Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-19 / 145. szám, szombat
Közös erőfeszítéssel Gazdaságpolitikai céljaink és a pártmunka A XV. kongresszus határozatainak lebontása fontos politikai munka, egyik halaszthatatlan feladata pártszerveinknek és az alapszervezeteknek. Ettől függ ugyanis nagymértékben, hogy népgazdasági feladatainkat az új tervidőszakban, hogyan változtatjuk át a kommunisták és a pár- tonkíviili dolgozók cselekvési programjává. Ezekről a kérdésekről Kiss Gyula mérnök elvtárssal, az SZLKP Komárnói (Komáromi) Járási Bizottságának titkárával beszélgettünk. Határozott célok — Amikor a járási bizottság a kongresszusi határozatok lebontásához hozzáfogott — mondta Kiss elvtárs —, ismertük feladataink nagyságát és tudtuk, hogy a pártdokumentumok csak az irányt, a keretet adják. A helyi feltételeket, a társadalmi igényeket figyelembe véve azonban a tartalmat nekünk kell biztosítanunk. Ez azért is fontos kiindulópont, mert lehetnek jók a felsőbb szervek határozatai, de ha azok helyileg nincsenek megfelelően konkretizálva és végrehajtva, munkánk nem lehet eredményes. Felvetődhet a kérdés: mi előzte meg ezt az eljárást? Az a magától értetődő követelmény, hogy a kongresz- szus határozatai gazdasági és társadalmi életünk valamennyi területét felölelik, mindnyájunk Javát szolgálják, teljesítésükre ezért a pártalapszervezetek közvetítésével lakosságunk legszélesebb rétegét fel kell sorakoztatni. • Milyen célok elérését tűzték ki járási méretben? — Elsősorban gazdaságpolitikai feladatainkat említem. Járásunk területén olyan ipar- vállalatok működnek, mint a Steiner Gábor Hajógyár, az Augusztus 29 Cipőüzem, a Ko- lárovói Motorkerékpárgyár, a sörgyár, amelyek termelése mind bel-, mind külkereskedelmünket, népgazdaságunkat érezhetően érintik. Itt a gyártásfejlesztés, a hatékonyság, a jó minőség és a tervek egyenletes teljesítése múlhatatlan feladat. S ebben nagy felelősség hárul az üzemi pártszervezetekre, a kommunisták pártszerű hozzáállására, magatar., tására és bátran mondhatom: példamutatására is, mely napjainkban sem veszített jelentőségéből. Alapvető társadalmi érdekeink közé tartozik ezenkívül a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztése, mivel járásunk a legtermékenyebb körzetben terül el. Jogos tehát az a követelmény, hogy ez az ágazat a XV. kongresszus irányelveinek, terveinknek mindenben megfelelően hazai termelésből kielégítse a lakosság növekvő élelmiszer- - Igényeit, mind több nyersanyaggal lássa el az ipart. Járásunkat illetőleg konkrétan arról van szó, hogy az előző évi eredményekhez viszonyítva a mezőgazdasági üzemek ez Idén 8,5 százalékkal, a tervidőszak végéig pedig 21 százalékkal növeljék árutermelésüket. A társadalom segítségével — Társadalmunk azonban nemcsak elvárja a növekvő feladatok megoldását, hanem folyamatosan biztosítja megoldásuk feltételeit is. Hogy csak néhányat említsek: a tervidőszak végéig 8700 hektáron nagymértékű öntözőrendszert, egész sor egyesített efsz-ben korszerű istállókat, takarmányszárítókat és 5400 tonna gabona tárolására alkalmas raktárt építünk. A határozatok lebontásával egyidejűleg járási bizottságunk javasolta a szövetkezeti pártszervezeteknek. a szakvezetésnek: a termelés fokozásához egyre több korszerű gép, drága műtrágya, növényvédőszer, nagy hozamú vetőmag szükséges. Ezek fel használásakor ezért nagyon gondosan és takarékosan kell eljárni, különben a termelés növelése nem lesz gazdaságos. Ne a hozamok mindenáron való növelése, hanem az erőforrások felhasználása útján elérhető termelésnövelés legyen a cél. Ha szükséges, akkor a párts7ervezet hívja fel a szakvezetők figyelmét, nehogy egyoldalú termelésnövelési törekvésből a hatékonysághoz fűződő társadalmi és egyben szövetkezeti érdek csorbát szenvedjen. 0 Nem kétséges, a gazda- ságnnlitikai feladatok teljesítése feltételezi a hatékonyságot, de az élénk pártéletet is. Hogyan fogalmazták meg ezt a követelményt a határozatok lebontásakor? — Minden határozat eredményes teljesítésének alapfeltétele, hogy az egész párttagság, de különösen a pártbizottságok tagjai megértsék elvi lényegét, politikai szellemét. Hatványozottabban érvényes most ez a kongresszusi határozatok cselekvő, gyakorlati átültetésére az üzemi és az egyesített szövetkezetek pártszervezeteiben. Fontos hangsúlyoznom: a gyakorlatban jobban érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a kommunisták aktivitása növekedjék. Éppen ezért az alapszervezeti munka tartalmának javításához igénybe kell venni az alapszervezetben regisztrált, de másutt dolgozó és tisztséget viselő kommunisták politikai felkészültségét és mozgalmi tapasztalatait is. Abból az egyébként helyes elgondolásból kiindulva, hogy a pártmegbízatásoknál ne alakuljanak ki terhelési aránytalanságok a falvakból eljáró, másutt szervezett párttagok nem, vagy csak ritkán kapnak szövetkezeti, vagy a falusi alapszervezetekben külön pártmegbízatást. Ez a gyakorlat hovatovább olyan helyzetet teremtett, hogy a regisztrált elvtársak nem érzik magukat lakhelyük illetékes alapszervezetükhöz tartozónak, il’etve felmentve érzik magukat attól, hogy a szövetkezeti, vagy a falusi pártszervezet munkájában tevőlegesen részt vegyenek. Emiatt tétlenül, vagy közömbösen szemlélik a falusi, a szövetkezeti pártszervezetek nehézségeit, erőfeszítéseit. Nem nyújtanak segítséget, kevésbé hallatják szavukat, vagy ha igen, akkor azt a kívülálló bíráló pozíciójából teszik. Az igény velük szemben, hogy a napi munkában jelentkező problémákra felfigyelve tanácsaikkal is segítsenek, üzemi tapasztalataikat kamatoztatva frissítsék fel a falusi pártéletet. Kommunisták az első sorokban • Ön szerint mi a legfőbb biztosítéka a határozatok következetes teljesítésének? — Amikor a határozatokat járásunk feltételeire lebontottuk, a járási bizottság plénum- iilése hangsúlyozta: az alapszervezetek kommunistái arra törekedjenek, hogy a párttagság politikai egysége együttjárjon a cselekvési egységgel, amelyet a közösen végzett tevékenység, ha szükséges: a közös erőfeszítés, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, az együvé tarlozás, a társadalmi célok követése forraszt szoros kötelékké. Ezenkívül a kommunistáknak a tömegkapcsolatokon keresztül nagyobb befolyást kell gyakorolniuk a pártonkívüliekre. ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy az átlagosnál jobbat, többet nyújtanak nemcsak munkájukban, hanem viselkedésükben, magatartásukban is, hiszen ezt az alapszabályzat értelmében önként vállalták. Ez a pártéletben minden kommunistával szemben olyan követelmény, mely alól senki sem vonhatja ki magát. Kommunistáink a kongresszusi határozatokat tárgyaló nyilvános pártgyűléseken az elmondottak szellemében élen járnak a kezdeményezésben, s méltán nyerték el a párton kívüli tömegek bizalmát. Minden a kádereken múlik • A kongresszusi határozatok lebontásakor milyen jelentőséget tulajdonítottak a káderkérdésnek? — A párt politikájának megvalósulása a kádereken múlik. Éppen ezért a párt vezető szerepének következetes érvényesítéséhez hozzátartozik a politikai célokkal összhangban álló kádermunka is, melyre járási bizottságunk nagy gondot fordít. A CSKP KB elnöksége 1970. november 6-i határozatának értelmében az 1976—80-as időszakra új tervet készítettünk a káder- és személyzeti munka további tökéletesítésére. A szocialista építés mai szakaszán saátos követelményeket támaszt a káderekkel szemben az ipar intenzív fejlesztése, a mezőgazdaságban a korszerű termelési formákra való áttérés, a nemzeti bizottságok munkája és nem utolsósorban a párt vezető szerepének magasabb szinten való érvényesítése, a pártmunka politikai-mozgalmi jellegének erősítése. A káderek kiválasztásában. nevelésében továbbra is érvényesül a hármas, követelmény egysége- a politikai bizalom, az erkölcsi tisztaság és a szakmai felkészültség. Kádereink aktívan részt vállalnak a szövetkezeti, az intézményi döntések kialakításában, politikai befolyásukat maximálisan felhasználva arra, hogy a szakmai jellegű határozatok is összhangban legyenek pártunk politikájával, megvalósítását segítsék elő. WOMRATH AMBRUS KULTURÁLIS HÍREK • Leninqrádbun megnyílt a hamburgi festőművészek kiállítása, a hamburgi Thália Színház pedig négy alkalommal bemutatja a Stuart Máriát. • Tennesse Williams „Memoirs" című könyvének első kötete megjelent a New York-i Doubleday kiadónál. Elsősorban magánéletének emlékeit idézi föl, s viszonylag’ keveset foglalkozik műveivel. • Az indiai irodalom kétkötetes enciklopédiáját készítette elő kiadásra a Delhi Nemzeti Irodalmi Akadémia. Az első indiai irodalmi enciklopédia mintegy tízezer címszót tartalmaz. Megjelent a Pártélet A láp új száma, akárcsak a korábbiak, ezúttal is gazdag tartalommal jelent meg Első helyen A propagandatevékenység nagyobb hatásfokáért c. vezércikket, valamint A gazdasági propaganda és agitáció Jeladatai c. cikkeket kell megemlítenünk. Ugyancsak itt kell felhívnunk a figyelmet A tudományos-műszaki haladás és a munkásosztály c. írásraA lap fontosabb pártpolitikai írásai közül az olvasó figyelmét A brat isiavat pártszervezet u XV. kongresszus után, A lenini alapelvek a XV. kongresz- szus határozatai lényében, A párt egységes eljárása, A kongresszus gondolatait mindenki ismerje meg c. cikkekre, valamint a Teljesítjük a CSKP XV, kongresszusának határozatait c. cikkösszeállításra hívjuk fel. Érdeklődésre tarthatnak számot a lap gazdasági tematikájú cikkei is. Ilyen pl. Az ipari termelés döntő fontosságú feladata a R. ötéves tervben, a Jó és ideiében való felsorakozás. A kezdeményezésnek helyes az iránya, illetve A bérpolitika — a hatékonyság fokozásának eszköze c. írás. A lapban két figyelemreméltó tanulmány is megjelent. Az egyik — A tudományos-műszaki haladás: a fejlett szocializmus építésének szerves része — a lektorok és propagandisták munkáját hivattot elősegíteni, míg a másik — A demokratikus szocializmus és az erkölcs — a jobboldali szociáldemokrata ideológia nemrég még nálunk is „propagált“ mivoltára mutat rá. A testvérpártok életével a lapban egy szovjet, egy lengyel és egy NDK-beli cikk foglalkozik. (kj) Józan élet A mértéktelen szeszfogyasztás rettenetes betegség, hasonló a pestishez, a kolerához, a bőrviszketeqséghez, a pénztelenséghez, a veszettséghez és az elveszettség- hez (a kettő nem ugyanaz!). Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a kórt is gyógyítani kell, sőt legjobb megelőzni. Az orvostudomány mai álláspontja szerint a mértéktelen szeszfogyasztás kétféleképpen gyógyítható: 1. mérsékelt szeszfogyasztással 2. a legeslegmértéktelenebb szeszfogyasztással. Embere válogatja. Jómagam az utóbbira szavaztam, egészséges ösztöneimre hallgatva. Arra gondoltam ugyanis, hogyha én fogom a legeslegtöbb szeszt inni ebben az országban, tehát ha én leszek a legeslegmértéktelenebb alkoholista, az előbb utóbb feltűnik valakinek vagy valakiknek. Mondjuk az állatvédők egyesületének. Hogy miért?. Részegen ugyanis szeretek fehér egerekkel és fekete macskákkal futballozni, oly módon, hogy a cincoqó és nyávogó állatkák töltik be u futball-labda szerepét. Na mármost: arra gondoltam, ha egy állatvédő észreveszi, amint „csőrrel" épp eqy égő szemű fekete macskát rúgok a ll-es pontról a jobb felső sarokba, mihelyt meghallja az állatka keserves nyivákolását: összefog a többi állatvédővel és a kis állat segítségére siet. S ezzel én js meg vagyok mentve. ■Nem is csalódtam: egy ilyen mérkőzés után beidéztek az állatvédő egyesület székházába, ahol is egy rokokó külsejű hölgy hellyel kínált és azonnal a tárgyra téri: — Elárulná, hogy miért futballozik macskákkal? — Hogyne! Minden mérkőzés előtt megiszok egy liter skót whiskyt. Utána elég rosszul látok, ezért használok futball-labda helyett macskát. Nyávogása irányából meg tudom ítélni lövéseim ívét, tehát, hogy merre tart a labda, illetve a macska. Pofon egyszerű — nem? — Ámde ez állatkínzás! — mondotta erélyesen a rokokó hölgy. — Lehetséges — válaszoltam egykedvűen — csakhogy én le akarok szokni a mértéktelen szeszfogyasztásról, s az orvosok szerint ez az egyik módszer. Tudniillik a „leges“ módszer. — Az orvosoknak igazuk van, önnek viszont rossz a logikája. A tudomány mai álláspontja szerint, aki macskákkal vagy egyéb ártatlan lényekkel futballozik, az nem elég részeg. Legalábbis nem a legeslegrészegebb. — Mit tegyek hát? — kérdeztem a bodrozott hajú ismerőstől már már kétségbeesve. — Ha megígéri, hogy ezentúl nem rúg macskába, fehér egérbe, továbbá kutyába, kígyóba, békába, kószált sasba, bengáli tigrisbe és más hasonló ártatlanságba, akkor egyesületünk minden nap folyósít önnek 100 (száz) koronát, hogy a legeslegjobban berúghasson. Természetesen mindent megígértem a hölgynek, hiszen már amúgy is fogytán volt a pénzem. Megkötöttük a szerződést. így aztán sikerült teljesen megutálnom a szeszes italt. Mert mi is történt? Az állatvédő egyesület első 100 koronájából és az én maradék fizetésemből olyan alaposan berúgtam, hogy csak úgy hemzsegtek körülöltem a fehér egerek, fekete macskák, tarka kutyák, fülesbaglyok. Már láttam magamat, micsoda gólokat rúgok én ezekkel az állatokkal a Téglamező tízezres közönsége előtt. Csakúgy zengenek majd a lelátók! S ekkor eszembe jutott a szerződés, azaz, hogy számomra mindez tilos. Kirekesztettem magam a paradicsomból: egy nyomorult fehér egérbe sem rúghatok belé többé, mert akkor — a szerződés értelmében — megvonják tőlem a napi százkoronás italpénzt. l<jy> „macskajaj“ nélkül inni viszont nem érdemes. Azóta józan életet élek. Äruatvéfe! Nem hencegésből mondom: jártam már Moszkvában, Prágában, Palermóban, Budapesten — álmomban még Rio de Janeiroban is —, de sehol sem találkoztam az utcákon ekkora árubőséggel, mint ebben a városban, ahol lakom. A hangsúly az utcákon van. természetesen. Tíz perce sincs, hogy majdnem beleestem egy hatalmas, friss kolbászokkal teli tepsibe, amivel két fehér köpenyes szállítómunkás rohant az egyik önkiszolgáló étterem felé. Délelőtt tíz órakor történt. Néhány száz méterrel arrébb, egy hentesüzlet előtt nyúzott félborjú akart felöklelni — nyilván bikaborjú volt eleven és szétvágatlan korában. Csodálkoztam volna az izmos henteslegényen is, aki ezt a súlyos állattetemet fürgén vitte a vállán, ha rám nem ordít, hogy: „Sipirc az útbóll“ Óriási a választék: emitt sört, bort, coca-colát. amott káposztát, kalarábét, paradicsomot, banánt hordanak szét hangyaszorgalmú rakodómunkások. Sőt, burgonyát is! Árubőségben járunk-kelünk, botladozunk, kerülgetjük a töméntelen ládát, palackot, néha hanyattvágódunk egy-egy káposztalevélen. Tanultam közgazdaságtant, ezért neveztem el a fenti jelenséget utcai árufelhalmozásnak. Ami, mint mondottam volt, szeretett fővárosunk specialitása. Délelőtt. Mert délután, amikor az ember éppen vásárolni akar, egy sor üzlet ajtaján megjelenik a tábla: „Áruátvétel!“ Egyebek között ezért nem tudnám ezt a fővárost ösz- szetéveszteni mondjuk Moszkvával, vagy Budapesttel, ahol az árut hajnalban szállítják az üzletekbe, amikor nem akadályozzák véle sem az utcai forgalmat, sem magát a vásárlást. ZS. NAGY LAJOS 0 1976. VI. 19.
