Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-09 / 188. szám, hétfő
Percek aiaíí lekerül a rakomány. ARANYIT ÉRŐ SZORGALOM A községekben és a vidéki kisvárosokban úgyszólván mindenütt ritka az olyan vasárnap, amikor már a kora reggeli, vagy a délelőtti órákban hangos lenne a sportpálya környéke. Régi hagyománynak számít, hogy a labdarúgó-mérkőzésekre, illetve a különböző versenyekre délután kerül sor. Éppen ezért ért nagy meglepetés, amikor a közelmúltban Poniky- ban, alig tizenkét kilométerre Banská Bystricátó), a faluvégi sportpályán — jóval a déli harangszó előtt — több mint ötven tagú csoportot találtam. Viszont nem szurkolni, labdát rúgni, de még csak nem is edzésre gyűltek össze ennyien. Kora reggel munkaruhába öltözve, lapáttal, gereblyével és egyéb szerszámmal a vállukon Indultak el otthonról a helyi nemzeti bizottság elnöke, Ondrej Sklenár elvtárs vezetésével. Ugyancsak meglepő volt, hogy nemcsak a sportoló férfiak, a sportszervezet aktívan tevékenykedő tagjai mondtak le a vasárnapi pihenésről. A szorgoskodó csoportban egy, már az unokáknak örülő idősebb asz- szony és két fiatal kislány is dolgozott. — Községünkben már régebben komoly gondot okozott egy, a mai igényeknek megfelelő sportpálya hiánya — magyarázta a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Ezen a helyen néhány héttel ezelőtt még rét volt. Jó füvett termő tehénlegelő. A labdarúgásra egy ideig úgy-ahogy megfelelt a fiataloknak. Két vége között viszont több mint másfél méter volt a szintkülönbség. Különben ez a hely volt mindig a község legsíkabb területe. Körös-körül mindenütt dombok, hegyek vannak. Persze, itt is csak kedvtelésből lehetett futballozni. A bajnoki és a barátságos labdarúgó-mérkőzéseket a tőlünk mintegy nyolc kilométerre levő szomszéd községben kellett megtartani. Az ottaniaknak is, nekünk is sok problémát okozott ez. A megfelelő sportpálya hiánya természetesen nagyban befolyásolta a labdarágók eredményeit is. Futballistáik, akikre büszkék lehettek egy időben, egyre alacsonyabb helyre kerültek a járási bajnoki mérkőzések után. Ondrej Sklenár elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke: — Az őszi idényben már a hazai pályán tarthatjuk a mérkőzéseket. — A képviseleti szervekbe történt legutóbbi általános választások idején elhatároztuk, hogy a többi feladat teljesítése mellett segítünk a sportolni akaró fiatalok helyzetén is. A helyi egységes földművesszövetkezet vezetői ugyancsak szorgalmazták a régi elképzelés valóra váltását. A sportoló fiatalok többsége ugyanis szövetkezeti dolgozó. Természetesen segítséget is fgértek. A szövetkezet vezetői nem 1970 VIII. IX. 5 Nagy gonddal egyengetett talajra kerül a gyepszőnyeg. (A szerző felvételei) maradtak csak az ígéreteknél. Először egy földgyaluval felszerelt lánctalpas traktort bocsátottak a sportszervezeti tagok rendelkezésére. Megfeszített munkával sikerült lefaragni a jelentős szintkülönbséget. Persze nem hiányoztak a földet szállító tehergépkocsik sem. A szövetkezet segítőkészsége azonban még nem ért véget ezzel. — A mai már a harmadik vasárnap, hogy a közeli hegyoldalról gyepszőnyegnek va* lót hozunk — mondta Ondrej Sklenár elvtárs, aki még a beszélgetés idejére sem tette le a lapátot. A lerakodás, a humusz elterítése, az egyes darabok összeillesztése, tömörítése, valamint az öntözés már a mi feladatunk. A legutóbbi két vasárnapot is erre fordítottuk. A munka nagyobbik felét már elvégeztük. — Nem volna egyszerűbb, könnyebb, ha fűmagot vetnének? — Egyszerűbb is, könnnyebb is lenne, viszont legalább egy évet kellene várni arra, hogy megnőjön, megerősödjön a gyep. így persze több munkára van szükség, de az őszi idényben már a hazai pályán tarthatjuk a mérkőzéseket. Ez pedig mindenképpen megéri a fáradságot. Az új sportpálya természetesen nemcsak a labdarúgáshoz biztosít majd jó feltételeket. A községben sok az olyan fiatal, aki az atlétikát kedveli. Abrt- gádmunkából ők is kiveszik részüket. Viszont nem kevés a negyven-ötven év körüli brlgá- dos sem. A családapák többsége a most még csak kisiskolás gyermekek helyett jelentkezett a vasárnapi munkára. A humuszt talicskázó nagymama a fiát, Ián Kapustík mérnököt, az egységes földművesszövetkezet elnökét helyettesíti, akinek ebekben a napokban minden idejét leköti a mezei munka szervezése, ján Koleniííka, a Banská Bystrica-i Smrečina üzem dolgozója már évek óta a városban él, de a hétvégi brigádmunkákra rendszeresen hazatér a falujába. Amíg erről beszélgettünk a helyt nemzeti bizottság elnökével, kétszer fordultak a tehergépkocsik a közeli hegyoldal és az új sportpálya között a gyepszőnyegnek való rakománnyal. —■ Aranyat ér ez a szorgalom — mondta Ondrej Sklenár elvtárs. — Reggel óta több mint kétezer négyzetméterrel vagyunk előbbre. Még egy ilyen vasárnap, s kész az új sportpályánk. A munka ezzel azonban még nem ér véget. A közeljövőben edzőpályát, lelátót, öltözőket, zuhanyozókat, később pedig az újonnan épülő iskola mellé egy tornatermet is akarnak építeni. Az eddigi sikerek alapján ítélve nem kétséges, hogy erre is futja majd az aranyat érő szorgalomból. LALO KAROLY AZ OLIMPIA KEPIKBEH Rosemarie Aokermaun (NDK) az olimpiai aranyérmei ín’entő 193 cm-es magasság fölött Klaus Dibiasi Montrealban a férfi toronyugrásban harmadik olim* piai bajnokságát szerezte Aranyat érő balegyenes! Bemutatja az amerikai H. Davis a román Cutov ellesii döntő mérkőzésen A u /*'-.v!n SchockemühSe, a díjugratás győztese A csehszlovák Bohuslav Pachol az 52 kg-osok súlycsoportjfiben a hatodik helyet szerezte meg (A ČSTK felvételei)
