Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-01 / 129. szám, kedd

ViSáf jelentőségű esemény A szovjet—amerikai nukleáris megállapodás nemzetközi visszhangja Moszkva — A világközvéle­mény a különböző országok tö­megtájékoztató eszközei nagy megelégedéssel fogadták a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok között a békés célú földalatti nukleáris robbantá­sokról létrejött szerződés alá­írását. A szerződés aláírásával és Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a Kreml­ben ebből az alkalomból el­hangzott beszédével foglalkozó kommentárok hangsúlyozzák, hogy újabb fontos lépésre ke­rült sor a fegyverkezés vissza­fogása, az atomfegyver- kísérle­tek általános és teljes beszün­tetése útján. Budapest — A Népszabadság, az MSZMP KB központi lapja vezércikkét a szovjet—ameri­kai egyezménynek szentelte. Hangsúlyozta, hogy a feszült­ség enyhülésének jövője szo­rosan összefügg a szovjeté amerikai kapcsolatokkal. Varsó — A Try buna Ludu szintén nagy örömmel kommen­tálta az egyezmény aláírását. „Az egyezmény nagy jelentő­ségű a Szovjetunió és az USA kapcsolatainak további pozitív fejlődése és így az enyhülés nemzetközi folyamatának ki­bontakozása szempontjából. Az egyezmény az enyhülés létjo­gosultságát annak lehetőségeit és haladó szellemét bizonyít­ja“. New York — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az egyez­mény aláírásával kapcsolatban kijelentette, hogy üdvözöl min­den olyan lépést, amely a fegy­verkezési hajsza és az atom­fegyver-kísérletek beszüntetése érdekében történik. A New York Times megjegy­zi, hogy az egyezmény aláírá­sa a legújabb konkrét lépés az atomfegyver-kísérletek teljes betiltása érdekében. A londoni Times megállapít­ja, hogy az új egyezménynek nagy politikai jelentősége van, mert igazolja a szovjet-ame­rikai kapcsolatok irányának he­lyességét. A párizsi Le Monde ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a szovjet képviselő megelégedé­sét fejezte ki az egyezmény­aláírásával kapcsolatban, de hozzáfűzte, hogy sok nagy probléma vár még megoldásra, köztük a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló hosszú le­járatú szovjet—amerikai egyez­mény kidolgozása. Felvételünkön Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagy­követe, H. Kissinger amerikai külügyminiszter és G. Ford elnök látható a szovjet—amerikai nukleáris megállapodás aláírása után. fTelefoto: ČSTK — AP) Küszöbön az egyesülés Hanoi — A Nhan Dán a viet­nami szakszervezetek határoza­tát közölte, az északi és a dé­li országrész szövetségeinek közeli egyesüléséről. A közlemény szerint május 28-án a VDK Szakszervezeti Szövetsége elnökének vezeté­sével küldöttség utazott Ho Si Minh városába, hogy a déli szövetséggel egyetértésben elő­készítse az egyesülést. Az ott született közös megállapodás alapján az egyesülést kimon­dó konferenciát június 6—8-án tartják meg Ho Si Minh város­ban. MARIE KABRHELOVÁ, a Csehszlovák Nőszövetség Köz­ponti Bizottságának elnöke Ha­vannába repült. LOPO DO NASCIMENTO, an­golai államfő, aki hivatalos lá­togatáson a Szovjetunióban tar­tózkodott, tegnap hazautazott. MIHAIL LESZECSKÖNAK, a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökhelyettesének, a bizottság szovjet tagozata elnökének ve­zetésével tegnap szovjet kül­döttség érkezett Budapestre a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság 17. ülésére. PÁRIZSBAN megkezdődött a Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának kétnapos ülése. HELSINKIBEN tegnap befeje­ződött az észak-európai és a balti államok békeszerető erői­nek háromnapos konferenciája, amelyen Dánia, Norvégia, Svéd­ország, Finnország, az NSZK, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. LUIS CABRAL Guinea-Bissau Köztársaság államtanácsának elnöke hivatalos látogatásra Belgrádija érkezett. Cabral tár­gyalásokat folytat Tito elnök­kel. HELSINKIBEN véget járt a Finn Békeharcosok Szervezeté­nek kongresszusa. A résztvevők jóváhagyták a szervezet tevé­kenységének programját az el­következő két évre és nyilat­kozatban szálltak síkra a szov­jet— l'inn kapcsolatok tovább­fejlesztése, az enyhülés elmé­lyítése mellett. A NYUGATNÉMET szabadde­mokraták rendkívüli kongresz- szusán a delegátusok egy sza­vazat ellenében és egy tartóz­kodással megszavazták a koalí­ció megújítására (Helmuth Schmidt kancellárságával) felszólító határozati javaslatot. AZ FDJ, a Szabad Német If­júság Szövetségének 10. kong­resszusát június 1-e és 5-e kö­zött tartják a berlini Köztársa­ság Palotában. LISSZABONBAN tegnap nem­zetközi szeminárium kezdődött az európai biztonsági és együttműködési konferencia határozatainak megvalósításá­ról. GUAYANA, amely nemrégen államosította a bauxit-bányá- szatot, az elkövetkező időben a cukornádültetvényeket is álla­mi ellenőrzés alá akarja he­lyezni. Ferdinand Marcos Moszkvában MEGKEZDŐDTEK A SZOVJET—FÜLÖP SZIGETI TÁRGYALÁSOK A gyarmatosítók uralma alól felszabadult fiatal államok füg­getlenségi évfordulóján kívül történelmük jelentős esemé­nyeiről, mérföldköveiről is meg­emlékeznek. A Tunéziai Köztár­saság esetében mérföldkő volt 1955. június 1-e, amikor Habib hagyta az utolsó idegen katona is, Tunézia a békés építőmun­kára, a bonyolult szociális és gazdasági problémák megoldá­sára összpontosíthatta figyel­mét. A fő feladat az emberek átformálása, a kulturális elmn radottság, az analfabetizmus — TUNÉZIA A HALADÁS ÚTJÁN 1976. VI. 1. Btirgiba, a nemzeti felszabadítá­si mozgalom vezetője, jelenlegi elnök azzal a beleegyezéssel tért vissza Franciaországból, hogy Tunézia belső autonómiát alakíthat ki. Az esemény jelen­tőségét bizonyítja, hogy pár hó­nap múlva kikiáltották az or­szág függetlenségét. Tunéziának a szabadsághoz, a függetlenség teljes elismerésé­hez vezető útja nem volt köny- nyű. 1881-től volt francia gyar­mat, majd a második világhá­ború után a Francia Unió tár­sult állama. A tárgyalóasztal mellett, de a harctéren is sike­rült kiharcolnia a belső auto­nómiát, majd 1956. április 14-én a függetlenséget. A köztársa­ság kikiáltása után (1957. jú­nius 17.) Franciaország kény­telen volt kivonni csapatait Tu­néziából, de bizertai támasz­pontját 1963 októberében, a nagyarányú tiltakozások követ­keztében adta csak fel. Miután az ország területét el­a gyarmati múlt maradványai­nak a felszámolása volt. Tunézia fejlődő agrárország feudális maradványokkal. A nemzeti jövedelem 68 százalé­kát a mező- és erdőgazdaság és a halászat alkotja. Az állam erősen támogatja a szövetkeze­ti mozgalmat: Több mint 600 ezer hektárnyi földet 500 szö­vetkezet kollektíván művel. Ás­ványkincsekben gazdag a világ negyedik legnagyobb foszfát- termelője. 1966 óta folyik kő­olajkitermelés, de a barnaszén-, vas-, higany-, ólom- és ezüst- érctermelés, a pirit és földgáz­bányászat is számottevő. A függetlenség kivívása után fokozatosan államosítják az ipar fő ágazatait, a külkereske­delmet, a belső nagykereske­delmet és a közlekedést, ame­lyet még nagymértékben a kül­földi (elsősorban francia) tőke ellenőriz. Tunézia számára nagy jelen­tőségű a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való egyenjogú kereskedelmi és gazdasági együttműködés. A Szovjetunió építette fel pl. a Kasib folyón levő gátat és a tunéziai nemzeti műszaki isko­lát. jelentős a két ország kultu­rális és tudományos együttmű­ködése. Hazánk 1959-ben vette fel Tunéziával a diplomáciai kap­csolatokat, mégpedig nagyköve­ti szinten. Igen sokoldalúak országaink kereskedelmi kap­csolatai. Csehszlovákia vegy- és gyógyszeripari termékeket, textilárut, üveget, kohászati ter­mékeket, vasárut, nyomdaipari gépeket, gépi berendezéseket, közlekedési eszközöket, sport- repülőgépeket, vagonokat stb. szállít Tunéziának. Tunézia da­tolyát, élelmiszeripari terméke­ket. foszfátot, ólmot, vasércet, higanyt, olajat, bőrárut, elekt­ródákat stb. exportál hazánkba. Csehszlovákia nagy segítsé­get nyújt a tunéziai egészség­ügynek. Orvosokat és egészség- ügyi dolgozókat küld Tunéziá­ba. A kulturális együttműködés az 1963-ban kötött és minden évben meghosszabbított egyez­ményen alapul. Tunézia a társadalmi és nem­zeti haladás útjára lépett. Arra törekszik, hogy jobb életkörül­ményeket biztosítson lakosai számára. Ebben nagy segítsé­gére van a szocialista országok önzetlen segítsége. (papi Moszkva — Ferdinand Mar­cos, a Füiöp-szigeti Köztársaság elnöke és felesége, Imelda Marcos, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak meghívására, tegnap hiva­talos látogatásra Moszkvába ér­kezett. Kíséretükben tartózko­dik Carlos Romulo külügymi­niszter, Cesar Virata pénzügy- miniszter és Vicente Paterno ipari miniszter. A vendégeket a két ország állami zászlóival feldíszített Vnukovói repülőté­ren Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, Kirill Mazurov, a szovjet minisztertanács első elnökhe­lyettese, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, és Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, valamint más hiva­talos személyiségek fogadták. A vendégek üdvözlésére meg­jelentek a repülőtéren Moszk­va dolgozóinak képviselői is. A nemzeti himnuszok elhang­zása után Ferdinand Marcos és Nyikolaj Podgornij ellépett a felsorakozott díszszázad előtt, majd a Fülöp-szigeti vendégek vendéglátóikkal és kíséretükkel együtt a városba hajtattak. Nyikolaj Podgornij és Andrej Gromiko délután megkezdte tárgyalásait Marcos Fülöp-szi­geti elnökkel. Kompromisszum Nairobiban Nairobi — Háromnapos ké­séssel tegnap fejeződött be Nai­robiban az ENSZ kereskedelmi- és fejlesztési értekezletének (UNCTAD) negyedik ülésszaka. A tanácskozáson csaknem 150 ország és több nemzetközi szer­vezet képviseletében mintegy 4000 küldött vett részt. Hatórás vita után a plenáris záróülésen a delegátusok egy­hangúlag jóváhagyták a konfe­rencia úgynevezett összekötő bizottságában kidolgozott aján­lásokat egy nemzetközi kész­letalap létrehozására. A 10 leg­fontosabb nyersanyag áringa­dozásának mérséklésére szolgá­ló alap finanszírozását, műkö­désének egyéb részleteit októ­bertől kezdve bizottságokban vitatják meg és legkésőbb 1977 márciusában újabb világkonfe­renciát tartanak erről a témá­ról. A záróülésen szavaztak Kis­singer javaslatáról a nyers­anyagbank-tervezetről, amelyet a nyugati propaganda nagy hírveréssel fogadott, s amely a nemzetközi nyersanyagkiter­melő monopóliumokat biztosí­totta volna a kisajátítással szemben. Az indítványt 33 or­szág — zömében a következe­tes álláspontot valló fejlődő országok, valamint a szocialista államok — elutasította. A ja­vaslat mellett 31-en adták le voksukat, 44 delegátus tartóz­kodott, 46-an pedig nem vettek részt a szavazáson. Az ameri­kai küldöttség vezetője, Char­les Robinson a záróülés után kifejtette, hogy a tervezet „tisztán politikai kérdés volt* s így közvetve beismerte, hogy elutasítása a washingtoni poli­tika kudarca. A TASZSZ tudósítója az érte­kezlet mérlegét megvonva meg­állapította, hogy a konferencia ismét feltárta a kapitalista kö­rök és a fejlődő államok gyö­keres nézetkülönbségét több alapvető nemzetközi-gazdasági kérdésekben. A fejlődő orszá­gok és a szocialista államok gyümölcsöző együttműködésé­nek köszönhetően az értekezle­ten sikerült megoldani számos fontos problémát. Ez felel meg a harmadik világ érdekeinek. A világpiaci keresletet és kí­nálatot szabályozó készlet-alap az összekötő bizottság doku­mentumában javasolt úgyneve­zett integrált nyersanyag-prog­ram legfontosabb indítványa. Az átfogó tervezet ugyanakkor intézkedik számos más fontos kérdésről is: szorgalmazza a fejlődő és fejlett államok együttműködését, kilátásba he­lyezi a termelési tapasztalatok s licencek átadását a harmadik világ országainak és korlátozni kívánja a fejlődő országokban tevékenykedő multinacionális vállalatokat. KÖZV'ÉL EMÉNYKUTATÄS SZERINT A republikánusok egy része is Cartert támogatja Ma újabb előválasztások Washington — A Gallup-inté­zetnek a hét végén nyilvános­ságra hozott adatai szerint a demokrata párti James Carter 52:40 arányban legyőzné Gerald Fordot, 55:37 arányban pedig Ronald Reagant, a Köztársasági Párt másik lehetséges jelöltjét, ha most rendeznék az elnökvá­lasztást. A közvéleménykutatás tanul­sága, hogy a republikánus párt szavazóinak körülbelül egyne­gyede országosan Cartert tá­mogatja, aki maga mögött tud­hatja a fiatal — 18—29 éves — szavazók nagy többségét. A novemberi elnökválasztás előtt több mint öt hónappal le­folytatott vizsgálatból termé­szetesen nem vonhatók le vég­leges tanulságok, de a felmé­rés híven mutatja az ország jelenlegi politikai közhangula­tát. Míg ma csak három kisebb államban rendeznek előválasz­tást, a június 8-án Kaliforniá­ban, New jerseyben és Ohióban tartandó szavazás végleges ké­Az khU nein iileseziist Sanüagóban Quito — julio Prado Vallejo ecuadori politikai személyiség, volt külügyminiszter a Tiempo című ecuadori lapban hangsú­lyozza, hogy az Amerikai Ál­lamok Szervezetének közgyűlé­sét nem szabad Santiagó de Chilében megrendezni, mert Pinochet katonai juntája szün­telenül megsérti az emberi jo­gokat. pet is adhat arról: kik lesznek a két párt elnökjelöltjei. Az Egyesült Államok elnök- választási kampányának leg­újabb vitatott kérdése: Teljes- jogú diplomáciai kapcsolatokat tervez-e a Ford-kormány Pe- kinggel, vagy sem? Ronald Reagan, Ford szélső- jobboldali vetélytársa az elmúlt napokban mondott beszédeiben kijelentette: Ford a választások után a tajvani rendszer „cser- benhagyására“ készül, hogy to­vább javíthassa viszonyát Pe- kinggel. Reagan állítása annál na­gyobb feltűnést keltett, mert egyidejűleg Richardson keres­kedelmi miniszter, Ford egyik lehetséges alelnökjetöltje kö­zölte, hogy az Egyesült Álla­mok hajlandó lenne Pekingnek szóló fegyverszállításokról tár­gyalni — ha ezt kínai részről kezdeményezik. Kissinger külügyminiszter cá­folta Reagan állításait. Ford elnök tavaly decemberi pekingi látogatása után, Hono­luluban kiadott nyilatkozatában megerősítette az Egyesült Álla­mok szándékát, hogy teljesen normalizálja kapcsolatait Pe- kinggel. Erre egyébként Wa­shington még 1972-ben kötele­zettséget vállalt, amikor „össze­kötő irodák“ felállításával újra diplomáciai viszony jött létre a két ország között. Washingtoni sajtókörökben Kissinger cáfolata ellenére bi­zonyosra veszik, hogy az el­nökválasztás után, 1977-ben na­pirendre kerül az amerikai- kínai viszony fejlesztése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom