Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-23 / 148. szám, szerda

A Csehszlovák Labdarúgó Kupáért A SLOVAN VAGY A SPARTA? Csütörtökön és vasárnap (június 24-én és 27-én) játsszák le Prágában, illetve Bratislavában a Csehszlovák Labdarúgó Kupa döntőjének két mérkőzését. Mint ismeretes, a döntőbe a Slovan Bratislava és a Sparta Praha csapata került. Mind­két találkozó 17.00 órakor kezdődik. Prágában Christov, Bra­tislavában Jelinek lesz a játékvezető. A két döntős már többször szerezte meg a trófeát. A Spar­ta 1964-ben és 1972-ben, a Slo­van 1962-ben, 1963-ban, 1968- ban, és 1972-ben. Az 1972-es esz­tendőben a Sparta éppen a Slo­van ellen biztosította győzel­mét, miután egyforma pontszám és gólarány következtében jobb­nak bizonyult a 11-es rúgások­ban. A papírforma szerint a dön­tő nagy esélyese a Slovan Bra­tislava, amely a liga utolsó fordulójáig a bajnoki cím meg­védésén „fáradozott“. Ráadásul a Slovanban csak úgy hem­zsegnek a válogatott játékosok, legutóbb például az Európa- bajnokság döntőjében 6 Slovan- futballista szerepelt a csehszlo­vák csapatban. A Sparta Prahá- nak elég sok gondja volt az­zal, hogy újra visszakerüljön az I. ligába. Jól kezdett, de a bajnokság folyamán nagyon rapszódikus teljesítményt nyúj­tott. Tizenhat év alatt a követke­ző eredményeket hozta a Cseh­szlovák Labdarúgó Kupa dön­tője: 1961: Dukla Praha—Dynamo Ži­lina 3:0 (Olomoucban játszották a mérkőzést), 1962: Slovan—Dukla Praha 1:1 (Gottwaldóvban) és 4:i (Brnóban), 1963: Slovan—Slávia 0:0 (Prá­gában) és 9:0 (Bratisla­vában), 1964: Sparta Praha—VSS 4:1 (Brnóban), 1965: Dukla Praha—Slovan Bra­tislava 0:0 — 11-es rúgá­sokkal a Dukla győzött 5:4-re, 1968: Dukla Praha—Tatran Pre- gov 2:1 (Prešovon) és 4:0 (Prágában), 1967: Spartak Trnava—Sparta Praha 2:4 (Prágában) és 2:0 (Trnaván), 11-es rú­gásokkal a Trnava sze­rezte meg a kupát. 1968: Slovan—Dukla Praha 0:1 (Prágában) és 2:0 (Bra­tislavában), 1969: Dukla Praha—ChZ Pardu­bice 1:1 (Paťdubicén) és 1:0 (Prágában), 1970: Gottwaldov—Slovan 3:3 (Bratislavában)' és 0:0 (Gottwaldovban), 11-es rúgásokkal a Gottwaldov lett a győztes, 1971: Spartak Trnava—Skoda Plzeň 2:1 (Plzeňben) és 5:1 (Trnaván), 289 NDK-beli sportoló az olimpiára Az NDK Olimpiai Bizottságának elnöksége jóváhagyta az olimpián résztvevő 289 sportoló névsorát. Manfrdí Ewald, az NDK Olimpiai Bizottságának elnöke a sajtóértekezleten elmondta; a küldöttség további versenyzőkkel bővülhet, mert nincs kizárva, hogy az olim­pia előtti hetekben még több sportoló is kiváló eredménnyel je­lentkezik. Az NDK sportolói, akik 1956-ban vettek részt először az olimpián, napjainkig 53 arany-, 70 ezüst- és 61 bronzérmet szereztek, s Mont­realban a műsoron szereplő 21 sportág közül tizenhatban indulnak. Mindössze gyeplabdában, kosárlabdában, lovaglásban, íjászatban és öttusában nem indít versenyzőt az NDK. A küldöttségben az evező­sük és az atléták képviselik a többséget, Kfi evezős és 55 atléta áll rajthoz Montrealban. 34 esztendejével Hans-Georg Reimann az NDK legidősebb sortoló- jn. Reimann Montrealban indul negyedik olimpiáján. A kitűnő gya­logló Tokióban 20 kilométeren a 12., Mexikóban a 7., Münchenben a harmadik lett. Harmadszor lesz ott az olimpián az úszó Matthes, a sportlövő Vollmar, az evezős Schmied és Giinkel, az atléta Frenkel és Kirst, valamint a kerékpáros Geschke. Ezeken a ta­pasztalt sportolókon kívül bemutatkozik Montrealban a csapat leg- fiatalabbja, a 14 esztendős Nitzschke ús/.ónő is. Az NDK legma­gasabb (202 cm) sportolója a diszkoszvető Pachale, a „legteste- •ebb“ versenyzője a 150 kg súlyú Gerd Bonk súlyemelő. Búcsúként: két világcsúcs Long Beach-ban közép-euró­pai idő szerint kedd ve virradó­ra befejeződött az amerikai úszók olimpiai válogató verse­nye. Az utolsó napon — búcsú­ként — újabb három világre­kord született. Annál is figye­lemreméltóbbak ezek az új csú­csok, mert állítólag „lassú“ medencében érték el. A 800 méteres női gyors­úszásban a 19 éves úszókirály­nő, Shirley Babashoff 8:39,63 percre javította az NDK-beli Petra Thümer ez év június 4- től tartott régi világcsúcsát (8:40,68). A 100 méteres női pillangóúszásban született egy amerikai rekord Is: Camille Wright 1:01,84 perccel lett első. Az 1500 méteres gyorsúszás­ban a 17 esztendős Brian Goo- dell csaknem 4 másodperccel javította meg az ausztrál Steve Holland februártól érvényes vi­lágrekordját. Goodell 15:06,66 perces idővel ütött elsőnek a célba, 2. Jackett 15:12,75, (min­den idők harmadik legjobb ide­je), 3. Hartloff 15:12,75. Az is­mert Tim Shaw csak negyedik lett (15:49,29). 100 m férfi pil­langó: Botton 54,79 (a világ idei legjobb eredménye), 2. Hall 55,05, 3. Vogel 55,25. Az 1975. évi világbajnok, Jagenburg 55,93 mp-es idővel nem került a döntőbe. Mire lehet következtetni az amerikai úszók válogató verse­nyéből? Elsősorban arra, hogy a férfi számokban ugrásszerű minőségi javulás álft be és az amerikai úszók kétségkívül a világ legjobbjai. A női számok­ban az amerikai lányok csak a másodhegedűs szerepét játsz- szák, hiszen egyedül Shirley Babashoff komoly ellenfele az NDK beli úszónőienek. A májusi szovjet bajnokságon szerzett aranyérmével Borisz Onyiscsenko, a világ egyik leg­nevesebb öttusázója két legyet ütött egy csapásra: a cím mel­lé az eddió bizonytalan csapat­tagságát is kivívta a montreali olimpiára. A 39. esztendejében járó Onyiscsenko tavalyi sú­lyos sérülése miatt nyolc hóna­pot kihagyott, februárban fel­épülve viszont feltűnen hamar „összeszedte“ magát. A nemré­giben Moszkvában rendezett nemzetközi viadalon kiharcolt második helye pedig azt jelzi: ismét komolyan kell számolni vele! Harmadik olimpiájára ké­szül. OLIMPIAI HÍRADÓ 1976. VI. 23. Az Osztrák Olimpiai Bizottság 66 sportolót nevezett az olim­piára. A legtöbb eséllyel a lo­vas Hugo Simon, a toronyugró Stailkowish, kerékpáros Stell- mayer és a tízpróbázó Zeirbauer indul. A müncheni olimpia női magasugrásának bronzérmese, Ilona Gusenbauer részvételéről csak később döntenek. Paul Nihil 1, az angolok vete­rán, egyszer sérülés miatt már visszavonult gyaloglója, máso­dik lett a hazai válogatón, s így negyedszer indulhat az olim­pián. Ilyen sorozattal a brit at­léták közül csak Dorothy Thy- ler, az egykori kitűnő magas- ugrónő dicsekedhet. 1972: Sparta Praha—Slovan 0:1 (Bratislavában) és 4:3 (Prágában) 11-es rúgá­sokkal a Sparta nyert, 1973: Baník Ostrava—VSS Ko­šice 1:2 (Kassán) és 3:1 (Ostraván), 1974: Slovan—Slávia 0:1 (Prá­gában) és 1:0 (Bratisla­vában), 11-es rúgásokkal a Slovan győzött, 1975: Spartak Trnava—Sparta Praha 3:1 (Trnaván) és J:0 (Prágában). Hétfőn a késő esti órákban hazaérkezett Belgrádból a csehszlovák labdarúgó-váloga­tott, amely mint ismeretes, Európa bajnok lett. A prágai ünnepélyes fogadtatáson meg-' jelent Tomáš Trávníček, az NF KB alelnöke, Ľubomír Procház- ka, a CSKP KB osztályvezetője és Antonin Himl, a CSSZTSZ KB elnöke, valamint politikai és társadalmi életünk több képviselője. A repülőgépből kiszálló vá­logatott labdarúgóinkat pioní­rok köszöntötték virágcsokrok kai és többször is felhangzott kórusban: Éljenek az Európa- bajnokukl Anton Ondruš, a csehszlovák válogatott csapatkapitánya je­lentést tett Himl elvtársnak ar­ról, hogyan szerezték meg az Európa-bajnoki címet, majd át­adta neki az Európa-bajnoki serleget. — Üdvözlöm önöket és bol­dogod vagyunk, hogy újra itt­hon vannak. Annái is inkább boldogok vagyunk, mert úgy tértek vissza mint Európa-baj- nokok. Kitűnő kollektívát al­kottak, amely kollektívának nagy megtiszteltetést jelentett sikeresen képviselni a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságot. Több ilyen kollektívára lenne szükségünk és meggyő­ződésem, hogy minden együt­tesnek példaképül fognak szol­gálni — mondotta válaszában Antonín Himl elvtárs. Politikai és sportéletünk képviselői aztán hosszasan el­beszélgettek a repülőtéren a csehszlovák válogatott tagjai­val. A repülőtéren több ezer szurkoló is nagy éljenzésben részesítette futballistáinkat. Antonín Himl elvtárs üdvözli a prágai repülőtéren az Európa- bajnok csehszlovák labdarúgókat Wohlhuter: 1:44,78 perc Az Oregon állambeli Eugene- ben folytatódott az amerikai at­léták olimpiai válogató verseny e. Közép-európai idő szerint keddre virradóra, a harmadik n apón négy számban volt dön­tő. Mind a négy döntő kitűnő eredményeket hozott. Ezek kö­zül is kiemelkedik Wohlhuter 1:44,78 perces ideje a 800 mé­teres síkfutásban. Ez a teljesít meny a viláq idei legjobb ered­ménye. Ugyancsak figyelemre méltó a diszkoszvető Wilkins 68,32 méteres dobása. A döntők eredményei — diszkoszvetés: Wilkins 68,32, Powell 67,35, Silvester 64,75, 800 m: Wohlhuter 1:44,78. Ro­binson 1:45,86, Enyeart 1:46,28, 400 m gát: Moses 48,30 — új amerikai csúcs, Wheeler 48,65, Shine 49,33, 100 m női síkfu­tás: Morehead 11,08, Cheesebo- rough 11,13, Ashford 11,2. Az oslói Dislet-stadionban megkezdődött a Norvégia—Ma- gyorország nemzetek közötti vá­logatott férfi és a Norvégia— Dánia női atlétikai viadal. Az előbbiben az első nap után a magyarok 61:45 arányú vezetést szereztek, az utóbbiban pedig a norvégok vezetnek 44,5:39,5 arányban. A nőknél új világre­kord született a 3000 méteres síkfutásban. A 22 éves norvég tanítónő, Grete Ander ssen-Waitz 8:45,4 percre javította saját, ta­valy felállított 8:46,6 perces vi­lágcsúcsát. RAJT WIMBLEDONBAN Az All England Club rende­zésében megkezdődött a hagyo­mányos wimbledoni tenisztorna, amelyet nem hivatalos világbaj­nokságnak tartanak. A nyitó mér­kőzésen a cím védője, az ame­rikai Arthur Ashe csak nagy küzdelem után győzött 7:5, 6:4, 7:5 arányban 19 esztendős hon­fitársa, Taygan ellen. Az első forduló néhány to­vábbi eredménye: Metreveli (szovjet) — G. Mayer (ame­rikai) 6:2, 5:0 (Mayer feladta), Kakulja (szovjet) — Taróczy (magyar) 6:1, 9:8, 6:2, New- combó (ausztrál) — Hagey (amerikai) 8:9, 9:8, 6:4, 6:1. Amint az amerikai bajnokság, illetve a válogató verseny bizo­nyítja, nem tudott 68 méter alatt dobni Mac Wilkins disz­koszvető. „Ha jó ellenszelet fo­gok ki, akkor már 73 méter fö­lött volna a világcsúcs“ — bosszankodott a verseny után. Az európai labdarúgás élén... Nagyon sokáig, talán a következő labdarúgó EB ig beszédtéma marad a vasárnap véget ért Európa-baj­nokság, amelynek vitathatatlanul legjobb csapata — s nemcsak a mi véleményünk szerint — Csehszlo­vákia együttese volt. Együttesünk szerényen érkezett Jugoszláviába. Vezetői és játékosai nem ígértek és nem vártak csodát. Az itt-ott megjelent, vagy nekik tulajdoní­tott kijelentésekből csak az csengett ki, hogy ami tőlünk telik, azt igyekszünk nyújtani. Hogy ez meny­nyire lesz elég, az majd a zöld gyepen dől el. A találgatok legtöbbje nyugatnémet—holland dön­tőt várt, a hazaiak vérmesebbjei a jugoszláv—hol­land változatra fogadtak, néhányan jugoszláv—cseh­szlovák döntőt úgy legislegvégső esetlegességkép­pen, szinte csak sejtelem gyanánt említettek. Aki vagy ami ellen küzdenem kell, vagy azt ismernem kell. Ezt az elvet vallották csapatunk szakvezetői. Utólag meg is állapíthatjuk, hogy ala­posan megfigyelték a Jugoszlávia —NSZK mérkőzésen Schön legénységét. Ježek és Vengioš fel tudta mérni, hogy az öldöklő 120 perces elődöntő után kitől mit várhat a nyugatnémet csapatból. A csehszlovák játé­kosok maguk is megfigyelték leendő ellenfelüket és rájöttek, hogy ezen a tornán valóban nincs számuk­ra legyőzhetetlen csapat. Ügy kezdtünk a nyugatnémetek ellen, mint a jugo- szlávok, ugyanúgy vezettünk 2:0 arányban, mi is kihagytunk nagy helyzeteket csakhogy nálunk ez nem szegte a fiúk kedvét, pedig Masný Dobiáš gólja után szinte azt kérdezhette volna Maiertől, hová pöccintse be a labdát. A kontinens cím védői ellenünk is kiegyenlítettek, méghozzá több játékosunk szerint a rendes idő lejárta után is végrehajtott szögletrúgás után. Bajosan akadtak sokan, akik hosszabbításban még esélyt adtak a mieinknek. Ennek ellenére továbbra is nyílttá tettük a játékot. Akkor kezdtünk igazán, határozottan bizakodni, amikor ll-esek rúgásához készülődtek a kijelölt játékosok. A mieinknél nem volt tanakodás, jó előre ki volt jelölve az öt meg­bízott, a ellenfélnél ez kissé bonyolultabban ment. Az eredeti kiírás, szabályok szerint kedden a dön­tő megismétlésére kellett volna sornak kerülnie, de a két érdekelt fél nz UEFA jelenlevő vezérkarának beleegyezésével azt kérte, hogy még vasárnap este vigyék döntésre, ki is lesz az új Európa-bajnok. Egyik fél sem gyakorolt nyomást a másikra, a bele­egyezés önkéntes előzetes megfontolás után történt. Játékosaink tudták, hogy Beckenbauer 100. válo­gatottságát a nyugatnémet csapat mindenáron győ­zelemmel akarja emlékezetessé tenni. Ezt az aján­dékot szánták társai ,,Franznak“. A nagy akarás azonban még a világ- és Európa-bajnok esetében is bénítóan hathat. Hányszur nézett uganis farkassze­met egymással egy-egy német csatár és Viktor, s a jobb idegállapot, a biztosabb reflexek mindig ka­pusegyéniségünk oldalára szegődött. A nyugatnémet csapat alulmaradása nem Becken- baueren múlott. Különösen a mérkőzés hajrájában szokatlanul aktív volt, szinte úgy érezte, hogy noki kell a döntő fontosságú gólt belőnie, ekkor azonban már őt is cserben hagyta hagyományos hidegvére, s Viktor őt sem volt hajlandó másképp „kezelni“, mint társait, az ő lövését is elcsípte. A jugoszláviai négyes döntő a nyitánytól a bele- jezéséig hü maradt jellegéhez. Ahogy az első mér­kőzést, a Csehszlovákia—Hollandia találkozót meg kellett hosszabbítani, éppúgy folytatódott a 120 per­ces küzdelem a Jugoszlávia—NSZK, a Hollandia— Jugoszlávia, majd a Csehszlovákia—NSZK találkozón is. Hogy a labdarúgó „étlap“ még változatosabb le­gyen, a vasárnapi nagy erőpróba új és nagyon pi­káns csemegéjeként jelentkeztek a büntető rágások is. Szerencsénk volt, hogy a mieink kezdhették a ll-esek rúgását, még akkor is, amikor Hoeness a labdát a kapu fölé rúgta, de a labdarúgásban « szerencsének is szerep jut, s lia a nagyobb becsvá- gyú, nagyobb akarású együttes pártjára áll, annál jobb. így volt ez vasárnap is. A közönség szerdán négy, csütörtökön hat, szom­baton öt, vasárnap négy gólt láthatott, tehát össze­sen 19-et, egy találkozóra csaknem 5 gól esik, s ez tisztes átlag. A gólkirály a nyugatnémet újonc Dieter Müller lett négy góllal, mind az öt csehszlovák gólt más-más játékosunk rúgta: Ondruš, Nehoda, Fr. Veselý, Sveh- lík és Dobiáš, s a torna egyetlen öngóljával is ml szolgáltunk. A rendes játékidőben mind a négy találkozó dön­tetlen eredményt hozott, s a hosszabbítások első felében sehol sem látott gólt a nézősereg. Zágrábban a nyitányon csak a kitartó zápor miatt nem volt több néző a Csehszlovákia—Hollandia mér­kőzésen, Belgrádban csaknem telt ház figyelte a Jugoszlávia—NSZK találkozót. Mivel a jugoszláv csa­pat nem tudutt eleget tenni a várakozásnak, cser­ben hagyta a közönsége s az a kevés néző is, aki kiment a találkozóra, biztatás helyett a gúnyolódást választotta. A döntő ugyancsak a jugoszláv csapat kényszerű távolmaradása miatt, látogatottságban el­maradt a várakozástól. A rendezők így is megtalálták anyagi számításu­kat, hiszen a tv- és rádióadásokból rengeteg pénz folyt be, de ilyen nagy sorozat, mint amilyenek az ötödik alkalommal sorra került EB négyes döntőt minősíthetjük, mindenképpen nagyobb érdeklődést érdemelt volna. Lehet, sőt válaszínűtlen, hogy az újabb EB né­gyes döntőjében, mely négy év múlva kerül meg­rendezésre, Beckenbauer már nem szerepel, bár fel­tehető, hogy hamarosan ő lesz a világ legtöbbszörös válogatottja, szinte behozhatatlan világcsúcsot állít fel. Nos, ez a futball professzor nagyon jó véle­ménnyel volt Ondrušról, csapatkapitányunkról, aki­nek nagy futball-jövőt jósolt. Elismerése jeléül mezt cserélt Ondruššal, piros csehszlovák mezben vezet­te csapatát az ezüstérmek átvételéhez, s hátán az a kék színű négyes szám volt, amilyen mezt Anton Ondruš visel . .. ZALA JÓZSEF Onyiscsenko formában

Next

/
Oldalképek
Tartalom