Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-08 / 135. szám, kedd
Tizenöt évvel ezelőtt létesítették Piešťanyban a Tesla gyárat. Kezdetben elektroncsöveket gyártoltak az üzemben. Csakhamar megkezdték azonban a félvezetők gyártását, ami ma a gyár termelési programjának legfontosabb része. Az 5. ötéves tervidőszak kezdetétől, amikor az üzem az integrált áramkörök és a tranzisztorok gyártására szakosította magát, a termelés a 6,1- szeresére növekedett. A gyár a szocialista országok egyetlen olyan üzeme, amely dióda fajtákat gyárt. Felvételünkön: Anna Michavalová a vákuumos gőzölteto-berendezést kezeli. (Felvétel: J. Lofaj — CSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Nyugdíjügyekben KAMEŇ JELIGÉRE: Az 1975/ 121 számú társadalombiztosítási törvény 12. §-ának 1. bek. a] pontja az eddigi előírásokkal szemben bővebb terjedelemben és pontosabban határozza meg az I. munkakategóriába tartozó foglalkozásokat. Ennek az előírásnak 8. pontja tartalmazza a bányában végzett munkából az ide tartozókat: a szén, a radioaktív kőzetek, olyan ércbányák, amelyekből a kibányászott ércet ipari megmunkálással dolgozzák fel fémmé, továbbá a magnezit, azbeszt, grafit, kaolin, tűzálló agyagfélék, kerámiahámok, gipsz, földpát, kvarc és kerámia feldolgozásra, vagy olvasztással való megmunkálásra nyert kova, bányákban a fedőréteg színvonala alatt és a külszíni fejtések esetében a fejtésben (a meddőréteg eltávolítása után) végzett munkák. A rendelkezés 9. pontja szintén az I. munkakategóriába sorolja a kőfejtést és a kő megmunkálását, a kő, kvarc, kova, földpát darabolási és őrlési munkáit, a kerámiai alapanyagok megmunkálását abban az esetben, ha nagymértékben koncentrált, szállingózó rostos (fibroplasztikus) por szennyezi a munkakörnyezetet és ennek következtében az ilyen munkahelyen dolgozók ki vannak téve a tüdőbeporzás (szilikózis) veszélyének. Az említett két nagyobb, I. kategóriába tartozó bánya- és kőbányai munkák meghatározó jellemvonásait hasonló módon írja le az 1976/136 sz. hirdetmény az I. rész 1. és 18.pontjá- ban. A hirdetmény II/A részének 4. pontja a II. munkakategóriába tartozónak-ismeri el a kövek és kőzetek további megmunkálási munkáit, ha a munkakörnyezetet szállingózó rostos és maró por szennyezi. A munkahelyek Jellegéről a munkaadó vállalat köteles nyilvántartást vezetni (1975/128 sz. végrehajtási rendelet 153. és 154. §-a). Az 1975/121 számú új törvény 148. §-a fontos rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a munkaadó vállalatok kötelesek dolgozóikat az I., illetve a II. munkakategóriába besorolni és ennek megfelelően vezetni róluk a nyilvántartást, feltéve, hogy az új törvény szerint keletkezik a dolgozó járadékigénye. Az új törvény hatályba lépése előtti munkakategóriába való besorolást akkor lehet átminősíteni, ha a dolgozó számára az új törvény alapján kedvezőbb lenne. Az 1964. július 1. előtti Időre (amikor az 1956/55 sz. törvény volt érvényben) vonatkozóan szintén csak akkor lehet visszamenőleg a munkakategó- ria-beosztáson változtatni, ha az új törvény rendelkezései lennének a dolgozók számára kedvezőbbek. Azok a munkaadó vállalatok, ahol ilyen I. és II. kategóriába tartozó munkahelyek vannak, ■az 1975/128. sz. végrehajtási hirdetmény 154. §-ának Szorítja szerint legkésőbb 1976. július 1-ig kötelesek az eddigi nvilvántartásukat a fentiek értelmében egyrészt a jövőre, másrészt a múltra vonatkozóan kiegészíteni, illetve módosítani. (A fentiekre vonatkozóan a Szociálna politika 1976 márciusi számának 9. oldala tartalmaz közelebbi magyarázatot.) Ajánljuk, hogy szakszervezeti szerveiken keresztül érdeklődjenek a fenti rendelkezések helyes alkalmazásáról. N. N.: ön, mint részleges rokkant 491 korona járadékot kap (beleszámítva már az emeléseket is). Ügy tudja, hogy részleges rokkantjáradékát annak idején kb. 960 korona ösz- szegű havi átlagfizetésből állapították meg. Kérdi, hogy az új törvény értelmében mennyit kereshet, hogy részleges rokkantjáradékát megtarthassa. Az új törvény 1975/128. számú végrehajtási rendeletének 20. §-a értelmében a részleges rokkantjáradék esetében megkívánt lényeges keresetcsökkenés alatt azt kell érteni, hogy a részleges rokkant fizetése az utolsó hat hónapban legalább egyharmaddal alacsonyabb, mint a járadék megállapításakor a nem redukált havi átlag- kereset. Az olyan esetekben, ahol a járadékosnak azelőtt nem volt beszámítható keresete, vagy még a hivatásra való felkészülése idején vált részleges rokkanttá, végül abban az esetben, ha a járadék megállapítása óta a kérdéses szakma bérezési viszonyai lényegesen megváltoztak (emelkedtek), akkor az összehasonlítást nem a már említett módon a járadék megnyílásakor az átlagos, nem redukált keresettel kell összehasonlítani, hanem a kérdéses utolsó hat hónap alatt a hasonló szakmában elért bruttó átlagkeresettel. Az 1975/128. sz. végrehajtási rendelet 20. §-ának 3. pontja kimondja, hogy az említett ösz- szehasonlításra való tekintettel a részleges rokkant járadékos a keresetcsökkenés feltételeit minden esetben teljesíti, ha havi bruttó-keresete nem haladja meg az 1200 koronát (1976. január 1-ig ez az összeg havi 1100 korona volt). Ez a rendelkezés vonatkozik valószínűleg Önre is. M. t.: A teljes rokkantak munkavállalását a törvény nem tiltja meg és külön előírásban nem is csökkenti a járadékot az esetleges munkavállalás miatt. A teljes rokkantság feltétele, hogy & dolgozó nem képes rendszeres munkát végezni, vagy a munka rontaná egészségi állapotát, illetve, ha tud dolgozni, ám csak olyan munkát végezhet, mely előző képességeivel és munkája társadalmi jelentőségével nincs arányban. Rövid ideig tartó munka vállalásával valószínűleg nem veszélyeztetné rokkantjáradékát. Dr. F. J. BESZÉLGETÉS ÜVEGSZÁLAKON Ami tegnap még ígéretes lehetőség volt, ma már a megvalósulás küszöbére érkezett. Olyan optikai huzalok készülnek, amelyek kis veszteséggel vezetik a fényjeleket nagy távolságba, a legújabb infravörös lézerekkel pedig a fényforrások problémája is megoldottnak tekinthető. Tömegével állítja elő az üvegipar a hajszálvékony áttetsző huzalokat a műanyagok szilárdságának növelésére és a hangszigetelő falak üregeinek kitöltésére. Bizonyára játékos kedvében tartotta először valaki lámpafénybe egy ilyen huzal végét, s talán meglepve látta, amint az üvegszál másik vége világítani kezd. Erre a felfedezésre persze csak lenézően legyintettek a fizikusok, hiszen semmi új nincs benne. Az optika gyakorlati szakemberei azonban lázas tervezésbe fogtak. így készültek sorra az emberi test mélyébe pillantó hajlékony endoszkópok különféle típusai, és a gépkocsi köz- ponti világító egységei, amelyekből iivegszál- kötegek vezetik egyetlen, lámpa fényét az autó különböző részeibe. A hajszálvékony optikai vezetékek valójában többet kínálnak ennél: megoldást a jövő híradás- technikai problémáira. A szállítható információk mennyisége ugyanis egy telefonpárban vagy a rádió mikrohullámain egyaránt a közvetítő rezgés frekvenciájától .függ. Minél nagyobb a rezgésszám, annál több jel továbbítható másodpercenként. Minthogy a fény frekvenciája nagyjából ezerszerese a legrövidebb rádióhullámokénak, a szakemberek régóta álmodoznak arról, hogy a fény hátára ültessék a hírvivő jeleket. A közvetítő csatornák telítődése évek óta új eszközök keresésére ösztönzi a mérnököket. Napjainkban már arasznyi átmérőjű koaxiális kábelek készülnek, amelyek 22 vezetéken egyszerre 9G ezer telefonbeszélgetésre nyújtanak lehetőséget. Biztató kísérleteket végeznek mikrohullámú üregvezetőkkel is: egy karvastagságú csőben elvileg 250 ezer párbeszéd villamos jelei futnak párhuzamosan. Ezek a teljesítmények azonban eltörpülnek az igénytelen üvegszálak képességei mellett. Száz hajszálnyi huzal alig éri el együtt egy kötőtű vastagságát, mégis százezer telefonbeszélgetésnek megfelelő jel továbbítható rajtuk. A fényvezetés alapelve lényegében egyszerű: az optikai huzalban leheletvékony tengelyszálon fut a fény. Nem tud kiszökni ebből az átlátszó közegből, mert valamivel kisebb törésmutatójú köpeny veszi körül. Fizikai törvény, hogy ha sűrűbb közegből ritkább felé tart a fénysugár, csak akkor léphet át a határfelületen, ha eléggé meredek szögben közeledik a határréteghez. Ha beesési szöge kisebb bizonyos értéknél, akkor teljesen visszaverődik, így nem tudja elhagyni a sűrűbb közeget. Ilyen állandó tükrözés tereli végig a fénysugarat az üvegszálban. Hogyan lehetne rávenni a fénysugarakat, hogy a lehető legkisebb időkülönbséggel fussanak a célba? Többféle megoldással is kísérleteznek. Ha elég vékony a tengelyszál, és a köpeny törésmutatóját is helyesen választották meg, akkor csak azok a fénysugarak juthatnak tovább, amelyek majdnem párhuzamosan haladnak a tengellyel. Minél kisebb a különbség a tengelyszál és a köpeny törésmutatója között, annál kisebb az a szög, amellyel a határréteghez közeledő fény teljes visszaverődést szenved. Igaz, hogy a fény nagy része így átszökik a köpenybe, majd a sötét fényelnyelő burkolatban hal el, de ami megmarad belőle, az tisztán viszi tovább az eredeti jeleket. A késés kiküszöbölésének másik módszere, hogy mindössze néhány mikron átmérőjű tengelyszálat készítenek. Ebben csak egyenesen haladhat a fény a tengely mentén, a ferde irányú sugarak el sem indulhatnak. Ilyenkor nem is a jelekkel van baj, hanem az a veszély fenyeget, hogy nagy távolságban az amúgy is gyenge fénysugár egyre inkább elhalványodik, így éppen erőtlensége miatt válik felismerhetetlenné. HIDEG PASZTŐRÖZÉS Külföldön érdekes kísérleteket végeznek a sör újfajta pasztőrözésére, sterilizálására. A szabadalmaztatott eljárás során nem alkalmaznak nagy hőt, ami kedvezőtlen hatással lenne a sör ízére és színére. Ehelyett a „folyékony kenyeret“ szobahőmérsékleten villamos berendezésen szivattyúzzák át. Először erős mágneses tér hatásának teszik ki egy indukciós tekercs közepén, majd szén elektródtelepeket tartalmazó kamrán vezetik át. Az elektródokra vezetett szaggatott nagyfeszültség károsító hatással van a sörben levő mikroorganizmusokra: visszafordíthatatlanul polarizálja őket, így képtelenek osztódni. Az indukciós tekercset és az elektródsort úgy kapcsolják össze, hogy a kombinált villamos és mágneses tér megnöveli a sörben lebegő bizonyos részecskék villamos töltését. így ezek kicsapódnak és leülepednek, szűréssel eltávolíthatók. Ez feleslegessé teszi a megzavarosodás megelőzését szol Pál ó enzimek, stabilizátorok hozzáadását. A kutatóknak sok fejtörést okoz a fényveszteség, ami egyrészt a szálak elkerülhetetlen „tompító“ hatásából ered. Ebből a szempontból az üvegszálak a legjobb vezetők, mert alig nyelnek el fényenergiát. Ha azonban csak egymilliomod részben is valamilyen fém (vagy ami még rosszabb: víz vagy levegő) szennyezi anyagukat, lényegesen nagyobb az „ellenállásuk“. Ez a probléma a gyártástechnológia során vár megoldásra. Még érdekesebb, hogy a tengelyszálban maguk a molekulák is akadályt jelentenek, bármilyen véletlenszerűen helyezkednek el. A fényhullámok számára az optikai huzal szemcsésnek tűnik, és minél kisebb ez a hullámhossz, annál nehezebben vergődik át a fény a molekulák között. Az üvegszálakban tehát a nagy hullám- hosszú infravörös hullámok futnak végig a legkisebb energiaveszteséggel, így ezekre van szükség az optikai hírközlésben. A fényforrás ennek megfelelően valamilyen infravörös lézer. Erre a célra jelenleg két típus a legalkalmasabb. Az egyik a neodymium lézer, amely 1,06 mikron hullámhosszúságú infravörös fénysugarat állít elő, és nagy előnye, hogy gerjesztő sugara bármilyen fényforrás lehet. Hátránya viszont, hogy hirtelen kikapcsolva, fénye csak lassan tűnik el. így nem érhető el olyan jelsűrűség, amilyenre szükség lenne ahhoz, hogy az optikai híradástechnika valóban túlszárnyalja az eddig alkalmazott hírközlő rendszerek teljesítményét. De ez a probléma már nem alapvető, mert napjainkban olyan optikai fénymodulátorok állnak rendelkezésre, amelyekkel tetszés szerint módosítható a lézersugár fényereje. A másik típus a legújabban kifejlesztett gal- liumarzenid félvezető lézer, amelynek hullámhossza 0,8—0,9 mikron között állítható be. Kapcsolási sebessége hihetetlenül nagy: pusztán az áramforrás erősségének változtatásával másodpercenként 500 millió felvillanásra képes. Ebből az apró szilárdtest félvezetőből mindössze 10— 20 mikron széles és fél mikron magas résből törnek elő az infravörös lézersugarak. A vastagabb optikai szálak, amelyekben többszörös tükrözéssel haladnak végig a fénysugarak, minden nehézség nélkül csatlakozhatok a lézerhez: a csaknem száz mikron átmérőjű tengelyszál teljesen elfedi a rést. Az optikai kábelek tervezőinek lényegében kompromisszumot kell majd kötniük a jelek pontossága és a fényerősség egymásnak ellentmondó követelménye között. Ha olyan üvegszálat alkalmaznak, amelyben a tengelyszál és a köpeny törésmutatója között csak 0,5 százalék az eltérés, így nagy lesz a jeltisztaság, és az optikai kábelen kb. nyolckilométerenként kell elhelyezni azokat az erősítő készülékeket, amelyek pontosan megismételve küldik tovább a befutott jeleket. Ha viszont a jelek fényerőssége a fontosabb, akkor sűríteni kell az ismétlő állomásokat a kábel mentén. Jelenleg az optikai híradástechnika egész területén óriási lendületei folyik a kutatás. A gyárak egyre finomabb fényvezetékeket állítanak elő, amelyeknek tulajdonságai mindinkább megközelítik az elméletileg várható értékeket. Egyre újabb lézerek születnek, amelyek mind jobban alkalmazkodnak a fénykábeles híradástechnika követelményeihez. A technológiai lehetőségek olyan viharos gyorsasággal változnak, hogy ma még nehéz megjósolni, milyen irányban fejlődnek a laboratóriumokban kikísérletezett optikai híradástechnikai eszközök a gyakorlati fel- használásig. Még számos kérdésre kell választ adniuk a szakembereknek. Milyen anyagokat és műszaki adatokat válasszanak, amelyek a leginkáb illenek a fényvezető szálakhoz? Hogyan lehet a leggazdaságosabban gyártani az üvegszálakat? Hogyan készíthetnek vastagabb kábeleket a huzalokból? Mindez még a holnap gondja. „Vegyi csipkék a búzaszálban“ — így jelölhetnénk meg a fenti felvételt. A valóságban egy olyan búzaszál nagyított metszetét ábrázolja, amelyet különleges vegyi készítménnyel erősítettek meg, úgyhogy 20 százalékkal vastagabb és rövidebb. A legveszedelmesebb betegségek sem támadják meg az ily módon megerősített szálat, amely nedves időben sem törik és nem dől meg. A cyclocal nevű különleges készítményt nyugatnémet vegyészek fedezték fel.
