Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-14 / 166. szám, szerda
Döntés előtt A libanoni kérdés az Arab Liga külügyminiszteri értekezletén A nézeteltérésektől függetlenül fő követelmény: haladéktalanul szerezzenek érvényt a tűzszünetnek Hónapokkal ezelőtt adták át rendeltetésének a bolgár főváros új közlekedési útvonalát, a lenin sugárutat, amely könnyít a forf almilag túlterhelt kö/pr" ■'■»n és megkönnyíti a gyors áthaladást zófián. (ČSTK — BTA felvétele} ELÍTÉLIK IZRAEL UGANDAI KALÓZKODÁSÁT Felszólalások a BT vitájában 1978 VII. 14. NemYork — Az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétfői vitájában felszólaló államok túlnyomó többsége az izraeli szol- dateszka Uganda területe ellen elkövetett kalózakciójának szigorú és feltétel nélküli elítélését követelte. M. Harlamov, a Szovjetunió képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy ez kirívóan súlyos megsértése az ENSZ alapokmányának, a nemzetközi jog normáinak és elveinek. Rámutatott, hogy a szovjet küldöttség teljes mértékben osztja 48 afrikai országnak azt az álláspontját, amelyet az AESZ állam- és kormányfőinek tanácskozásán egyhangúan elfogadott határozat tartalmaz. Ebben határozottan elítélik az Uganda szuverenitása és területi sérthetetlensége elleni izraeli agressziót. A Szovjetunió ugyancsak osztja az el nem kötelezett országok álláspontját, amelyet az Abdel Aziz Butefli- ka algériai külügyminiszter által az ENSZ főtitkárához címzett üzenet tartalmaz. A Biztonsági Tanácsban más országok képviselői, elsősorban Guinea, Pakisztán és Szomália küldöttei a nemzetközi bandi- tizmus gyakorlatának a nemzetközi kapcsolatokban való megengedhetetlenségéről beszéltek. A BT-vita részvevői többséCSEN CSAO-JÜNT, Kína eddigi madridi nagykövetét nevezték ki Peking indiai diplomáciai missziójának élére, közölte az új-delhi külügyminisztérium. K. R. Narayan indiai nagykövet már a múlt héten megérkezett Pekingbe. Kommentárunk l^íezopotámia, a két nagy fo* " lyó köze évezredeken át a bőség földjekéntélt az emberiség emlékezetében. Ezen a tájon terül el ma az Iraki Köztársaság, ameiy ma újkori történelmének egyik fontos dátumáról emlékezik meg. 1958. július 14-én haladó szellemű tisztek csoportja Kasszem dandártábornok vezetésével megdöntötte a monarchiát. melynek élén a fiatalkorú és tapasztalatlan Fejszál király állott, akitől teljhatalmat kapott az ország rossz szelleme, Nuri Szaid miniszter- elnök, a reakció és a despotizmus megtestesítője. A véres ál- lamfordulat akkor nemcsak a monarchia bukását Jelentette, hanem új társadalmi fejlődés kezdetét is Irakban, amely folyamatosan bekapcsolódott a haladás útjára tért arab országok közösségébe. Természetesen az iraki haladás útja sem volt sima és buktatóktól mentes. Kasszem bátor kezdeményezését számos puccs követte, melyeken át a haladás cikkcakkos irányban folytatódott. Ez a haladó fejlődés elért azonban egy másik döntő fontosságú dátumhoz: 1968. július 17-hez, amikor a BAATH Párt haladó szárnya megszilárgének követelésével szemben néhány nyugati ország képviselője kísérletet tett, hogy gyakorlatilag védelmébe vegye Tel Aviv kalózakcióját. William Scranton, az Egyesült Államok képviselője bár maga is elismerte, hogy az izraeli akcióval átmenetileg „megsértették Uganda szuverenitását — azt bizonygatta, hogy az izraeli akció „korlátozott“ jellegű volt. Emellett Izraelnek valamiféle olyan „jogára“ utal az amerikaihoz hasonló álláspontot képviselt Nagy-Britannia által előterjesztett határozattervezet, amelyben az egyértelmű és cáfolhatatlan tények ellenére úgy világítják meg a történteket, mintha az entebbei repülőtéri vérontás csupán a francia repülőgép elrablásának következménye lett volna, s egy szóval sem említik Izrael banditaakcióját. A vita sok résztvevője felszólalásában visszautasította ezt a tarthatatlan álláspontot. A hétfői vitában bejelentették, hogy Uganda kiutasított négy brit diplomatát az országból. A kiutasítottak között van a brit főmegbízott hivatalának (nagykövetség) második titkára, aki állítólag az izraeli támadás után még életben látta Dora Bloch brit—izraeli állampolgárt. Mint már jelentettük, az idős asszony holléte ismeretlen, s a brit hatóságok szerint Ugandát, az afrikai állam kormányát terheli a felelősség. Ugandai részről kijelentették, hogy „nagyon kevés kétség férhet“ Mrs. Bloch halálához. A brit vádakkal szemben az ugandai hatóságok kijelentették, hogy azok alaptalanok, az idős nő a kiszabadított túszok között volt. Kairó — Az Arab Liga rendkívüli külügyminiszteri ülése hétfőn, röviddel éjfél után felfüggesztette munkáját, s úgy döntött, hogy kedden délelőtt folytatja tanácskozását a libanoni helyzet orvoslását célzó határozatokról. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint az arab külügyminiszterek kilencórás tanácskozás után sem tudtak megállapodni a libanoni béke helyre- állításának formulájában, s a Libanon, Szíria, Egyiptom, Tunézia, valamint a PFSZ képviselőjéből állő öttagú szerkesztő bizottság lényegében szintén csak abban értett egyet, hogy a polgárháború sújtotta országban haladéktalanul érvényt kell szerezni a tűzszünetnek. A hétfői kilencórás tanácskozáson számos javaslat hangzott el. Egyiptom bejelentetté, hajlandó fegyverekkel és hadianyaggal ellátni az arabközi biztonsági erőket, sőt páncélosokat is szállítani nekik, hogy eleget tudjanak tenni libanoni megbízatásuknak. Líbia „mentőosztagok“ Libanonba küldését indítványozza. Irak harci alakulatok Libanonba irányítása mellett foglalt állást. Tunézia azt javasolta, hogy az Arab Liga miniszteri tanácsa tartson ülést az egymással szembenálló libanoni felek részvételével. Algéria azt indítványozta, hogy a palesztinai vezetők az Arab Liga felügyelete mellett tartsanak megbeszélést Hafez Asszad sziriai államfővel. Dzsallud líbiai miniszterelnök üzenetben hívta fel az Arab Liga Tanácsának figyelmét a palesztinai ellenállás és a libanoni nemzeti hazafias erők nehéz helyzetére. Az UPI értesülése szerint Moamer El-Kadhaji líbiai államfő az Arab Liga rendkívüli ülésszakának résztvevőihez intézett táviratában felszólította az arab kormányokat, hogy tiltakozásul Szíria katonai beavatkozása ellen, hívják vissza nagykövetei két Damaszkuszból. Jólértesült kairói forrásra hivatkozva bejelentette az AFP, hogy Jasszer Aráját, a PFSZ VB-elnöke hétfőn éjjel Iszmail Fahmi egypitomi miniszterelnök-helyettestől, külügyminisztertől telefonon kért sürgős élelmiszer-, gyógyszer- és üzemanyag-segélyt a palesztinai ellenállók számára. Libanonban hétfőn folytatódtak a harcok, a politikai tárgyalások továbbra is holtponton vannak. A Palesztina Hangja rádióadó híradása szerint a Teli Zaatar palesztin menekülttábor védői hétfőn jobboldali fegyveresek 53. rohamát verték vissza. A harc öt óra hosszat tartott. Szemtanúk szerint a jobboldali támadók a tábor körül szorosabbra vonták az ostromgyűrűt, a tábor utolsó védői állásaikban és a szomszédos épületekben sáncolták el magukat. Baloldali források közölték, hogy fegyveres összecsapások folytak az ország északi részében is. Itt a jobboldali fegyveresek az ország második legnagyobb városa, Tripoli irányában fokozták nyomásukat, s állítólag mintegy tíz kilométerre megközelítették a kikötővárost. Az egyesített palesztin és libanoni haladó fegyveresek a Tripoli felé vezető útvonalon hétfőn visszaverték a konzervatív erők milicistáinak három támadását. Csatározások folytak a közép-libanoni Baalbek és a déllibanoni Szidon térségében is. A haladó erők egyik rádióadója szerint a két város elleni támadásban sziriai alakulatok is részt vesznek. Az Arab Liga húsz tagállamának külügyminiszterei kedden délelőtt Kairóban folytatták a libanoni helyzet tanulmányozását. A rendkívüli ülésszak résztvevői várhatóan döntést hoznak a Libanonba irányított arabközi békefenntartó alakulatok ' megerősítéséről és további felszereléséről, hogy azok képesek legyenek érvényt szerezni a tűzszünetnek. Az Arab Liga korábbi határozata értelmében hatezer főnyi békefenntartó erőnek kellene ellátnia ezt a feladatot. Jelenleg azonban ezernél alig valamivel több „zöldsisakos“ tartózkodik Libanonban, és ezek képtelenek érvényt szerezni a tűzszünetnek. A külügyminiszterek megvitatják az öttagú szerkesztő bizottság által kidolgozott határozattervezetet is. Ez a libanoni tűzszünet haladéktalan megvalósítását, a Libanonban tartózkodó sziriai csapatok kivonása ütemének meghatározását, a Teli Zaatar palesztin menekülttábor ostromának azonnali beszüntetését és a konfliktusban közvetlenül érintett libanoni bal- és jobboldali, valamint palesztin erők kerek- asztal-konferenciájának megtartását sürgeti. KAMPALÁBAN egy ugandai katonai szóvivő cáfolta az ugandai katonai egységeknek a határmentén történt összevonásáról szóló kenyai sajtójelentéseket. A szóvivő hangsúlyozta: a jelentéseknek az a céljuk, hogy leplezzék a kenyai csapatoknak a közös határ térségében való összevonását. dította pozícióját és azóta biztosítja az ország politikájának haladó, antiimperialista szellemű kibontakozását. A történelmi változások alapjában új iraki állam kialakulását eredményezték. 1958-ban nemcsak a monarchia omlott sa volt. A haladó iraki kormány felismerte, hogy az új rendszer csakis modernizálással, a feudális múlt teljes felszámolásával lehet életképes, a modernizálódáshoz szükséges gazdasági építés biztos alapja pedig csakis a Szovjetunióval és a A Tigris és Eufrátesz völgyében össze, hanem valójában a Bagdadi Paktum nevű imperialista- barát tömb is, amelynek névadója elsőként lépett ki belőle. A támadó szövetséget azóta többször Is átszervezték, de így is lassú sorvadás a vége. Legalább egy évtizedig tartott, amíg a demokratizálódó Irak leküzdötte a feudalizmus maradványait és gyökeresen át tudta alakítani életét. A rendszer demokratizálása útján fontos mérföldkő volt a Baath Párt szövetsége a kommunistákkal. Ennek alapján az IKP több tagja belépett a kormányba s így a pártnak lehetősége van befolyást gyakorolni az állam politikájára. A másik fontos politikai határkő Irak útján a gazdasági építés, az iparosítás megindítátovábbi szocialista országgal való barátság és együttműködés lehet. Ezt bizonyította, hogy 1973-ban Irak szoros kapcsolatokat vett fel a KGST-vel és ennek alapján a szocialista országok igen nagy részt vállaltak Irak iparosításában. Például 200 különféle ipari létesítmény, egészen új iparágak létrehozásában működtek közre a KGST-országok, elsősorban a Szovjetunió, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK és mások. Jelenleg több mint száz létesítmény épül KGST-segítséggel. Ezzel egyidejűleg a köztársasági Irak fontos antiimperialista intézkedéseket is hozott, így kezdetben a külföldi olaj- társaságoknak, például a Basra Oil Companynak a 90 százalékát államosította, majd később. tavaly télen összes vállalatait állami tulajdonba vette. Irak szoros együttműködést folytat az arab testvérországokkal. Szolidáris a közel-keleti kérdés megoldásában. Természetesen azt sem hallgathatjuk el, hogy a megoldás módját illetően nézeteltérések merültek fel az iraki és a sziriai kormány között. Bagdad ugyanis inkább hajlik a fegyveres megoldásra. Természetesen e nézet- eltérések megoldhatók, mint azt Bagdad a múltban bölcs politikai kompromisszummal többször is bebizonyította. Ennek ékesszóló példája különösen a kurd kérdés végleges rendezése, amely nemcsak egy nemzetiségi kérdést rendezett, hanem egy maradi törzsi viszonyok között élő nép demokratizálódásának a kérdését is megoldotta. Az évforduló alkalom történelmi visszapillantásra: a demokratikus Irak akkor ért el nagy sikereket az ország felemelkedésében, amikor a szocialista közösség szolidaritására és segítségére támaszkodva kitartóan követte az arab szolidaritás útját és határozott antiimperialista politikát folytatott. L. L. ASZÁLY-VISZÁLY A baj sohasem jár egyedül — panaszkodhatnának okkal a napokban a Közös Piac briisz- szeli központjában. Éppen elég gondjuk volt és van az inflációval, a munkanélküliséggel és a gazdasági visszaeséssel. Mi-* kor már kissé fellélegezhettek volna — ugyanis bizonyos jelei mutatkoztak a gazdasági élet élénkülésének — újabb csapás rendítette meg a közös piaci központot: a katasztrofális aszály. Az említett bajok között azonban lényeges a különbség: míg az előzők a nyugati társadalom kizsákmányoló voltában, a tőkés gazda-, sági rendszerben gyökereznek, addig az utóbbi természeti csapás. A rendkívüli szárazság miatt fő a fejük a közös piaci vezetőknek. A termőföld ugyanis annyira cserepes lett, klszik- kadt, hogy a növények szinte kiégnek a tűző napon. A tag-* országok kisparasztjai már hetek óta segélyek és kölcsönök folyósításáért ostromolják kormányaikat. A kormányok viszont a kisgazdák követeléseit — nem tartva illetékes« nek magukat a megoldásban — a brüsszeli bizottság asztalára továbbították. Persze, minden tagország magának követeli a legnagyobb részt a közös piaci segélyalapból. De mintha a tagországok önző magatartása már ismerős lenne. A múltban még csak aszály sem kellett ahhoz, hogy csaknem hajba kapjanak a közös piaci vezetők. Gondoljunk csak az olaj-1 válság idején tanúsított ellentétes magatartásokra. A közös piaci mezőgazdasági problémák régi keletűek a tagországok között. Emlékezzünk csak az eladatlan vaj- és húshegyekre, vagy akár arra, amikor a francia parasztok a folyókba öntötték vörös borukat. Nem mintha nem akadt volna rá vevő, hanem a behozott olcsó olasz bor lenyomta a francia bor árszintjét, és az olcsó bevételből a francia termelők nem tudták volna fedezni a termelési költségeket. A francia kormány az anyagi támogatás helyett inkább leállította a borbehozatalt. Ennek az lett a következménye, hogy Olaszország a közös piaci megállapodások megszegése miatt Brüsszelben beperelte Franciaországot. Ugyanis a közős piaci tagországok között érvényben van az a megállapodás, hogy nem szabad korlátozni az árucsere-forgalmat a tagorszáok között. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy nemcsak az agrárproblémák kezdik ki a közös piaci egységet. A napokban Brüsszelben az Európa-tanács 1978-ban esedékes megválasztása körül folyik a vita. A vita tárgyát az képezi, hogy milyen arányban válasszák meg a legfelsőbb közös piaci szervben a tagországok képviselőit. A három közös piaci „nagyhatalom“: Anglia, Franciaország és az NSZK azt szeretné, ha a lakosság létszámának megfelelően választanák a képviselőket a parlamentbe. Ezt persze élesen támadják a kisebb tagországok — Belgium, Luxemburg és a többiek — mivel számukra ez azzal járna, hogy országuk kevesebb képviselőt küldhetne az Európa-tanácsba. Az aszállyal kapcsolatban Brüsszelben azt mondhatják, hogy ez csak idényjellegű gond, azonban a többi gazdasági nehézség nem látszik ilyen rövid távú problémának. P. VONYIK ERZSÉBET WILLIAM PROXMIRE demokrata párti szenátor bírálta az Egyesült Államok kormányát azért, nrert mérhetetlenül megnövelte a külföldre szállított fegyverek mennyiségét. A szenátor rámutatott, az a mennyiség, amelyet az Egyesült Államok külföldre szállít csupán az előző pénzügyi évben 10 milliárd dollárra rúgott a különböző fegyverszállítási programok összértéke, hétszer többre, mint 1970-ben. Proxmire hangsúlyozta: Washington ezzel a politikájával a diktatórikus rendszereket erősíti, ösztönzi a fegyverkezési hajszát a világ különböző térségeiben*
