Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-04 / 105. szám, kedd

Finn iparművészeti kiállítás Csaknem három évtizeddel eželôtt alakult meg a Finn— Csehszlovák Társaság, azzal a céllal, hogy népeink kölcsönös megismerését kulturális kap­csolataink elmélyítésével is elősegítse. Finnországban az első csehszlovák kulturális na­pokat 1973-ban tartották meg, most pedig hazánkban ismer­kedhetünk meg a finn kultúrá­val. matervezőik törekvése: olcsó, a gyakorlati célt szolgáló és a szépérzéket kielégítő termékek előállítása. Ennek fontos fel­tétele a formatervező szoros együttműködése az iparral. A bratislavai Kultúra Házá­ban rendezett tárlaton méltá­nyolhatjuk igényes hazai ha­gyományukon alapuló munkái­kat. Legnevesebb művészük­nek. Tapló Wirkkulúnak kris­Az ember életét, kirivezeíét szépítik Ezúttal a finn design kiállí­tásról számolunk be. Mit is je­lent a desing? Formatervezést, de szélesebb értelemben élet­módot is. A most látható alko­tásokon keresztül bepillantást nyerhetünk az ezer tó orszá­gának életébe és bizonyos fo­kig történelmébe. A finn iparművészek elsősor­ban saját hazájuk „tiszta for­rásából“. a nemzeti hagyo­mányból merítettek ösztönzést. Igv jött létre a nemzeti roman­tizmus, amely szép egységbe ol­vadt a nemzetközi racionaliz­mussal. Ebből a szintézisből és részben a Bauhaus példájából született meg a finn design. Már 1900-ban, a párizsi vi­lágkiállításon feltűnést keltett a finn pavilon nemes formálá- sú anyaga. A legközelebbi nagy kiállításuk 1929-ben volt. Ez az év határkő iparművészetükben. Ekkor kristályosodott ki i'or­lálytiszta, nemesen formált ivó­készlete állít meg, majd Kaj Franck színes, talpas borospo­harai ragadják meg figyelmün­ket. Ulla Procopé sötét szegé­lyű vakító fehér porcelánedé­nyei, P. Winquist fekete fehér és mintás tányérai, csészéi is figyelemre méltók. A mi kuk­táinkra emlékeztető gyorsfőző fazekak, nyeles és fedős ser­penyők, kávéfőzők, szárnyas­sütő rostok barátságos színű, kézhez álló, csupa eszményi konyhafelszerelési eszközök. Csábítóak a természetes színű fából készült, abrosz nélküli terített asztalok, porcelán, üveg és faedényekkel, rozsdamentes acélból való kecses evőeszkö­zökkel. Egy másik asztalon fe­kete szegélyes étkezőkészlet, körülötte ugyancsak fekete tex­tillel bevont támlájú széken láthatók. A lakásban a dolgozó ember nyugalmát, jóérzését, szemének gyönyörűségét szolgálja a csí- koshuzatú széles heverő, a pi­hentető, kényelmes, nagy. pár­názott karosszék belső falára szerelt telefonkészülékkel. és más berendezés. Péjdaszerűek az iskolai berendezések. Leg­tökéletesebbek a bájos óvodai bútorok, az alkatrészekre bon­tott játékok és kész modellek, melyek alapján a kis iskolá­sok összeállíthatják a szélmal­mot, a különböző járműveket és a mulatságos játékokat. Az élénkszínű figurák mellett nyersfából készült másaikat a gyerekeknek kell szép tarkára festeniük. A lakást derűssé, otthonossá varázsolják az Ízléses tompaszí­nű mértani rajzú, vagy kontú­rokba zárt egynemű színfolto­kat mutató avagy élénkebb színű elmosódott mintájú, fe kete fehér és absztrakt rajzú puha szőnyegek. Szépek az üde ruhake'mék is. A kereskedelmet és turiszti­kát propagáló plakátok ötle­tes, művészi grafikák. Néhány fénykép az ország természeti széDséeeiről és a lakásberen­dezésekről tájékoztat. Külön fejezetet képeznek az egyéni arculatú, páratlan vá­lasztékos ízléssel formált ék­szerek. Inger Lindholm, Pekka Pickainen ezüst karkötői, nyak­ékei, sajátos formájú gyűrűi, néhány könnyed, vékony arany­láncai, művészi foglalatú külö­nös szépségű és színű ékkövei a formateremtők készségének ritka eredményei. A tárlat megszemlélése után igaz elismeréssel adózunk szí­vesen látott vendégeink terem­tő munkájának. BÄRKÄNY JENÖNÉ Mesével kezdődött Tamás Lászlóné nagyon sokat tud Fábry Zol­tánról, európai rangú írónk életéről, életművé­ről. Magabiztosan, hibátlan, kerek válaszokkal végzett az első helyen A műfaj neve: antifasiz- mus című vetélkedő országos döntőjében. A dí­jak átadása után húszon inneni vetélytársait a szülők siettek köszönteni, őt férje és kilencéves kisfia. Természetesen örül a sikernek, de öröme még nagyobb lett volna, ha nem csupán fiatalokkal kell összemérnie tudását. — Nincs, nem is nagyon lehet még áttekin­tésük, inkább csak az adatokat ismerik. Kár, hogy felnőttek nem jelentkeztek a versenybe, mert szerintem elsősorban idősebbeknek való. Csendes, halk szavú fiatalasszony, szép ma­gyarsággal beszél. Gömörpanyiton született; gyermekkorában, amíg nem szabályozták a Sajót, egy kis szigeten olvasgatott, tanult, este édesapja meséit hall­gatta. „Asztalos volt, nagy olvasottságú ember.“ Amikor édesanyja meghalt, ott kellett hagynia az egyetemet, és hazajönni, segíteni kishúgának is, aki éppen akkor indult először iskolába. Ké­sőbb a pedagógiai főiskolán magyar—orosz sza­kot végzett, nemrégiben pedig férjével együtt, Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyete­men szerzett oklevelet. Szakdolgozatát Fábryról írta. — Miért éppen Fábryról? Megvallom, szíve­sebben írtam volna másról, de kötelességemnek tartom ismerni Fábryt. Egy év alatt, amíg a dol­gozatot írtam, megszerettem. Nem is a műveit, inkább az embert csodálom, hősi erőfeszítését, azt, hogy egy célnak áldozta egész életét. — A kötelességérzeten kívül bizonyára más is közrejátszott abban, hogy eljutott Fábryhoz. — Igen, legkedvesebb költőm, Ady, aki Fáb- rynak is példaképe volt. Tornaiján tanítok, hat- kilencen, magyart és oroszt, és volt olyan osz­tályom, hogy a leggyengébb tanuló is tíz Ady- verset tudott. Iskoláskoromban én is megtanul­tam minden nap egyet, nincs olyan verse, ame­lyikből ne tudnék idézni. Adyt tartom a legna­gyobb költőnek, persze, ezt a jelzőt, ha lenne még belőle, szívesen odatenném Illyés, József Attila és sok más költő neve elé. Tamás Lásztónéból matematika tanára minden­áron matematikust akart nevelni annakidején, mert olyan diák volt, aki mindent jól megtanult — de legjobban mindig az irodalmat, még a „kö­telezőn felül is.“ És ez ma sincsen máskép­pen. Élénk figyelemmel kíséri az irodalmi éle­tet, az itthonit és a külföldit egyaránt, elsősor­ban az Irodalmi Szemlében, a Kortársban, az Új írásban és a Kritikában. Minden hónap elején izgalommal várja ezeket a lapokat, mostanában főleg a Kortársat, Vass István Miért vijjog a saskeselyű? című folytatásokban közölt emlék­irata miatt. Sokat jelentettek számára az ELTE-n töltött évek. tágult látóköre, mélyült tudása. Ürömmel ment Budapestre, de egy kis félelem­mel is, úgy érezte, a többiekhez képest keveset tud, nem bír majd lépést tartani. Aztán mégis jelesre vizsgázott. Akárcsak a Fábry-vetélkelő döntőjében. — Lám, még meg sem kérdeztük, honnan szer­zett tudomást a vetélkedőről. — Az Irodalmi Szemléből. Jelentkeztem, egy­részt azért, mert érdekel Fábry, másrészt meg azért, hogy változatosabbá tegyem napjaimat, amelyeket mostanában, otthon, egyéves kisfiám­mal töltök. Mesélve gyönyörködtető történeteket, amelye­ket egykor édesapjától hallott. BODNÁR GYULA A mindennapok művészete Rudolf Altrichter és Jozef Báláz gyűjteményes kiáll fe A Banská Bystrica-i Területi Képtárban nagy figyelmet szen­telnek az alkalmazott művésze­teknek. A közelmúltban két ilyen kiállítást rendeztek. Ru­dolf Altrichter tárlatán szere­pelnek önálló grafikai lapjai, linóleumba metszett régi vá­rosrészletei. az alkalmazott grafika tárgyköréből oklevél, gyufásdoboz-címkék tervei, sőt segédanyagtervek az agitációs munkához, valamint plakátjai. Rudolf Altrichter plakátjaival lépten-nyomon találkozhatunk az utcákon. hirdetőtáblákon. Alkotásai nemcsak információt közölnek, hanem gondolkodás­ra késztetik a nézőt. Formai eszközei egyszerűek és talá- lóak, a színnel és motívummal mesteri fokon tesz eleget a korszerű plakát követelményei­nek. Az autodidaktaként induló grafikus, a szlovákiai plakát­művészet egyik legkiemelke­dőbb egyéniségévé vált, s er­ről győzött meg bennünket ez a kiállítás is. Jozef Bálái azokhoz a művé­szekhez tartozik, akiknek a te­vékenysége hozzájárul a szlo­vákiai grafika arculatának ala­kulásához. Korábban főleg könyvillusztrátorként ismerték, de tevékenysége az önálló gra­fikai alkotásokkal, valamint az alkalmazott grafika műfajába tartozó bélyeg-terveivel (amely közül már harminc postai bé­lyeg jelent meg) plakátjaival, szatirikus rajzaival teljes. Jo­zef Báláz egyéni stílusát a népművészet hagyományaiból kiindulva és a szlovákiai exp­resszív grafikára építve alakí­totta k-i. Művészetének alakulá­sára meghatározó jelentőségű volt Koloman Sokol és Vincent Hložník grafikai tevékenysége, amely korábbi alkotói program­jának megváltozását eredmé­nyezte. S így lapjain a minden­napok társadalmi és emberi gondjai túlléptek az egy konk­rét eseményhez fűződő jelle­gen, s általános érvényű prob­lémákat sikerült megfogalmaz­nia. A kiállítás bemutat néhány művet legutóbbi alkotásaiból is, amelyeken a realitás talajáról elmozdulva a metaforikus köl­tészet képi megfogalmazása fe­lé fordul. Jeleket, szimbólumo­kat alkalmaz, hogy így még mélyebben, következetesebben, differenciált finomsággal jelez­ni tudja az egyén helyét és szerepét a társadalomban. FARKAS VERONIKA ÚJ FIL MEK AZ ÉG VELEM VAN {sjTo-vjet) Jetenei Az éq ve:e,n m a c., •>. A második világháború ide­jén Iván T-Clinov vadászrepülő­gépével találatot kapott. Na- gyezsda, a század repülőgép­szerelője, aki Klinov menyasz- szonya volt. elsiratta szerelmét, majd később feleségül ment Dmitri jhez, Iván barátjához. Lányuk született. Nagyezsda és Dmitrij továbbra is a légierő­nél szolgált. A férfi tábornok lett, az asszony pedig repülő­mérnök. Lányuk ugyanott bere­pülő pilóta. Évtizedek múltak el a hábo­rú befejezése óta. A halottnak vélt Iván váratlanul találkozik Nugyezsdával. Az egykori menyasszony felbukkanása fel­idézi Ivánban a tragikusan el­vesztett érzelmeket, a megtört pályát és az átélt szenvedése­ket. Iván a találkozás hatására döntő lépésre szánja el ma­gát... Az éq velem van című szov­jet film újszerűen közelít a háború egyéni tragédiáktól is terhes témájához. Az asszocia­tív szerkezetű, kissé túlbonyo­lított film lélektanilag azonban kevésbé meggyőző. Az alkotók csupán a konfliktust teremtet­ték meg, nem igen ügyelve a megoldás hitelességére. Valerij Lonszkoj rendező szándéka őszinte, a film hangulata egy­séges, a környezet kifejező, a felvételek virtuózak, a fősze­replők — Larisza Luzsina, Igor Ledogorov, Vlagyimir Zamansz- kij, Natalja Bondarcsuk és Zi- najda Kirijenko — játéka igé­nyes. A film mégis erőtlen. A RENDŐRSÉG MEGKÖSZÖNI (olasz) Az olasz Cinecittában az utóbbi években számos harcos, kritikai szellemű film született, olyan, mely a társadalmi be­rendezkedés visszásságai, ha­zugságai, bűne ellen irányul Ezek közé sorolható Stefano Vanzina A rendőrség megköszö­ni című munkáin 's nemcsak társadalmi dráma, ha­nem érdekfeszítően izgalmas krimi. A filmben a bűnügyi iz­galom és az elkötelezett társa­dalmi mondanivaló nagymérték­ben erősíti egymást. A rendező érdeme, hogy mindvégig kitű­nő ritmusban tartja a filmet, s a vetítés nvnmán támadt in­Enrico Maria Salerno és Mariangela Mela'o az olasz film fő­szerepében A történet egy közönséges, mindennapi bűncselekményből indul ki. Két suhanc kirabol egy üzletet, meggyilkolja a tu­lajdonost. majd egyikük túsz­ként magával hurcol egy fiatal lányt. Közben szélesedik a kör­kép, mert a rendőrség bűnügyi csoportjának főnöke, aki elha­tározza, hogy végére jár az ügynek, szembetalálkozik egy titokzatos hatalommal, amely Róma „megtisztítását“ tűzte ki célul. Kegyetlen gyilkosságok, le­számolások, vad hajszák válta­koznak személyes szóbeli össze­csapásukkal, manipulált rend­őrségi és ügyészségi eljárások­kal. A rendező az izgalmas sztori mögé azonban fenyegető társadalmi hátteret rajzol. Az erőszak ellen tetszetős jelsza­vakkal fellépő ismeretlen erő ugyanis a jobboldal, a hatalom­ra törő újfasizmus. A rendőrség megköszöni dulatokat nem oldja fel vala­miféle langyos happy enddel, hanem tragikus befejezéssel még csak szítja azokat. Jól kidolgozott, árnyalt szí­nészi alakításokkal szolgál a film. Elsősorban Enrico Maria Salerno felügyelője a maga egyszerű becsületességében megkapó jellemkép. Átélt ala­kítást nyújt Mario Adorf és Mariangela Melato is. A film nemcsak izgalmas és ió, de megdöbbentő és elgon­dolkoztató alkotás is. Befejezé­se nem hagy kétséget: amíg nem lehet változtatni azokon'a társadalmi viszonyokon ame­lyek az olasz bűnözési hullá­mot és a törvényen kívüli megtorlásokat okozzák addig a bűnüldöző szervek éppoly életveszélyben vannak, mint minden tisztességes, véletlenül csapdába került járókelő. —ym~ FILMSEREGSZEMLE TASKENTBAN „A békéért, a társadalmi ha­ladásért, a népek szabadságá­ért“ — ennek ax jelszónak a jegyében rendezik meg Tas- kentban, Szovjet Üzbegisztán fővárosában — immár negyed­szer — az ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai országok filmfesz­tiválját. Eddig 71 Hrszág jelez-' te részvételi szándékát. Képvi­seltetik magukat a május 20-án kezdődő rendezvénysorozaton az európai szocialista, valamint a nyugat-európai és az észak- • amerikai országok is. Először vesznek részt a fesztiválon a gyarmati sorból felszabadult An­golai Népi Köztársaság és az illegalitásban működő chilei hazafias erők filmjei is. 1976. V. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom