás és követke­zetlenség észlelhető a záróok­mány rendelkezéseinek végre­hajtásában és a nemzetközi helyzet további javítását szol­gáló lépésekben. Az élet bizonyítja, hogy nap­jainkban az európai béke és biztonság oszthatatlan, nincs más választási lehetőség. Az enyhülési politikának nincs ésszerű alternatívája, arra va­lamennyi államnak azonos mér­tékben szüksége van, függetle­nül társadalmi rendszerétől. A Varsói Szerződés tagállamai szilárdan és változatlanul eb­ből indulnak ki külpolitikai te­vékenységükben. Az elért eredmények megőr­zése és megszilárdítása érde­kében arra kell törekedni, hogy a nemzetközi enyhülést vissza­fordíthatatlanná tegyük. Gon­dos magatartást kell tanúsíta­ni az európai biztonság meg­szilárdítása érdekében vállalt nemzetközi kötelezettségek iránt, meg kell akadályozni e kötelezettségek meghamisítását, állandóan előre kell haladni a kölcsönös megértés és együtt­működés új távlatai felé, közö­sen keresve a lehetséges súr­lódások forrásai felszámolásá­nak útját. Ez megköveteli, hogy az eu­rópai értekezlet valamennyi részt vevő állama, a Helsinkiben összehangolt elvek szellemé­ben következetesen és tevéke­nyen hozzájáruljon a katonai konfrontáció csökkentését és a leszerelést célzó intézkedések megtételéhez földrészünkön. A Varsói Szerződés tagálla­mainak meggyőződése továbbá a Nyugat-Berlinre vonatkozó 1971. évi négyhatalmi megál­lapodás szigorú betartása, a város különleges státusza alá- ásásának minden kísérletéről, valamint arról való lemondás, hogy ezt a várost az NDK és más szocialista országok elle­ni célokra használják fel, el­engedhetetlen előfeltétele an­nak, hogy Nyugat-Berlln lépés­ről lépésre az európai együtt­működés konstruktív tényezőjé­vé váljék és a város lakossága élvezhesse az enyhülés és a bé­kés élet minden gyümölcsét. Ebben az összefüggésben a Var­sói Szerződés tagállamai kije­lentik, hogy készek sokoldalú kapcsolatokat fenntartani és fejleszteni Nyugat-Berlinnel. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének részvevői azon a véleményen vannak, hogy meg kell sokszorozni az erőfe­szítéseket a ciprusi probléma rendezésére, a Ciprusi Köztár­saság szuverenitásának, függet­lenségének és területi épségé­nek biztosítása alapján. Ciprus területéről ki kell vonni min­den külföldi csapatot, az ország belső problémáit pedig maguk­nak a ciprusiaknak kell meg­oldaniuk, kellő mértékben fi­gyelembe véve mind a török, mind a görög közösség érde­keit. Az európai biztonsági ér­tekezlet záróokmányának szel­leméből és betűjéből indulunk ki, minden európai — és nem­csak európai — államnak ér­dekeltnek kell lennie abban, hogy a ciprusi problémát ilyen alapon és a lehető leggyorsab­ban rendezzék. Az ülés résztvevői támogat­ni fogják azokat a lépéseket, amelyek egész Európában és annak egyes részein a jószom­szédságon, a barátságon, az együttműködésen alapuló 61- lamközi kapcsolatok megterem­tésére irányulnak és amelyek hozzájárulnak a földrész biz­tonságának közös ügyéhez. A Varsói Szerződés tagálla­mai megerősítik azt az eltö­kéltségüket, hogy feltétlenül betartják és megvalósítják az egységes egészet képező záró­okmány minden rendelkezését. Felhívják az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let valamennyi részt vevő ála- mát, hogy ugyanígy járjanak el. Az európai biztonsági érte­kezleten részt vevő államok képviselőinek 1977-ben Bel- grádban megtartandó találko­zója lehetővé teszi az államok­nak a záróokmányban megje­lölt feladatok megvalósításában szerzett kedvező együttmükö­dési tapasztalataik kicserélé­sét, valamint azt, hogy sokol­dalú véleménycserét folytassa­nak az európai biztonság meg­szilárdítását, az együttműködés fejlesztését, az enyhülési fo­lyamat jövőbeli továbbfejlesz­tését célzó erőfeszítésekről. A PTT ülésének részvevői a további haladásba vetett meg­győződéssel és derűlátóan te­kintenek az európai helyzet fejlődésének perspektívái elé. Meggyőződésük, hogy a milita­rista és a reakciós erők ellen­állása ellenére, az államok kö­zös erőfeszítései folytathatók és folytatódni fognak a békés és békeszerető Európa kialakí­tására, valamennyi európai nép érdekében, olyan feltételek megteremtése érdekében, ame­lyek megvédik őket a bizton­ságuk ellen irányuló bármiféle fenyegetéstől és támadástól. II. Napjaink legsürgetőbb és leg­fontosabb feladata továbbra is a fegyverkezési hajsza megféke­zése, a leszerelés — elsősorban a nukleáris leszerelés — meg­valósítása, a világháború ve­szélyének elhárítása. Enélkül lehetetlen valóban visszafordít­hatatlanná tenni a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének ked­vező tendenciáit, nem lehet szavatolni az igazi biztonságot a világon. A Varsói Szerződés tagálla­mai osztják a népek aggodal­mát amiatt, hogy a fegyverke­zési verseny egyre növekvő mé­reteket ölt. A háborús készülő­désre óriási összegeket fordí­tanak, egyre növekszik a tö­megpusztító fegyverek romboló ereje. Az európai földrészen a korszerű fegyverek — beleért­ve a nukleáris fegyevereket — és fegyveres erők roppant ál­lománya összpontosul, továbbra is léteznek külföldi katonai támaszpontok. A népeknek világosan kell látniuk, hogy mindezért az im­perializmus legagresszívabb kö­rei, a világreakció a felelősiek, amelyek politikája szítja a fegy­verkezési hajszát. Ha orszá­gainknak intézkedéseket kell tenniük fegyveres erőik Meg­erősítésére, mégpedig úgy, hogy jelentős eszközöket von­nak el a népgazdaságtól, a szo­cialista és a kommunista építés alkotó céljaitól, akkor ezt ki­zárólag csak népeik békés munkájának megbízható védel­me, a háború és a militariz­mus erőinek megfékezése ér­dekében teszik. Országaink a fagyverkezési hajsza következetes ellenségei, kijelentik, hogy szeretnének és készek aktívan és alkotóan együttműködni minden állam­mal az emberiség előtt álló e fontos feladat megoldásában. Ogv véljük, megvannak a reá­lis feltételei annak, hogy csök­kentsük a felhalmozott fegyver- készleteket, hogy biztosítsuk az átmenetet a leszerelésre. Ezek az előfeltételek: a né­pek általános békevágya, a ka­tonai szembenállás kiküszöbö­lését és a háború veszélyének a nemzetközi életből való kire­kesztését óhajtó törekvések, az atomkornak az a realitása, hogy bármilyen katonai ösze- ütközés szörnyű következmé­nyekkel Járó nukleáris kataszt­rófává válhat. Éppen ezért rendkívül jelentős, hogy szigo­rúan betartsák a fegyverkezési hajsza megfékezésére, kiterje­désének korlátozására irányuló hatályos szerződéseket és egyezményeket. A leszerelésért és a bizton­ság megszilárdításáért vívott harc számos kérdését megfo­galmazták országaink testvér- pártjainak kongresszusain, va­lamint az európai kommunista és munkáspártok értekezletén elfogadott dokumentumban. Más államok, valamint különbö­ző társadalmi körök képvise­lői is jelentkeztek építő elgon­dolásaikkal. Napjaink alanvető feladata, hogy a kezdeménye­zéseket a gyakorlatban is meg­valósítsuk, a részvevőket köte­lező, hatékony nemzetközi meg­állapodások elérésével halad­junk előre a leszerelés terüle­tén. A PTT ülésén részvevő álla­mok felhívják a figyelmet arra, hogy az európai értekezlet min­den részvevőié elismerte érde­keltségét a katonai szembenál­lás csökkentését és a leszere­lést előmozdító erőfeszítések­ben, melyek Európában a poli­tikai enyhülést hivatottak ki­egészíteni és a biztonság erő­sítését szolgálják. Attól a tö­rekvéstől vezérelve, hogy e kö­zös érdekeltség konkrét tartal­mat kapjon, a Varsói Szerződés tagállamai az utóbbi időben Bécsben, a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzet csök­kentéséről folyó tárgyalásokon új kezdeményezéseket tettek az előrehaladás érdekében. E tár­gyalásoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak és készek továb­bi erőfeszítéseket tenni egy ál­talánosan elfogadható egyez­mény kidolgozására. Meggyőző­désünk, hogy egy ilyen megál­lapodás létrehozható, ha a tár­gyalások minden részvevője követi azt az egyeztetett el­vet, hogy nem károsítható meg egyik fél biztonsága sem és hogy tekintettel kell lenni va­lamennyi európai állam bizton­sági érdekeire. A Politikai Tanácskozó Testü­let ülésének részvevői határo­zottan síkraszállnak amellett, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének fo­lyamata öltsön dinamikus jel­leget mind Közép-Európában, mind az egész európai konti­nensen. Ez egyaránt vonatkozik a nemzeti fegyveres erőkre, s a külföldön állomásozó csapa­tokra. A Varsói Szerződés tagálla­mai síkraszállnak a nukleáris fegyverkezési hajsza megszün­tetéséért, az atomfegyverzet csökkentéséért és megsemmisí­téséért, az atomfegyver-kísérle­tek általános és teljes megtil­tásáért. Fellépnek az atomso- rompó-rendszer megerősítésé­ért, olyan feltételek mellett, hogy valamennyi ország min­denfajta diszkrimináció nélkül használhassa békés célokra az atomenergiát, a Nemzetközi Atomenergia ügynökség nor­máinak megfelelő hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. A nukleáris háború veszé­lyének kiküszöbölését célzó újabb hatékony lépésre töre­kedve javasolják, hogy a cél elérése érdekében a záróok­mányt aláírt összes államok ír­janak alá szerződést arról, hogy egymás ellen elsőként nem használnak nukleáris fegyvert, és kifejezik remé- . nyüket, hogy ez a javaslat ked­vező fogadtatásra talál. Szükségesnek tartják, hogy nemzetközi megállapodás szü­lessék a vegyifegyverek betil­tásáról és megsemmisítéséről, a tömegpusztító fegyverek új fajtái és rendszerei létreho­zásának megtiltásáról. Nagy jelentőséget tulajdoní­tanak annak, hogy megállapo­dásokat kössenek a fegyveres erők és a hagyományos fegy­verzet csökkentéséről, nemzet­közi méretekben újabb erőfe­szítéseket tegyenek a külföldi katonai támaszpontok megszün­tetésére és a más országok te­rületén állomásozó idegen csa­patok kivonására, békeöveze- telt kialakítására a világ külön­böző részein, a katonai költ­ségvetések csökkentésére. A Varsói Szerződés tagálla­mai készek ezekről a kérdések­ről érdemi tárgyalásokat foly­tatni az ENSZ-ben és más nem­zetközi fórumokon. A leszerelé­si világkonferencia felé vezető első lépésként síkraszállnak az ENSZ-közgyűlés leszerelési kér- J désekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakának összehívásáért. A nemzetközi enyhülés meg­szilárdításában, a világbéke erősítésében nagy előrelépést jelentene a nemzetközi erő­szaktételt megtiltó egyetemes egyezmény megkötése. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy e szerződésnek az Egye­sült Nemzetek Szervezete elé terjesztett és ott megvitatás alatt álló tervezete jó alap az általános egyetértés eléréséhez. Készek részt venni a szerződés­tervezet konkrét előírásainak megtárgyalásán és készek alá­írni azt a többi érdekelt állam­mal együtt. A nemzetközi kapcsolatok át­fogó normalizálása megkövete­li a világ egymással szemben­álló katonai tömbök szerinti megosztottságának megszünte­tését. A PTT ülésének részve­vői megerősítik, hogy készek az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének feloszlatásával egyidejűleg a Varsói Szerződés Szervezetét feloszlatni és első lépésként katonai szervezetei­ket megszüntetni. Felhívnak minden államot, hogy tartóz­kodjanak olyan lépésektől, ame­lyek üj, zárt csoportosulások és katonai-politikai szövetségek létrehozásához, vagy a meglé­vők kiszélesítéséhez vezethet­nének. Ilyen gyakorlati intéz­kedés lehetne a Varsói Szer­ződés 9. cikkelye, illetve az Észak-atlanti Szerződés 10. cik­kelye hatályának egyidejű fel­függesztése, amelyek új tagál­lamok csatlakozásával lehetővé teszik a részvevők körének ki- szélesítését. A Varsói Szerződés tagállamai készek tárgyaláso­kat kezdeni e kérdésről. Fi­gyelmesen tanulmányoznának minden más olyan javaslatot, amellyel fokozatosan csökkent­hetnék a katonai szembenál­lást, a konfliktushelyzetek vé­letlen kirobbanásának veszélyét Európában. Mindaddig azonban, amíg a NATO létezik és növeli katonai potenciálját, a Varsói Szerző­dés tagállamai a szerződés ke­retében minden szükséges in­tézkedést megtesznek, hogy ál­landóan szavatolják népeik tel­jes biztonságát. III. A Varsói Szerződés tagálla­mainak meggyőződése, hogy Európa valamennyi népe és or­szága sokoldalú együttműködé­sének kiszélesítése biztos útja és alapja a kontinens békéje megerősítésének. Ezen az úton már számos eredmény szüle­tett. Az európai államok gazdasá­gi együttműködése, beleértve a különböző társadalmi rendsze­rű országokat is, magasabb színvonalú, mint valaha. A ta­pasztalat bizonyítja, hogy a kapcsolatok fejlesztése a keres­kedelem, az ipar, a tudomány és a technika területén minden állam érdeke, lényeges ösztön­zője a gazdasági fejlődésnek és valamennyi nép életkörülmé­nyeinek Javulását szolgálja. Jelenleg azonban e téren tá­volról sem használják ki a köl­csönösen előnyös együttműkö­dés összes lehetőségét. Ml több, gyakorta találhatók olyan kí­sérletek, hogy a gazdasági kap­csolatokat egyik államnak a másikra gyakorolt politikai nyomása eszközévé változtas­sák. Erre szolgál egyebek kö­zött az, hogy néhány kapitalis­ta ország fenntartja a hideg­háború időszakából örökölt diszkriminatív korlátozásokat a szocialista országokkal folyta­tott kereskedelemben. A köl­csönösen előnyös gazdasági kapcsolatok további fejlődése érdekében feltétlenül el kell távolítani ezeket a mestersé­ges akadályokat, teljesen ki kell küszöbölni az egyenlőtlen­ség elemeit. Az európai érte­kezlet záróokmányában vala­mennyi aláíró állam elismerte, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének általános alkalmazása jótékony hatást gyakorolna a kereskedelem fejlődésére. A népek elvárják ennek a megál­lapításnak gyakorlati megvaló­sítását a kölcsönösség elve alapján. Ugyanakkor figyelem­be kell venni azokat a záróok­mányban elismert sajátos prob­lémákat, amelyek az európai országok gazdasági fejlődésé­ben meglevő különbségekből adódnak. A PTT ülésének résztvevői szilárdan eltökélték, hogy két- és többoldalú keretek között elősegítik valamennyi érdekelt állam hosszútávú és nagy vo­lumenű együttműködésének to­vábbi fejlődését, beleértve az olyan formákat, mint a terme­lési és műszaki-tudományos kooperáció, a szakosítás és a kompenzációs ügyletek. Egyfe­lől a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa és tagállamai, másfelől az Európai Gazdasági Közösség és tagállamai egyen­jogú, tárgyi, üzleti kapcsola­tainak megvalósulása megfelel­ne kölcsönös érdekeiknek. A Varsói Szerződés tagálla­mai fontosnak tartják, hogy az európai értekezlet záróokmá­nyának megfelelően az egész kontinensen előbbre lépjenek átfogó intézkedések kidolgozá­sával és megvalósításával a környezetvédelmi, a közlekedé­si és szállítási, valamint az energetikai együttműködésben. Tekintettel a nemzetközi és kü­lönösen az ENSZ európai gaz­dasági bizottságának keretein belül megvalósult együttműkö­désben szerzett tapasztalatok­ra, célszerű a közeljövőben gyakorlati szemszögből is meg­vizsgálni ezeket a kérdéseket európai szintű államközi érte­kezleteken. A Varsói Szerződés tagálla­mai üdvözlik, hogy a Szovjet­unió az érdekelt országok egyetértése esetén kész Moszk­vában megrendezni az államkö­zi energetikai értekezletet. A PTT ülésének részvevői ab­ból indulnak ki, hogy az eu­rópai gazdasági együttműködés fejlődését nem szabad elválasz­tani a világméretű gazdasági kapcsolatoktól. A résztvevők síkraszállnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok demok­ratikus és igazságos átalakítá- tásért, minden állam egyenjo- gúsának alapján, legyenek azok kicsik vagy nagyok, szocialis­ták, vagy kapitalisták, fejlet­tek vagy fejlődőek. A részvevők támogatják a fejlődő és az el nem kötelezett országok által javasolt nemzetközi együttmű­ködési program elvi Irányvona­lát. A gazdasági együttműködés fejlesztése mellett a kulturális, a tudományos, az oktatási, a tájékoztatási együttműködés­nek, valamint az emberek kö­zötti kapcsolatok kiszélesítésé­nek Is az európai politikai lég­kör további javítását kell elő­segítenie. Az elmúlt évek során e téren kedvező eredmények születtek. Egészében sikeresen valósulnak meg az európai ér­tekezlet záróokmányának ide vonatkozó rendelkezései. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy bizonyos erők e kapcso­latok fejlődését a népek közöt­ti barátság és kölcsönös megér­tés ügyével ellentétes célra, az államok belügyeibe való be­avatkozásra igyekeznek fel­használni. A Varsói Szerződés tagállamai Ismételten aláhúz­zák, hogy ez kilátástalan út és határozottan el is vetik azt. Az európai értekezlet záró­okmánya számos kérdésben rögzít megállapodást a két- és sokoldalú együttműködéről a humanitárius területeken, egy­ben meghatározza e lehetősé­gek valóraváltásának feltételeit is. A PTT ülésén képviselt ál­lamok készek megállapodni e lehetőségek mind teljesebb ki­használásáról és hatékonyságuk növeléséről azzal, hogy minden egyes ország részt vehessen az igazi szellemi értékek széles körű cseréjéoen. Ezért többek között hasznos lenne európai akciókat, köztük fesztiválokat, versenyeket, kiállításokat, va­lamint más művészeti és kultu­rális rendezvényeket tartani. Szükséges továbbá, hogy a tömegtájékoztatási eszközök hi­telesen tájékoztassák a közvé­leményt a világ eseményeiről és a népek közeledését szol­gálják. Nem szabad megenged­ni, hogy ezeket az eszközöket a béke és az európai együtt­működés ellen használják fel. Amikor a PTT-ülés résztvevőt nagy figyelmet szentelnek a humanitárius kérdések megol­dásának, a szocialista huma­nizmus elveiből indulnak ki és fontosnak tartják a méltó mun­ka- és életkörülmények bizto­sítását a földrész lakói számá­ra, a munkanélküliség meg­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom