Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-01 / 155. szám, csütörtök

A küldöttségek vezetőinek felszólalásai (Folytatás a 2. oldalról) országában erős a szocialista párt, amely a parlamentben ab­szolút többséggel rendelkezik, és döntő módon befolyásolja a szakszervezeti szövetséget. A szociáldemokrata kormány az állammonopolista profitrend­szerre támaszkodik. Hangsú­lyozta azonban, hogy a fő el­lentét nem a kommunisták és a szocialisták között van, ahogy azt a jobboldali szocialista ve­zetők állítják, hanem a mun­kásosztály és a tőke között. A továbbiakban rámutatott, hogy Ausztria semlegessége hozzájárul az európai békés egymás mellett éléshez. Az Osztrák KP az aktív semleges- ségi és békepolitika mellett száll síkra, harcol minden olyan kísérlet ellen, hogy ezt a sem­legességet kétségbe vonják, Ausztriát mind erősebben az EGK-hoz kössék, és katonaiig a NATO-nak rendeljék alá. „Az Osztrák KP a proletár in­ternacionalizmusban, amely a nemzetközi osztályharc törté­nete során állandóan új tarta­lommal és új formákkal gazda­godik, közös harcunk egyik fontos fegyverét, munkánk egyik erőforrását látja“ jelen­tette ki Muhri. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió, mint a szocializmus leg­erősebb országa, az SZKP, mint a kommunista világmozgalom legerősebb és legtapasztaltabb pártja, különösen nagy és pozi­tív szerepet játszik a nemzet­közi osztályharcban. Hrisztosz Petasz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) KB Politikai Bizottságának tagja A ciprusi küldöttség vezető­je bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a konferencia céljai — a béke, a biztonság, az együttmű­ködés és a társadalmi haladás — megfelelnek az emberiség létérdekeinek. Ezek pártjaink fő céljai, mint ahogy a legszé­lesebb demokratikus rétegek céljai is. Hrisztosz Petasz elismeréssel szólt a berlini tanácskozás elé terjesztett okmánytervezet cip­rusi vonatkozású részeiről, s rámutatott, hogy e tervezet a szerkesztő bizottság és munka- csoportja több mint 20 hónapos konstruktív munkájának ered­ménye. Pártjaink konferenciája, amely egy évvel a helsinki konferencia után valósul meg, döntő szerepet kell, hogy ját­szón a néptömegek mozgósítá­sában, a helsinki alapelvek megvalósításában, — folytatta Hrisztosz Petasz. „Konferenciánk az európai béke problémáival foglalkozik, s ezért hangsúlyozottan el kell ítélni, hogy az imperializmus továbbra is intrikákat terjeszt Ciprus ellen, összeesküvéseket tervez stb.“ A ciprusi esemé­nyeket tovább elemezve hang­súlyozta, hogy azokban a vál­ságos időkben, amikor a cipru­si nép ellen szövetkezett az imperializmus és a görög fa­siszta katonai diktatúra, őszinte támogatásra és önfeláldozó ba­rátokra lelt. Az a támogatás, amelyet a szocialista országok — a Szovjetunióval az élen — a ciprusi népnek nyújtanak, felmérhetetlen. A ciprusi pártküldöttség ve­zetője köszönetét mondott a Görögországhoz, Törökország­hoz és más országokhoz inté­zett legutóbbi szovjet jegyzé­kért, amely nemzetközi konzul­tációt sürget az ENSZ kereté­ben a ciprusi problémáról, ami teljesen megegyezik a ciprusi nép elképzeléseivel. Erich Ziegler, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt alelnöke „A Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt teljesen egyetért az európai kommunista és munkás­pártok berlini konferenciájának dokumentumtervezetében lefek­tetett alapelvekkel. Ez a doku­mentum realista és konstruktív akcióprogramja az európai bé­ke megszilárdításáért folytatott harc új szakaszának“ — kezdte beszédét Ziegler. Tovább folytatva hangoztatta, hogy Nyugat-Berlin olyan vá­ros, amelyet az imperializmus csaknem 25 évig a szocialista országok, — elsősorban az NDK — elleni aknamunkára használt fel. Ez a tény a múltban több­ször fenyegette Európa és a vi­lág békéjét és a Nyugat-Berlin lakosságát is károsan befolyá­solta. A különböző társadalmi rend­szerű európai államok között a legutóbbi években megkötött szerződések, nem utolsó sorban a Nyugat-Berlinről szóló négy­hatalmi megállapodás jelentő­ségének méltatása után a szó­nok képet adott Nyugat-Berlin jelenlegi gazdasági és szociál­politikai helyzetéről, majd a proletár internacionalizmus je­lentőségét méltatta. A szocialista országok min­den sikere a békét, a demokrá­ciát és a társadalmi haladást szolgálja Nyugat-Berlinben és további tettekre serkenti pár­tunk minden tagját, és barátját. Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnöke 1978. VII. 1. Európa az utóbbi években nem állt meg a fejlődésben, hanem egyre gyorsabb társa­dalmi fejlődés és változások színterévé vált. A tőkés társa­dalom válsága arra készteti a tömegeket, hogy mély társa­dalmi változások formájában új utakat keressenek. Ezzel szemben a monopóliumok min­dent megtesznek, hogy a rend­szer válságának terheit a dol­gozók vállára helyezzék. Ebből a fejlődésből a munkásosztály­ra és a kommunista mozgalom­ra az a feladat hárult, hogy a tömegeket a monopóliumok és a reakciós erők elleni harcra ösztönözze — mondotta beve­zetésül a dán küldöttség veze­tője. A továbbiakban nagyra érté­kelte a szocialista országok, kü­lönösen a Szovjetunió szerepét az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmá­nyán, k aláírásában. Bár ezt az okmányt az imperialista állam­fők is aláírták, ez nem jelenti azt, hogy lehetetlenné vált szá­mukra az agresszív politika folytatása és ezzel az aláírás­sal nem oldódott meg minden probléma. Ismert tény, hogy Nyugaton kampányokat foly­tattak a helsinki határozatok Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára „Ma földrészünk új fejlődési szakaszába lépünk, amely szá­mos probléma megoldását veti fel, egyben messzemenő távla­tokat nyit a béke tartósításáért vívott harc számára. A bé­ke, amely immár több mint harminc éve uralkodik, lehető­séget nyújt valamennyi nemzet biztonságának a széles körű ba­ráti együttműködés megszilár­dítására és a társadalmi hala­dás elmélyítésére — jelentette ki Edward Gierek. a LEMP KB első titkára. A szocializmus Lengyelor­szágnak meghozta a társadalom mélyreható demokratizálódását. Ez elsősorban a termelési vi­szonylatban levő demokrácia, amely döntő jelentőségű. Ez a demokrácia ugyanakkor a fel­építményben, tehát a társadal­mi és politikai életben kiszéle­sített demokrácia. A proletár­diktatúra állama a szocialista demokrácia fejlődésével össz­népi állammá válik, melynek védőbástyája a munkásosztály és a parasztsággal, valamint az értelmiséggel kötött szövetsége. Számos más országhoz ha­sonlóan mi is különféle nehéz­ségekkel küzdünk, amelyekkel meg kell birkóznunk, köztük az utóbbi időben elsősorban a ka­pitalista rendszerben bekövet­kezett infláció és recesszió ne­gatív következményeivel. To­vábbra is következetesen a tár­sadalmi gazdasági stratégiának megvalósítására törekszünk, amely a társadalom és az em­ber életszínvonalának állandó emelésére irányul. A szocializmus történelmi je­lentőségű érdeme népünknek más nemzetek iránti kapcsola­taiban, elsősorban a szomszédi kapcsolatainkban történt alap­vető változás. Azáltal, hogy megalapoztuk megbonthatatlan barátságunkat a szovjet néppel és Csehszlovákia nemzeteivel, ugyanakkor a Német Demokra­tikus Köztársasággal a lengyel —német szomszédság megpró­báltatással teli történelmében is lényeges változást értünk el. Olyan változást, melynek lei­képe ma az Odera-Neisse ha­tár, a két ország polgárainak nyílt, szabad kapcsolata. Lengyelországi tapasztalata­ink teljes mértékben igazolták a szocialista építés általános törvényszerűségeinek társadal­mi helyességét amely a marxiz­mus—leninizmus elméletéből, a Szovjetunió és a szocialista kö­zösség többi országának vív­mányaiból ered. A szocialista államokkal való szövetség Lengyelország számá­ra felmérhetetlen értékű. A testvéri országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való ideoló­giai, politikai és gazdasági együvétartozás sokoldalúan kedvező feltételeket és biztosí­tékot teremt a szuverenitás és a biztonság megerősítésére, a di­namikus fejlődés számára. A jelenlegi helyzet Európá­ban a béke és a társadalmi ha­ladás számára kedvező, s új távlatokat nyit egész mozgal­munknak, a munkásosztálynak. Mindig is úgy vélekedtünk és ma is úgy vélekedünk, hogy a szocialista és tőkésországok kommunista és munkáspártjai, egész mozgalmunk a haladás és a béke egységes élcsapatát alkotja, amelyet közös eszmék, célok és a proletár internacio­nalizmus egyesítenek. A szocialista közösség egysé­ges irányvételének célja, hogy szavatolja a Helsinkiben jóvá­hagyott, államközi kapcsolatok­ra vonatkozó elvek következe­tes tiszteletben tartását. Ugyan­akkor arra törekszünk, hogy ezt a katonai enyhülés egészít­se ki — ez a lázas fegyverke­zés beszüntetését a teljes le­szereléshez vezető út megnyitá­sát és a kollektív biztonsági rendszer megteremtésének táv­latát jelenti, amely valameny- nyi európai államnak egyen­lő mértékben szavatolja a biz­tonságot. Rendkívüli jelentőséget tulaj­donítunk a kommunisták és a szocialisták konstruktív együtt­működésének. Pártunk az utób­bi években szemmel láthatóan bővítette kapcsolatait ezekikel a jelentőségének csökkentésére, ahelyett, hogy kihasználták vol­na az új lehetőségeket. E kam­pánnyal összefüggésben Dániá­ban újabb és újabb kísérleteket tesznek arra, hogy felélesszék a szovjetellenességet. Az állító­lagos szovjet veszélyről beszél­nek csak azért, hogy félreve­zessék a lakosságot. A Dán KP arra törekszik, hogy az ország kilépjen a NATO-ból és isimét semlegessé váljon. Jespersen ezután foglalkozott a dán társadalom válságával. Megállapította: amióta 1972-ben az ország belépett az Európai Gazdasági Közösségbe, ez a vál­ság tovább mélyült. Végezetül a kommunisták egységével foglalkozott a dán felszólaló. Az európai kommu­nista mozgalom gazdag és sok­rétű mozgalom — állapította meg. E mozgalomban olyan pártok tömörülnek, amelyek nagyon eltérő körülmények kö­zöt oldják meg a mostani bo­nyolult átmeneti Időszak szá­mos problémáját. A Dán KP mindig megértette a nemzetkö­zi szolidaritás fontosságát és e szolidaritás fejlesztéséért a jövőben minden tőle telhetőt megtesz. csoportosulásokkal, e kapcsola­tokat igen hasznosaknak tartja és tovább óhajtja fejleszteni. Ma közösen olyan Európa jö­vőjéről tanácskozunk, amelynek kialakítására mi kommunisták törekszünk. Ez a megbonthatat­lan béke Európája, a zavarta­lan gazdasági és tudományos- műszaki együttműködés a civi­lizáció és a kultúra széles körű értékcseréjének Európája. A polgári futurológusok fata­lista jóslataival szembeállítjuk kommunista derűlátásunkat és a társadalmi haladásba vetett hitünket. Azt akarjuk, hogy a munkás- mozgalom humanista eszméi szabják meg Európa fejlődésé­nek irányvonalát. Ezek alapve­tő célja a béke, az ember fel­szabadítása, szükségleteinek ki­elégítése és sokoldalú lehetősé­geinek fejlesztése — mondot­ta Gierek elvtárs. Santiago Carrrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára „Meggyőződésünk, hogy a kapitalizmus fejlődése elérte azt a szakaszt, amelyben a termelési eszközök továbbfejlő­dését már csak a szocialista társadalmi formáció segítheti elő. Mind erősebb lesz az a fel­ismerés, hogy csak a szocializ­mus jelent kiutat a kapitalista országok fejlődése számára, az a társadalmi rend, amelyben leomlanak a válaszfalak a bő­ség és a nyomor között. Ezután arról beszélt, hogy a szocializmushoz napjainkban több út vezet, és a szocializmus a megvalósulás formáit tekint­ve sokféle lehet. — Az európai kommunista és munkáspártok által kidolgozott dokumentum ebben az értelemben nagy ha­ladást jelent. Ezt nem azért hangsúlyozzuk, mintha ki akar­nánk emelni a nyilvánvaló nem­zeti sajátosságokat, hanem vá­laszt akarunk adni a reakció­nak — mondta Carrillo. Carrillo hangoztatta: — A konferencia alapdokumentuma felhívja a figyelmet annak szükségére, hogy harcolni kell a fasizmus Európában még fel­lelhető maradványai ellen. Spa­nyolországban hónapokkal ez­előtt változások kezdődtek meg. A munkás- és néptöme­gek, a demokratikus erők kö­vetelésekkel álltak elő. Arias Navarro és Fraga Iribarne kor­mánya azonban elnyomással vá­laszolt, amely elsősorban a kommunisták ellen irányul. Mi, Spanyolország demokratikus erői, teljes erőbedobással küz­dünk mindaddig, amíg ki nem vívjuk az igazi demokráciát Spanyolországban. Michael O’Riordan, Írország Kommunista Pártjának főtitkára „A berlini konferencia a kommunista összeforrottság nagy demonstrációja — jelen­tette ki többek közt O’Riordan —, örömmel tölti be az euró­pai munkások millióit. Egyúttal bizonyosak vagyunk abban, hogy konferenciánk az imperia­listák soraiban dühöt és csa­lódást vált ki. Ezután így folytatta: — A két pusztító világháborút meg­ért Európának olyan kontinen­sé kell válnia, ahol a béke és a biztonság tartóssá válik. Nem felejthetjük el, hogy ezen a kontinensen születtek Marx és Engels nagy, megváltó gondo­latai, s Európa szülötte Lenin, kinek vezetésével győzött a Nagy Októberi Szocialista For­radalom. Meggyőződésünk, hogy a változások folyamán siker koronázza majd az ír nép év­századok óta tartó nemzeti fel­szabadító harcát is. Előttünk áll a kis Kuba példája, amely az amerikai kontinensen vívta ki szabadságát, előttünk áll Angola és Vietnam példája. Ku­ba, Angola és Vietnam győ­zelmei ragyogó győzelmek. Ezek a győzelmek Marx—En­gels és Lenin tanításain, vala­mint a proletár internaciona­lizmus eszméinek a gyakorlat­ba való átültetésén alapulnak. Az ír küldöttség vezetője hangoztatta: — A mostani kon­ferencia óriási, világméretű je­lentőségű. Nagyon örülünk, hogy részt vehetünk a kommu­nista egység történelmi konfe­renciáján. Minden egyes párt győzelme az összes többi párt­nak is győzelme, a közös győ­zelem minden egyes pártot erő­sít, s egyúttal erősebbé teszi a többit is. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára Todor Zsivkov, a BKP KB el­ső titkára beszédét azzal a ki­jelentéssel kezdte, hogy pártja elfogadja és támogatja a kon­ferencia dokumentumát. Támo­gatja azért, mert a szociális változások és az osztály- és politikai erők marxista—leni­nista elemzése, amely a doku­mentumban foglaltatott, kifeje­zi a hidegháborútól való történelmi átmenetet, és megerősíti a különböző rend­szerű államok békés egymás mellett élésének lenini alapel­veit. A haladó és demokratikus erők joggal várják, hogy föld­részünk kommunista és mun­káspártjai hozzájárulnak a nem­zetközi élet kedvező tenden­ciáinak erősítéséhez — állapí­totta meg. A bolgár kommunisták abból indulnak ki, hogy a népek és az államok — társadalmi rend­szerünk különbözőségétől füg­getlenül — érdekeltek a béke megőrzésében. Az egész embe­riség előtt álló globális prob­lémák megoldásához mindkét rendszer államainak közös erő­feszítésére van szükség — mondotta Zsivkov. A bolgár kommunisták ener­gikusan fellépnek az imperia­lizmus cselszövései ellen, ame­lyek meg szeretnék akadályoz­ni, hogy a nemzetek maguk vá­lasszák meg fejlődésük útját. A szocialista országok har­colnak és továbbra is har­colni fognak a lázas fegyver­kezés ellen, a fegyverzet csök­kentéséért, az atomkísérletek leállításáért, a tömegpusztító fegyverek gyártásának betiltá­sáért és az általános leszerelé­sért. Zsivkov továbbá elmondotta, hogy pártja továbbra is szoli­dáris marad az európai kom­munista pártok és az európai proletariátus harcával a mono­póliumok, a fasiszta veszély, a reakció és a háború ellen, a valódi szociális szabadságokért és a fejlődésért. Elítélte a nemzetközi reak­ciónak arra irányuló kísérle­teit, hogy felszítsa a szovjet­ellenességet. A békés egymás mellett élés és a nemzetközi feszültség enyhülése közepette a szovjetellenesség a népek el­leni bűntettel egyenlő — mon­dotta Todor Zsivkov. A továbbiakban határozottan állást foglalt a maoista poli­tika ellen, amely az enyhülés aláásására és a szovjetellenes kampány szítására irányul. A BKP KB első titkára hang­súlyozta, hogy a kommunisták ereje az egységben van, ami régi igazság. Hasonló egységes akciókkal az emberiség törté­nelmében egy politikai mozga­lom sem dicsekedhet. Nem titok, hogy a testvér- pártok között akadhatnak né­zeteltérések is, ami viszont a legfontosabb: a nézeteltérése­ket baráti légkörben, a mar­xizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus szelle­mében kell megoldani, hogy a kommunisták közös céljának megvalósítását közös erőfeszí­tések alapján határozzák meg. Mindannyiunk előtt világos, (Folytatás a 4. oldalonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom