Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám, szerda

A CSSZSZK 1976-1980. ÉVI GAZDASÁGI ES SZOCIÁLIS

FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI

A tudományos és a kutatómunka f«ntos szerepe

Elvtársuk!

Amint az irányelvjavaslat hangsúlyozza, a tudományos és a technikai plőrehaladásnak a korszerű és hatékony termelés fejlesztésében, a gaz- valamennyi szakaszán a racio- naiizáció széles körű érvényesítésében a fő tényezővé kell válnia.

Az ötödik ötéves tervidőszakban ebben az irányban sok kedvező dolog történt. Nagyra értékeljük tudósaink, k”ta Mnk, konstruktőreink, tervezőink és te: hnikusaink munkáját, akik nem sajnálják erejüket, s konkrét munkaeredményeikkel tevőlegesen támogatják pártunk politikájának céljait.

Csehszlovákiában a szocialista építés folyamán kiterjedt kutatási ós fejlesztési bázist hoztak létre, közte sok olyan tudományos ágban és modern termelési ágazatban, melyek azelőtt nem léteztek nálunk.

Még mindig küszködünk azonban azokkal a törekvésekkel, hogy a tudományos-kutatási bázist tovább koncentrálják Prágában és Bratislavában. Ez főképpen az alapvető kutatást érinti. A Csehszlovák ós a Szlovák Tudományos Akadémia munkahelyeinek mintegy 80 százaléka már ma a két főváros területén összpontosul. A kiutat abban látjuk, hogy más városokban, mindenekelőtt ipari központokban létesítsünk és fokozatosan kiépítsünk tudományos-kutatási munkahelyeket. Ez főképpen Prágát mentesíti, s lehetővé teszi az állam többi részében felhalmozódott potenciál kihasználását, közelebb hozza a tudományt és a kutatást a termeléshez.

Az elmúlt ötéves tervben a tudomány és a technika fejlesztésére megközelítőleg évi 14 milliárd koronát fordítottunk és 1980 végéig ezek a kiadások 18 milliárd koronára növekednek. A munka színvonalának növelése érdekében az utóbbi években mintegy 4 milliárd korona értékű műszert hoztunk be. Ezt az igyekezetünket a jövőben is folytatjuk. Nem nyugodhatunk azonban bele, hogy a behozott műszerek mintegy egyharmadát nem használják ki kellőképpen, s nem biztosítják eléggé az egyes munkahelyek közötti lehető legcélszerűbb elosztásukat. Emiatt megtörténik, hogy intézmények újabb külföldi műszerek vásárlását kérik, míg ezek másutt kihasználatlanul hevernek.

A nemzeti jövedelemből a tudományra és a kutatásra fordított összeg ebben az ötéves tervidőszakban 3,8 százalékot ér el. Népgazdaságunk ezer dolgozójára 21 tudományos és kutatási dolgozó jut. Ez az arány megfelel a fejlett ipari országnak.

A tudomány, a kutatás és a fejlesztés terén már az elmúlt ötéves tervidőszakban átgondolt, széles körű nemzetközi együttműködésre törekedtünk. Az első lépések eredményesek voltak, most ezt a munkát intenzívebben folytatnunk kell. Mindenekelőtt együttműködünk a szocialista közösség országaival, főképpen a Szovjetunióval, ahol a tudoimány és a technika világszínvonalat ér el.

Az összehangolt tervek alapján 1976 —1980-ban a Szovjetunióval közösen megoldott feladatok száma több mint a felével, a többi szocialista országgal együtt megoldott feladatok száma pedig egyharmadával növekszik. Múlhatatlanul szükséges, hogy növeljük az együttműködés hatékonyságát és új magasabb formákat érvényesítsünk benne.

Most, a tudományos-kutatási bázis ötéves tervének megszerkesztésekor, akár a Tudományos Akadémia, akár az ágazatok vagy a termelési-gazdasági egységek tevékenységével kapcsolatban, szükséges, hogy az erőt és az eszközöket a döntő feladatokra és gyors megoldásukra összpontosítsuk, a termelésben és az egész gazdaságban történő alkalmazásuk lehetőségeivel összhangban.

Az eddigi helyzettel nem lehetünk elégedettek. Szüntelenül megnyilvánul egyéneknek és kollektíváknak az a törekvése, hogy különféle részproblémákkal foglal kozzanak, melyek eredményeinek vajmi kevés reményük van arra, hogy a gyakorlatban érvényesüljenek. Ez természetesen gyengíti a tudományos-kutatási bázis egész hatékonyságát.

A tudományos-technikai fejlesztést irányító központi és vállalati szervektől — mindenekelőtt a Technikai- és Beruházás-fejlesztési Minisztériumtól, valamint a Tudományos Akadémiától azt várjuk, hogy a kutatási és a fejlesztési munkát következetesen az ország és a nemzetközi együttműködés fejlesztése szempontjából legfontosabb

feladatok megoldására összpontosítják.

A tudomány és a technika alkalmazásában elért eredmények továbbá attól függnek, hogyan készülnek fel munkájukra a tudományos-kutató dolgozók. Jóváhagytuk a tudományos-kutatási alap alkotó dolgozói felkészítésének és értékelésének új elveit. Helyesnek tartjuk, hogy értékelésük és jutalmazásuk alapvető kritériumai alkotómunkájuk gyakorlatban érvényesített eredményei legyenek. Úgy mint a termelésben, a tudományban és a kutatásban is érvényes, hogy nem haladhatunk gyorsabban előre, ha nem különböztetjük meg jobban a jutalmazást a munkaeredmények szerint.

A távlati fejlődés szükségleteivel összhangban a természettudományokban és a műszaki tudományokban az alapkutatást elsősorban

— a hazai nyersanyagalap kibővítésére és komplex kihasználására, az anyagok racionális előállítására és értékesítésére,

— az energia hatékony előállítására, továbbítására és kihasználására;

— az elektrotechnika fejlesztésére és az összetett, elsősorban technológiai folyamatok irányításának optimá- lizálására,

— a termelési folyamatok kemizá- lására,

— a mezőgazdasági termelés racionalizálására,

— a társadalmi szempontból súlyos betegségek megelőzésére,

— az életkörnyezet védelmének és formálásának tökéletesítésére irányítjuk.

Ezekkel az alapvető kiindulqpontok- kal összhangban szükségesnek tartjuk, hogy a 6. ötéves tervidőszakban az alkalmazott kutatást és fejlesztést azokra a feladatokra irányítsuk, amelyek elsősorban megoldják

— a tüzelőanyag és az energia, az anyagok és a nyersanyagok jobb kihasználását és jelentősebb megtakarítását, az anyagok minőségének javítását, a korszerű számításmódszerek érvényesítését a gépek, a berendezések és az építkezések tervezésénél,

— a munkatermelékenység lényeges növelését hatékony termelési és szerelőeljárások érvényesítését, amelyek elősegítik a munkaigényesség csökkentését, a fizikailag igényes munkák és az anyagmozgatás gépesítésének kibővítését, az automatizálás magasabb formáinak érvényesítését a termelési, valamint a nem termelési szférában, elsősorban az auto.matizált irányítási rendszerek bevezetésével,

— az új gépek és berendezések haszonértékének növelését, elsősorban a berendezések műszaki-gazdasági mutatóinak és teljesítményeinek javításával, a nagyfokú üzembiztonsággal és magasfokú minőséggel,

— a gabonatermelés és más mező- gazdasági termékek termelésének jelentős növelését a fehérjedús és a tömegtakarmányok minőségének javításával, a nagyüzemi technológia fejlesztésével a növénytermesztésben és az állattenyésztésben,

— az életkörnyezet javítását és formálását a tudományos-műszaki haladás lehetőségeinek teljes kihasználásával, a víz- és talajvédelem nem hagyományos módszereinek érvényesítésével, a hulladékmentes zárt technológiák és más intézkedések érvényesítésével.

Országos viszonylatban a kutatást és a fejlesztést mintegy 400 feladatra összpontosítjuk, amelyek távlatilag is befolyásolják a műszaki fejlődést. Ezen a területen olyan tervezési és irányítási rendszer kialakítására törekszünk, nmely megjavítaná az eredmények gyakorlati érvényesítését.

Szükséges, hogy a termelési-gazda- sági egységek és a vállalatok nagyobb figyelmet szenteljenek a tudomány és a technika tervei megvalósításának, már arra való tekintettel is, hogy területükön a tudományos-műszaki fejlesztésre fordított összegek kétharmadát ők biztosítják.

Kétségtelen, hogy a kutatástól a gyakorlatig vezető ciklust a legmegbízha- tóbban a nagy termelési-műszaki komplexumokban tudjuk biztosítani. Ter- melési-gazdasági egységeink döntő részét olyan egységek képviselik, amelyek rendelkeznek a szükséges feltételekkel. Kutatási, technikai és termelési erejük olyan, hogy jogosan megkövetelhetjük tőlük a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítását a távlati műszaki, termelési és a kereskedelmi politika szükségleteivel és feladataival összhangban, valamint azt, hogy megoldják az ezzel kapcsolatos problémákat.

Minden termelési-gazdasági egységnek ki kell dolgoznia erre az ötéves tervidőszakra műszaki politikájának konkrét programját, amely egyúttal a racionalizálás, a termelés és az irányítás hatékonysága növelésének programja is lesz. Kiemeljük a vezérigazgatók és a vállalati igazgatók teljes és közvetlen felelősségét a kutatómunka irányításáért, a megoldott feladatok következetes és gyors megvalósításáért a termelésben a szerkesztési és tervezési mutatók megtartásáért. Ebben az irányban az illetékes minisztériumoknak is - állandó és hatékony hatást kell gyakorolniuk.

Több ágazatban nem oldhatjuk meg saját erőnkből a műszaki színvonal további emelését. Ezért számolunk a külföldi szabadalmak széles körű kihasználásával. Az irányelv nagy lehetőségeket biztosít ezen a területen. Természetesen, megköveteljük a szabadalmak helyes és felelősségteljes kiválasztását, azt, hogy gyorsan használják ki azokat a termelésben, elsősorban országunk kiviteli képességének lényeges bővítésére, a beruházások korszerűsítésére és a belkereskedelem gazdagítására.

A 6. ötéves terv javaslata először rögzíti az állami szabványosítás azon irányzatát, amely tükrözi a műszaki szabványosítás, a mérőállomások és hitelesítő intézetek feladatait, beleértve a termékek minőségének és megbízhatóságának ellenőrzését is.

Ezen a téren nagyon fontos feladat — különös tekintettel a gyors iram’ ban fejlődő nemzetközi munkamegosztásra — az országos szabványosítás- ról a közös normákra való áttérés a KGST keretében.

Jelentős előrehaladást várunk gazdasági kutatásunktól is. Nem érhetjük el az irányítás megfelelő színvonalát a tervszerű irányítással foglalkozó tudomány fejlesztése, valamint a tudományos ismereteknek az irányítási folyamatban való érvényesítése nélkül. A gazdasági kutatástól jogosan megköveteljük, hogy aktívan járuljon hozzá ezeknek a problémáknak a megoldásához. A gazdasági gyakorlatnak időben meg kell kapnia a kutatás eredményeit annak érdekében, hogy tökéletesítse a tervező- és irányítótevékenységet a számítástechnika alkalmazásával és tökéletesítse az emberek képességeit ösztönző tényezőket a gazdaság hatékonyabb fejlődése és általában az emberek gazdagabb élete érdekében.

A gazdaság minden területén és az egész társadalomban a tudomány és a technika fejlesztésével és érvényesítésével kapcsolatos feladatokat a nagy igényesség és az időszerűség jellemzi. A párt meggyőződése, hogy értelmiségünk tagjai alkotó leleményességükkel, kezdeményezésükkel és öntudatos aktivitásukkal hozzájárulnak szocialista hazánk további felvirágoztatásához.

Megfontolt beruházásokat

Elvtársak! A párt a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb, de egyben legnehezebb területének tekinti a beruházási politikát.

Az új, igényesebb viszonyok között nagyon megfontoltan kellett meghatároznunk a beruházások népgazdasági szempontból megfelelő nagyságát úgy, hogy az összhangban legyen az építkezési kapacitások, az anyag, a gépek és berendezések, a szerelőmunkák biztosításának lehetőségeivel. Ez a mennyiség megteremti a feltételeket a termelés további dinamikus és hatékony fejlődéséhez, a strukturális változásokhoz, az integrációs akciókhoz, a munkatermelékenység növeléséhez, a termelési-technikai alap korszerűsítéséhez és rekonstrukciójához, az életszínvonal emeléséhez és az élet- feltételek javításához. Az összes követelmény komplex és optimális összehangolása nagyon bonyolult, és rendszerint konfliktusok kísérik.

Az 5. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az irányelv azt javasolja, hogy a beruházások volumenét 36—38 százalékkal növeljük. A mintegy 800 milliárd korona értékű beruházási eszközök — tekintettel a fogyasztás és a felhalmozás, valamint az anyagi források lehetséges arányosságaira azt a határt jelentik, amelyet nem szabad túllépni, ezért a lehető leghatékonyabban kell ezeket felhasználni.

Ezen a téren nagyon sok munka vár ránk. Elsősorban az állami és a gazdasági irányításnak minden fokon sokkal objektívebben és reálisabban kell értékelnie, hogy országunk mit engedhet meg magának, mit szükséges tennünk, hogy lépést tartsunk a világgal a legfontosabb területen — a gazdaság hatékonyságának és teljesítőképességének gyors növelésében. A társadalmi érdekek és a gazdaságosság elveinek szigorú figyelembevétele természetes feltétel.

A termelés struktúrájában végbemenő változásokat semmilyen esetben sem lehet összekapcsolni egész ágazatok preferálásával, mivel ez rendszerint alaptalan beruházási és pénzügyi követelményeket eredményez és nem utolsósorban munkaerő követelményeket támaszt.

Energikusan fel kell lépnünk az ellen az elterjedt rossz szokás ellen, hogy a termékfelújításra vonatkozó követelményeket automatikusan összekapcsolják nagy beruházási igényekkel. Ez nem helyes és nem járható út. Az adott termelési kapacitások világszerte lehetővé teszik az aránylag nagy felújítást. Nálunk sok esetben az összehasonlítható színvonalon álló kapacitásokat a társadalmi szükségletekkel ellentétben nem egy esetben olyan termelésre.használják fel, amely világviszonylatban alig közelíti meg az átlagot, sőt néha átlagon aluli. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy jobban kihasználjuk a progresszív állóeszközöket és ne engedélyezzük az új építkezéseket ott, ahol a szükséges fejlődést a meglevő, illetve a rekonstruált, korszerűsített kapacitásokkal is elérhetik.

A tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek szélesebb körű érvényesítése fokozott követelményeket támaszt a termelés korszerű technikai ellátottságával szemben és sok esetben igényesebb beruházásokat is szükségessé tesz. A termelés műszaki színvonala íizonban nem lehet öncélú. Csakis az a technika hatékony népgazdasági szempontból, amely megfelelő gazdasági eredményekhez és a társadalmi munka általános gazdaságosságához vezet. A termelés beruházási igényességét a munkaerők, az anyag, a nyersanyag és az energia takarékosabb felhasználásával kell kiegyensúlyozni.

A beruházási eszközök hatékonyságának követelménye minden beruházásra, minden tervfeladatra érvényes. Következetesen érvényesítjük azt az alapelvet, hogy a társadalom által meghatározott pénzügyi eszközök a beruházási folyamat valamennyi résztvevője számára határértéket jelentsék a kitűzött cél elérésére. 'Es éppen ebből a szempontból szükséges, hogy gyorsan fokozzuk a beruházási költségekre, az építkezésen határidőkre vonatkozó normák és kritériumok igényességét, hogy az újonnan felépített termelési berendezések elérhessék a tervezett termelést.

A beruházások irányzatában az eddiginél jobban előnybe helyezzük a kapacitások korszerűsítését és rekonstrukcióját, amely elősegít^ a termelés koncentrálását, szakosítását és integrációját. Ez azonban nem jelenti, hogy minden részleg objektív feltételekkel rendelkezik a korszerűsítésre. Ezért már ebben az ötéves tervidőszakban határozottabban kell megkezdenünk azoknak az alapeszközöknek és részlegeknek felszámolását, amelyek előtt nem áll a jövő. Tudjuk, hogy ez nemcsak gazdasági feladat, hanem olyan kérdés, amely a felszámolás helyén sok problémát vethet fel, amelyek megoldásában, elsősorban a kommunistáknak kell példát mutatniuk.

A beruházások szakaszán az egyik legfontosabb feladatnak tekintjük az erők és eszközök koncentrálását az építkezések gyors befejezésére, az új termelési kapacitások idejében történő üzembe helyezésére és a termelés gyors elsajátítására a tervezett mutatóknak megfelelően. Kevesebb építkezést kezdeni, többet befejezni — ez a párt irányvonala, és ez az egyedüli helyes út. Ezért a 6. ötéves tervidőszakban a megkezdett építkezések meghatározott számát, amely az egyes években

50—60 milliárd korona évi beruházást jelent, és az egyes központi beruházók és nemzeti bizottságok számára kitűzött Irányszámokat a maximumnak kell tekintenünk.

Tudjuk, hogy ez sok változást igényel az építőknél és a technológia szállítóinál, elsősorban a kivitelezőmunkák struktúráját kell a szükségletekhez módosítani. Ez nem könnyű, de meg kell tennünk. Az illetékes minisztériumoknak megfelelő figyelmet kell szentelniük ezeknek a kérdéseknek.

Az egész termelési és nem termelési szférában maximális takarékossággal kell a beruházásokat megvalósítanunk. Nem egyformán fontosak a követelmények. Az egyes kerületek, járások és varosok szükségleteinek megoldásánál differenciáltan kell eljárnunk az elért színvonal és a társadalmi szükségszelFolytatás a 9. oldalon)

1976.

IV. 14.

fl