Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-27 / 177. szám, kedd
Az európai konrmrasta- és munkáspártok berlini konferenciájának eredményei Milyen Európáért harcolnak a kommunisták? 2. Az imperializmus a béke és a haladás fő ellensége A kommunista mártír Jón Osoha születésének 75. évfordulója Bátor harcosra, kiemelkedő Szovjetunióban szerzett takommunistára emlékszünk, pasztalatait már ekkor gyüMa 75 éve született Ján Oso- mölcsözően érvényesítette. A ha, a CSKP egyik alapító tag- szlovákiai ktsparasztók és ja, a szlovákiai kommunista zsellérek szövetkezete 1937mozgalom jeles képviselője. ben titkárává választotta. A Ián Osoha szegény szülik ”Shen‘ ár"lá* uMn, B.r°“s- gyerekeként Podollnban szüle- ž f 'J1 szerv|zt® a Párt 1,le' lett. Az elemi Iskola elvégzé- Äní"cf.*• Érdemel elismese után molnárnak tanult A résé<Ut “8|a len 0 l>ärl Blsö’ haladó eszmékkel fiatalon megismerkedett. Ipari tanulóként kapcsolódott be a forradalmi munkásmozgalomba. Alig húszéves, amikor megalakul Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az újtípusú párt megalakításáért ő is küzdött, és elsőként lépett soraiba. A burzsoá köztársaság viszonyai és a munkásságot ért igazságtalanságok szilárdították osztályöntudatát. Lelkesen terjesztette a kommunista eszmét, és bátran fellépett a dolgozók jogaiért. A masaryki „ demokrácia“ azonban nen nézte jó szemmel törekvését. A hivatalokkal gyakran támadt nézeteltérése. Ezért is döntött 1925-ben úgy, hogy az Interhelpo szövetkezet [a fiatal szovjet köztársaság megsegítésére alakult szervezet) keretében a Szovjetunióba költözik, hogy segítse az első proletár állam szocialista''építését. Ján Osoha elvtárs mintegy tíz évet töltött a Szovjetunióban. Közben tagja lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A Szovjetunióban elvégezte a középiskolát, majd a mezőgazdasági dolgozók kétéves főiskoláját és az SZKP politikai főiskoláját. Szakmailag is, politikailag is gazdag ismeretekre tett szert, jeles szervezőnek, agitátornak ér pártmunkásnak bizonyult. Az emberek tisztelték, szerették. Népszerűségét munkájával, elvhű magatartásával vívta ki. Ismereteit sokrétűen kamatoztatta. Már diákkorában nemcsak tanult, tanított is. Csehszlovákiába 1935-ben tért vissza. Kezdetben Kelet- Szlovákiában dolgozott, mint a CSKP kerületi titkára. A majd annak likvidálása után a párt második központi bizottságának. Az ő nevéhez fűződik a párt harmadik illegális központi bizottságának a megszervezése. Ján Osohát a fasiszta államrendőrség ügynökei 1942- ben letartóztatták. Sokáig elkülönítve tartották börtönben. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején szökéssel próbálkozott. Sikertelenül. A fasiszták 1945 februárjában koncentrációs táborba szállították. Útközben a csoportot amerikai bombatá- madás érte. A szlovák nép számos jeles fiával együtt áldozatul esett Ján Osoha elvtárs is. Ján Osoha következetes és fáradhatatlan kommunistának bizonyult. Élete nagy vágyát, a felszabadulást sajnos nem érte meg, küzdelme, törekvése azonban nem volt hiábavaló. Amiért élt és dolgozott, ma megvalósul a gyakorlatban. Emlékét az utókor kegyelettel őrzi. (zsa) Elvszerűen, kommunista módra KOVÁCS MIKLÓS VALLOMÁSA Amint az utóbbi évek tapasztalatai mutatják, még nem ért véget a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának elmélyítéséért vívott harc. A berlini konferencia tekintetbe vette az enyhülés ellenségei, a reakciós és a militarista erők aktivitásának fokozódását, akik Európát és az egész világot szeretnék visszavetni a hidegháború időszakába, szeretnék ismét az atomkatasztróf a szakadékénak szélére sodorni. Az enyhülési folyamattal szemben a legnagyobb ellenállást állandóan, azok a körük támasztják, amelyek nem akarják tiszteletben tartani a világban kialakult jelenlegi reális helyzetet és amelyek készek bármilyen eszközt felhasználni arra, hogy meghiúsítsák a haladó erők erőfeszítéseit és rákényszerítsék a népekre akaratukat. Ezek: a monopoltőke legreakciósabb szárnya, mindenekelőtt a katonai- ipari komplexum vezetői, az újgyarmatosítók, a reakciós szol- dateszka, az újfasiszták. Annak ellenére, hogy mesterkedéseik lehetőségei lényegesen leszűkültek és egyre inkább kénytelenek elleplezni igazi szándékaikat, a tőkés válság kiéleződésével összefüggésben tevékenységük aktivizálódott és így komoly veszélyt jelent. A tőkés világ reálisan mérlegelő politikusai, akik egészben véve követik az enyhülési irányvonalat, ugyanakkor egyes kérdésekben néha meghátrálnak az agresszív körök előtt. Kísérletek történnek a politikai enyhülés korlátozására, annak megakadályozására, hogy a politikai enyhülést kiegészítse a katonai enyhülés, és ugyanakkor a szocialista államokra olyan feltételeket szeretnének rákényszeríteni, amelyek lehetővé tennék a belügyeikbe való beavatkozást és gyengítenék helyzetüket. A nemzetközi szociáldemokrácia jobboldali vezetői nemegyszer helyezkednek ilyen álláspontra. Veszélyes játék H. Mles elvtárs, a Német Kommunista Párt elnöke a konferencián nyomatékosan figyelmeztetett a Bundeswehr átszervezésére és nagyarányú felfegyverzésére, a nyugatnémet fegyverkezési iparnak és a Bundeswehr vezérkarának az Észak-Atlanti Szövetség megerősítését sürgető követeléseire, hegemónia-igényeire, más államok ügyeibe való beavatkozására, azokra a törekvésekre, hogy előírják a szocialista országoknak, hogyan éljenek. Figyelmeztetett az NSZK legreakciósabb erőinek arra a kísérletére is, hogy a pekingi vezetőkkel paktálva a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen szövetkezzenek a béke és az NSZK népe érdekeinek ellenére. A kommunista- és munkáspártok képviselői a berlini konferencián igen nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy Európa továbbra is olyan terület amelyen rengetek tömeg- pusztító fegyver van. A világ közvéleményét egyértelmű és meggyőző tényekkel figyelmeztették erre. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP küldöttségének vezetője, felszólalásában rámutatott, hogy míg a Szovjetunió nem növeli katonai kiadásait és kitart a nagyhatalmak katonai költségvetésének általános arányos csökkentése mellett, az Egyesült Államok katonai költségvetése szüntelenül emelkedik, s meghaladta a 100 milliárd dollárt, a NATO nyugat-európai országaiban pedig a katonai kiadások öt év alatt (1971—1975j megkétszereződtek. A szocialista országok lankadatlan kezdeményezése Ami az európai biztonság megszilárdításának kérdéseit illeti, számos tény tanúskodik arról, hogy ezért csupán a Szovjetunió és más szocialista országok szállnak szüntelenül síkra. Ezzel szemben a Nyugat minden lehetőt megtesz ennek az erőfeszítésnek a meghiúsítására. így pl. a Szovjetunió megállapodást javasolt az Egyesült Államoknak a Földközi-tengeren levő atomfegyvereket hordozó szovjet és amerikai hajók és tengeralattjárók kivonásáról. E javaslatot elutasították. A szocialista országok megegyezést javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzet egyenlő csökkentéséről, olyan módon, hogy ne változzanak meg az erő- szonyok és hogy így csökkentsék a katonai kiadásokat, valamint a NATO és a Varsói Szerződés közötti összecsapás kockázatát. A NATO-országok azonban csökönyös kísérleteket tesznek annak elérésére, hogy az erőviszonyokat saját javukra és a szocialista országok rovására megváltoztassák. A NATO folytatja a Közép-Európá- ban levő fegyveres erői létszámának és ütőerejének növelését. Ezek a tények meggyőzően beszélnek arról, hogy melyik rendszer bűnös a fegyverkezési versenyben, melyik rendszer fékezi az időszerű szociális problémák megoldását és ugyanakkor újabb világháborúval fenyegeti az emberiséget. Ez a tőkés rendszer. A kommunista- és munkáspártok konferenciáján igen világosan rámutattak, hogy az imperialista politika fő eszköze Európában és nemcsak Európában, továbbra is a NATO. Ez az agresszív tömb egyrészt a szocialista országok ellen, másrészt a tőkésországok forradalmi és haladó erői ellen, a nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányul. Az imperializmus reakciós erői a NATO útján nemcsak katonai konfliktusokat készítenek elő, hanem elnyomják a dolgozó tömegek demokratikus szabadságjogait és mozgalmait is. Elszigetelni az aintikommunizmust A háború és az agresszió, a reakció és a fasizmus fő eszmei-politikai ereje az antikom- munizmus, az antiszovjetizmus volt és marad. Nagy Jelentőségűek a konferencia záródokumentumában foglalt megállapítások arról, hogy el kell szigetelni és le kell küzdeni az an- tikommunizmust, s harcolni kell azon erők ellen, amelyek kampányokat szerveznek a kommunista pártok és a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió ellen, a munkás- mozgalom és a haladó erők ellen. Az élet igazolja, hogy az an- tikommunizmus táplálja a militarizmus politikáját ós a szocialista országokkal való szembenállás politikáját. Ez diszkriminációs gyakorlat és megtorlások alapja nemcsak a kommunistákkal szemben, hanem ténylegesen mindazokkal szemben, akik fellépnek a kizsákmányolás, a nemzetiségi elnyomás ellen, a monopoltőko uralma ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért. Az antikommunizmus ellenkezik minden ország nemzeti érdekeivel. Bár a reális szocializmusnak, külpolitikájának a sikerei szétzúzták az antikommunizmus és az antiszovjetizmus hagyományos dogmáit és mítoszait, az antikommunisták igyekeznek alkalmazkodni az új helyzethez. Minden ürügyet felhasználnak a rágalomhadjáratra, hogy a tömegek szemében disz- kreditálják a szocializmus vívmányait. Gyengíteni igyekeznek a tőkésországok néptömegeinek a mély társadalmi átalakulásokra irányuló erőfeszítéseit, bizalmatlanságot igyekeznek kelteni a szocialista külpolitika iránt és meg akarják nehezíteni az enyhülést. Ezért a testvérpártok harcra szólítanak mindazok ellen, akik az EGK-t szeretnék katonaipolitikai csoportosulássá átalakítani a szocialista közösség ellen, harcra szólítanak mindazok ellen, akik Európában támogatják a revansizmust és a II. világháború eredményeinek revízióját és kétségbe vonják az európai konferencia eredményeit. Aktívabban kell harcolni a békéért és a biztonságért Amint a testvérpártok berlini konferenciája bizonyítja, Európa jelenlegi történelmi szakaszának sajátossága abban rejlik, hogy az elkezdődött enyhülési folyamat a tőkés rendszer általános válságának rohamos kiéleződése közepette megy végbe. Ezt a reakció felhasználhatja a szocialista országokkal való békés egymás mellett élés kapcsolatainak veszélyeztetésére, kísérletekre, hogy a burzsoá társadalom belső problémáinak élét a nemzetközi feszültség újabb növelésével vegye el. E válság kiéleződése magában rejti újabb ag- ressszív kalandok veszélyét Európában és kontinensünkön kívül is, valamint fasiszta provokációk és összeesküvések veszélyét egyes országokon belül, ami ugyancsak növelheti a háborús veszélyt. Ezért elsőrendű feladat leküzdeni a „hidegháború“ örökségét, amelyre a jobboldali erők támaszkodnak. Az európai kommunista pártok abból a helyzetből indulnak ki, amely azáltal következett be, hogy egyrészt nagy lehetőségek nyílnak az enyhülés visszafordíthatatlanná tételére, másrészt pedig növekszenek a komoly veszélyek és nehézségek ezen az úton. Szem előtt tartják a dolgozók létszükségletei kielégítése, a demokrácia és a szocializmus erői pozícióinak megszilárdítása, valamint a béke és a békés egymás mellett élés megerősítése közötti törvényszerű összefüggést is Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy tovább kell fokozni a békéért és a népek biztonságáért vívott harcban az új távlatok elérésére irányuló erőfeszítéseket. Tömött kalászokat ringató búzatábla. A túlsó végén porfelhőbe burkolózva egyenletes lassúsággal mozognak a kombájnok. Fölöttem és körülöttem olyan nagy a hőség, hogy csak az izzadság párafüggönyén át látok. — Ezen a parcellán csak a Koloszok aratnak — tájékoztat Bogyai Ferenc, a vásárúti Efsz főgépesítője, aki szíves örömest elkísért erre az aratási körsétára. Míg a kombájnok a fordulóhoz érkeznek, meghitten beszélgetünk. A gépesítő, bárhol is kezdi, minduntalan a Koloszok dicséreténél hagyja abban a inondókáját. Tényleg olyan megbízhatóak? — Az attól függ, ki dolgozik rajtuk. Nálunk képzett, fia- tak szakemberek ülnek a gépek nyergében, akiknek már a puszta jelenléte is fokozza a kombájnok teljesítőképessé gét... A felénk közeledő Kolosz vörös acélteste méltóságteljesen ringatózik a renden. De nini, kigyulladt a fülke tetején a sárga fényű lámpa. Ez azt jelenti, megtelt a tartály, íziben ki kell üríteni. Hasztalan próbálom fürkészni a fülkét, az ablak elé szerelt redőnyök elzárják a látószöget, ezért a kombájnvezető alakját se látni. — De ő jól kilát — magyarázza a főgépesitő. — Egyébként egyik legnevesebb kommunista kombájnvezetőnk, Kovács Miklós ül a gép nyergében ... Kovács Miklós lágy mozdulattal elzárja a tartályürítű csigaszerkezetet, majd leszáll a gép nyergéből és átadja helyét Matus Tibor segédkombájnve- zetőnek. — Minden perc drága ilyenkor — mondja megkönnyebbülten és zsebkendőjével megtö- rölgeti a verejtéktől gyönygyö- ző arcát. A Kolosz tovább úszik a búzatengerben, egyáltalán nem venni észre, hogy segédkom- bájnvezető kormányozza. — Ügy tessék ám érteni — dicséri társát Kovács Miklós — hogy nálunk csak az állhatja meg a helyét, aki univerzális ember. Egy szövetkezet gépesí- tőjének a motorok javításától az ekevas élesítésig minden munkafolyamatot tökéletesen ismernie kell. — Ezt csak a szakmára vonatkozólag gondolja? — Nemcsak arra, hanem például a politikai felkészülésre is. Mert a mezőgazdaságban dolgozó ifjú szakmunkásnak tudnia kell azt, hogy mit miért és hogyan csináljon. Magyarán: forradalminak kell lennie mind a cselekedetben, mind a gondolkodásban... Én is azért járok az esti egyetem tanfolyamaira, hogy a szakmaiak mellé kellő politikai műveltséget szerezzek. Enélkül kevésbé boldogulhat ma már az ember ... Az alig huszonnyolc éves kombájnvezető meggyőzően, lelkesen beszél szakmája szépségéről és társai munkájáról. Pedig naponta legalább tizenkét órát tölt el tűző napsütésben és porban a tarlón. — De ezen ne is csodálkozzon — mondja búcsúzóul —, hiszen ezekben a' napokban az ország, mindnyájunk kenyeréről van szó, s ez önmagában is nagy kötelezettséget, áldozat- vállalást és a szakma szerete- tét követeli meg... SZOMBATH AMBRUS (Folytatjuk) IVAN HLIVKA A rakvicei (breclavi járás) Vörös Október Efsz-ben a sikeres aratás jelentős mértékben köszönhető a SZISZ-tagoknak. Mindnyájan részt vesznek a SZISZ „Egyetlen szem s'e vesszen kárba“ akcióján. Felvételünkön: kombájnok a Vörös Október Efsz földjein. (Felvétel: CSTK — V. Korčák |)
