Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-02 / 209. szám, csütörtök
A FELLENDULES f msasmm UTJÁN LÁTOGATÓBAN A TÁTRAI HEGYI SZOLGÁLAT VEZETŐJÉNÉL A tátrai hegyffal nem sétány Augusztusi napfényben úszott hegyóriásunk, csupán a magasabb csúcsokat takarta felhő- koszorú. Start) Smokovécen a Grand Hotel előtti virágos parkban nnpimádók lepték el a padokat. Azon tanakodtam, hol telepedhetnék le néhány percre, hocy arcbőrömre legalább halvány csokoládészínt varázsoljon a tátrai napsütés. Nem találtam üres helyet, viszont azt észrevettem, hogy az út másik oldalán állő épület előtt — amely a Magas-Tátrai Hegyiszolgálat székháza — aránylag nagy vnlt a sürgés-forgás. Retértem az épületbe. Eey turistaruhás fiatal hegyiszolgá- lalos fogadott, kérdezte, mit óhajtok. Megmondtam, hogy a vezetővel szeretnék beszélni. — Sajnos, most lehetetlen — közölte —, nagvon el van foglalva, és jelenleg nincs is itt. Tegnap rátaláltak egy hegymászó tetemére. De még ma visz- szajön — biztatott. Pontosan nem tudom, meny* nyi idő telt el — mert a friss tátrai levegőt élvezve, nézelődve sétálgattam az épület előtt — amikor kiszólt egy göndör hajú fiatalember. — A főnök megérkezett, tessék bejönni. Ján Klinko elvtárs készségesen fogadott, elmondta merre járt. — Feltehetően a tavaly szerencsétlenül járt hegymászó csoport egyik tagjáról lesz szó. Kilétéről csak a hivatalos azonosítás után beszélhetünk. A Szalókl völgy déli részében egy turista egész véletlenül talált a tetemre. Hát kérem, a tátrai hegyfalakon nem lehet virtuskod ni. Ezt nem győzzük eleget hangoztatni, mégis megszegik a7, előírásokat, szabályokat. A Hegyiszolgálat nem gazdasági egység, de mérleget lehet vonni az itt szolgálatot teljesítő emberek munkájáról, a balesetekről. Erről kértem tájékoztatást. — Az idén sajnos, már tíz halálos baleset történt a Ma- gas-Tátrában — hangsúlyozta Klinko elvtárs. — Az ok csaknem mindegyik esetben a szakvezetők mellőzése, a hegymászó-képesség hiánya, felelőtlenség. Helikopter közel] zúgására figyelünk fel. — Úgy látszik, Milan Fabik őrnagy visszaérkezett a Belügyminisztérium Ml-2-es helikopterével — mondja Klinko elvtárs. A gép az épület közelében, a Jakub réten leszáll, s néhány perc múlva a köz- biztonsági szervek dolgozói közük: a személyazonosítás megtörtént, a szerencsétlenül iárt turista Bohumír Sauer, Ceské Budöjovice-i mérnöto — Fiatal ember volt még, kár érte — jegyzi meg Klinko elvtárs. — Halálát az okozta, hogy túlbecsülte kénességeit, mint legutóbb Eva Krotká, 23 éves ko^irni orvostanhallgatónő, aki vőlegényével megfelelő kíséret nélkül vágott neki a Triumetal csúcs megmászásának, miközben megcsúszott és a mélybe zuhant. — A turizmus és motorizmus fejlődése következtébpn a világon talán a legkönnyebben megközelíthető nagy hegység a Magas-Tátra — közli Klinko elvtárs. — Ha úgy tetszik, Pop- rádig repülőgéppel is utazhatnak. Villamossal, fogaskerekűvel, felvonókkal két-három óra alatt bárki kényelmesen eljuthat a hegyek közé. Ilyen lehetőség máshol sehol a világon nincs. Ez csábítja a tapasztalatlan embereket is a veszélyesebb hegyfalakig. Jó időjárás esetén, a hegymászás közben úgy tűnik az embernek, hogy ez nem is olyan nehéz és veszélyes sport. Pedig nem játék. Erre sokan akkor ébrednek rá, amikor lefelé indulnak a csúcsról, tájékozatlanok, elromlik az időjárás és a látási viszonyok. És itt kezdődik a baj. Ha időben rátalálunk a bajba jutottakra, szerencséjük van. — Az idén is sok a külföldi a Tátrában, közülük kikkel van a legtöbb gondjuk? — kérdezem. — Talán a németekkel, osztrákokkal és a magyarországi turistákkal — válaszolja Klinko elvtárs. — Elég gyakran kísérők nélkül indulnak a túrára, letérnek a megjelölt utakról, felmásznak a legveszélyesebb helyekre, például a hűs hómezőkre, melyek éppen nyáron igen sok veszélyt rejtegetnek. — És a hazai turisták? — Közülük is bőven akad könnyelmű, de általában fegyelmezettebbek, mint a külföldiek. Igénybe veszik az általunk közel 350 km távon megjelölt turistautakat, a nehezebb túrákat vezetők irányítása alatt teszik meg. Nálunk 57 ilyen hegyi vezető dolgozik. Az általunk foganatosított megelőző intézkedések, előadások, beszélgetések szintén elősegítik a balesetek csökkentését. Az üdülőkben, iskolákban közel hatszáz előadást rendeztünk, melyeken csaknem negyvenezer ember vett részt. Évente közel négyszáz tömeges, csoportos hegyi sétát szervezünk az iskolák, üzemek, szövetkezetek dolgozói részére. Természetesen vezetők felügyelete alatt. Ezek az emberek gazdag élményekkel, egészségesen térnek vissza a hegyek közül. Sajnos, akik kíséret és tapasztalat nélkül indulnak túrára, azok a legtöbb esetben a huszonegy hivatásos hegyiszolgálatos és százötven önkéntes mentő segítségére szorulnak. Ha ugyan időben érkezhetnek a tragédia színhelyére. Néha a helikopter is csak a halálos baleset után érkezik a helyszínre. Júliusban harmincnyolc esetben kellett beavatkozni a mentőszolgálatnak. Kimondom kereken, a mi igyekezetünknek csak akkor lehet teljes a sikere, ha a Ma- gas-Tátrába érkező turisták végre tudomásul veszik, hogy a tátrai hegyfal nem városi korzó, vagy tengerparti sétány. A közeli rétről talán már hatodszor száll fel a helikopter ezen a napon. Motorjának zúgását gyorsan elnyelik a hegy- katlanok. Nem tudni még, milyen szállítmánnyal tér vissza. KULIK GELLÉRT Iparunk szilárd bázisán Kissé nézzünk szét a világban, nyitott szemmel mérjük fel a legfejlettebb tőkésországoknak az utóbbi években kialakult helyzetét és ennek hátterén nem is fog olyan köznapinak tűnni az egyszerű ténymegállapítás: az eltelt ötéves tervidőszakban iparunk minden ágazatában növekedett a termelés. Ez a növekedés nem is volt akármilyen. Globálisan elérte a 37,5 százalékot, de cgves kiemelt ágazatokban, például a gép- és a vegyiparban még ennél is gyorsabb volt. A százalékoknál többet mond, hogy dolgozóink korszerű gépi és technológiai bázisra épülő, szinte példátlan munkaigyekezetének köszönhetően terven felül hozzávetőleg 50 milliárd korona értékig gyártmánnyal gazdagodott az ország és ilyformán mi valamennyien is. Gépi és technológiai bázisról, lényegében a munkatermelékenység dinamikus növelésének legfontosabb tényezőiről beszélünk és joggal. Hiszen a valóban kimagasló eredmények nem annak köszönhetőek, hogy talán meghosszabbítjuk a munkaidőt, vagy fokozzuk a munka intenzitását, más szóval többet sajtolunk ki a munkásból, de még annak sem, hogy nyakló nélkül további új munkaerőket állítunk be. Nem, nem erről van szó. A termelésnövelés szinte egyeduralkodó tényezője lett nálunk a munkatermelékenységnek — a dolgozó által bizonyos munkaidő alatt kitermelt brmékek mennyiségének — fokozása. Kell-e ennek bizonyítására meggyőzőbb adat annál, hogy az 1971—1975-ös években a teljes termelésnövekedés 90 százalékát értük el a munkatermelékenység 33 százalékos „felfuttatásával“. Az iparfejlesztésről szólva, még egy jelentős körülményre szeretnénk felhívni a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az 5. ötéves tervidőszakban — éppen a jövő fejlődésének szilárd megalapozására gondolva — 40 százalékkal növeltük a termelőeszközök, vagyis lényegében a nehézipar és „csak“ 32 százalékkal a fogyasztási cikkek, lényegében a könnyűipar termelését. Nem tagadjuk — így ma valamivel kevesebb kerül asztalunkra, hogy holnap annál gazdagabb legyen terítékünk. Ezt mindenki megérti, aki jól tud sáfárkodni. (gály) A Trnavai Magasépítő Vállalat dolgozói építik a Trenčín- Léi lakótelep 40 tantermes kilencéves alapiskoláját. A dolgozók ígéretet tettek, hogy 10 tantermet még szeptember 1-ig átadnak. Ugyancsak a Trnavai Magasépítő Vállalat építi a lakótelep 120 gyermek bejogadá- sára alkalmas óvodáját és 90 férőhelyes bölcsődéjét. Ezeket a létesítményeket is még határidőben, október 1-ig átadják. Felvételünkön: az épülő óvoda és bölcsőde. (ČSTK — P. Simoncík felv.) Filozófiánk békefilozófia Helikoptér szállítja a mentőket a baleset színhelyére A szocializmus történelmi útja a Dekrétum a békéről és A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak kinyilatkoztatása című dokumentumokkal kezdődött. így lépett a színre a lenini békefilozófia, melyet a forradalmi munkásosztály az első szocialista állam hivatalos politikájának rangjára emelt. Mint Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta az SZKP XXV. kongresszusán: „Mi a nagy Lenin útmutatását követtük, aki minél több olyan döntést és intézkedést követelt, »amelyek valóban elvezetnének a békéhez, ha már nem beszélhetünk a háború veszélyének teljes kiküszöböléséről«.“ Ma a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, amilyen még soha nem volt. Negyedik évtizede élünk békében. A szocializmus hadállásai megszilárdultak. A feszültség enyhülése uralkodó irányzattá vált. „Bé- kefilozójiánk a történelmi optimizmus filozófiája — állapította meg Leonyid Brezsnyev. — A mai helyzet bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére biztosak vagyunk a ma szélesen kibontakozó békeojfenzíva sikerében.“ Ellentétben a pacifistákkal, akik absztrakt békeszeretetre biztattak, a kommunisták a béke eszméjét közvetlenül összekapcsolták a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért vívott harc eszméjével. A béke kedvéért nem abbahagyni kell a nemzetközi osztályharcot, (ami különben is utópia), hanem — tiszteletben tartva a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének és kölcsönösen előnyös együttműködésének elveit — a gazdasági verseny és az ideológiai harc medrébe kell terelni azt. Ez felel meg a társadalmi fejlődés objektív folyamatainak és a népek létérdekeinek. A nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozása, a Szovjetunió és más szocialista országok céltudatos békepolitikája, a népek tevékeny részvétele a háborúval és békével összefüggő problémák megoldásában lehetővé tette, hogy az emberiség eltávolodjék a szakadék szélerő!, ahol a hidegháború hosszú évei alatt áll. De nem kerültünk olyan messze a tátongó mélységtől, hogy végleg fellélegezhessünk, hogy nyugodtak legyünk a jövő felől. A világháború közvetlen veszélye elhárult, de továbbra is konfliktusok tűzfészkei parázs- lanak, folytatódik a fegyverkezési hajsza. A világhelyzet még nem elég stabil, bizonyos mértékig átmeneti jellegű, vagyis a kérdés így áll: vagy vissza, a hidegháborúhoz, vagy előre, a leszerelésen alapuló szilárd, igazságos békéhez. Találgatni sem kell, hogy a népek melyik utat választják. És ez az út a valóság parancsát követi, a jelenkori történelmi folyamat nem akaratunk által irányított mozgásához igazodik. A világhelyzetet nemcsak a fegyverraktárakban tárolt készletek aránya határozza meg. A fegyver logikája szükségképpen a harc logikája. A nemzetközi kapcsolatok jelenlegi fejlődését viszont egyre inkább azok a hatalmas politikai erők befolyásolják, amelyeket a forradalmi korszak állított a történelem előterébe. Ebből fakad derűlátásunk, amely áthatja békefilozófiánkat. Egyes teoretikusok és publicisták különböző modellek segítségével ábrázolják a nemzetközi erőviszonyokat. A kétpólusú modell szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok befolyásolja döntően a helyzet alakulását, mások a hárompólusú modell hívei (melyben a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína a három legfontosabb ország); ismét mások szerint ütpólusú a világ (ebben az előző országok, valamint Japán és az egységként felfogott Nyugat-Európa a pólusok). Mindezek a változatok a nagyhatalmak játékterének tekintik a világot, úgy vélik, hogy a nagyhatalmaknak vetélkedése vagy megegyezése a világpolitika tengelye. Nem vitatható, hogy a nagyhatalmaknak, elsősorban a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak mint a két különböző társadalmi rendszer legerősebb államainak nagy a befolyásuk, és különösen nagy a felelősségük a világhelyzetért. Az is kétségtelen azonban, hogy kizárólag ezzel a befolyással nem magyarázhatók a nemzetközi küzdőtéren történő változások. Ezek csak akkor értelmezhetők helyesen, ha osztályszempontból vizsgáljuk a politikát. A világ jövőjével kapcsolatos bizakodásunk elsősorban azon alapul, hogy létezik, fejlődik és mind jobban erősödik a valóságos szocializmus, a béke állandó, hatalmas és lendületes tényezője. A szocializmus békeszerelő politikája e társadalmi rendszer lényegéből fakad. A szocialista államok többségének nézetazonossága és cselekvési egysége biztosítéka e politika sikerének. „Egyetlen tárgyilagos szemlélő sem tagadhatja — mondta Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán —, hogy a szocializmus országai mind erősebb, mind határozottabb befolyást gyakorolnak a világeseményekre. Es ez, elvtársak, 1976. IX. 2.
