Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-26 / 151. szám, szombat

Az erdő festője GERÖ GUSZTÁV KIÁLLÍTÁSA Először távolról szemléled, majd egyre közelebb lépsz a képhez. Néhány fát festett csak a művész, de minden lépés után mélyebb a kép, úgy érzed, sűrű rengeteg közepébe értél, melynek talán vége sincs. Min­den léptedet halkabbra fogod, nehogy felverd az erdő mada­rait. Egy világosabb folt: talán ösvény. Elhiszed: csak az imént járt erre a művész, alak­ja beleolvadt a távoli fák ár­nyékába. Ez az erdő a magá­nyosan sétáló ember csendes meditációjának színhelye, itt keres felüdülést, vigaszt a mindennapok küzdelmében megtépázott ember. Ez az er­dő nem a valóságos erdő, a művész a nagy megtisztulások templomává avatta. A Losoncon élő, hegybányai születésű Gerő Gusztáv élet­művének keresztmetszetét adó kiállítás jellemzéséhez kevés ez a néhány sor. Csak „pillanat- felvétel“ az első benyomások­ról, melyeket a terembe lépve érez az ember. Egy bizonyos: a nyolcvanhat éves mester százharminc művének bemuta­tásával adósságot törlesztett a komáromi Dunamenti Múzeum. Adósságot a művésszel, a cseh­Gerő Gusztáv szlovákiai magyar képzőművé­szeltel szemben. Gerő Gusztáv neve nem cseng egészen ismerősen a hazai kö­zönség fülében, hiszen életének jelentős részét a tanári pálya kötötte le, évtizedeken keresz­tül oltotta a fiatalokba a mű­vészet szeretetét, úgy, ahogyan a budapesti főiskolán európai hírű mestereitől, Szinyei Merse Páltól, Révész Imrétől, Aba No- vák Vilmostól egykor ő tanul­ta. Olajfestményein és akvarell- jein érezzük, hogy Gerő az ő nyomdokaiban halad. Nagy ha­tással volt rá az imoresszioniz­Gerö Gusztáv: Menekülés (1943) (Bíró Béla felvételei] mus. Mégsem impresszionista. Nehéz őt Izmusokba besorolni. Naturalizmus? Realizmus? Egyik sem és egyszerre mind­egyik. Az igazi művész teremtő és átformáló erejével alakította ki a saját, egyéni stílusát. A két világháborút és hat évi fog­ságot átélt ember, akinek van mondanivalója, aki szépségre nevel és elgondolkoztat, szól hozzánk a maga közvetlenségé­vel, egyszerűségével. Műveinek középpontjában mindig az ember áll. Az el­nyomott, a kisember, képeinek vlssza-vlsszatérő motívuma a szegénység. Akár emberalak­jait, portréit, parasztkunyhóit nézzük, mint például a Ván­dor, a Munkák er eső, a Fülek i cigánynegyed, akár pedig táj­képeit, erdőrészleteit szemlél­jük. Kiállított képeinek nagy ré­szét ez utóbbiak alkotják. Er­dőrészletein a gyakran csak sö­tét színek drámai feszültséggel telítik a művet. Érezzük, az er­dő, a természet „nyelvén“ ve­tít elénk emberi sorsokat. Majd a füleki edénygyár mun­kásairól fest sorozatot a har­mincas évek elején. Elkötele­zettségét, antifasizmusát a Par­tizánok és a Partizánok kivég­zése című képein drámai erő­vel fogalmazza meg. Az Ebéd­szünet, vagy az Öntözés a szö­vetkezetben, a felszabadulás után született sikeres kompozí­ciói közé sorolhatók. Életműről szólva mindenki felteszi a kérdést honnan In­dultam és hová jutottam? Éle­tem drámája címek alkotása az idén született. Gerő Gusztáv ebben az esetben is hű önma­gához, nagy szerelméhez: a természethez. A puszta, komor tájban magányos, öreg kunyhó áll, inkább csak a sziluettje, árnyéka valaminek. Előtte va­kító fehér folt: a remény és a hit, az életben, a jóban. A lét kérdéseit boncolgató, a vi­lágot megértő művész számve­tése ez, a maga csöndes, le­szűrt módján. Vallomás az újjá- teremtésről, az elmúlásról, a születésről. MALINÁK ISTVÁN AMIT NEM TUDUNK A KENYÉRRŐL A kenyér rendkívül értékes élelmiszer, fontos energiafor­rás, 50—60 százalék keményí­tőt és nagy mennyiségű fehér­jét tartalmaz, tehát ebből a szempontból a hús- és a hús­termékek után étrendünkben a második helyet foglalja el. A tej- és a tejtermékek — fehér­jetartalmukat vizsgálva — csak a kenyér után következnek. Mivel a legtöbb fehérje a rozs­szemek külső rétegeiben, az úgynevezett aleurón-sejtekben található, a fekete kenyér rendkívül gazdag az egészség­re kedvezően ható proteinok­ban is. Fogyókúra kenyérrel? Noha az általános felfogás szerint a kenyér hizlal, a szak­emberek ellenkező véleményen vannak. Szerintük — bármilyen hihetetlennek is hangzik — a nagy mennyiségű rozskenyér fogyasztása lényegesen elősegí­ti a fogyást. Az egyik michi- gani egyetemen végzett kísérle­tek eredményeként ugyanis be­bizonyosodott, hogy azok a fo­gyókúrára fogott fiatalok, akik­nek a diétáját napi 12 karéj rozskenyérrel egészítették ki. könnyebben és gyorsabban ér­tek célt. Mivel magyarázható ez a kedvező jelenség? A sok ke­nyér a jóllakottság érzését vál­totta ki bennük, még mielőtt megszokott napi kalóriaadagju­kat elfogyasztották volna. Arra sem volt tehát szükség, hogy bizonyos kalóriadús ételektől eltiltsák őket. Bármit és bár­milyen mennyiségben ettek, nyolc hét leforgása alatt vala­mennyinek a testsúlya 5—6 kg- mal csökkent. A tudományos dolgozók első kísérlete tehát meghozta a várt eredményt: a fiatalok lefogy­tak, anélkül, hogy megismerték volna az éhezés nyomasztó ér­zését. Ehhez járult, hogy a súly- veszteség nem volt kedvezőtlen hatással szellemi és fizikai te­vékenységükre. Köztudott az is, hogy az ész­szerű táplálkozás egészségünk megőrzésének egyik legfőbb feltétele. Ma már minden két­séget kizáróan bebizonyosodott, hogy az érelmeszesedés és a különböző szívbetegségek több­nyire táplálékunk helytelen összetételére és ezzel a vér nagy mennyiségű koleszterin- tartalmára vezethetők vissza. Azzal is tisztában vannak már a szakemberek, hogy bizonyos — főleg zsiradékdús — ételek a vérkoleszterin szintjének az emelkedését idézik elő. De a különböző kísérletek folyamán arra is sikerült rávilágítaniuk, hogy a vér koleszterintartalma lényegesen csökkenthető, ha a zsiradékdús ételeket az előírt napi kalóriaadag megőrzésével zsiradékmentesekkel helyettesí­tik. Betegségek gyógyításában is felhasználható A tudósok az ezzel kapcsola­tos kísérletek alapján ugyan­csak érdekes megfigyelésekre tettek szert: a férfiak napi ke­nyérfejadagját 400, a nőkét pe­dig 300 grammban állapították meg. A 72 százalékra kiőrölt lisztből készült egyik kenyér­fajta 9 százalék fehérjét, a másik kenyérfajta nagy meny- nyiségű keményítőt és kevés fehérjét tartalmazott. Annál a kísérleti csoportnál, amely a keményítőt tartalmazó kenye­ret kapta, a hiányzó fehérjéket száraz hús és lefölözött tej for­májában pótolták. Az eredmény mégis mindkét csoport eseté­ben ugyanaz volt. Ebből a tudó­sok azt a következtetést von­ták le, hogy a vér koleszterin- tartalma úgy is csökkenthető, ha az ételekben a zsiradékot vele egyenértékű kenyérrel he­lyettesítik. További kísérleteik eredmé­nyei alapján feltételezhető, hogy a „kenyérdiéta“ a vese fiziológiai állapotának a javu­lásához is hozzájárul. Ha ez a feltevésük bebizonyosodik, ak­kor a kezdetleges vesezavarok­ban szenvedő betegeket Is ke­nyérkúrára fogják majd. A kenyeret tehát egyelőre „csupán“ alapvető élelmisze­rünknek tekintjük. De a tudó­sok nem kételkednek abban, hogy nincs messze az idő, ami­kor a kenyér egészségi állapo­tunk megszilárdulásához, sőt a már említett kórok gyógyításá­hoz Is hozzájárul. A liszt és a kenyér vitami­nokkal, ásványokkal és más, szervezetünk szempontjából nélkülözhetetlen anyagokkal való dúsításának a technológiá­ja már ismert. Ezen a téren te­hát leküzdhetők a nehézségek, egyelőre azonban mégsem ki­elégítő a helyzet. A szakem­berek véleménye szerint ugyan­is a kenyér proteinokkal vagy aminosavakkal való dúsításá­nak széles körű lehetőségeit — akár a mennyiséget, akár a mi­nőséget tekintve — alig hasz­náljuk ki. Pedig kétségtelen, hogy a fehérjék, a hüvelyesek vagy az olajos növények elve- gyítése a kenyérlisztben jó eredményekhez vezetne. A kenyér fehérjetartalma már magában véve is figyelem­re méltó. De ugyanilyen fontos tény, hogy a fehérje biológiai értéke például a fehér péksü­temény, vagy az íróval készült kenyér esetében a háromszoro­sára emelkedik. Ezért készül­nek ma már nálunk is az újon­nan bevezetett péksütemény­fajták a hagyományos nyers­anyagokon és egyéb hozzávaló­kon kívül fehérjekoncentrátu- mok, vitaminok és az egészség szempontjából más fontos anya­gok hozzáadásával. KARDOS MÁRTA A vonatkozó mellékmondat használatáról 1. Ami vitatott Az amely, mely; ami, mi vonatkozó névmásokat általá­ban mellékmondatok kapcsolására kötőszóként használjuk. Az ilyen, többségükben jelzői mellékmondatokat vonatkozó mellékmondatoknak nevezzük. Közéjük szokás sorolni még a a vonatkozó határozó szóval (pl. ahol, hol, amikor, mikor) kapcsolt, többnyire határozói vagy átmeneti jellegű mellék- mondatokat is. A vonatkozó mellékmondatokat bevezető névmási kötőszók helyes használatáról sokat írtak már. A nálunk nyomtatott szövegeket olvasva azonban meggyőződhetünk arról, hogy mindebből nem sok ment át a köztudatba. Ám az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy használatuk kérdésében sok­szor élvonalbeli nyelvészeink, nyelvművelőink véleménye is megoszlik. Nem lesz talán fölösleges néhány példával illusztrálva összefoglalni a velük kapcsolatos szabályokat, illetve állás­pontokat. Az alábbi mondatot olvasva fölvetődik a kérdés, vajon helyes e így: „... és összeütközött egy szembe jövő személyautóval, amit Tibor B. 33 éves bratislavai lakos ve­zetett.“ Bár nyelvérzékünk azt sugallja, hogy ebben az amelyet névmás használata a helyes, mégsem hibáztathatjuk egyér­telműen az említett névmási kötőszót sem. Van-e valamilyen szabály, amelyhez ezek használata igazodik? Van, csak­hogy alkalmazása megfelelő rugalmasságot követel. A nyelvhasználat kérdéseire vonatkozó szabályok közt több ilyen van. Ezt valahogy így fogalmazhatnánk meg: ha a fumondatban külön főnévi jellegű mondatrész jelöli azt, amire a vonatkozó névmás visszautal (példamondatunk­ban ez a „személyautóval“), általában az amely-f használ­juk, ha pedig ilyen nincs akkor az aml-í. Például: Elhoz­tam a könyvet, amelyet ígértem; és elhoztam (azt), amit ígértem. Mint említettük, e szabály nem abszolút érvényű, mivel az amely helyén szereplő aml-r nyelvművelőink jelentős ré­sze nem hibáztatja. Általában arra szokás hivatkozni, hogy irodalmunk klasszikusainál meglehetősen gyakori, és a köz­nyelvben csaknem általános. Az említett szabály mégsem tekinthető fölöslegesnek. Főleg az igényesebb értekező prózában szinte kötelező az érvényesítése. Ha tehát ilyet olvasunk: „Erősen tompítot­ta a hozsannát (?), (ami) az uralkodó kizsákmányoló osz­tályok elsőbbségét hirdette ..." nem minősíthetjük helyte­lennek, csak azt mondhatjuk, hogy amellyel kapcsolva jobb. Az ami-vei gyakran kapcsolnak olyan tagmondatokat, amelyek mellérendelő viszonylatban vannak. Például ez: „A bruttó termelést a tárca területén 101 százalékra tel­jesítették, ami azt jelenti, hogy teljesítettük az évi terv 50,6 százalékát Nyelvművelőink ennek a típusnak a megítélésében nin­csenek egységes véleményen. Vannak, akik magyarta­lannak tartják, vagy az alá- és mellérendelés különb­ségének elmondásáért kárhoztatják. Mások viszont sajátos stilisztikai értékére hivatkozva védelmezik. Azt hangsúlyoz­zák, hogy az ami-yeZ szorosabb kapcsolat létesíthető a tag­mondatok között, mint az és-sei vagy az s sei; s ezt a kü­lönbséget minősítik stilisztikai értékűnek. Általában az olyan mondatokban tartják szükségesnek a szorosabb, te­hát az amí-weZ való kapcsolást, amelyekben a második tagmondat az elsőéhez képest mellékesebb, de nem lényeg­telen mondanivalót tartalmaz. E szabály fogyatékossága elsősorban az, hogy egyéni be­látásunkra bízza annak megítélését, hogy mi mellékes vagy lényeges. A mellérendelés helyességét persze senki sem vonja két­ségbe, még azok sem, akik az ami használatát is megen­gedhetőnek tartják bizonyos esetekben. Példamondatunk vitathatatlanul helyes formája tehát ez: „ ... teljesítették s ez azt jelenti...“ Mindebből most már az az „okos" következtetés vonható le, hogy azt a formát használjuk, amely vitathatatlanul helyes. Az ügy azonban nem egészen ilyen egyszerű. Szép- irodalmunk minden fejlődési szakaszában található példa a vitatott típusra, sőt az igényesebb értekező prózában s a mindennapi beszélt nyelvben is gyakori. Kategorikus elíté­lése, üldözése és irtása nem látszik ésszerűnek. Stilisztikai szerepének alaposabb vizsgálata tisztázhatja majd, mikor nélkülözhetetlen, vagy szükséges-e egyáltalán. MORVAY GÁBOR KULTURÁLIS HÍREK • Arturo Toscanini lánya a parmai konzervatóriumnak adományozta apja milánói stú­dióját. A stúdió berendezése: bútorok, könyvtár, egy Verdi- mellszobor és az a zongora, amelyet Wladimir Horowitz ajándékozott Toscanininek. • Jánnisz Ritszosz békehar­cos görög költőnek ítélte oda az Etna-Taormina nemzetközi költői díjat a szicíliai Catania város zsűrije. Ritszoszt a junta diktatúrája idején politikai te­vékenységéért több ízben be­börtönözték. A Salvatore Qua­simodo díjat Hugo Friedrich NSZK-beli német irodalomtu­dósnak ítélte a bíráló bizott­ság. • A 90 éves Artur Rubin­stein zongoraművész búcsú- hangversenyt adott a londoni Wigmore Hallban. A lengyel származású világhírű művész, aki első koncertjét ugyancsak Londonban, még 1912-ben tar­totta, Chopin, Beethoven, Schu­mann, Ravel és Villa-Lobos mü­veivel búcsúzott a hangver­senyteremtől. 9 A Magyar Rádió és Tele­vízió gyermekkórusa nagy si­kerrel szerepel Japánban. A kó­rusról külön műsort sugárzott a japán rádió és televízió is. A vendégszereplés kiemelkedő eseménye Mamija Micsio, külön a magyar gyermekkórus számá­ra komponált dalának előadá­sa; ez a japán dal ősbemutató- ja. ® Az elmúlt évben alapított Petrarca-díjat ebben az eszten­dőben Sarah Kirsch (Német De­mokratikus Köztársaság) és Ernst Meister (Német Szövetsé­gi Köztársasági között osztot­ták meg. • Újjáépítették Puskin lakó­házát. Nemrégen fejezték be a munkálatokat Pszkov városá­ban, ahol a költő született. Eredeti formájában helyreállí­tották mindazokat a helyeket, ahol Puskin hosszabb Ideig tar­tózkodott. • Palotai Boris Szigorú sze­relmesek című színművét be­mutatták a prágai E. F. Burian Színházban Katerine Pos fordí­tásában, Jozef Palla rendezé­sében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom