Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-16 / 168. szám, péntek

leitekkel válaszolnak Feltételeikre alkalmazzák a felhívást A napokban mezőgazdasági dolgozóink nagy erőfeszítése­ket tesznek az aszály káros következményeinek enyhítésére, amiről a határt járva lépten nyomon meggyőződhetünk. Ahol beérett a gabona, ott az aratók százai dolgoznak, csé­pelik a gabonát, letakarítják a szalmát, vagy a már pusztán maradt tarlót szántják. De nemcsak a gabona, hanem a kuko­rica- és a lucernatáblákon is emberek szorgoskodnak: éjjel- nappal öntöznek, hogy minél előbb vizet Kapjon a szomjazó növényzet. így nyer ko/ikrét forimát a CSKP Központi Bizottsága és a szövetségi kormány aratási fel­hívása, amely a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági dolgo­zók körében egyaránt mozgósí­tó erővel hatott. Alexander Varga mérnök, a Galántai Já­rási Mezőgazdasági Igazgató­ság termelési igazgatóhelyette­se elsősorban a felhívás idő­szerűségét értékeli nagyra. A felhívás szellemében a járás valamennyi mezőgazdasági üzemében az aszályra való te­kintettel pontosították az ara­tási terveket, aimi annyit je­lent, hogy a gabona betakarí­tásának munkatervét szerve­sen összehangolták a szálas ta­karmányok betakarításával és az öntözéssel. Gyorsan és jó minőségben A gabona betakarításában el­sősorban a messzemenő terv- szerűség és a munkához való felelősségteljes hozzállás érvé­nyesül. A járásban lényegében már tizenkét nappal ezelőtt megkezdték az aratást. A hét közepéig a betakarításra váró csaknem 29 ezer hektárból mintegy hétezer hektárt arat­tak le. Ez jó jel, hiszen azt je­lenti, hogy a járásban nem sült be a gabona, és a napokban uralkodó borús, szeles idő le­hetővé teszi a fokozatos beé- rést. A lassú aratási ütem persze nem jelent — és nem is jelent­het — felesleges késlekedést, amint azt a felhívás is hangsú­lyozza. Napokkal ezelőtt a dia- kovcei [deákij szövetkezetben korán reggel szinte biztosra vették, hogy nem folytathatják az aratást, nincs érett tábla. De az egyik érettebb tábla leg­érettebb részébe azért kiment a kombájn, hogy mintát vegye­nek, s amennyiben a laborató­riumi vizsgálat megengedi, munkába állíthassák a gépe­ket. Az eredmény pozitív lett: a tábla magasabban fekvő ré­szén megkezdhették az aratást és estefelé már öt kombájn dolgozott a gabonatáblán. És még egy példa. A hét elején a szomszédos tešedíkovói (pere­di) szövetkezetben sem ültek tétlenül. Az árpa annyira be­érett, hogy rendvágókkal leka­szálhatták. Ezzel egyszerre két célt értek el: aratták ami arat­ható volt, és a kétmenetes be­takarítással jobb minőségű sör­árpát adhattak el. Telnek a pótkocsik Molnár János felvétele Minimális veszteségekkel A felhívás első helyen említi a veszteségek csökkentésének szükségét. A žiháreci (zsigár- di) földmüvesszövetkezetben a kombájnosok vállalták, hogy a veszteségeket 1 százalék alá csökkentik. Ennek érdekében nem lépik túl a csoportot irá­nyító kombájnos által megadott sebességet, és a veszteségellen­őrök esetleges jelentése után azonnal leállnak, hogy beállít­sák a szemet szóró kombájn cséplőszerkezetét. És az ered­mény: az ellenőrök eddig a leg­nagyobb igyekezet mellett sem tudtak 0,3—-0,5 százaléknál na­gyobb szemveszteséget felfe­dezni. Jó példát hozhatunk fel a Vlčany (Farkasd) központtal működő Haladás Egységes Földművesszövetkezetből is. A szemet szállító traktorosokat nemcsak aszerint értékelik, hogy mennyit állnak a földön — tehát imilyen a csoporton belüli munkaszervezés —, ha­nem figyelembe veszik azt is, hogy a traktoros milyen maga­san töltette meg az utánfutót, vajon útközben az esetleges rázódások miatt nem fog e szóródni a gabona. Éjszaka is öntöznek A figyelem központjában áll az öntözés is, ami érthető, hi­szen a járás területének több mint 30 százaléka öntözhető. A járási aratási bizottság keddi ülésén részletesen értékelte az öntözés helyzetét és két ál­landó csoportot hozott létre. Ezek tagjai járják a mezőgaz­dasági üzemeket és ellenőr­zik, vajon betartják-e azokat az utasaásokat, amelyeket az ara­tási felhívás és a Jaslovské Bohunicén elfogadott határozat alapján a jmi adott a mező- gazdasági üzemeknek. Olyan pozitív példák általá­nosítását szorgalmazzák, ami­lyen a peredi vagy a farkasdi, ahol a sávos öntözőberendezé­sek egész éjszaka üzemelnek, és a hagyományos öntözőberen­dezésekkel csak éjjel állnak le. A növényzet 50—60 mm ned­vességet kap. Csupán egyetlen járás kira­gadott példát is bizonyítják, hogy a mezőgazdasági dolgo­zók magukévá tették a CSKP Központi Bizottsága és a szö­vetségi kormány aratási felhí­vását, és annak értelmében minden tőlük telhetőt megtesz­nek az aszálykárok mérséklé­sére. EGRI FERENC Vízgondok a kertészetben A már szabályozott Ipoly mentén, Ipolykeszi határában terül el az Ipolybalogi Új Élet Efsz zöldségkertészete. Össze­sen 38 hektáron termesztenek itt különféle zöldségféléket Do­bos Lukács kertész irányítása mellett. Bár a kertészet az Ipoly és egy jelentős patak ta­lálkozásánál terül el, mégis vízgondokkal küzd. Ez pedig ebben a rendkívüli szárazság­ban jelentősen befolyásolhatja a tervezett hozamok elérését. — Hogyan lehetséges az, rogy két „vízforrás“ mellett is öntözési gondjaik vannak? — kérdezem a fiatal kertészt. — Először is azzal kezdeném, hogy mivel a balogi határban levő kertészetet megszüntet­tük, itt most jóval nagyobb te­rületen, az előző évinek majd­nem kétszeresén gazdálkodunk. Dobos Lukács elégedett a fólia alatt termesztett paprika termé­sével Ez lényegesen növeli vízigé­nyeinket, amit a rendkívüli szárazság csak fokoz. Az Eg­res patak a szárazság követ­keztében egyre kevesebb vizet ad, amit az is befolyásol még, hogy ,,felettünk“ van az állami gazdaság kertészete, mely a víz nagy részét felhasználja. — Kertészet víz nélkül nem képzelhető el. Milyen terveik vannak, az öntözés megoldásán ra? — Egy „Marica“ típusú ön­tözőberendezést helyezünk üzembe, mely a szükséges víz- mennyiséget az Ipolyból kapja majd. Ez sem egyszerű megol­dás, hiszen az Ipoly töltésén kell „átemelni“ a vizet. — Idén mit ad piacra a ker­tészet? — A legnagyobb területen, 15 hektáron konzervgyárak ré­szére termesztünk paprikát Nyolc hektáron paradicsomot és hagymát, öt hektáron ká­posztaféléket termesztünk. Sár­garépából három hektárt vetet­tünk, uborkából másfelet. Per­sze volt salátánk és egyél» zöldségfélénk is. — Látom, fólia alatt is ter­mesztenek. — Mindössze 25 ár paprikát Jövőre ezt a területet is sze­retnénk növelni, ugyanis a ko­rai termesztés elengedhetetlen feltétele a fólia. Különösen ak­kor, ha későn érkezik a tavasz, mint az idén is. Motorkerékpárjára ültet, vé­gigjárjuk a kertészetet. A simá­ra taposott úton hatalmas re­pedések jelzik a tartós száraz­ságot. Most is rekkenő a hő­ség, szellő sem mozdul. — Szomjas a föld, nem ár­tana egy kis csapadék — jegy­zem meg, amint a közelükbe érünk. Kiegyenesítik derekukat, meg­állnak egy percre. — Bizony, jól jönne már az eső, meg egy kis lehűlés, meri ilyen forróságban dolgozni sem kellemes — válaszolja egyikük. De nemcsak vízprobléma van a kertészetben. Legalábbis ez tűnik ki az asszonyokkal foly­tatott rövid beszélgetésből. A keresetre is panaszkodnak, bár a tények azt bizonyítják, hogy a közös vezetői messzemenően gondoskodnak a dolgozókról. Munkaruhát is kapnak, s egyéb téren is tapasztalható a gon* doskodás. A csúcsmunkák kö* zötti időszakban társas kirán­dulásra viszik a kertészeti dől* gozókat, s alkalomadtán kultu­rális rendezvényekre is bizto» sílanak számukra jegyeket. Az elvégzett munkára azon* ban nem lehet panasz. Felada­taikat nemcsak a 13-tagú szo­cialista munkabrigád tagjai végzik becsülettel, hanem a többiek is. Erre utalnak a ker­tészetben elért jó eredmények. Szöveg és kép: BÖJTÖS janos és államok csoportjaiban. Ez természetesen befolyással van a proletár internacionalizmus elvei gyakorlati megvalósításá­nak formáira is. Ámde a kü­lönbségek megléte mellett az uralkodó tendencia a kölcsönös együttműködés erősítése felé mutat a munkásosztály tevé­kenységében nemzetközi kere­tekben. t A tőkésországokban folyó osztályharc legfontosabb ten­denciáihoz a jelen időszakban az osztályharonak, tartalmának és formáinak további lnterna- clonalizálása is járul. Aktivizálódik a dolgozók kö­zös fellépése nemcsak nemzeti, hanem regionális és nemzetkö­zi szinten is. Növekedőben van­nak a különböző irányzatú munkásszervezetek akciógysé- gére és együttműködésére irá­nyuló tendenciák, bővülnek, terjednek a szociálpolitikai tö­mörülések. Forradalmilag átfe­dik egymást és kölcsönösen hat­nak egymásra a széles néptö­megek általános demokratikus mozgalmai és a szocializmusért vívott proletár harc. Növekvőben van a termelés, az árucsere és a tőke internacio- nalizálódása. Ennek kifejezői az Európai Gazdasági Közösség és a multinacionális monopóliu­mok. A bérmunka érdekei vé­delmének rendkívüli szükséges­sége olyan terjedelemben nö­vekszik, • amely túlterjed az egyes országok határain. Az osztályalapon megvalósuló ilyen akcióegység szükségessé­ge egyre sürgetőbb és kézzel foghatóbb, egyre jobban terjed e szükségesség tudata, amely még a munkásmozgalom reformista köreibe is behatolt. A tőkésor- szágok egyre szélesebb tömegei­nek bekapcsolása az agresszió, a militarizmus, az újgyarmato­sítás, a faji megkülönböztetés, a neofasiszta reakció, a mono­polista integráció és a multina­cionális monopóliumok elleni harcba új impulzusokat ad a proletár internacionolizmus gyakorlati kibontakoztatásához, lehetőségeket teremt a mun­kásosztály internacionalista szerepének további növekedésé­hez. A jelenkar sajátosságai A kommunista mozgalom si­kereivel elválaszthatatlanul összefüggnek mindazok a vere­ségek, amelyek az imperializ­must a nemzetközi és a belső porondon különösen az utóbbi időszakban érték. Kudarcot szenvedett a szocialista orszá­gokkal szemben alkalmazott s az „erőpozíción“ és a „hideg­háborún“ alapuló stratégiai irányvonala. Az imperialista hatalmak kénytelenek voltak egyetérteni azzal, hogy a nem­zetközi ' dokumentumokban a nemzetközi jog szerint leszö­gezzék a békés egymás mellett élés alapelvét, mint az egyet­len lehetséges alapját a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok közötti kapcsolatoknak. Ma küzdelem folyik ezeknek az elveknek a gyakorlati megvaló­sításáért valamennyi országban. A portugál forradalom fel­számolta a jelenkor egyik utol­só diktatúráját és az utolsó gyarmatbirodalmat. A forradal­mi felszabadító erők jelentős sikereket értek el Angolában, Peruban, megbukott a fasiszta katonai kormány Görögország­ban, recseg-ropog a Franco-féle falangista rendszer Spanyolor­szágban. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy noha az imperialista poli­tika elleni harc változó sike­rekkel folyik, az imperializmus, mint rendszer, defenzívába szo­rult, míg a forradalmi erők, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom offenzívában van. A nemzetközi burzsoázia egy­re jobban érzi a nyomást a „frontról,“ ahol a világméretű szocialista közösség és a kom­munista mozgalom áll vele szemben, és a „hátországból“ ahonnan a munkásmozgalom és a kommunisták vezette egyre nagyobb számú népi erők ve­zetnek támadást ellene. Érzi közeledését annak, amit V. I. Lenin megjósolt, hogy tudniil­lik a világméretű imperializ­musnak el kell buknia, ha min­den ország kizsákmányolt és elnyomott munkássága legyőzi a kispolgári elem ellenállását és a munkásarisztokrácia je­lentéktelen felső rétegének befolyását, és szövetségre lép emberek száz- és száz milliói­nak forradalmi támadásával, akik eddig kívül álltak a törté­nelmen, és csak a történelem objektumának tartották őket. A jelen időszak sajátossága, hogy az összes forradalmi moz­galmak és változások egységes történelmi orientációjának tör­vényszerűsége egyre szemmel láthatóbban érvényre jut. A forradalmi mozgalom összes jelenlegi irányzatai fokozato­san egyetlen antiimperialista áradatba egyesülnek. Kézzel­foghatóbban nyilvánul meg a tény, hogy a világméretű forra­dalmi folyamat feltartóztatha­tatlan végeredménye a szocia­lizmusba való átmenet. Az ideológiai tere középpontjában Az internacionalizmus így egyre hatalmasabb tényezővé lesz, mely összefogja a világ kommunista forradalmi moz­galmát a békéért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért, a világméretű im­perializmus, a kizsákmányolás minden formája ellen folyó harcban. Ez az oka annak, miért ke­rültek a proletár internaciona­lizmus kérdései a világméretű ideológiai harc érdeklődésének középpontjába. Az imperialista ideológusok és politikusok nagyon jól tud­ják, hogy a világ összes kom­munistáinak együttműködése megbízható eszközt nyújt a forradalmároknak a társadalmi gyakorlat által felvetett felada* tok megoldásához. Ezért * fegyver csorbítása a jelen idő­szakban központi stratégiai fel­adata a kommunizmus ellensé­geinek. Felhasználják ehhez egész burzsoá apparátusukat, s nagy szolgálatokat tesz ebben különösen a jelenlegi kínai maóista vezetés opportunista és revizionista propagandája, lóként pedig ellenséges tévé* kenysége. A burzsoá propaganda igyek­szik az internacionalizmus nagy elvét kísérteiként beállí­tani. Ezzel szorosan összefügg az a törekvésük, hogy megtör jék a forradalmi erőknek a kommunista pártok egysége ha­tékonyságába, valamint a nem­zetközi munkásosztály és a vi­lágméretű felszabadító antiim­perialista (mozgalom interna­cionalista szolidaritásába vetett hitét. Gustáv Husák elvtárs a berlini értekezleten igen vilá­gosan rámutatott: „Tanúi va­gyunk annak, hogy az osztály­ellenség nem kis erőfeszítése­ket tesz és eszközöket fordít arra, hogy gyengítsen minket, kölcsönösen elszigetelje az egyes pártokat, és szél for gá­csol ja erőinket, hogy elkendőz­ze és elhomályosítsa alapvető osztályérdekeink és céljaink azonosságát“. IVAN HLIVKA, MICHAL ŠTE1 ANÁK (A cikk befejező részét la­punk holnapi számában közöl­jük) Egy perc pihenő a tábla szélén

Next

/
Oldalképek
Tartalom