Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-09 / 215. szám, csütörtök
Kézlegyintésnek nincs helye építőiparunkkal kapcsolatban valahogy már belénk- idegződött az általánosító elmarasztalás: Ugvan. pénteken délben már, hétfőn délelőtt még az ürességtől tátonganak az építkezések, és némán állnak a gépek ... Nos, ha nem is telies mértékben, de azért van ebben valami, aminek elsősorban az a magyarázata, hogy az építő'oari dolgozók jelentős lián vada he iá ró s ez természetszerűleg kihat a munkaidő eloszlására. Persze ennek valóban vannak kedvezőtlen következményei, a többi között éppen az, hogy a hosszabbított műszakok a dolgozóktól nagyobb munka- intenzitást követelnek, és esetenként a külföldről importált, drága mechanizmusok kihasználása sem felel meg a korszerű iparszervezés követelményeinek. A kézlegyintő ítélet azonban ugyanakkor — tényekkel bizonyíthatóan — igazságtalan. Már említettük például, hogy az építőipar dolgozói az 5. ötéves tervidőszakban milyen kimagasló eredményeket értek el az ipari létesítmények és a lakások építésében. Kifejező az összesített adat: a szóban forgó időszakban 49,3 százalékkal növekedtek az építőipari teljesítmények. Persze 1970-hez képest jóval több az építőipari mechanizmus, a földgyalu, a rakodógép, a daru, a kotrógép stb. De a munkafegyelem is szilárdult, a szervezés is jobb lett és a szaktudás is izmosodott. Csak ezzel magyarázható, hogy nemcsak a teljesítmények volumenbe növekedett, hanem a munkatermelékenység is. Nem is akármilyen arányban, hanem 34.7 százalékkal! Nem akarjuk az építőipari dolgozók fogadatlan prókátorának szerepét betölteni, annál is inkább, hiszen tisztában vagyunk vele — viszonylag még sok itt a kifogásolnivaló. Hol a határidők megtartásában van lemaradás, hol a minőségi követelményeket hanyagolják el, általában túl sok a befejezetlen építkezés és így folytathatnánk a sort. Annyi azonban bizonyos, hogy tulajdonképpen az egész ország egy nagy építkezés, amelyen szépszámban találkozhatunk példás tettekkel. Ezért elismerés jár, a hibák és a hiányosságok pedig szigorú, de tárgyilagos bírálatot követelnek. fgály) BESZÉLŐ TETTEK Bányászok életükről, munkájukról A Rozsnyói Vasércbányában dolgozó 1000 bányász nagyobb része csendes, szűkszavú ember. Nem mondják ki, de hosz- szabb «^tartózkodás után az idegen Is észreveheti, azt tartják, hogy az a lényeg, amit az ember az „asztalra“ tud tenni, nem pedig a tartalmatlan „szép szavak“. Hogy mit képesek a rozsnyói bányászok az „asztalra“ tenni? Németh András bányász nem dicsekedve, inkább szerényen mondja: — 1976 első félévében az egész évre szóló teljesítménytervet 54,8 százalékra teljesítettük. A bruttó termelést a tervezettnél 1,43 millió koronával szárnyaltuk túl. Két szám. két adat. Vajon milyen munka, mennyi verejték, áll mögöttük? — kérdezzük önkéntelenül is. Ha ideírom azt, hogy a rozsnyói bányászoknak 146 548 tonna vasércet kellett kibányászniuk ahhoz, hogy a félévi tervet száz százalékra teljesítsék, s ők ezt még 5580 tonnányi kibányászott vasérccel megtetézték, már bizonyára mindannyiunknak van elképzelése, hogy mit Jelent ez az eredmény. — Félévi eredményünk nem hajrából, hanem mindennapi becsületes munkából született — jegyzi meg egy másik bányász, majd így folytatja: — A júliusi és az augusztusi jö- vesztés is jó volt. Ha mi mondjuk, elhiheti, hogy a hatodik ötéves terv első évének feladatait is biztosan teljesíteni fogjuk. Eddigi eredményeinkre alapozva, az év elején tett szocialista kötelezettségvállalásunkat is módosítottuk, melynek értelmében 1976-ban 8 millió koronával teljesítjük túl az árutermelési tervet. Mi a titka ezeknek a sikereknek? Mi ösztönzi a dolgozókat erre a munkaaktivitásra? A kérdések felelősségteljes megválaszolására természetesen csak egy szociológiai felmérés után vállalkozhatnánk, de néhány lényeges konkrétumra ©nélkül is felfigyelhetünk. Mindenekelőtt fontos észrevenni, hogy az 160Ő dolgozó 27,0 százaléka párttag, és üzemi párt- fllapszervezetük példásan működik. — Alapszervezetünk vezetőségébe a politikailag legfejlettebb, jó szervezftképességű elvtársakat választjuk. Párt- funkcionáriusnak lenni nálunk nemcsak megtiszteltetés. Ez felelősséget, komoly többletmunkát lg jelent. Nekünk párttagoknak ugyanis elsőrendű feU adatunk, hogy tisztában legyünk a társadalmi érdekekkel, — nem utolsósorban — hogy jól ismerjük saját házunk táját, és ebből adódóan a fejlődés reális lehetőségeit, szükségszerűségeit is meg tudjuk magyarázni dolgozóinknak. Erre pedig nagy szükség van, mert az emberek nem szeretik a bizonytalanságot. Kiváló tettek, jó munkaeredmények csak ott születhetnek, ahol a dolgozók tudják, hogy mit miért, kell tenniük — magyarázza Németh András,. Szavaiban nem is kételkedem, mert igazáról további konkrétumok győznek meg. Biztos vagyok benne, ha ebben a bányában csak formálisan, döcögve tevékenykedne a pártszervezet, akkor a fiatalok sem érdeklődnének utána úgy, mint ahogy azt teszik, s az utóbbi öt év folyamán az a 78 ifjúmunkás sem kérte volna felvételét a CSKP-ba, aki úgy érezte, hogy ott a helye. Nem is beszélünk arról, hogy ez év folyamán sem gyarapodott volna további 14-el az új tagjelöltek száma. A Rozsnyói Vasércbányában több fiatal bányásszal hosszan elbeszélgettem mindennapi életükről, vágyaikról és gondjaikról. összegezésképpen arra a megállapításra jutottam, hogy a fiatalok nem hátrálnak meg a feladatoktól, de szükségét érzik annak, hogy elismerjék, értékeljék aktivitásukat, mert érezi akarják, hogy népgazdaságunknak ők is fontos láncszemei. A bánya üzemi pártalapszer- vezetében mindezt már felismerték. A fiatal bányászok támogatására megkülönböztetett gondot fordítanak. Tudatában vannak annak, hogy a fiatalok az új ismeretek, a tanulás iránt nagy érdeklődést tanúsítanak, és egyre nagyobb számban kapcsolják be őket a politikai iskoláztatásokba, melyeket kiváló lektorok tartanak. „önismeretre alapozott, céltudatos termelőmunka, színvonalas politikai ismeretek“ — ezt írtam a rozsnyói Vasércbányában jegyzetfüzetem utolsó lapjára. Ehhez még csak azt tenném hozzá, amit az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságán tudtam meg: 470 rozsnyói bányász 0232 brigádórát dolgozott le a nyár folyamán a mezőgazdaságban. Az aratáson kívül főleg a széna betakarításában jeleskedtek. Olyan területeken is lekaszálták a ssarjút, ahol ezelőtt — a nehéz terep miatt — évekig nem tudtak kaszálni.“ fszaszák) A vásár körüli parkolóhelyek ezekben a napokban még üresen állnak, csupán néhány külföldi kamion, amely minden bizonnyal a vásárra hozott árut, vesztegel itt. Bent, a vásár területén, azonban szorgos munka folyik. A gépek, a berendezések lassan helyükre kerülnek. A több mint 160 ezer négyzetméternyi kiállítási területen a szocialista országokon és Kubán kívül számos kapitalista ország — Japán, Nagy-Britannia, Ausztria, Amerika, Belgium, Dánia, Olaszország, Hollandia, Svédország, Spanyolor? szág stb. — is felkínálja gépipari termékeit. Bemutatják az új gépkocsikat A gépipari vásár egyik legnagyobb hazai kiállítója, a MO- TOKOV, első ízben mutatja be a Škoda autók új családját, az S 105, az Š 105 L, az 5 120, és az Š 120 L személygépkocsikat. A látogatók a motorkerékpárok közül a Jawa 653-as és Kapunyitás előtt Szeptember 15-től 23-ig tart nyitva a brnói 18. nemzetközi gépipari vásár a ČZ 742-es típusúakat tekinthetik meg. Érdeklődésre számíthat a JSK 4-es szervizállomás is. A teherautók egész sora, több mint 50 vontatógép és számos gumiabroncs-újdonság is helyet kap a kiállított tárgyak között. Hírnévnek örvend A Pragoinvest külkereskedelmi vállalat 180 terméket mutat be. A ČKD gyár védjegye világmárka. A naftamotorok a négy világrész 70 országában öregbítik a gyár hírnevét. A vásáron is bemutatásra kerülő villamosokból a Szovjetunió 36 nagyvárosában ma már 6000 közlekedik. A CME 3 Diesel- villanymozdonyaiból is 2300 üzemel a világ első szocialista országában, ahol a különböző időjárási viszonyok közt helyt- állnak^ A Pragoinvest bemutatja a ČKD turbókompresszorait, valamint a Kurimi TOS, a Kelet-szlovákiai Gépgyár és számos más ió hírnevű üzem termékeit is. Lesz mit megcsodálni A K pavilon előtt első alkalommal állítja ki Z—50 L mintájú repülőgépét az otrokovicei Moravan üzem. Újdonság az RP—4 G rádiólokátor is. A Mar- timex külkereskedelmi vállalat az R 1 pavionban és előtte mutatja be mintatárgyait. A komáromi hajógyár által gyártott OL 400-as korszerű hajót benevezték az aranyéremért folyó versenybe. Minden bizonnyal a Túróci Gépgyár trstenái üzemében gyártott erdei traktor is nagy érdeklődésre számíthat. A rendezők azt ígérik, hogy lesz mit megcsodálni a 18. nemzetközi gépipari vásáron.-n/— KÉT ÉV UTÁN A NÉPHADSEREGBEN ELTÖLTÖTT IDŐRE # EMLÉKEZNEK Végéhez közeledik a nyár, s az ősz kezdetével visszatérnek munkahelyükre azok a fiatalok, akik becsülettel eleget tettek állampolgári kötelességüknek — letöltötték tényleges katonai szolgálatukat. A szolgálat alatt a fiatalok egyénisége megedződött, bővültek politikai és szakmai ismereteik. Nem egy közülük új szakmát, magasabb képesítést szerzett. A katonai szolgálat felkészítette őket a további életre. Mielőtt pár nap múlva elhagyják a laktanya kapuit, megkérdeztem kettőt közülük, hogyan is emlékeznek vissza a hadseregben eltöltött időre: JÁN KRESÄK szakaszvezető: „A Komenský Egyetem katonai karának elvégzése után a tényleges katonai szolgálat alatt mint az egység politikai dolgozója teljesítettem szolgálatot. Ján Kresák Ügy gondolom, hogy a katonák között végzett munka nagyon hatásos lehet, mint például a mi egységünkben is, ahol megszereztük a Példás egység címet. A katonák a legkülönbözőbb kérdésekkel fordultak hozzám. Itt, a hadseregben, főleg az emberekkel végzett munka terén szereztem sok tapasztalatot, amit majd jól felhasználhatok a polgári életben. A néphadseregünkben végzett munka jó iskola a fiatalok számára. Itt sokat tanulhatunk, amit azután a társadalom érdekében jól felhasználhatunk munkahelyeinken. Nagy. ra értékelem főleg a fiatalok között végzett színvonalas ideológiai munkát. A hadseregben a fiatalok elsősorban politikailag fejlődnek, aminek nagy jelentősége van további életükben.“ PAVOL TRETINA szakaszvezető, példás katona, példás raj- parancsnok: „A parancsnoki tisztségen kívül a tényleges ka- tonai szolgálat ideje alatt a SZISZ-alapszervezet elnöki feladatait is teljesítettem. Megismertem az emberek tulajdonsára vei Tretina gait, megtanultam dolgozni velük, különböző akciókat szervezni, mint például „A vörös zászló nyomában“ nevű versenyt. Részt vettem az ifjúsági aktíva számára szervezett egyéves tanfolyamon. Az itt szerzett tapasztalataimat jól felhasználhatom az üzemben végzett ifjúsági munkában.“ Igent Minden fiatal — nemcsak a két említett — a tényleges katonai szolgálat alatt szakmailag és politikailag is sokat fejlődik. A katonai szolgálat számukra az élet iskolája. A hadsereg felkészítette őket a további életre, a CSKP XV. kongresszusa által kitűzött igényes feladatok teljesítésére. Szöveg és kép:-gf~ Tárgyalóteremből ADDIG JÁR A KORSÓ A KÚTRA... Aligha feltételezhető, hogy Csizmazia János nem ismerte a büntető törvénykönyv 250. paragrafusát. Aligha ... hiszen 1963—66 között a jogi fakultás hallgatója volt. Igaz, miután tanulmányainak hajója zátonyra futott, hazai vizekre, Komáromba evezett. A vendéglátóiparban helyezkedett el jogászként, később a Hydrostavban találjuk főraktárosi minőségben, majd a bratislavai Doprastavban tűnik fel, hogy ismét megtérjen szülővárosa kebelére, a komáromi Agrostroj vállalatba s végül a talajjavítási szövetkezet jogászaként működjön. Nos, annak ellenére, hogy megfelelő állása volt, családja nem szenvedett hiányt, Csizmazia János ügy vélte, a pénzből sohasem lehet elegendő. Es itt került összeütközésbe a büntető törvénykönyv 250. paragrafusával, amely ugyancsak erősen megkérdőjelezi a csalással, félrevezetéssel szerzett anyagi Javak Jogosságát. Csizmazia János a múlt esztendő egyik augusztusi napján felkerekedett, hogy Bratislavában meglátogassa egyik régi osztálytársát. Szó szót követett, mígnem a vendég „kinyögte“ látogatásának célját. Építkezik, építkezési anyagra, következésképp pénzre lenne szüksége. És nem is kevésre, 45 ezer koronára, pontosabban még 45 ezer koronára, hiszen ez idő tájt már 12 ezer koronával tartozott barátjának'. Az osztálytárs ugyan habozott egy ideig, bizonyos kétségei merültek fel a kölcsön megtérítése körül, végül engedett. Teltek-múltak a napok, lejárt a visszafizetés határideje. Csizmazia János könyörgőre fogta a dolgot, kérlelte barátját, ne forduljon bírósághoz. 8 hogy a külcsön-itgy mégis a tárgyalóterembe került, arról csakis Csizmazia tehet, hiszen a visszafizetés további határidejét sem tartotta meg. A tárgyalóteremben aztán több hasonló ügyletre is fény derült. Többek között a következőre. Egyik ismerőse, összeütközésbe kerülvén a törvénnyel, felkereste, nyújtana-e neki megfelelő jogvédelmet? Csizmazia János, természetesen pohár mellett, mindent megígért, ugyanakkor jelezte, hogy a „háborúhoz“ három dolog szükséges, méghozzá „pénz, pénz és pénz!“ Természetesen nem horribilis összegről lesz szó, indulásnak megteszi 10 ezer korona is. Majd amikor kliense ügyében Ostravába kellett utaznia, a siker érdekében további 10 ezer korona áldozatot kellett hozni, hogy Justitia serpenyője „helyes“ irányba billenjen. Arről nyilván nem Csizmazia János tehet, hogy Justitia hajthatatlannak bizonyult, annak ellenére is, hogy a botcsinálta prókátor hamisított dokumentumokat tett a bíró asztalára. Ezek után nem meglepő, hogy kliense visszakövetelte a honoráriumot. Viszont az sem, hogy a 20 ezer korona helyett csupán elismervényt kapott a kezébe, az ostravai taxiszámláról, a megvendégelésekről nem is szólva, hiszen ez utóbbiak „mindössze“ ötezer koronára rúgtak. Csizmazia János nagyvonalú ember volt, készséggel állt munkatársai rendelkezésére is. Nyilván nehezére esett, de vállalta a lakásszövetke^- zet elnöki tisztjét. Valóban méltánytalan, hogy szemére vetették azt a potom 12 200 koronát, amelyre állítólag a telek beszerzéséhez volt elengedhetetlenül szüksége. Am mit lehet tenni, hálátlanok az emberek. Mint például az az ismerőse is, akinek a válóperét szerette volna gyors ütemben lebonyolítani. A bíróság tekintettel a bűncselekmény társadalmi veszélyességére, ugyanakkor figyelembe véve az enyhítő körülményeket, két és fél év szabadságvesztésre ítélte Czizmazia Jánost. Talán nem meglepő, hogy feltétel nélkül!... KAROL TONKA 1978. IX. 9.
