Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-19 / 197. szám, csütörtök

PACO INTER LA HOMOJ Találkozás két „önkéntes békeköveítel” Mit tudunk az" eszperantó­ról? Középiskolás barátom — nem eszperantista — eltűnő­dik, majd mondattöredékek buggyannak ki ajkán: „Mű-nyelv... A legismer­tebb, s állítólag, mert nyelvta­na alig egy tucat gramatikai szabályra korlátozódik, a leg­könnyebben elsajátítható... Szókincsében főleg a legismer­tebb latin, görög, germán és angol szavakra támaszkodik ... Fonetikus nyelv... Szülőatyja egy lengyel orvos ... valami­kor a múlt század közepe-tá­ján ...“ A sötét előszoba végében ir­datlan mennyiségű újság, fo­lyóirat. Kis híján államig ér a „stósz“. A bratislavai lakás szobájában zsúfolásig tömött könyvszekrények, cseh, szlo­vák, német, magyar, angol, francia, de zömével eszperantó nyelvű könyvek. Olga Novotná és édesanyja, Franciska néni, Zamenhoffnál kezdi. Életrajz, napra pontos dátumok — szakelőadás a len­gyel szemorvosról. Bennem az anekdota ragad meg: — Krakkó bevándorlók lak­ta peremén kezdte pályafutásál a fiatal orvos — magyarázza heves mozdulatokkal a néni. — A negyed hírhedt volt a gya­kori verekedésekről, lincselés- beN torkolló nacionalista össze­tűzésekről. Ez bántotta az ér­zékeny lelkű Zamenhoffot... Állítólag így született benne a gondolat megalkotni a „béke nyelvét“, amit mindenki köny- nyen elsajátíthatna, s így, egy közös nyelven érintkezve — gondolta Zamenhoff Lajos — megszűnne mindenfajta nacio­nalizmus ... Ki volt ez a Zamenhoff? Ro­mantikus álmodozó? Azt gon­dolta, hogy megválthatja a vi­lágot, hacsak a nacionalizmus fenevadjától Is!? Bizonyára hitt munkája sikerében. Mi más ad­hatott volna neki erőt!? De azért azt hiszem nem tévesz­tette össze az álmok szárnya- lását a valósággal. A szó, esz­perantó, azt is jelenti: remény, reménykedés... A mozgalom máig tartó ki­bontakozása során voltak pe­riódusok, amikor szinte divat volt eszperantóul tanulni, más­kor az érdeklődés erősen meg­csappant. Ettől függetlenül, a különböző statisztikák, kimuta­tások szerint, évről évre nő az eszperantisták tábora. Ha a la­kosság számához vizonyítjuk, a legtöbben Lengyelországban, Japánban, az Észt SZSZK-ban, Magyarországon és a skandi­náv államokban vannak. Feltű­nően kisebb iránta az érdeklő­dés a világnyelvek országai­ban ... — Szlovákiában — veszi át a szót Oľga Novotná — annak ellenére, hogy már 1969-től szervezetten dolgozunk, (ekkor, alakult meg az Eszperantisták Szlovákiai Szövetsége), csak mostanában kezd elterjedni. Nyolcszáz nyilvántartott ta­gunk van, de az eszperantóul beszélők számát sokkal többre becsüljük .., Megszakítom egy kérdéssel, mert úgy érzem félreértett. Nem „számonkérni“ jöttem. Az eszperantistát szeretném meg­lesni... Milyen ember az esz­perantista? Franciska néni már hatvan­öt éves is elmúlt, amikor hét évvel ezelőtt, eszperantóul kez­dett tanulni. Csehül, németül, angolul már lánykorában is beszélt, írt olvasott. — Miért, miért...!? hábo- rog barátságos zsörtölődéssel. — Hogy lehet Ilyet kérdezni!? Azért, na! — Elgondolkodik, majd jóíző kacagása siklik ki a nyitvafelejtett ablakon. — Hát jó, megmondom: hiú­ságból ... Bántott, hogy hiába a német, hiába az angol — egy tucat országban nem talál- tam levelező-partnert. Mert le­velezni, ismerkedni, aÄ na­gyon szeretek! — S most? — Csak győzndm! Sok új je­lentkező címét tovább kell ad­nom. Szinte nincs nap, hogy "ranciska néni ... és lánya, Olga (A szerző felvételei) ne jönne levél... Ma is írt egy régi barátom, Japánból... — fényképeket vesz elő, úgy meséli: — Nemrég meg is látoga­tott ... Hív, hogy menjek el hozzá, de hát öreg vagyok már az ilyesmire ... Oľga középiskolás korában kapott kedvet az eszperantó­hoz. Hasonló indítékokat említ, mint édesanyja. Pedig ő fran­ciául, angolul és németül is szót ért. — Az eszperantisták már messziről megismerik egymást — mondja. — Nem is tudom miről, olyan ez mint a megér­zés ... Én se tévedtem, még sohasem. Aztán az „eszperantista-háló- zatról“, meg az egymás közti teljes bizalomról beszél. — Előre tudjuk, ha külföldi eszperantista érkezik a város­ba. Ha kell, szállást biztosí­tunk számára, kalauzoljuk őt. Mielőtt továbbutazik, érte­sítjük a vándor következő ál­lomáshelyén élő társainkat. A legtöbbször kézből kézbe adjuk a vendéget. Az eszperantisták szinte kivétel nélkül turisták. Halk szavú, őszinte, lelkes em­berek s higgye el, nem túlzás: a béke önkéntes követei. Jel­szavunk is van: PACO INTER LA HOMOJ... Ugye érti, nem kell lefordítanom? Egyébként a legtöbb eszperantista aktívan bekapcsolódik a béke-világ- mozgalomba is, állítólag Kurt Waldheim is jól beszéli a nyel­vet ... önző, hazug, becstelen vagy nacionalista eszperantista nincs. Az olyan ember hiába tanulja meg a nyelvet — nem élhet meg közöttünk! Ügyelünk arra, hogy senki se rontsa a mozgalom hitelét... Már mástól is hallottam, No- votnáék is megerősítenek ben­ne: nagyon sok eszperantista egyben vegetáriánus is. — Igen, mi is... — bólin­tanak szinte egyszerre, és cso­dálkozva néznek össze. — Lát­ja, ezen még el sem gondol­koztunk, pedig lehet itt valami összefüggés ... Természetesen, nincs szabály, ami ezt kötele­zővé tenné, még propaganda sem ... Bemard Shaw jut eszembe. Úgy tudom ő „módosította“ az ismert közmondást imigyen: Vegetáriánus — rossz ember nem lehet! Búcsúzáskor egy kartonlapot nyomnak a kezembe. Egy nap­tár, eszperantó nyelven. Hát­lapján az imert szimbólum: zöld, ötágú csillag, közepén E- betű. Alatta a jelszó: Paco in­ter la homoj. Valóban értem, tolmács nél­kül is. PÄLHÁZY JÓZSEF C inte szokássá vált már, hogy az Iskolák nya­ranta kisebb-nagyobb kirándu­lásokat szerveznek. A Szenei Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai — tanáraik és nem ritkán a szülői munka- közösség tagjainak kíséretében — a tanítási év végén, a nyári szünidőben, elmennek „világot látni“. Az egyik diákcsoportunk Közép-Szlovákia szép tájait lá­togatta meg, július közepén pe­dig egy másik csoportunk Mor­vaországgal ismerkedett. Tanu­lóink azonban — az előző évek­hez hasonlóan — külföldre is eljutottak. Ebben a tanévben a Soproni József Attila Gimnáziummal te­zetését ajánlotta fel városszépí­tés! célokra. Az izgalmas városnézés vé&én nemcsak mi felnőttek, de diák­jaink Is alig tudtak lépést tar­tani „örökmozgó“ vezetőnkkel, A maratoni futáshoz hasonlít­ható városjárás után bizony vártuk, hogy lepihenhessünk az intézet kollégiumában. A kö­vetkező napokban a város- és iskolafejlesztési terveken kívül megismerkedhettünk néhány ki­állítással, múzeummal és a vá­ros környékével. A június 25- től július 12-ig tartó 19. Sop­roni Ünnepi Hetek, valamint a II. Soproni Ifjúsági Napok pe­dig bőséges kulturális élményt ígértek és nyújtottak mindazok­KIRÁNDULNI JO remtettünk kapcsolatot, amely UNF.SCO-iskola. Az 1971-ben 100 esztendős fennállását ün­neplő neves intézet évkönyvé­ben. olvashatjuk: .. gimnáziu­munknak is feladata és meg­tisztelő kötelessége a nemzetek közötti megértésre való neve­lésben a példamutatás, jó mód­szerek kialakítása és az, hogy eredményeivel, vagy akár ne­hézségeinek ismertetésével se­gítse a hasonló irányú nevelési munkát... Ezért az ún. „asz- szociált“ Itársultj iskolák mint kísérleti intézmények, különle­ges jelentőséggel bírnak". Ottlétünk idején számtalan­szor meggyőződhettünk arról, hogy mind az igazgatóság és a tantestület, mind pedig a miattunk vakációjukat is meg­szakító, készséges diákok való­ban az iskola névadójának szel­lemében dolgoznak. Kirándulásunk programját már előzőleg közösen megtár­gyaltuk. Az első napon Sopron város történelméről hallottunk érdekes előadást, s a látnivaló­kat a volt iskolaigazgató, Höf- le Jóska bácsi mutatta meg.' Ér­demes elmondani, hogy a fenn­állásának hétszázadik évfordu­lóját jövőre ünneplő város pél­dás műemlékvédelemmel dicse­kedhet. Az európai városok ver­senyében az előkelő második helyet szerezte meg. Sopron vi­tathatatlanul Magyarország leg­rangosabb műemlékvárosa. Min­denütt szorgos városszépítő te­vékenységgel találkoztunk. A takarító brigádok még az ódon házak kapuit is gondosan meg­tisztogatták. Azt Is megtudtuk, hogy minden polgár egynapi fi­Andrej Voznyeszenszkij: SZERETEM LORCÁT Szeretem Lorcát. Már a ne­vét is; lágyan ringó, akár a bárka, kakasüllőn ülők torkán feltörő orkán, radarhártya ezüst holdja, átható kesernyés illat, mint az orgona illata ... Lorca!... Csavargó színész, fantaszta, festő. A muzsikus talentuma benne a költőinél nem keve­sebb — mondta róla de Falla. Én sose láttam Lorcát. El­késtem a születéssel. De na­ponta összefutok vele mégis. Ahányszor csillogó Holdakat látok (folyónkon egyet és egyet az égen), üvölteni kéne a lorcai kisfiúval: Ej, a cintá­nyért csettintsd össze! És ha Córdobát emlegetik, már látom a két ködpárás Córdoba fényét („Egyik szirtes építészet, másik városa a nád­nak“) áttünedevze az esti vi­zeken. Én a szívét is ismerem: átlátszóra sebezték „mint sely­met, úgy lengetik egyre a fénysugarak, s a virágok könnyű zenéje“. S nem isme­rek én pontosabb lélekrajzot, mint Lorca „Hűtlen menyecs- ké“-je. Micsoda igazgyöngy­* A jeles szovjet költő pró­zaversével Federico Garcia Lorcára, a nagy spanyol köl­tőre és drámaíróra emléke­zünk, akit negyven esztendővel ezelőtt végeztek ki Franco ka­tonái. tiszta érzések! Szeretem hall­gatni balladáiban, mikor A szeráfok, a cigányok ölén harmonika táncol. 1936. augusztus 18-án megölték Franco katonái. A bűnösök azt mondják rá, véletlen. Ö, ezek a „hibák“!... Puskin halála félreértés? Ler- montové véletlen? A költészet mindig forrada-« lom volt az álszent új-inkvizí- toroknak Lorca lírája — a bl- lincs-törő csupa-szívbéli-sza- badság, csupa-lendület Lorca lírája. Tulipán a beton kaza­matán — mily szörnyű rendza­varás. Marx azt írta, hogy a költők létszükséglete a gyöngédség. De eshet-e szó gyengédségről ott, hol a költő meztelen szíve szögesdrótra feszül? Ha Lorca tragikus, végzetes útján tűnő­döm, Eluard jut eszembe, ki az első háborúban gázmérgezést kapott. A fulladozó költő maga jelkép; hogyan énekeljen ott, ahol nincs levegő? Szeretnék szólni még egy találkozásomról vele. Csikágó- ban lengyelek élnek másfélmil- lióan. Történetesen ott olvas­tam „Orgona“ című versemet, imádott, messzihagyott hazám­ról szóló balladámat. A szobában televízió holdszí­nű fénye dereng. Néma a gép, a lila képernyő úszó árnyaival lámpa helyett van előttem. A fény a pamlagon bevilágít egy asszonyt. Lengyel. Ül, ke­resztbe vetve a lábát. Szülei, hogy a háborút kikerüljék, Ar­gentínába futottak. Az asszony zavart és nyugtalan is. Hátul­ról lílás ragyogás öleli remegő vállalt — és mintha ő maga volna az orgona, lila fürtjei­vel, csillogó, árva orgona. Magam sem tudtam akkor: őróla is olvastam, az életéről. Hogyan él? Mi zajlik a lelké­ben? Hol a szalmaszál, melybe fogódzhat, itt idegenben, a pusztaságban? Válasz helyett felemelte fe­jét. És olvas ... Nemi — félig dalol inkább valami verset. Át­tetsző, hajnali, boldog a hang­ja. — Lorca — felel még kicsit értetlen szemeimnek. — Lark? — kérdezem én, nem értve egészen. (Lark — angolul annyi: pa­csirta J 0, igen! Az! — felkacag. — Az egyetlen örömöm! Nem tudom, hogy bírnám nélküle, Lorca, pacsirtám! 1936. augusztus 18-án megöl­ték. Lorca tanít. Nemcsak az éle­te és dalai. Megöletése taní­tás. A művészetet gyilkolják ma is. S vajon csak Hispániá­ban? Míg írom ezt a pár mon­datot, lehet, hogy épp most vi­szik sétára Sikelrost a fegy- őrök. Huszonöt évvel előbb ők gyilkolták meg a költőt. ELFER ISTVÁN fordítása nak, akik szeretik a zenét, tán­cot, színjátszást vagy a sportot. Messzebbre is kirándultunk a városból. Először megnéztük a Széchenyiek pátriáját, a nagy­cenki kastélyt és a családi mú­zeumot. Az egyetem autóbuszán utaztuk be a Sopron körül csak­nem félkört alkotó többi neve­zetes helységet. Közöttük: Balf kiépült gyógyfürdőjét, amely gyűjtőtábor volt egykor. A má­sodik világháború vége felé itt ölték meg sok más, szerencsét­len sorsú deportálttal együtt Szerb Antalt, a magyar iroda­lom kimagasló képviselőjét. A nyugat felé menekülő fasiszták egyik megerősített állomáshe­lye volt Sopronkőhida, ahol Bajcsi-Zsilinszky Endrét és tár­sait végezték ki. A Fertőbe tor­kolló, Rákos-patak melletti Fertőrákos ritka látnivalót nyújt. Monumentális pilléreken nyugvó kőbányájában már a rómaiak is dolgoztak. Ebben a hatalmas, termekre osztott, a természet és az emberkéz által létrehozott, csodálatos kőko­losszusban is a halál aratott. A második világháború befejezése előtt sokezer munkaszolgálatost tartottak itt fogva és kínoztak halálra a Magyarország utolsó helyiségeit is feladni kénysze­rülő hitleristák. Most a múzsák lakják. A szép szónak, kultú­rának lett otthona ez a hely. Barlangszínházat rendeztek be itt, amelynek jó akusztikájáról mi Is meggyőződhettünk. Időnk nagyobb részét a ven­dégmarasztaló Sopronban töl­töttük, ahol előzékeny vendég­látóink valóban elláttak min­dennel, gondoskodtak rólunk, foglalkoztak velünk. Kölcsönö­sen hasznosnak bizonyultak azok a beszélgetések, amelye­ken iskoláinkat érintő azonos vagy rokonítható problémákat tárgyaltunk meg. Ismeret- és tapasztalatszer­zés, valamint a közösségfejlesz­tés különböző problémáinak gyakorlati tanulmányozása cél­jából szervezett kiránduláson vettünk részt. Ma már egészen természetesnek kell tartanunk, hogy a mi diákjaink nem elég­szenek meg azokkal az ismere­tekkel, amelyeket csak a köny­vek, előadások esetleg filmek nyújtanak más országokról, né­pekről, hanem a személyes, em­beri kapcsolatokat is Igénylik. Ennek a dicséretes irányú ér­deklődésnek helye és nagy je­lentősége van mind a nevelés­ben, mind az oktatásban. Ezért a külföldi iskolákkal történő kapcsolatteremtésben tovább kell lépni, és — egységesebb követelmények alapján — új formákat, megoldásokat - kell keresni. A jövőt tervezve vendéglátó­inkkal rögzítettük a vlszontlá- togatás időpontját. Nagy vona­lakban megegyeztünk a cseh­szlovákiai programtervezetben, amelyet még utólag ki szeret­nénk bővíteni egy „Ki tud töb~ bet Csehszlovákiáról?“ címen rendezett vetélkedővel. A ma­gyarországi diákok egymás kö­zött versenyeznének, s iskolánk tanárokból diákokból verbuvált zsűrije ítélné meg és osztaná kl a szülői munkaközösségünk által felajánlott díjakat. Kirándulásunk jó és hasznos kirándulás volt. mert ismerete­ket bővített; lehetővé tette egymás munkájának a tanulmá­nyozását, és szép emberi kap­csolatokat teremtett diákok, szülői munkaközösségek és pedagógusok között. Dr. PÁRKÁNY ANTAL (Részlet)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom