Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-02 / 156. szám, péntek
A televízió korunk emberének hatásos kifejezőeszköze A XIII. nemzetközi tv-fesztiválról Jelenet a díjnyertes japán tv-drámából, Az áldozati bárányból Az alábbiakban összefoglaló értékelést adunk a június 16— 24^e között lezajlott prágai XIII. nemzetközi tv-fesztiválról. melyről részben a Csehszlovák Televízióból, részben tudósítása- ii ból tájékozódhattak olvasóink. A tv-íesztiválokat a Prágai Tavaszhoz és más jelentős kulturális eseményekhez hasonlóan évről évre a nagy történelmi múltú prágai Vigadó (Obecní dűm) épületében rendezik meg. A Vigadó a cseh .szecesz- szió legjelentősebb műemlékeinek egyike. Ez az épület Max Švabinský, Aljons Mucha, Jaroslav Preisler és mások keze nyomán nyerte el azt a stílust, melyet az 1900-as évek Párizsa így becézett; „Le styl Mucha“. A stílus á cseh művészet elemeinek, a líraiságnak, a kor népművészetének és a századvég párizsi képzőművészeti kultúráiénak összefonódásából, ötvözetéből keletkezett. Louis Aragon valahol azt írta Alfons Mucháról: „Ez a tiszta cseh művész nagy utazó volt, így a régi nemzeti álomnak nemzetközi jelleget tudott adni.“ A tv-fesztivál tehát olyan kultúrpalotában zajlott, mely eredendően magában hordozza a művészet nagyszerűségét és a nemzetköziség szellemét. Falai között nyolc napon át vetítették a 28 országból érkezett versenyműveket. A kilencedik napon az öt különféle bírálóbizottság eldöntötte, hogy a két alapvető kategóriában, a drámai és a zenei kategóriában az 53 versenymű közül melyek kapnak díjat. (Az odaítélt dijakról lapunk június 25-í számában részletes tájékoztatást adtunk.) Néhányat közelebbről is bemutatunk a díjazott.és az érdekesnek ítélt alkotások közül. Először ismerkedjünk meg azzal a két művel, melyek a XIII. NTF Nagydíját, az ,.Arany Prágát“ kapták. Ezek: drámai kategóriában a japán Áldozati bárány című tévédráma, zenei, kategóriában a szovjet Fantázia című balettfantá zia. Az Áldozati bárány egyike annak a négy tévé-játéknak, melyeket Seicho Matsumotn novellái alapján alkalmazott te levízióra Ben Wada. a kiváló japán rendező. A tévédrám;i igen súlyos társadalmi problémákat vet fel: a létbizonytalanságot, a büntetlenül való gyilkolás lehetőségét, s leleplezi a mindenható bürokrácia fondorlatait. Yamada, fiatal hivatalnok sorsát állítja a középpontba, aki családjával szürkén, félrevonultan él. Léte semmilyen kilátásokkal sem kecsegteti, mert nem tartozik és sohasem tartozhat a szűk elithez, amelyik irányítja a japán társadalmat. A hatalom természetét jól megvilágítja maga a történet. Kurahashit, Yamada idősebb kollégáját rákényszerítik, hogy vállalja magára a felelősséget egy jelentős megvesztegetési botrányért. Minthogy nem hajlandó saját élete elvételével jóvátenni mások bűnét, kegyetlenül meggyilkolják. Az ügy homályban marad, ugyanis a rendőrségi vizsgálatot rejtélyes módon abbahagyják. Kura- hashi özvegye elfogadja a meg vesztegetési ügy morzsáit, minthogy mindenáron azt szeretné. ha fia bejuthatna az elit körökbe és karriert csinálhatna. Yamada megőrzi becsületét, mindinkább belesüpped a hétköznapok szürkeségébe, jövője — a reménytelenség és a harag. A Fantázia című szovjet versenymű alapjául Turgenyev Tavaszi vizek című romantikus szerelmi története szolgál. A film kiaknázza a dráma, a balett és a Csajkovszkij-zene szinte valamennyi lehetőségét. Anatolij Efrosz rendező nem a turgenyevi fabula tökéletes illusztrálására törekedett, hanem kockázatos, de ígéretes kísérletezésre is vállalkozott. Alkotó módon, nagy művészi bátorsággal egybekötve a drámát, a balettet és a zenét, megpróbálta a film eszközeivel kifejezni a novella hordozta konfliktusokat, a balett formanyelvén tolmácsolni a turgenyevi novella legbensőbb és legintimebb mondanivalóját. A témaválasztás és a szokatlan, de mindenképpen kifejező forma, a mű egész értelmezése, teljes mértékben megfelelt a rendezői szándéknak, melyet oly nagyszerűen valósított meg Maja Pliszecka- ja, a híres primabalerína, valamint I. Szmoktunovszkij és A. Popov színművész. A nemzetközi zsűri ítélete szerint „olyan tévéműsor ez, amelyben sike rült egységbe fogni különböző művészi formákat és eszközöket úgy, hogy a tv-nézök széles rétegeihez képes szólni. A Fantázia című film értékes alkotás, igazi balettfantázia. Az Intervízió díjával drámai kategóriában Az elsöszülött fiú című szovjet filmet, zenei kategóriában a Gianni Schicchi című magyar tévéoperát tüntették ki. Az elsöszülött fiú G. Melnyi- kov és A. Vampilov forgató- könyve alapján készült, melyet" a nemzetközi zsűri a legjobb forgatókönyv díjával jutalmazott. A film meséje: Két diák lekési _ az utolsó vonatot, és minthogy éjszaka nem tudnak szállást .szerezni, egyikükben — Vlagyimirban felvetődik az az ördögi ötlet, hogy a véletlenül megismert Szarafanov klarinétművész házasságon kívüli fiának adja ki magát. A két fiatalember akkor toppan be Sza- rafanovékhoz, amikor ott éppen tetőzik a családi vihar. Szarafanov lánya bejelenti, hogy férjhez megy és férjével elutazik, fia — éretlen kamaszindítékból — szintén elhagyni készül az atyai házat. Lélektanilag rendkívül bonyolult helyzet áll elő. Vlagyimir, aki túl messzire megy, hirtelen rádöbben, hogy súlyos becstelenséget követett el, hiszen az apa elhiszi, s mélyen beleéli magát abba, hogy ő csakugyan az elsőszülött fia. A végletekig fokozott családi dráma úgy oldódik meg, hogy Vlagyimir maga sem tud elszakadni többé a derék és becsületes családtól, márcsak azért sem, mert mélységesen beleszeret „nővérébe“ lányába. A film magas művészi fokon nagy lélektani hitellel elemez általános emberi helyzeteket, érzelmeket. Az apát Leonyid Leonov, a Prémium című emlékezetes film főszereplője, a fiút Ny. Karacsen- cov alakította, kiválóan. A Gianni Schicchi Puccini ismert vígoperájának tévére alkalmazott változata. Rendezője Szinetár Miklós, akit a nemzetközi zsűri a legjobb rendezés díjával jutalmazott. A produkció elsősorban azzal szolgált rá a díjra, hogy benne a rendezői ötletek kiaknázása a jellemek tökéletes értelmezésével és ábrázolásával párosult. Olyan kiváló művészek alakították főbb szerepeit, mint Melis György. Moldován Stefánia, Komlóssy Erzsébet és mások. Minden versenymű vagy műsor persze nem kaphatott díjat a fesztiválon. Tény, hogy a szakemberek egybehangzó véle* ménye szerint a csehszlovák válogató bizottság kielégítő munkát végzett. Olyan produkciók kerültek képernyőre, amelyek biztosították a fesztivál tematikai sokrétűségét és magas művészi színvonalát. A díjat nem kapott versenyműsorok között is számos figyelemre méltó akad. Ilyen például a Holnap megjön című finn, a Szakadék című kanadai, A férfiak, akiket nem szeretnek című magyar, a Sugárhatás című jugoszláv—francia, a csehszlovák Rézmetszet című tévéfilm, a Hóvariációk című japán zenei műsor, a lengyel Dalok című balettstilizáció. Igen lényeges jellemzője volt a fesztiválnak határozott pozitív eszmeisége, melynek középpontjában a nemzetek közötti megértés és barátság gondolata állt. Méltányolni való az is, hogy a bemutatott drámai művek többsége a ma valóságából merítette mondanivalóját, és sok lényeges társadalmi és szociális kérdést vetett fel. Kellő visszhangot keltett „A ma embere mint a tévédráma hőse“ címmel megrendezett szabadegyetem is, mely többek között leszögezte, hogy a televízió korunk emberének hatásos kifejező eszköze. A fentieken túl olyan baráti kapcsolatteremtésre, alkotó gondolatcserére adott alkalmat a fesztivál, amire korunkban nagy szükség van a nemzeti kultúrák között KÖVESDI JÁNOS Vastaps négy estén A prágai Nemzeti Színház a szlovák fővárosban Nyári kánikulában, az idei bratislavai színházi évad befejezéseként vendégszerepeit a szlovák fővárosban a prágai Nemzeti Színház drámai együttese. A nagy meleg nem is kellett, mert cseh vendégeink korszerű színjátszása úgyis felforrósította volna a légkört. A most látott három darab közül kettőnek (Éjszaka után hajnal, Hold a folyó fölött) néhány héttel, illetve hónappal ezelőtt volt bemutatója, a harmadik színmű (Macskajáték) pedig 200. előadása felé tart Prágában és már két évadon át a leglátogatottabb előadások között szerepel fővárosunkban. A színház vezetői úgy állították össze a bratislavai vendégszereplés műsorát, hogy a szlovákiai szakemberek, de főleg a nézők (hiszen ők nem gyakori vendégek Prágában) többé-kevésbé reális képet kapjanak a vezető'cseh társulat jelenlegi munkájáról, törekvéseiről. A prágai Nemzeti Színház drámaegyüttese jelenleg két területen ér el figyelemre méltó eredményeket. Rendszeresen nyomon követi a szocialista országok drámairodalmát, bemutatja a legjobb darabokat, s a színpadravitel- hez rendszerint az illető ország egy- egy ismert rendezőjét hívja meg. Ennek az együttműködésnek az eredményeit mérhetjük le most két előadáson. A színház vezetői szívügyüknek tekintik a cseh klasszikus és a néhány évtizede született színművek felújítását, korunk igényeinek megfelelő újraértelmezését is. E téren szintén több sikert arattak az utóbbi évadokban. Mi ragadott meg bennünket a három előadás láttán? Most is éreztük az átgondolt dramaturgiai munkát, amely okosan gazdálkodik az adott lehetőségekkel és ezeknek megfelelően igyekszik kielégíteni az igényeket. Legtöbbet az aprólékosan kidolgozott alakításoknak, a korszerű szerepformálásnak tapsoltunk. Ismét meggyőződhettünk a cseh színjátszás sajátos jegyeiről és európai színvonaláról. x Az első napon Abdizsaml Nurpejiszov szovjet-kazah író Éjszaka után hajnal című színművét láthattuk. Ezt az alkotást Azirbajdzsan Mambetov rendezte és adaptálta színpadra az előbb említett szerző Vér és verejték című regénytrilógiája alapján. Ismét a prágai színház dramaturgiáját illeti a dicséret, mert a sokrétű és sokszínű kortárs szovjet színjátszásban sajátos, nálunk ismeretlen értéket fedezett fül. A színpadi adaptációt először az Alma-Ata-i színházban mutatták be. Ott is Mambetov rendezte az előadást. A történet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején játszódik egy kazah faluban, s elsősorban az emberek esz- mélését, az életszemléletükben, életmódjukban bekövetkezett változásokat, a múlt visszahúzó erejét, s az ebből származó ellentmondásokat ábrázolja. A szerző az egyéneken keresztül, lélektanilag is motivált jeleneteken át ábrázolja a már említett jelenségeket. Színpadon mindez nehezebb, hiszen az epikai terjengősségnek itt mindenképpen gátat kell vetni, s a lélektani motiváció csak színpadi szituációkon keresztül lehetséges. Mambetov nyilvánvalóan a regény kulcsjeleneteit vitte színpadra, s a lélektani motivációkat színpadi hatásokkal (fény, hang, színpadtechnika) igyekezett fölerősíteni. Néhány jelenetben sikerrel, gyakran azonban éppen a hiteles színpadi szituáció hiányzott, s így több rendezői megoldás mesterkéltnek, néha pedig túlzásnak is tűnt. E fogyatékosságok ellenére — elsősorban a színészi játék eredményeképpen — tanulságos, emlékezetes jeleneteket is tartalmazó előadásnak tapsoltunk. A kiváló teljesítmények közül Ludék Munzar (jelemanj, Jana lllaváčová (Akbala), Jozef Mika (Kalen), Radovan Ĺukavský (Möngke) és Borivoj Navrátil (Abejszin) játéka emelkedett ki. Örkény István Macska játékának prágai bemutatójáról már annak idején írtunk, így a részletesebb elemzésétől ezúttal eltekintünk. Most elsősorban arra figyeltünk föl, hogy csaknem kétszáz előadás után is mennyire precíz, rájátszásoktól mentes a játék, szinte hibátlan a ritmus. Dana Medrická Orbán Erzsi szerepében ilyen sok fellépés után is elemében van, új ötletekkel, megoldásokkal tette még színesebbé játékát. A többi szereplő közül Jaroslava Tvrzníková játéka tűnt ki Egérke figurájában. Öt a premieren nem láthattuk Prágában, tavaly vette át ezt a szerepet. A harmadik előadáson cseh színjátékot láthattunk. Vráüa Brámeknek, az élet szerelmesének, a fennkölt emberi érzések ábrázolójának Hold a folyó fölött című lírai játéka megszületése (1922) óta szinte le sem került a cseh színpadokról. Színészgenerációk nőttek föl ezen a darabon úgy, hogy fokozatosan más-más szerepet játszottak. Srámek lírai játéka örök emberi vágyról, a tartalmas, teljes élet iránti igényről szól, humoros, szomorkás hangvétellel, finoman, de jól kivehetően a kispolgári életmódot bírálva. Slávka a társadalomi konvenciók és !megrögzött szokások ellenére másképpen, szebben szeretne élni. Hasonló vágyak tüzelik Villyt is. Az idősebb korosztály tagjai már nem jutnak el eddig, ők csupán visszaidézik, emlegetik hajdanvolt fiatalságukat, a fiatalokéhoz hasonló óhajukat. Srámek érezteti a társadalmi gátakat, a lehúzó erőket, ám ennek ellenére sem pesz- szimista, bízik a humanizmus győzelmében. Ezt az életigénylést, optimizmust „húzta alá“ Jaromír Pleskot rendezése. A lírai szépségű, de finoman „földhözkötött“ előadásban újra a színészek játékát és Srámek zengő, dallamos nyelvezetét élveztük elsősorban. Különösen Jana Brezinová (Slávka) és Petr Stépánelc teljesítménye aratott osztatlan sikert. A kezdődő uborkaszezon ellenére a nézőtér mind a négy napon át zsúfolásig megtelt. Minden este perceken át zúgott a vastaps, amely a legszebb elismerést jelentette cseh vendégeinknek, s egyúttal azt is jelezte, hogy a bratislavai közönség minden évadban szívesen látná a szlovák fővárosban a prágai Nemzeti Színház drámai együttesét. SZILVÁSSY JÓZSEF m 1976. vii. : 6 Leonyid Leonov Az elsőszülött fiú c. szovjet tv filmben.
