Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-21 / 251. szám, csütörtök

A propaganda és a fiatalok A Hydrostav nemzeti válla­latnak a Veľké Kostofany-i te­lephelyen tevé­kenykedő dol­gozói, akik a tranzitgázveze­ték második ágát építik, ha­táridő előtt tel­jesítik felada­tukat. Ezideig 37 km hosszá csövet hegesz­tettek össze, és 22 km-nyit már a földbe fektet­tek. Az egyik legfontosabb feladatunk, amelyre most készülnek. a Zelenice mellet­ti Vág-hídon a gázvezetékek elhelyezése. Felvételünkön a Vágón végzett előkészületi munka látható. f Felvétel: J. Loí'aj — Cstk i Mindannyiunk programja Egységesen a választási urnák elé 0 A Nemzeti Front jelöltjeire szavazunk Már csak egy nap választ el V mnünket attól, hogy közösen a választási urnák elé Járul­junk. Az általános választások megtartása rendkívüli ese­mény a társadalom életében. A választások során megnyilvánul a nép akarata és hatalma, ez a szocialista demokrácia egyik legfontosabb aktusa, és továb­bi lépés a demokrácia fejlesz­téséhez. A választások nálunk minden állampolgárt a társadal­mi feladatok megoldására moz­gósítanak. A feladatok megva­lósítása a szocialista társada­lom fejlődését és a nép jólé­tét szolgálja. A választások megtartása a szocialista rendszerben a dolgozók politikai eszköze a közügyek intézésében való részvételük elmélyítéséhez. A csehszlovák demokratikus vá­lasztási rendszer biztosítja a választások szocialista jellegét. Lehetővé teszi, hogy a nép al­kotóerejét a társadalom sokol- dalö fejlesztése érdekében ko­vácsoljuk és fogjuk egybe, biz­tosítja az osztály- és szociálpo­litikai szempontok érvényre juttatását és védi a nép vívmá­nyait. A választásokat nemcsak egy­szeri aktusként értelmezzük, hanem az egész társadalom fej­lődésével összefüggő kérdések viszonylatában. A választások demonstrálják népünk politikai fejlettségét, bebizonyítja, hogy teljes mértékben támogatjuk pártunk bel- és külpolitikáját, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szövet­séget. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a szava­zat leadásával nemcsak a meg­választandó személy iránti bi­zalmunkat nyilvánítjuk ki, ha­nem egyúttal kifejezzük a szo­cializmus, a béke eszméi iránti támogatásunkat is, mert ez nvugodt alkotó, örömteli épí­tőmunkánk legfontosabb felté­tele. Támogatjuk a leghumánu­sabb célokat a nép, gyerme­keink boldogságáért, a nép jó­létének növeléséért, a személyi­ség sokoldalú fejlődésének biz­tosításáért vívott küzdelmet. Ez pártunk ős szocialista álla­munk minden erőfeszítésének fő értelme. A CSKP XV. kongresszusa vi­lágos célt tűzött ki: azt, hogy az egész társadalom fejlődésé­vel összhangban gondosabban ős sokoldalúbban elégítsük ki az emberek növekvő Igényeit. Éppen ebben különbözik a szocialista és a polgári demokrácia küldetése. Ebben rejlik a szo­cialista országok demokratikus választásai és a tőkésországok űrt demokratikus választásai közti formai és tartalmi kü­lönbség. Nálunk a választások során az embereket nem veze­tik félre, hanem mindenbe be­vonják őket. Sérthetetlen sza­badságjogaik vannak ők az or­szág urai. A képviselőket ők jelölik ki, választják meg, ne­kik tartoznak a képviselők fe­lelősséggel és a nép által visz- szahívhatók. A Választóknak le­hetőségük van arra, hogy a képviselőt — ha nem teljesíti kötelességeit — visszahívják tisztségéből. Ezzel szemben a burzsoá parlamentek képvise­lőit és szenátorait a két válasz­tás közti időszakban nem lehet visszahívni. A polgári demokrá­cia a gazdagok demokráciája, nem veszi tekintetbe az adott ország osztály- és szociális ösz- szetételét. Erről hivatalos sta­tisztikai adatok is tanúskod­nak. Az Egyesült Államok kép­viselőházában a száz szenátor és 435 képviselőházi tag kö­zött egyetlen munkás sincs, a kis- és a középparasztokról nem is beszélve. A tőkésorszá­gok képviseleti szervei így nem a népet szolgálják, hanem az uralkodó monopóliumok érde­keit. Egészen másképp van ez a szocialista társadalomban. Mint a CSKP KB harmadik ülése is megállapította: a Nemzeti Front képviselőivé az idei választások során olyan személyeket jelöl­nek. akik politikai, szakmai és erkölcsi képességeikkel megfe­lelnek a képviselői tisztségre; n kommunista párt a többi politikai párt és a Nemzeti Front más szerveze­teinek bizalmát élvezik. Köz­tük sok az élmunkás, a szövet­kezeti földműves, az újító, a kitüntetett, a kiváló mérnök, technikus, termelésszervező, az élvonalbeli tudós, művész, or­vos, katona, pedagógus, spor­toló stb. Az eddigi helyzethez képest az új képviselő-jelölt — név­jegyzékekben több munkás és szövetkezeti földműves neve szerepel. Ök teszik ki a képvi­selőjelöltek számának több mint 50 százalékát. Jelentősen növe­kedett a női és a fiatal képvi­selőjelöltek száma is. A női képviselőjelöltek számaránva hat százalékkal nőtt, és elér­te a 29,8 százalékot. A nemzeti bizottságok meg alakulásuktól kezdve a szocia­lista demokrácia szerveinek szerepét töltik be, kifejezik a munkásosztály és a többi dol­gozó hatalmát, internacionalis­ta jellegűek. A képviselő testü­letekben a cseheken és a szlo vákokon kívül más nemzetisé­gű csehszlovák állampolgárok is vannak. Számarányuk megfe­lel hazánk lakossága nemzeti­ségi összetételének, jelenleg például több mint 7000 magyar és több mint 2000 ukrán nem­zeti bizottsági képviselő tevé­kenykedik. Hasonló arányban vannak képviselve ezek és a további nemzetiségek a Szlo­vák Nemzeti Tanácsban és a Szövetségi Gyűlésben is. A fejlett szocialista társada­lom építésének ügye a nemzetiségek szívügye is Ök is hozzájárultak ahhoz, hogy felszámoltuk az elmara­dottságot Dől- és Kelet-Szlová­kiában, ahol a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgá­rok zöme él. Ma már ezek a területek is dinamikusan fej­lődnek. A magyar, az ukrán, a len­gyel és a német nemzetiségű áltamoolgároknak a nemzeti bi­zottságok biztosítják alkotmá­nyos jogaikat az anyanyelven való kulturáliság megszerzésé­hez, a művelődéshez, továbbá ahhoz, hogy anyanyelvűket a hivatalokban használhassák; a nemzetiségek minden anyagi tá­mogatást megkapnak kulturá­lis létesítményeik fejlesztésé­hez. Mindannyian örülünk azok­nak a távlatoknak, amelyeket a CSKP XV. kongresszusának programja biztosít számunkra. A program szerint például az átlagos havi kereset 1980-ban eléri a 2700 koronát. Azt a fel­adatot tűztük ki, hogy bővít­sük és tökéletesítsük az egész­ségügy, a szociális gondosko­dás rendszerét, az oktatási és művelődési rendszert, a műve­lődés- és testnevelésügyet, s ily módon növeljük a lakosság társadalmi fo<?vasztását. Erre a célra a hatodik ötéves terv idő­szakában 607 milliárd koronát fordítunk, ami 38 százalékkal több, mint az elmúlt ötéves tervidőszakban ráfordított ösz- szeg. Ezenkívül emeljük a tár­sadalmi fogyasztás színvonalát, amely már ma is — nemzet­közi méretekben — magas. Csehszlovákia a világ orszá­gai közül elsőként megtéríti az embereknek az egészségügyi gondoskodás összes költségeit születésüktől kezdve egészen halálukig. Nem mindenki tuda­tosítja, hogy egy személy egy­napi kórházi kezelésének költ­sége mintegy 200 korona, a vakbélműtét vagy a szülés le­vezetése 2000—5000 koronába kerül, míg a gyomorműtét és más műtétek 5000—14 000 ko­ronába is kerülhetnek. A világ fejlettnek tartott országaiban, például az Egyesült Államok­ban ezeket a költségeket a be­tegnek kell megfizetnie. Ezért a munkások, a földművesek és más dolgozók gyakran olyan­kor sem kaphatnak orvosi se­gítséget, amikor arra elkerül­hetetlenül szükségük van Amikor bizalmunkat fejez­zük ki képviselőjelöltjeink iránt, veliik együtt tudatosít­juk nagv és igényes feladatu­kat és kötelességüket. A képviselő-testületek munkája — ahogy ezt a XV. kongresszus is kiemelte — rendkívül felelősségteljes. E szervek törvényhozó, kezdemé­nyező és ellenőrző tevékenysé­ge olyan fontos eszköz, amely­nek révén hazánkban a nép­akarat érvényesül Egyúttal azt is tudatosítjuk, hogy csak mindannyiunk tevé­keny, áldozatkész és céltudatos munkájával teljesíthetik ezek a szervek és a képviselők a XV. kongresszuson kitűzött felada­tokat. amelyeket a Nemzeti Front választási programja, va­lamennyiünk programja kon­DR. JAN MACHYNIAK Nem véletlenül esik nap­jainkban egyre több szó a fia­talok neveléséről. A CSKP XV. kongresszusának beszá* mólója is nagy figyelmet szentelt ennek a témának. Rámutatott, hogy nem kell félni a fiatalok, 30—35 éve­seket vezető tisztségekbe he­lyezni, akik rugalmasságuk, f e l k ész ti 1 tségü k segítségév« 1 lépést tudnak tartani a tudo­mányok rohamos fejlődésével, egyszóval mindazon tulajdon­ságok birtokában vannak, me­lyeket egy vezető beosztású dolgozójától társadalmunk megkövetel. Minderről meggyőződhet­tünk a képviselőjelöltek ki­választásakor is. A jelöltek számottevő hányadát fiatalok alkotják. Szepsihen például nemcsak a helyi nemzeti bi­zottság jelöltjei fiatalok, ha­nem a városi pártbizottság tagjainak hetven százaléka is az. A fiatalok jelölésekor a munkahelyen felmutatott ered­mények mellett figyelembe vették, hogy az illető milyen tevékenységet fejt ki az ifjú­sági szervezetben, milyen fej­lett politikai téren, van-e szervezőkészsége és így to­vább. A fiatal káderek kiválasz­tásához elengedhetetlenül szükségesek ezek a szempon­tok. Elmondhatjuk, hogy az ifjúsági szervezet a fiatalok legaktívabb rétegét tömöríti, J s a fiatal kommunisták, tag­jelöltek is, az ő soraikból ke­rülnek ki. Természetes tehát, hogy pártszervezeteink nagy súlyt helyeznek a SZISZ ke­retében folyó politikai iskolá­zások színvonalának emelésé­re. Kevesebbet beszélünk azon­ban azokról, akik egyáltalán nem, vagy pedig csak tessék- lássék kapcsolódnak be a szervezet munkájába. Az ő számuk sem elhanyagolható, s ezen kívül — bár már köz­helynek tűnik —: számunkra egyetlen fiatal sorsa sem le­het közömbös. Náluk van te­hát a legnagyobb szükség a formalizmustól mentes ráha­tásokra. A mai fiatalban — akire naponta az információk tengerét zúdítják, — erősen kifejlődött a tárgyilagosság, az észokok megtartásának igénye. Községünkben, Szímőn, a múltban több párt működött. A burzsoá pártok programja na­gyon is megegyezett, hiszen a kizsákmányolókat szolgálta va­lamennyi. A választások előtt minden párt „munkásköpenybe öltözött". Céljuk az volt, hogy meg nem értést szítsanak a dolgozók között. ígértek min­dent. de soha nem adtak. Hir­dették, hogy kormányozni csak vagyonos és bölcs ember tud, a kormányban csak gazdagok lehetnek; urak. akik csak ad­hatnak. De abban az esetben adhatnak, ha a választók rájuk adják szavazatukat. Szímőn 1927-től a kommunista pártnak 11, majd 14 képviselője volt. A kommunista párt hirdette az osztályharcot, és gyökerestől akarta megváltoztatni a társa­dalmi rendszert. Emlékszem, az egyik választást megelőzően az agrárpárt nevé­ben dr. Hodia Milan miniszter a szomszédos Negyed községben búzát, a mezítlábasoknak pedig csizmát ígért. Nálunk Csömör István képviselte az agrárokat és ezt mondta/ „A hatalmon le­vő kormánypárt földet fog osz­tani, a földhöz vetőmagot is. Megcsináltatjuk az útjaikat, hogy ne járjanak sárban. A Vág folyón hidat építünk, s meg­szüntetjük a munkanélküliséget. Persze mindez csak akkor tör­ténik, ha a falu lakossága a kormánypártra adja szavaza­tát.“ Ha hatalmi szerv volt az agrárpárt, miért hagyta éhezni a munkást, miért volt munka- nélküliség. miért nem osztotta ki az egyházi és a grófi birto­kokat? Számos fiatallal beszélget­tem az utóbbi időben. Azt ki­fogásolták — ipari tanulók esetében —. hogy a társadal­mi jelenségek magyarázata­kor túlságosan leegyszerűsí­tették, kategorizálták a dol­gokat. Természetes, hogy a szűk kategóriákba nem fér bele az információözön, azok a kérdések, melyekkel napon­ta találkoznak az Iskolában, a munkahelyükön stb. Véleményem szerint tehát az ilyen, a nem szervezett fia­talok számára megrendezett politikai előadások célja nem lehet az, hogy azt az infor- mációözönt még továbbiakkal tetézzük, hanem, hogy a meg­levőket megmagyarázzuk, em­berközelbe hozzuk. Mi okozza a legtöbb gondot? Az össze­függések megértése. A fiata­loknak feltett néhány kérdés és felelet után többnyire ar­ra a megállapításra (utunk, hogy sokan különálló, felsőbb valaminek képzelik például a XV. kongresszus határozatait, melyből talán még számokat is tudnak idézni. Ez a politi­ka, mondják, de azt már ke­vesen látják, hogy milyen kö­ze van az egészhez saját mun­kahelyüknek, környezetüknek, az „más ügy“ a szemükben. A felnőtt, tapasztalt előadó né­ha akaratlanul is elsiklik a lényeg megértéséhez szüksé­ges apróbb részletek fölött, hiszen számára mindez termé­szetes és kézenfekvő. Pedig a marxizmus—leninizmus tu­domány, amit tanítani kell, s éppúgy mint a matematiká­ban, itt sem szabad egyetlen lépést sem kifelejteni. Fiatalokról van szó, még nem kiforrott egyéniségekről, véleményüket könnyen lehet formálni. Rajtunk múlik, hogy hogyan és mire tanítjuk őket. Minden fiatal egy külön kis világ, s csak ezután érvényes rá a mindenkori fiatalság jellemzője: a nagy lázadás, a nagy lelkesedés. Éppen ezért a propagandamunkában, a személyes agitációban — ez esetben akár pedagógiának is nevezhetjük — ne tévesz- szük szem elől az egyik alap­elvet: személyenként változ­hatnak a megközelítés módjai, a végső cél ugyanaz. MALINAK ISTVÁN A kisgazdapárt nevében Ko- cor Gyula képviselő sem fukar­kodott az ígéretekkel. Védte a földbirtokosokat, szította a na­cionalizmust. Ügy gondolta, hogy imádsággal, buzgó vallá­sossággal szolgalelkűen kérjük az urakat, segítsenek a szegé­nyeken, nyújtsanak alamizsnát az éhezőknek. Ök azok, akik a helyi kommunista pártszervezet megfékezése érdekében iskola helyett csendőrlaktanyát óhaj­tottak építeni. Az említett példák is bizo­nyítják, mi volt a célja a bur­zsoá pártoknak. Emlékszem, a régi választások idején a kom. munlsta párt e kedves slágert szövegezte: a „Megy a gőzös Kanizsára“ dallamára: Jár az autó, agrár autó a faluba, / Hodia Milan szól belőle, de el van bújva. / ígér búzát és nagy csizmát, / Vár hadd, agrár, vár- hadd, agrár. míg megadják. / ígér csodát, sült galambot, / Várhadd, proli, várhadd, proli, / míg megkapod, t Eszterházy is azt dalolja, gyere vélem, / Gyere édes magyar testvér, fog- junk össze végre, t Hisz csak a vérünket akarja, hogy csak nőjön / Az uraknak a pocakja. A régj, választások csak for­málisan voltak demokratikusak. A pártok listájára kerültek ugyan a megtévosztett szegény emberek, de csak a lista végé­re, és képviselők sohasem le­hettek. Vagyis a választásig a szegény ember kalapjával kö­szöntöttek, s ez külsőleg de­mokratikus formát mutatott. BÚKOR JÓZSEF ROSSZ EMLÉK Milyenek voltak a régi választások ? 1970. X. 21. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom