Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-18 / 117. szám, kedd

NYÚJTHAT-E SZÍNHÁZI ÉLMÉNYT AZ IRODALMI SZÍNPAD A dunaszerdahelyi Fókusz a Jókai napok előtt Úl Fii KIEK A JÓREMÉNYSÉG FOKA (cseh) Noha a Fókusz Irodalmi Szín­pad nem ismeretlen olvasóink előtt, úgy véljük, irodalmi szín­padmozgalmunk további erősö­dése szempontjából hasznos lesz, ha a Jókai-napok előké­születeinek idején felidézzük a kitűnő dunaszerdahelyi együt­tes eddigi tevékenységét, meg­ismerkedünk munkamódszerei­vel, művészi törekvéseivel, ter­veivel. Miért tartjuk fontosnak mélyebben megismerni a Fó­kusz munkáját? Mert eddigi te­vékenységével, művészi ered­ményeivel méltóvá vált arra, hogy például állítsuk a már meglévő és a jövőben alakítan­dó irodalmi színpadaink elé. És van itt még egy lényeges mo­mentum, mely szintén példa­szerű: hogyan jöhet létre jó irodalmi színpad, hogyan szü­lethet jó művészi ízlésű, esz­meileg és szakmailag érett iro­dalmi színpadvezető egyéni­ség. Ugyanis számos esetben tanúi lehetttünk annak, hogy csak azok az irodalmi színpad­jaink működnek sikerrel, ame­lyek élén megbízható irodalmi tájékozottságú, eszmeileg-művé- szileg kiforrott, jó szervező képességekkel bíró és önzetlen egyéniség áll. Jarábikné-Trúclily Gabriella, a Fókusz Irodalmi Színpad ren­dezője ilyen egyéniség. De ho­gyan lett ilyenné? Ügy, hogy irodalmi és rendezői érdeklődé­se, hajlamai mellé jó iskolát is kapott. Mint a Lévai Óvónőkép­ző egykori diákja, tagja volt a Juhász Gyula Irodalmi Színpad­nak. ahol Gergely József tanár­tól, a színpad vezetőjétől meg­tanulhatta a színpadi munka, a szervezés és rendezés mes­terségét. Azonkívül maga is aktív versmondó volt. Már diák­korában részt vett a Jókai-na- pokon is. 1970-ben ő kapta a versmondás nagydíját. — Hogyan jött létre irodalmi színpadjuk? — Érettségi után négyen, volt képzősök a dunaszerdahe­lyi járásba kerültünk — mond­ja Gabi. — Én Vajkán tanítot­tam. Mindnyájunknak igen hiányzott az irodalmi színpad. A Csallóköz szerkesztői segít­ségével aztán sikerült kapcso­latot teremteni a járási nép­művelési központtal, melynek volt ilyen együttese, örültünk, hogy mi is tagjaivá válhattunk. 1970 decemberében Fegyver, Most jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában dr. Fónnd Zoltán válogatásában és összeállításában „Az idő sod­rában“ című antológia. Alcíme szerint: Válogatás egy ember­öltő cseh, szlovák, csehszlová­kiai magyar, ukrán és lengyel irodalmából. Az írások témája az első köz­társaság, a fasiszta megszállás szociális és politikai harca, va­lamint a felszabadulást követő lázas építőmunka, hazánk szo- cialistß átalakulásának esemé­nyei. Minden soruk vádirat a burzsoá rendszer elembertele- nítő nyomor ellen, dokumen­tum a munkásosztály elszánt harcáról, a fasiszta csizmák alatt nyögő ország szenvedései­ről és népének hősi ellenállá­sáról, hitvallás a szocializmus nagy. igaz ügye mellett. A rendkívül gazdag, majd ötszáz oldalas antológiában megtaláljuk többek között a cseh Karel Čapek, Július Fučík, Vladislav Vančura, Marie Puj- manová. a szlovák Edo Urx, Ladislav Novomeský, Peter Ji- lemnický, Rudolf Jašík, Andrej Plávka, továbbá Fábry Zoltán, Sellyei József, Rácz Oliver, Du­ba Gyula, Kovács Magda, az ukrán Vaszil Zozuljak, Jurko Borolič, Fedor Ivanov és a len­gyel Pawel Kubisz verseit, el­beszéléseit. riportjait, regény­részleteit. Sok eredeti. Csehszlovákia magyar, Illetve cseh vagy szlo­vák »érző munkája látott az kutya kovács címmel egy Vil- lon-összeállítást mutattunk be Sárosfán a Csallóközi Kulturá­lis Napokon. \ A bemutatkozás sikeresnek bizonyult. A zsűri díjjal jutal­mazta a fiatal, lelkes óvónők igyekezetét. — És mikor lett Fókusz az együttesből? — Egy évvel később. 1971- ben már Fókusz Irodalmi Szín­pad néven szerepeltünk a Jó- kai-napokon az „Erőlködés cí­mű műsorunkkal. Ettől fogva aztán a Fókusz — a múlt évet kivéve — újra és újra megjelent a Jókai na­pokon és azóta a legjobb iro­dalmi színpadok között tartják számon. Műsorai igazi irodal­mi élményt nyújtottak a sereg­szemle közönségének és a szak­embereik is a legnagyobb elis­meréssel nyilatkoztak róluk. Igen emlékezetes marad pél­dául a Megöltek egy legényt címmel bemutatott szlovákiai magyar népballada-adaptáció, melynek létrehozásában olyan szakemberek is segédkeztek, mint Vargyas Lajos és Ág Ti­bor. Szlovák szakmai körökben is visszhangra talált a Dobolás a túloldalról c. műsor (1973), melynek keretében Miroslav Válek neves szlovák költő ver­seit mutatta be az együttes az irodalmi színpadok szlovákiai seregszemléjén. Bizonyára erre a produkcióra is gondolhatott Karol Wlachovsky, amikor a Javisko című lap 1975. évi má­sodik számában szlovákiai mé­retekben a legjobb irodalmi színpadnak mondta a Fókuszt. Hogy a Fókusz együtt él és lélegzik a társadalommal, hogy érzi e sajátos színpadi meg­jelenítési forma társadalmi funkcióját, azt az olyan műso­rok is bizonyítják, mint az Emlékezés l. (összeállítás az 1971-es választások tiszteleté­re). az Emlékezés II- (összeál­lítás a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. évforduló­jára), Kiáltás (dokumenturnjá- ték a-. Szlovák Nemzeti Felke­lés 30. évfordulójára). Ez utób­bi produkció egyébként szem­léltető példája annak, hogy milyen sokszínűvé, vonzóvá és élővé lehető a holt dokumen­tum is ha a rendező a színre- vitelnél kiaknázza az anyag­ban rejlő formai lehetőségek kombinációit. E módszer to­utóbbi időben napvilágot a Ma­dách Kiadónál. Kövesdi János elbeszélései­nek kötete „András-napra meg­jövök'‘ címmel olvasható. Fiatal hazai magyar írónk elbeszélé­seinek témája a második vi­lágháborúban. az ott harcoló kisemberek sorsa. „ Gál Sándor gyermekeknek írt verseit „Csikólánc“ címmel jelentették meg Szabó Erzsi il­lusztrációival. ­Az „Iskolások Könyvtára“ so­rozat legújabb kiadvánva Fra- ňo Kráľ két munkáját tartal­mazza: a „Csenkóné gyerme­kei'1 és a „Jano“ című ifjúsági regényeket. Gyimesi György vadászkalandjainak harmadik kötete „A kaukázus ormain“ címmel olvasható. Németh Lász­ló világhírű regénye. az „Iszony“ ezúttal a „Szépirodal­mi Zsebkönyvtár“ sorozatban olvasható két kötetben. Moldo­va György mejelenésekor nagy port kavart történelmi regénye, a „Negyven prédikátor“ máso­dik kiadásban látott napvilágot. A „Versbarátok Köre“ tavalyi évfolyamának jutalomkötete- ként jelent meg a Majakovsz­kij versei című gyűjtemény, a jólismert „Lyra Mundi“ sorozat legújabb kötete. A világhírű szovjet költőt, a szocialista rea­lizmus legnagyobb lírikusát aligha kell bemutatni olva­sóinknak, így csak azt jegyez­zük meg. hogy e mostani válo­gatás nagy erénye, hogy a tel­jes Majakovszkijt prezentálja vábbfejlesztésével találkozhat­tunk később a Fülszöveg című pódium játékban. Az irodalmi színpadok fesz­tiválja, egy-egy irodalmi szín­pad bemutatója alkalmával sok­szor szóba kerül a színpadi formák műfaji problémája, pontosabban a színház és az irodalmi színpad viszonya. Va­jon a Fókusz tisztázta-e már a maga számára ezt a kérdést? Van-e az irodalmi színpadnak valami köze a színházhoz? Nyújthat-e igazi színházi él­ményt az irodalmi színpad? Trúchly Gabriella rendezi? szintén sokat viaskodik e kér­désekkel? — Véleményem szerint vallja — az irodalmi színpat. formailag nem lehet azonos i színházzal. De a lényeget, a nézőnek nyújtandó illúziót és élményt tekintve igen közel áll a két forma egymáshoz. Ha az irodalmi színpad kellő tisz­telettel és igénnyel nyúl a íiegformálandó anyaghoz, pro­dukciója lehet Igazi színházi élmény. Bár más eszközökkel, ôľfektusokkal éri el azt Az ^odaírni színpadon éppúgy e>l- encedhetetlen az átélés, az áb­rázolás és megjelenítés, mint a színházban. Ez jelmezek és díszletek nélkül is elérhető. És még valamit: az irodalmi színpadokon is játszani kell, életszerű légkört kell teremte­ni. — Milyen műsorral vesznek részt az idei Jókai-napokon? — Az Átkelés című versösz szeállítással, melynek anyagát három fiatal szlovákiai magyar költő — Kucsár Ferenc, Varga Imre, Tóth László — és Weö­res Sándor költeményei alkot­ják. A forgatókönyvet Zalabai Zsigmond fiatal kritikus készí tette. Együttesünk öt esztende­je létezik, ez lesz a tizedik műsorunk — És mire készül a Fókusz a Jókai-napok után? — Egy nagyobb méretű nem­zetközi irodalmi anyagra épü­lő összeállításon dolgozunk. Leginkább talán szolidaritási műsornak nevezhetnénk. A szer­zők között szerepelnek vietna­mi. kubai, né^ger, szovjet, ma­gyar stb. költők. Song címmel szeretnénk színpadra vinni. KÖVESD! JÄNOS a magyar olvasóknak, tehát szocialista korszakának legjobb verseit éppúgy, mint az avant- gardista korszakot, s mindezt a legkiválóbb magyar műfordí­tók tolmácsolásában. Az idén ünnepeltük a nagy amerikai író, Jack London szü­letésének századik évfordulóját A jubileumra jelent meg a Ma­dách és a Móra Ferenc Könyv­kiadók közös gondozásában. „A vadon szava“ című. regénye és „A mexikói" című elbeszélése egv kötetben. Jack London híres kutya*’©- gényei közt is talán a leghíre­sebb „A vadon szava“. Buckról, a kellemes, védett körülmények között felnőtt kutyáról szól, amelyet egy napon elrabol­nak a gazdájától. Hosszú és keserves utazás végén Kanada északi tájaira kerül. Kell ott a kutya, mert híre ment, hogy az érintetlen’ erdők mélyén ara­nyat találtak, és most csak úgy özönlik oda a sok szerencse- vadász aranyásó. A kutyákat szánok elé fogják, úgy vágnak neki a hófödte tájaknak. Ilyen kutyaszánba kerül Buck is — és életét azontúl szörnyű vi­szontagságok. páratlanul izgal­mas kalandok, felemelő csodá­latos események színesítik ... „A mexikói“ című elbeszélés, mely a kötet végére került, ha­sonló hangulatú s tematikájú London-írás, mint „A vadon szava“. A két elbeszélés Réz Ádám és Vajda Miklós fordí­tásában kerül a magyar olva­sók elé. —il— A bratislavai televízió az el­múlt napokban sugározta a Fegyverek Prágának című cseh filmet, melyet a mozik egy év­vel ezelőtt mutattak be. S hogy miért említjük ezt, amikor az alábbiakban A Jóreménység fo­ka című filmmel kívánunk fog­lalkozni? Mert aki látta a Fegyverek Prágának című al­kotást, s megnézi A Jóremény- ság fokát, akarva-akaratlan észreveszi a két film közötti rokonságot. Végeredményben ez nem lenne baj; a hiba az, hogy az új cseh film meg sem köze­líti a „Fegyverek“ színvonalát, pedig az sem nyújtott mara­dandó élményt. Mindkét film közös vonása, hogy a hazáňk felszabadulását megelőző egy-egy emlékezetes eseményt elevenít fel, de nem dokumentumszerű filmkrónika­ként, hanem autentikus esemé nyék felhasználásával, izgal­mas játékfilm keretében. Míg a Fegyverek Prágának című film cselekménye 1945 májusá­nak első napjaiban, a prágai felkelés idején játszódik le. s egy páncélvonat viszontagságos útját mutatta be, ahogy az el­lenség gyűrűjében a főváros lakosságának segítségére sie­Titokzatos címe van Fellini filmjének: Amarcord. Olasz táj­szólásban ez azt jelenti: emlé­kezem. De valóban emlékezik Fellini a filmben? — Elönt a méreg, ha valaki azt mondja, hogy az Amarcord önéletrajzi film — nyilatkozta egy alka­lommal a rendező. — A film története nem az életem törté­nete. Kétségtelen, hogy emlé­keim, távoli álmaim, csalódá­saim egy része benne van a filmben ... Ahhoz sem fér két­ség, hogy a film női főszerep­lői, s egyéb hősei hordoznak valamit magukban gyermekko­rom ismerőseinek tulajdonsá­gaiból. De ezek az emberek mégsem az életemet példázzák. A film úgy indul, mintha nem tartogatna meglepetést. Fellini szülőföldjén, Riminiben játszódik az Amarcord a har­mincas években. A legtöbb je­lenet a rendező szülővárosába visz vissza. Olyan figurákkal találkozunk ismét, melyeket már ismerünk korábbi filmjei­ből. Aztán váratlan fordulat: egy fasiszta vezető ünnepi lá­togatása. Zászlódíszt ölt a vá­ros, az iskolákban nincs taní­tett, hogy ellássa őt fegyverrel, addig A Jóreménység foka ar­ról szól, hogy 1944 végén az Elbán hogyan robbant fel egy lőporral megrakott teherszállí­tó hajó. A hajón néhány cseh kommunista is tartózkodott; küldetésük rendkívül fontos voli ... A Jóreménység foka című filmnek nem a cselekménye emlékezteti a nézőt a „Fegy­verekre“, hanem az autentikus események ábrázolásának mód­ja: kalandfilm formájában me­séli el a történteket, elsősorban azoknak, akik a második világ­háborút, a felszabadulást csak a történelemkönyvekből isme­rik. Otakar Fuka rendező szándéka tehát tisztességes; csakhogy a szándékát nem vál­totta valóra: a filmben az elbe­szélő forma dominál, a cselek­mény túlságosan egysíkú, men­tes a drámai feszültségtől és konfliktusoktól, a szereplők leegyszerűsítettek, jellemük sztereotip. A rendező a hang­súlyt a külsőségekre, a kaland­elemekre helyezte. Emiatt a drámai mélység elmaradt — következésképp filmje hatásta­lan maradt. tás, az emberek kiözönlenek az utcákra, a téren sűrű tömeg vár a nagygyűlésre. A fasiszta főnök beszédet tart. Leleplez egy szobrot, részt vesz egy tor­naünnepségen, s végül elve­gyülve a helyi előkelőségek között, a kávéházban csevegve billiárdozva fejezi be „munka­napját“. Hirtelen kialszik a villany, az ünnepség félbesza­kad pánik tör ki a légkört gyanakvás, bizonytalanság, ve­szélyérzet hatja át... A vá­rosban összeszedik azokat, akikre az antifasizmus legki­sebb gyanúja terelődik ... Keserű-édes emlékek íze hat­ja át a filmet. Az Amarcord ki­fejezi a múló időt, a változó élet nosztalgiáját. A film azon­ban nem a művész nosztalgiája, noha az alkotásban szülőváro­sára emlékezik. Fellini, aki ke­rüli az „azok voltak csak a szép idők“ stílusát-hangulatát, gyengéd tisztánlátással nézi fiatalságát, saját múltját és az olaszokét. És azt kérdezi: Bará­taim, mit tesztek most, amivel jobbá tehetnétek a világot? —ym— KLASSZIKUSOK ÉS MAI SZERZŐK MÁJUSI KÖNYVÜJDONSÁGOK jaromir Hanzlík, Josef Vétrovec és Eduard Cupák a cseh filmben AMARCORD (olasz) Jelenet az Amarcord című olasz filmből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom