Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-08 / 135. szám, kedd

ügy es kezű lányok üzeme A két brigádvezető ás Krnács László mester, az FSZM elnöke Bende György a gépek zavarmentes üzemelését biztosítja A topol’cainyí Béke-üzem kommuinistáinaik példája Érvényt szereznek a XV. kongresszus határozatainak m Fő céljuk: hatékonyság — minőség Csoportokba verődve többen váraKuznak a topoľčanyi Béke­üzem bejáratánál. Reklamációk? — Dehogyis! — legyint egy­értelműen a szolgálatos kapu­őr. — Inkább érdeklődők, mi­kor vásárolhatnák meg az ál­taluk kiszemelt bútort... E rövid bevezető gondolatá­val indult az eszmecsere B e - 1 i c a Vincent elvtárssal, az üzemi pártbizottság elnökével is, akinél a bútorgyár kommu­nistáinak munkájáról érdeklőd­tem. — Remélem — kezdte —, a látottakból nem azt a követ­— Pár talapszervezeteink mindent elkövetnek, hogy a dolgozók kifejthessék igyekeze­tüket, alkotó kezdeményezésü­ket, sokat tesznek a szociaiiJta munkaverseny magasabb for­máinak fejlesztéséért. Olykor- olykor a szállítói-megrendelői kapcsolatok lazasága mégis komoly gondok elé állít ben­nünket. A termelési-gazdasági egységek későn szállítják a szerződésileg megrendelt és biztosított anyagokat, s ez az egész láncolatban felborítja a munkaszervezést. Az ebből származó késedelmet rendsze­rint csak rádolgozással, hajrá­Mozgósító erővel A Liptovský Hrádok-i Tesla vállalat Veľký Krtiš-i (nagy­kürtösi) üzeme mindössze két épületből áll, mégis nagy je­lentőségű a jácás szempontjá­ból. Annál is inkább, mert az itt dolgozók 96 százaltéka nő. Az üzemben Jozef Sučík ve­zetésével telefonközpontok sze­reléséhez készítenek különféle alkatrészeket, reléket, jelfogó­kat stb. A munkához jó szem és ügyes kéz kell. Nem vélet­len tehát, hogy csupa fiatal lány szorgoskodik a munkapa­dok mögött. Hogy valóban igye­keznek, azt előző évi eredmé­nyük is igazolja, hiszem a terv­ben előírt 52 millió korona ér­tékű árutermelést 177 ezer ko­ronával megtetézték. Mindamel­lett jó minőségű munkát vé­geztek, ami szükségszerű is, hiszen termékeik 90 százalékát a Szovjetunióba és Magyaror­szágra exportálják. A munkacsarnokokban Krnács László mester, az FSZM elnö­ke kalauzol. Rövidesen elkez­dődik egy új üzem építése 160 millió koronás beruházással. Ebben a tervidőszakban mint­egy 80 millió koronát meríte­nek ki ebből. Természetesen a dolgozók száma is növekszik, a tervek szerint eléri az 1200 főt. Jelenleg az üzem 13 munka- csoportja versenyez a szocia­lista munkabrigád címért. Az egyiket, a 28 tagú „Haladás“ brigádot Vladovičová Klára ve­zeti, az 58 tagú „Kontakt“ bri­gád élén Lýdia Filčíková áll. Az utóbbi tavaly már elnyerte a bronzfokozatot. — Milyen feladatokat teljesí­tenek a brigádtagok? — kér­dezem a két brigád vezetőtől. — Elsősorban a folyamatos terv teljesítésre összpontosítjuk a figyelmet — mondja a „Hala­dás“ vezetője. — Állandó fel­adatunk a munkaidő jobb ki­használása, a minőség javítá­sa, a selejt, valamint a rekla­máció kiküszöbölése. Rendkívü­li műszakok ledolgozását is vál­laltuk, valamint azt, hogy társa­dalmi munkával szebbé tesszük munkahelyünket, s kisegítjük járásunk mezőgazdasági üze­meit csúcsmunkák idején. — A kultúrtevékenység és a szabad idő kihasználása terén miben jeleskednek a brigádta­gok? — Minden brigádtagunk kö­telességének tartja, hogy ünne­pélyeken, felvonulásokon közö­sen, az üzem egyenruhájában vonuljon a menetben — veszi át a szót Lýdia Filčíková. — Részt veszünk üzemek közötti vetélkedőkön és sportversenye­ken. Beszélgetésre hívjuk meg járásunk vezetőit és az érde­mes polgárokat. Minden ne­gyedévben meglátogatjuk a stránskei gyermekotthon lakóit, ajándékokkal kedveskedünk ne­kik. Közös kirándulásokat is szervezünk, jártunk már Len­gyelországban és Magyarorszá­gon is. Kedves szokásunk a férjhezmenő brigádtagok meg­ajándékozása. — Vannak változások, lénye­ges újítások az üzemben? — fordulok a mester felé. — Igen jelentős lesz az, hogy félévtől módosul az üzem gyár­tási programja, ezért most koo­peráció keretében átmenetileg más üzemeknek dolgozunk. A terv szerint 10—12 millió ko­ronával bővül az idén az áru­termelés értéke. Félévtől pél­dául 160 ezer darabbal növel­jük a jelfogók gyártását. Eh­hez a dolgozók létszámát is növeljük, de főleg a munkater­melékenység növelésével kell az előirányzott feladatokat tel­jesítenünk. Minden negyedév­ben körülbelül 7000 munkaórát tudunk megtakarítani különfé­le eljárások bevezetésével. A tekercselésnél például az eddi­gi kettő helyett négy orsót ke­zel majd a dolgozó, ami 10 perces időmegtakarítást ered­ményez egy-egy munkaművelet­nél. Azon fáradozunk, hogy to­vábbi tartalékokat, lehetősége­ket tárjunk fel, amelyek segít­ségével eredményesen teljesít­hetjük majd idei tervünket, továbbá 300 ezer koronás kö­telezettségvállalásunkat, ame­lyet a CSKP XV. kongresszusá­nak tiszteletére tettünk. Kép és szöveg: BÖJTÖS JÁNOS keztetést vonja le, hogy kevés bútort gyártunk, vagy hogy nem teljesítjük tervfeladatain­kat. Az igazság az, hogy a gyártásfejlesztés és A GYORS TERMELÉSFELFUTÁS ELLENÉRE SEM tudunk annyit előállítani, mint amennyit a vásárlóközönség igényel ... Vaskos dossziét húz elő, hogy állítását bizonyíthassa. — Itt a hatodik ötéves tervidőszak gazdasági és szo­ciális fejlesztésének programja. — mutatja az iratokat. — Azt követeli a közszükségleti ipar­tól, hogy reszortunk az ötéves terv végéig legalább 46—50 százalékkal bővítse a bútorok gyártását. Ez határozott cél. Elérését maga az élet indokol­ja. A XV. kongresszus pedig fel­adatként állította a bútoripar dolgozói elé. A tervidőszak vé­géig 640 000 lakást építünk s mint ismeretes, a boldog tulaj­donosok új bútorokkal vonul­nak be otthonukba. — Igen — kapcsol rá ismét. — Ezért nekünk, kommunis­táknak alapvető pártkövetel­mény is, hogy az igényeket a legmesszebbmenően kielégít­hessük. , Ahogy tovább szőjük a be­szélgetés fonalát, kitűnik, hogy a vállalati igazgatósághoz tar­tozó üzemek a lezárult terv­időszakban jóval túlszárnyalták termelési feladataikat. — Csak a szemléltetés ked­véért mondom: az előző terv­időszak árutermelési irányza­tát már december derekán tel­. jesítettük, 9 millió korona ér­tékű bútorral gyártottunk töb­bet. Mégsem eleget! Pedig, ha összeadnám, az 50 000 vagon mennyiségét is túlhaladná, amit a belföldi piacra és ex­portra szállítottunk ... Nem kétséges, a Béke-üzem bútorai iránt mindenütt nagy a kereslet. És ami nem elha­nyagolható dolog, az igényes nemzetközi piacon is állják a versenyt. A gyártásfejlesztési osztály szakemberei ÁLLANDÓAN KUTATJÁK A PIACOT figyelembe veszik a vásárlók érdeklődését, és ennek megfe­lelően kezdik el egy-egy kol­lekció sorozatgyártását. — A žilinai szaküzletek pél­dául — mondja nem kis büsz­keséggel a pártelnök — a ta­valyi esztendőhöz viszonyítva tízezerrel több hálószobabútort rendeltek az újabban kifejlesz­tet termékeinkből. De a brnói árumintavásáron is ott voltunk. Négy divatos szoba- és konyha­bútorunk magára vonta a lá­togatók figyelmét, s több meg­rendelést vettünk előjegyzésbe. Egyébként ez idén az előző évvel szemben 15 százalékkal fokozzuk a termelést, s a leg­divatosabb, legkorszerűbb bú­torokkal látjuk el az elárusító­helyeket. Ami a személyi ellátottságot, a káderkérdést illeti, a válla­lati igazgatóság valamennyi üzeme felkészült az igényesebb feladatok teljesítésére. Minde­nütt kiváló, politikailag és szakmailag képzett törzsgárda biztosítja a Békevédjeggyel for­galomba hozott bútorok kiváló minőségét. Belica elvtárs elvhű kommunista módjára azonban a fogyatékosságokat sem hall­gatta el. \ val pótolhatjuk. Remélhetőleg a jelenlegi tervidőszakban ezeknek a kapcsolatoknak a ja- • vitására is sor kerül. A Béke-üzem kommunistáinak kezdeményezésére a vállalat valamennyi részlegén bevezet­ték a termelési értekezleteket, s ezzel — úgy is mondhatnánk — biztosították a dolgozóknak az irányításban való részvéte­lét. Ennek is köszönhető, hogy 168 kollektíva versenyez a szo­cialista munkabrigád címért, 11 technikus a százezresek moz­galmában kamatoztatja tudá­sát, de a racionalizációs bri­gádok sem tétlenkednek. Ezek szerint az alkotásvágyban nincs hiány? — Nálunk is vannak szebb­nél szebb munkafelajánlások, messzemenő TAKARÉKOSSÁGI VERSENY MINDEN SZAKASZON. De a formalizmust száműztük. Dolgozóink és kollektíváink kötelezettségvállalásait beépítet­tük az éves tervekbe. Ennél­fogva pontosi áttekintésünk van a termelés hatékonyságá­ról, senkit sem kell külön nó­gatni a munkában. Régebben a járás területén csak Bánovcén volt hagyomá­nya az asztalosszakmának és a bútoriparnak. Most a vállalat keretein belül három üzemegy­ség sikeres működéséről beszél­hetünk. Huszonöt év óta — amikor az elaprózott kis üze­meket a Béke-vállalatba egye­sítették — iparszerűen folyik a bútorgyártás, az új nemzedék tagjai magasabb szinten foly­tatják elődeik örökét. Ugyanez tapasztalható a vállalat nitrai, füleki, losonci, hlohoveci és lé­vai gyáregységében is. Egész évi tervfeladataikat — félévig — legalább 55 százalékra telje­sítik. — Mennyiben járultak hozzá a pártalapszervezetek a hagyo­mányos bútorgyártás színvona­lának emeléséhez, iparszerű fejlesztéséhez? — A vállalat kialakítása óta — jegyezte meg búcsúzóul Be­lica elvtárs — mindenütt érvé­nyesítettük a párt vezető sze­repét, a kommunisták KÜLÖN PÁRTMEGBIZATÁSOKAT TELJESÍTETTEK. A fiatalok nevelésében is. Pél­dául: a régi törzsgárdatagok közül a legnagyobb szakmai és politikai tudásúakat jelöltük ki a fiatal szakemberek tanításá­hoz, azokat, akiknek érzékük és türelmük van a neveléshez. Ezen keresztül kedvezően meg­valósíthattuk a műszaki fej­lesztést. Olyan embereket ne­veltünk, akik játszi könnyed­séggel uralni tudják a korsze­rű gépeket, berendezéseket, szinte hobbijukká vált a bútor- gyártás. A Béke-üzem kommunistái tudják azt. hogy gazdaságpoli­tikai céljaink elérésének egyik alapvető feltétele, a munka ha­tékonyságának növelése. Nem­csak a termelés növelésére van szükség, hanem arra is, hogy a bútorokat bővebb választék­ban, jobb minőségben és gaz­daságosabban állítsák elő. S mindezt — a munkaerőforrás apadása mellett —a munkaidő- alap növelése helyett termelé­kenyebb s nagyobb hozzáértést megtestesítő munkával kéll biztosítani. SZOMBATH AMBRUS Ma már senkit sem kell meggyőznünk arról, hogy az ember társadalmi lény, anélkül, hogy ezt óhajtja vagy sem, sőt tekintet nélkül arra, hogy ezt tudatosítaná. Minden ember értékekei alkot, s egyben élvezi is alkotásának gyümöl­cseit. Természetes az a tény is, hogy a mai ember szükségleteinek kielégítéséhez egyáltalán nem lenne elég az, amit maga alkot. Szüksége van tehát embertársai■ munkájára, hiszen nem mindenki tud ízléses ebédet főzni, öltönyt, cipőt vagy rádió- és tévékészüléket készíteni, esetleg más, mindennapi szükségleteinket szolgáló tár­gyakat előállítani. Nem mindenki tud vonatot, Mindnyájunk programja hnjót, repülőgépet vezetni, esetleg egy vegyi­kombinátot irányítani. Nem mindenki képes pél­dául a diákoknak a második világháború kelet­kezésének okait megmagyarázni. Minden ember arra törekszik, hogy tevékeny­ségével egyre jobban hozzájáruljon saját maga és a társadalom szükségletei kielégítéséhez, hogy olyan munkát végezzen, amilyet tőle szo­cialista társadalmunk elvár. Ez a felismerés nem kis szerepet játszott a munkakezdeménye­zés kibontakoztatásában. A szocialista brigádok tagjai, sőt dolgozóink többsége nagy lelkesedés­sel látott hozzá a XIV. kongresszus által az utóbbi öi évre kitűzött feladatok teljesítéséhez. Az emberek megértették, hogy pártunk prog­ramja az ő programjuk is, hogy benne ölt testet békevágyuk, valamint az az óhajuk, hogy egyre fejlettebb, virágzó, szükségleteinket egyre job­ban kielégítő társadalomban éljünk. Š ez volt a meghatározó tényező. Az utóbbi ötéves tervet teljesítettük, sőt néhány mutatóban túl is szár­nyaltuk. Az ötödik ötéves tervidőszak — amint azt a XV. kongresszus is aláhúzta, — szocia­lista építésünk történetében a legsikeresebbek között szerepel. Hazánk gazdasági potenciálját körülbelül egyharmaddal növeltük. A nemzetkö­zi jövedelem nagyobb, mint a két első ötéves tervben együttvéve. Af egy főre eső ipari ter­melés terén a világ legfejlettebb ipari államai közé sorakoztunk fel. Az átütő sikereket, annak köszönhetjük, hogy megtanultuk jobban kihasználni a szocializmus előnyeit, és ezt a CSKP vezető szerepének el­mélyítésével értük el. Pártunk vezetésével nőtt az állami, társadalmi szervek és szervezetek, a földművesek és az értelmiség aktivitása. Társa dalműnk valamennyi rétege nagyszerű kezdenie nyezéssel és odaadással teljesítette és szárnyal ta túl feladatait a munkahelyeken. Ebben rejlett és rejlik — ahogyan az néhányszor elhangzott a kongresszusi emelvényről — társadalmunk legnagyobb gazdagsága. Olyan deviza ez, amely- lyel az 1976-os, sőt a további évek tervfeladatai­nak teljesítésénél is számolhatunk. Ezt nyilvái- nították ki a kongresszuson felszólalók is. Az ötödik ötéves terv sikereivel indulunk a. hatodik ötéves tervidőszakba, amikor 1980-ig az ipari termelés 1975-tel szemben 32—34 százalékkal növekszik. Mezőgazdaságunknak 49 000 traktort szállítunk, az építészeti munkák terjedelme 35— 37, az élelmiszeripari termelés pedig 20—21 százalékkal növekszik, 640 000 új lakást építünk, a köziekedésnek pedig 90 000 teherautót, 14— 1.5 000 autóbuszt szállítunk. Ilyen és hasonló adatok egész sorát sorolhatnánk fel a XV. kong­resszus által elfogadott, a CSSZSZK 1976—1980- as gazdasági és szociális fejlesztési irányelvéből, amely fokozott figyelmet szentel a gépiparnak. A gépipar a vegyiparral együtt gazdaságunk fej lesztésében a szerkezeti változások minőségi alapját képezi. Igényes feladatok várnak ránk a beruházási építkezéseknél és gazdaságunk más területein is, amelyek aktívan hozzájárulnak a szocialista álllamokkal való nemzetközi munka- megosztás fejlesztéséhez és elmélyítéséhez. Ezek a feladatok nem egyszerűek, igényesek, bátrak, és reálisak. Teljesítésük attól függ, hogy hogyan tudunk megbirkózni saját munkahelyein­ken ezekkel a feladatokkal, tehát attól, hogy felelősségük teljes tudatában látunk-e hozzá megvalósításukhoz, ugyanis munkánkkal fontos­sá válunk a többi fember számára, éppen úgy, ahogyan ők fontosak a mi számunkra. S nincs itt szó csupán a mennyiségről, de éppen úgy a minőségről is. Ettől függ, hogy örömet szerez-e nekünk a vásárolt áru, hogy repülővel, vonaton, vagy más közlekedési eszközzel eljutunk-e cé­lunkhoz, sőt ettől függ egy sebészeti műtét si­kere, esetleg az is, hogy a gyermekünknek adott gyógyszer felelőtlenség következtében ne vezes­sen tragédiához. Ezekről a tényekről mindenna pi kötelességeink teljesítésekor, a XV. kongresz- szus által kitűzött ígéretes perspektívák, meg­valósításakor nem szabad megfeledkeznünk. GUSTÁV CAPKO

Next

/
Oldalképek
Tartalom