Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-13 / 88. szám, kedd

BESZÁMOLD A PART TEllÉKENYSEGfRfll - A TÁRSADALOM FEILŰDESE A GSKP XIV. RONGOESSZOSA HTA ES A PART TOVARBI FELADATAI

(Folytatás a 8. oldalról)

érnünk, hogy minden szerv és szervezet, mindenki, akire felelősség hárul, kötelezőnek és magától értetődőnek tartsa, hogy valamennyi fontosabb döntést a kérdések alapos és sokoldalú megvitatása alapján hozzanak. A pártvezetés kollektivizmusának elmélyítése feltételezi, hogy növekedjék a választott szervek, a taggyűlések szerepe, hogy javuljon az aktívával való foglalkozás, megjavuljon a párton belüli tájékoztatás és szilárduljanak az elvtársi kapcsolatok. Ezzel egyidejűleg szilárdul a demokratikus centralizmus alapelve és fejlődik a párton belüi demokrácia. A kollektivizmus lenini elve nem gyengíti a személyes felelősséget és funkcióval járó jogkört. Nem engedi meg a bürokratizmust, az alibizmust, a felelősség másokra hárítását.

A lenini munkastílus fontos vonása a határozatok teljesítésének ellenőrzése. Ki kell hangsúlyozni, hogy a határozatok teljesítése az irányító munka elválaszthatatlan része. Ám a szervek ós szervezetek tevékenységében nem tgy esetben még mindig formálisan viszonyulnak a határozatokhoz. Ahelyett, hogy következetes végrehajtásukra törekednének, ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban nemegyszer újabb, nem mindig jobb határozatokat hoznak. Ebbe semmi esetre sem törődhetünk bele, mert ez a határozatok hatásosságát, n szervek tekintélyét és a pártmunka hatékonyságát gyöngíti.

A párt egyik döntő fontosságú eszköze, amellylel biztosítja vezető szerepének érvényesítését és céljainak eredményes elérését a társadalom életében — a káderpolitika. Az irányító munka javítása elsősorban az emberektől függ. Ebből erednek a káderekkel való elvszerű foglalkozással, kiválasztásukkal, nevelésükkel, elosztásukkal, valamint az állandó fejlődésükről való gondoskodással szemben támasztott igények.

Ha fontolóra vesszük, milyen káderváltozás történt nálunk a válságos időszak után és tekintetbe vesszük a XIV. kongresszus óta elért eredményeket, mindez azt bizonyítja, hogy nagy munkát végeztünk ezen a téren. A párt sok új dolgozót emelt ki vezető posztokra, akik döntő többségükben be is váltak. Javult a párt-, állami és gazdasági szervek, valamint a társadalmi szervezetek szerveinek politikai, szociális, osztály- és korösszetétele, emelkedett a káderek politikai és szakmai színvonala. t

Tekintettel a gazdasági építés és á társadalmi fejlesztés növekvő feladataira, .a következő időszakban lényegesen növelni kell a vezetők politikai és szakmai fejlettségével és felkészültségével, erkölcsi tulajdonságaikkal, a vezetés rátermettségével, a rájuk bízott területen a pártpolitika alkotó szellemű fejlesztésének és következetes életbe léptetésének képességével szemben támasztott igényeket. Ez megkövetelt, hogy a vezetőket a munkájukban elért eredményeik szerint rendszeresen és igényesen értékeljük, törődjünk fejlődésükkel, segítsük és támogassuk őket.

A káderpolitikában a káderek egészséges stabilitására törekedtünk és a továbbiakban is erre törekszünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felelős posztokon megmaradhatnak olyan emberek, akik nem biztosítják a feladatok teljesítését, politikai és szakmai fejlődésükben egy helyben topognak, nem viszonyulnak kellő felelősségérzettel kötelességeik teljesítéséhez. Egy vezető nem a tisztségbe való kinevezésével, hanem elsősorban képességeivel és is méretéivel, a társadalmi érdekek megalkuvást nem ismerő szorgalmazásával és áldozatos munkával, az új és a haladó iránti érzékkel, az emberekhez, gondjaikhoz és szükségleteikhez való figyelmes viszonyulással szerez magának tekintélyt.

A felkészült fiatalokat bátrabban be kell kapcsolnunk a felelős munkakörökbe. Az a nézet, hogy 30—35 éves ember még fiatal felelős tisztség betöltésére, nem felel meg tapasztalatainknak. Elsősorban a feladatok teljesí tése folyamán fejlődnek az emberek. Az idősebbek tapasztalatait egybe kell kapcsolni a fiatalok lendületével. Ugyancsak jobb feltételeket kell teremteni a nők felelős posztokra való helyezésére.

A központi bizottság fordítson különleges gondot a pártapparátus kádereire, felülről lefelé. Nagyobb igényeket kell támasztani kvalitásukkal, politikai érettségükkel, szakmai felkészültségük kel, kezdeményezésükkel és szervező- képességeikkel szemben. Az apparátus színvonala jelentős mértékben befolyásolja a pártszervek munkájának hatékonyságát.

Elvtársak! Még egy kérdést szeretnék érinteni: a bírálatot és önbírálatol. Mindnyájan jól emlékezünk rá, hogy

nálunk a múltban nagyon eltorzították ezt a fontos lenini alapelvet, az emberek nevelésének és a fogyatékosságok orvoslásának ezt a jól bevált módszerét. A bírálattal és Önbírálattal nemegyszer visszaéltek — tisztességes emberek gyalázására és rágalmazására használták fel.

A XIV. kongresszus után nagy erőfeszítést tettünk annak érdekében, hogy a párt és a társadalom életében helyreállítsuk a bírálat és önbírálat lenini értelmezését. Nem könnyű és nem Is egyszeri feladat a bírálathoz és önbírálathoz való kommunista viszonyulás érvényesítése. A pártszervek és szervezetek elsőrendű kötelessége olyan lóg kört teremteni, amelyben a bírálat és az önbírálut nem valamilyen rendkívüli dölog. Olyan légkört tehát, amelyben kritikai igényesség uralkodik és nincs helye a hamis kollegialitásnak és a meghunyászkodásnak. A bírálat és az önbírálat nem mindig kellemes. Ám elengedhetetlenül szükséges és hasznos. El kell sajátítani. Nem lehet jó dolgozó az, akinek nincs türelme a bíráló észrevételek figyelmes meghallgatására és a helyes reagálásra, aki elveszíti azt a képességét, hogy önbírálóan tekintsen munkájára és kritikátlan légkört alakít ki maga körül. Ugyanakkor teljes támogatásban kell részesíteni mindenkit, aki feltárja a fogyatékosságokat és leküzdésükre törekszik.

A párlmunka színvonalának emelése, a kritika és az igényesség szellemének fejlesztése a tagsági bázis javítása, a nevelő- és kádermunka tökéletesítése, a megismerő, programalkotó, végrehajtó és ellenőrző tevékenység, a hatékony politikai tömegmunka hatékonyságának fokozása — ez társadalmunkban a párt vezető szerepe elmélyítésének útja. Ez egyszersmind valamennyi kommunista tartós feladatának — a párt egységéről való gondoskodásának tartalma. A párt egységéről szóló, a XIV. kongresszuson megerősített határozat összefoglalja a CSKP előző fejlődésének tapasztalatait, állandó erősítésének alapvető követelményeit tartalmazza, és a következő Időszakban is tartós érvényű.

Elvtársakt

A szocializmus és a kommunizmus felépítése mind az anyagi termelési bázis. a tudomány és a technika fejlesztését. a szocialista viszonyok tökéletesítését, mind pedig a nép szocialista tudatának, kultúrájának és műveltségének növekedését feltételezi. Az a fon tos. hogy a kommunisták és a dolgozók egyre szélesebb rétegei rendszeresen a magukévá tegyék és a gyakorlatban kö vetkezetesen érvényesítsék a marxista —leninista tanítást. A dolgozók szocia lista tudata, szellemi, eszmei, politikai, erkölcsi és kulturális életük magas színvonala — ez a szocialista társadalom tagja tudatos aktivitásának egyik fő feltétele.

Annak érdekében, hogy teljesítsük a szocializmus fejlesztésének feladatait, továbbhaladjunk a kommunizmushoz vezető úton, elengedhetetlenül szükséges, hogy minden irányban, az elméletben, a propagandában, a mindennapi politikai tömegmunkában, az összes nevelő, művelődési, tudományos és kulturális intézmények tevékenységében intenzíven kizbontakoztassuk és tökéletesítsük az ideológiai munkát. A pártnak, az egész ideológiai területnek a törekvése arra irányul, hogy a mi embereink magukévá tegyék a tudományos világnézetet, ennek segítségével megtudják érteni a társadalmi fejlődés irányzatait, a kor eseményeit és mély belső meggyőződésük alapján hatékonyan részt vegyenek a szocializmus építésének történelmi művében.

Az elmúlt időszakban ügyeltünk arra, hogy az ideológiai munka irányzata és tartalma megfeleljen a szocialista építés feltételeinek. Elsősorban a kommunisták eszmei színvonalának emelésére fordítottunk figyelmet. Felújítottuk és tökéletesítjük a pártmű- velödési rendszert. Pártiskoláknak, a politikai nevelés házainak és kabinetjeinek a hálózatát építettük ki. A pártfunkcionáriusok, a lektorok, a propagandisták, az agitátorok és az aktivisták százezrei eredményesen vesznek részt az eszmei nevelő és politikai tömegmunka fejlesztésében, összpontosított figyelmet fordítottunk a funkcionárius aktíva képzésére.

A következő időszak szükségleteinek szempontjából előtérbe lép az ideológiai munka jobb minőségének és általában nagyobb fokú hatásosságának követelménye. Ezért a pártművelést szorosan egybe kell kapcsolni a pártpolitika feladataival; a marxizmus—leninizmus klasszikusai műveinek a tanulmányozására, a pártkongresszusok dokumentumainak és a CSKP Központi Bizottsága határozatainak Ismeretére

kell támaszkodnunk, ezek ugyanis viszonyaink között a marxizmus—leninizmus alkotó szellemű fejlesztését és konkrét alkalmazását jelentik. A Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom tapasztalatai fontos eszmei és politikai fegyverzetül szolgálnak munkánkban.

Sürgető feladat a pártkáderek képzettsége színvonalának emelése. Ebből igényes követelmények származnak pártfőiskolánkkal, a kerületi iskolákkal, a politikai és szakképzés egész rendszerével szemben.

Most közvetlenül az a feladat áll előttünk, hogy elérjük: pártunk minden egyes tagja és tagjelöltje mélyrehatóan tanulmányozza a XV. kongresszus anyagát, lakosságunk is alaposan ismerkedjék meg a kongresszus határozataival. Ezzel kapcsolatban elengedhetetlenül fontos, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusának és a testvérpártok kongresszusainak dokumentumait is tanulmányozzuk és magyarázzuk.

Csehszlovákia socialista építése jelenlegi korszakának sürgető és igényes feladatai, valamint a nemzetközi fejlődés, továbbá annak szükségessége, hogy konkretizáljuk a társadalmi, gazdasági fejlődés hosszú távlatú kérdéseit és tisztázzuk irányait, újabb követelményeket támasztanak a marxista— leninista elmélet alkotó szellemű érvényesítésével, a társadalomtudományok fejlesztésével szemben.

A tudományos megismerésnek és megállapításai gyakorlati érvényesítésének hatékonysága mindinkább a társadalmi, természet- és műszaki tudományok kölcsönös áthatásától, az elméleti megközelítés komplex voltától, a szoros együttműködéstől, az alapvető és az alkalmazott kutatás kölcsönös gazdagításától függ. A túlzott reszortszellem, tehát a szűklátókörűség árt a társadalomnak, szegényebbé teszi a tudományt, csökkenti befolyását és tekintélyét.

A társadalomtudományok terén és a tudományos kutatás fő tartalmát alkossák a szocialista és a kommunista társadalom építésének problémái. Első helyen szerepelnek a termelőerők és a termelési viszonyok további fejlődése, a tudományos-technikai forradalom feltételei között a munka jellegében bekövetkezett változások kérdései, a termelés hatásfokának növelése és irányításának tökéletesítése, a díjazás, főként pedig az anyagi és erkölcsi munkaösztönzők kölcsönös viszonyának és felhasználásának a kérdései.

Alapvető jelentőségű a társadalmunk osztály és szociális szerkezete fejlődésével, változásaival kapcsolatos kérdések kutatása, az államiság elmélyülésének, politikai rendszerünk tökéletesítésének és a szocialista demokrácia fejlesztésének kérdései. Ilyen továbbá a szocialista ember életszemlélete és életmódja formálódásának, nemzeteink fejlődésének és közeledésének egész komplexuma, a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti ideológiai küzdelemre vonatkozó tárgykörök összessége.

Az elméleti kutatás fontos tárgyát jelentik a forradalmi világfolyamatnak, továbbá a szocialista közösség egységének kérdései, az integrációs folyamat kibontakoztatása, valamint a békés egymás mellett élés politikájának kérdései.

A fejlett szocialista társadalom építése alapvető szempontjainak megoldása megköveteli a párt vezető szerepe elmélyítése kérdéseinek elméleti kidolgozását, pártunk történetének feldolgozását.

Ezzel összefüggésben szeretném új ra kiemelni a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságainak jelentőségét. Ez a dokumentum rendkívül nagy szerepet játszott a konszolidációs folyamatban a XIV. kongresszus után is abban, hogy megértsék a válságos fejlődés okait és követelményeit. Utat mutatott, a válságos fejlődés leküzdésére, hozzájárult a párt sorainak és vezető szerepének szilárdulásához, a párt és a nép egységének elmélyítéséhez. Ezek a tények a további munkánkban is a tanulságok forrását jelentik.

A társadalomtudományok munkájának az új szükségletekkel összhangban történt kibontakoztatása megköveteli, hogy a CSKP Központi Bizottsága Marxizmus—Leninizmus Intézetének, a CSKP Központi Bizottsága Politikai Főiskolájának, a Csehszlovák Tudományos Akadémiának és a főiskoláknak erőfeszítését egybehangolják, s tevékenységüket a kommunista pártosság és a nagyfokú felelősség szelleme hasson át. Szándékai megvalósításának alap- feltétele a társadalomtudományi intézményok tudományos dolgozói kiválasztásának és képzésének javítása.

Á társadalmilag sürgető problémákra való orientálódás megköveteli, hogy sokkal hatékonyabb kapcsolatot teremtsenek a társadalmi gyakorlattal, a párt és az állam szükségleteivel. Fontos olyan légkör biztosítása, amely lehetővé teszi a nézetek elvszerű szembeállítását az új ismeretek és a tapasztalatok gyakorlati igazolását. Mindenféle merevség idegen a lenlnizmustól, a leninizmus örökké élő, a forradalmi gyakorlat alapján állandóan fejlődő és gazdagodó tanítás.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország szocialista építésének már nem csak az elmélete, hanem a konkrét gyakorlata, a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése is igazolja a marxizmus—leninizmus alapelveinek általános érvényességét.

A jövő a munkásosztályé, a legforradalmibb erőé, amelynek ideológiáját derűlátás, az emberbe, kimeríthetetlen alkotó erejébe, méltóságába vetett hit hatja át. Ez az ideológia nagy tettekre lelkesíti az embert, harcba vezérli a világ forradalmi átalakításáért, a kommunizmusért. Az emberiség nem ismer haladóbb ideológiát.

A mi ideológiánkkal szemben a bi»F- zsoá ideológia semmi pozitívumot nem adhat a mai embernek. Ez az osztály- ideológia letűnik a történelem színpadáról. Ebből ered borúlátása, félelme a jövőtől és reakciós jellege. Ebből ered bősz antikommunizmusa is. Ez az ideológia ma a kapitalizmus általános válságát tükrözi.

A békés egymás mellett élés alapelveinek érvényesítéséért vívott törtónelr mi küzdelem nem jelent ideológiai megbékélést. Noha a burzsoá világ egyes képviselői az eszmei megbékélés szükségességéről beszélnek, semimi sem vall arra, hogy az ilmperializmus éráméi téren leszerelne. Ellenkezőleg, újabb formákat és módszereket keres antikommunista offenzívájának kibontakoztatáséra, a szocialista országok egységének megbontására, fokozza támadásait Csehszlovákia, más szocialista országok és különösen a Szovjetunió ellen. Az antikommunizmus első sorban szovjeteJleneségként lép fel é# örömmel látott szövetségesévé lett Ä maoizmus is. Ennek az a magyarázat ta, hogy a Szovjetunió a szocializmus, a demokrácia és a béke forradalmi és nemzeti felszabadító erőinek fő tárna sza.

Az antikommunista erők rendszeresen támadják pártunkat, országunkon is. Azért támadnak bennünket, mert lenini alapelveken építjük a szocializmust, azt a szocializmust, amely gyakorlatunkban mindazt megtestesíti, ami nemes, haladó és humánus. Azért támadnak bennünket, mert megvalósítjuk azokat az eszményeket, amelyekért népeink legjobb fiai és lányai harcollak, szenvedtek és életüket adták, s amelyekért az igazi forradalmárok világszerte küzdenek.

A nemzetközi osztályharc jelenlegi feltételei megkövetelik, hoc/ ideológiai frontunk fokozza támadó szellemét, elvszerűen és mély meggyőrő erC vei mutassa meg a szocialista világ demokratikus és humánus voltát, leplezze le az imperializmus embertelenségét és kizsákmányoló jellegét, a szocializmus alapvető értékei elleni támadásait, amelyeket gyakran revízió nista frazeológiába burkol.

A jobboldali opportunizmus ellen vívott harc nem ért véget azzal, hogy a jobboldal politikai vereséget szenvedett és exponensei letűntek a pol'tikal színpadról. Az ideológiai frontnak továbbra is komoly feladata a revizionizmus és az opportunizmus összej válfajai elleni elvszerű küzdelem.

Tapasztalatból tudjuk, menny're ártanak mozgalmunknak a fegyelmezetlenségnek és a megalkuvásnak különböző formái, főleg a felelős dolgozók cselekvésében mutatkozó különféle társadalomellenes jelenségekkel való megbékiilés megnyilvánulásai, mennyire gyöngítik a párt cselekvőképességét és a gyakorlatban opportunizmushoz vezetnek.

Az ideológiai munka elsőrendű feladata a szocialista hazafiságra, a proletár és szocialista nemzetköziségre való rendszeres nevelés marad. Tartalmával polgárainkban ápolnunk kell az elért eredményeinkre, a szocialista építés korszakában alkotott nagyszerű műre, hazánkban, a szocialista közösséghez tartozásunkra, a szocializmus, a haladás és a béke világerőinek növekedésében végzett munkánkra való jogos büszkeség érzéséi.

A szocialista hazafiság és az internacionalizmus kölcsönösen feltételezi egymást. Történelmi tapasztalatunk igazolja, hogy tudatos internacionalizmus nélkül nem lehetséges igazi hazafiság, hogy az internacionalisták a legkövetkezetesebb, legáldozatosabb hazafiak. Ezeknek az alnpelveknek a

(Folytatás a 10. oldalonf