Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-14 / 89. szám, szerda

A CSSZSZK 1976-1980. EVI GAZDASÁGI ES SZOCIÁLIS

FEJLŐDÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI

(Folytatás a 8. oldalról)

rűség szerint. Alapelv, hogy az építkezési beruházások tervei nem múlhatják felül lehetőségeinket.

Sok tartalékunk és fogyatékosságunk van a városrendezési és műépítészeti megoldásokban a bevezető és végrehajtó tervek kidolgozásában és megvalósításában. Becslések szerint például a városok egyes területi iránytervei 25— 30 százalékkal túlméretezettek a feltételezett reális növekedésükhöz viszonyítva.

Sok jó, a gyakorlatban bevált típusos megismételhető tervvel rendelkezünk. Ennek ellenére túlsúlyban van az egyedi tervezés, amely rendszerint nagyobb építési költségekhez vezet. Az illetékes minisztériumoknak, elsősorban a Műszaki és Beruházásfejlesztési Minisztériumnak — a szövetséginek és nemzetieknek — elvszerűen és gyorsan meg kell változtatniuk ezt a helyzetet,

és hatékony rendszert kell kialakítaniuk, amely érdekeltté teszi a tervezőket, a beruházókat és a kivitelezőket a progresszív megismételhető tervek és típusjellegű kiindulási alapok használatában. Az állami szakvéleményezésnek szavatolnia kell, hogy az egyedi tervezést csak indokolt esetekben alkalmazzák, s akkor is a legnagyobb gazdaságosság elvének figyelembevételével.

A beruházások irányításában is sok jó és rossz tapasztalatot szereztünk. A mai színvonallal ma már senki sem lehet elégedett és holnap már ez a színvonal egyáltalán nem lesz kielégítő. Sok intézkedési gyorsan módosítanunk kell. Ma azonban az érvényes szabályok szerint kell eljárnunk, és ebben nagyobb felelősségre, fegyelemre és rendre van szükség. Azt, aki másként jár el, konkrétan felelősségre kell vonni.

A szükségletek és a reális lehetőségek szerinti arányos fejlesztés

1976.

IV. 14.

A termelőerők céltudatos elhelyezése hozzájárult köztársaságunk egyes területei jellegének és arculatának megváltozásához.

Az 5. ötéves tervet államunk szövetségi rendezésének viszonyai között valósítottuk meg, amely az eredmények szerint bevált. Jelentős előrehaladást értünk el a köt nemzeti köztársaság gazdasági színvonalának kiegyenlítődésében.

Szlovákiában folytatódott a beruházások gyors növekedése. Az alapvető termelőeszközök mennyisége több mint kétötödével növekedett. Jelentősen megnőtt Szlovákia részaránya a források országos kialakításában. Ma a köztársaság ipari termelésének csaknem 27 százalékát fedezik, míg 1970-ben csak 24 százalékát. Közben kedvezően alakul struktúrája. A termelésnövekedés több mint felét a gépipar és a vegyipar biztosította. Az ország vegyipari termelésének kétötödét Szlovákia állítja elő, miközben a műszálak legfontosabb termelője lett, és fontos szerepe van a kőolaj-feldolgozásban.

Szlovákia gazdasági fejlődése megnyilvánult az életszínvonal emelkedésében, amely szintén megközelítette a Cseh Szocialista Köztársaságot.

A CSSZSZK gazdasági fejlődése távlati problémái elvi megoldásának szükségessége megköveteli, hogy a termelőerők elhelyezésénél továbbra is figyelembe vegyük a két nemzeti köztársaság természeti és gazdasági adottságainak optimális kihasználását és következetesen szem előtt tartsuk az egy séges csehszlovák gazdaság hatékonyságának követelményét, arányos fejlődésének megszilárdításával.

Erre irányulnak azok a feladatok, amelyeket az irányelvjavaslat tűz ki a két nemzeti köztársaság számára. Számolunk azzal, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságban a társadalmi termék kialakításának növekedési üte me továbbra is gyorsabb lesz, mint a Cseh Szocialista Köztársaságban, hogy tovább erősödik Szlovákia ipari jellege és iparában olyan strukturális változásokat hajtunk végre, amelyek egész gazdaságunk hatékonyságának növelését eredményezik.

Társadalmunknak nagy figyelmet kell szentelnie a távlati tervek megvalósításának Prága, a CSSZSZK fővárosa építésében és általános korszerűsítésében. Folytatni akarjuk a város történelmi magvának felújítását, foko- ' zatosan átalakítjuk a város régi negyedeit, korszerű lakótelepeket építünk, amelyeken legalább 58 000 új lakást adunk át a járulékos épületekkel együtt.

Folytatjuk a közlekedési rendszer építését, és mintegy 20 km-nyi metro vonalat adunk át. A gazdasági struktúra távlati koncepciójával összhangban korszerűsítjük a perspektív ipari szakágazatokat, üzemegységeket és üzemeket.

Külön figyelmet szentelünk továbbra is Bratislava fejlesztésének, fokozzuk ipari jellegét, elsősorban a gépipar fejlesztésével. A komplex lakásépítés keretében 25 000—27 000 lakást építünk a szükséges járulékos épületekkel együtt, elsősorban üzlethálózattal, egészségügyi létesítményekkel és iskolákkal.

Folytatjuk a közlekedési rendszer építését, megteremtjük a feltételeket, hogy jobb legyen a város ivóvíz-, hő- és villanyenergia-eilátása.

Az észak-csehországi kerületben az eszközöket azon bonyolult problémák megoldására összpontosítjuk, amelyek a tüzelőanyag-, energia-, energetikai-, vegyi- és a gépipar fejlesztési célkitűzésekből következnek. A közeljövőben

foglalkozunk majd a kerület fejlesztésével kapcsolatos egyes kérdésekkel. Sok bonyolult és fontos probléma merült fel elsősorban a megfelelő élet- és munkafeltételek biztosításával kapcsolatban. Ezért az észak-csehországi kerület fejlesztése az elsődleges feladatok közé tartozik és fog tartozni a jövőben is.

Nagyon fontos feladatok állnak a nemzeti bizottságok előtt, amelyekre nagy felelősség hárul a termelőerők fejlődése és az életfeltételek egybehangolásában. Elsőrendű érdekük, hogy helyi viszonylatban, elsősorban a munkaerők területén következetesen biztosítsák a gazdaságpolitika irányvonalát és célszerűen irányítsák gazdasági egységeiket, költségvetési és hozzájárulási szervezeteiket.

A nemzeti bizottságok, amelyekben több mint 200 000 képviselő és több százezer polgár dolgozik a különböző bizottságokban és polgári bizottságokban, a társadalmi élet jelentős területeit irányítják. Reális alapot képeznek a nép egységének rendszeres megszilárdításában és a szocialista demokrácia állandó fejlesztésében.

Tevékenységük jelentőségéről tanúskodik, hogy az állami költségvetés eszközeinek 31 százalékával gazdálkodnak és olyan fontos közügyeket irányítanak, mint a szolgáltatások, az élet- és munkafeltételek védelme és javítása, az oktatásügy és kultúra, az egészségügy és szociális gondoskodás, tehát olyan területeket, amelyek közvetlenül összefüggnek a polgárok alapvető lét- szükségleteinek kielégítésével. Egyre nagyobb jelentőségű az önkéntes munka szervezése, amely óriási anyagi és kulturális értékeket teremt.

Nagyra értékeljük a nemzeti bizottságok eredményeit, széles körű és érdemdús szervező- és politikai-nevelő tevékenységüket. Meggyőződésünk, hogy a mostani időszakban is kezdemé- nyezően és felelősségteljesen látnak hozzá a XV. kongresszus által kitűzött igényes feladatok teljesítéséhez.

Elvtársak!

Gazdaságpolitikánk alapvető stratégiájának tekintjük az összes termelési tényező hatékony kihasználását és ez kétszeresen érvényes a racionális munkaerő-gazdálkodásra. A munkaerő-gyarapodás kisebb lesz, mint az elmúlt ötéves tervidőszakokban. Míg a műnknéló-alap az 5. ötéves tervidőszakban 410 000 személlyel nőtt, a 6. ötéves tervidőszakban hozzávetőlegesen 200 000 személlyel számolhatunk. Ez az irányvonal nemcsak rövid időszakra érvényes. A 7. ötéves tervidőszakban a helyzet még kedvezőtlenebb lesz, mivel a produktív korban levő személyek szama csak kb. 80 000-rel gyarapszik, és a helyzet csak 1985 után javul.

Ezért ki kell használnunk minden hozzáférhető munkaerőforrást. Ameny- nyiben megjavítjuk a dolgozó nők munkafeltételeit, gyorsan bővítjük a bölcsődék és más gyermekintézmények kapacitását — és ez a nemzeti bizottságok és az üzemek összpontosított törekvését figyelembe véve reális célkitűzés —, lehetővé tesszük, hogy a kisgyermeküket gondozó nők nagy része visszatérjen a termelési folyamatba.

A társadalom számára jelentős hozzájárulást jelent a mintegy 700 000— 800 000 nyugdíjkorban levő személy aktivitása. Érdekünk, hogy ezek a polgárok tovább dolgozzanak. Ezért január elsejétől lényegesen javítottuk a tovább dolgozó nyugdíjasok feltételeit.

A hatékonyság állandó emelésének követelménye a munkaerő adott helyzetét figyelembe véve fokozott igényeket támaszt a társadalmi munkatermelékenység növelésével szemben. Jobban ki kell használnunk munkásaink és általában dolgozóink hagyományos tulajdonságait, áldozatkészségüket, szorgalmukat, ügyességüket, alkotó érdeklődésüket. Ennek egyik forrása a munkaidő jobb kihasználása az egyes műszakok keretén belül; ha csak 1 százalékkal javítjuk, ez több mint 70 000 személy munkáját jelenti. Ezen a téren pozitív szerepet tölt be a munkaszervezés magasabb színvonala, a racionalizálás és az olyan vezetők fokozott igényessége, akik közvetlenül irányítják a munkakollektívákat. A javulás a termelés ütemességének javításától, a termelési berendezések üzemzavarainak csökkentésétől és a munkafegyelem megszilárdításától függ.

A termelési ágazatoknak a munkaügyi minisztériumokkal együtt rövid időn belül javaslatokat kell beterjeszteniük arra vonatkozóan, hogy az egyes ágazatokban, elsősorban a gépiparban, hogyan növelhető a műszakszám.

Eddig nem sikerült teljes mértékben a leghatékonyabb ágazatokba, üzemekbe és vállalatokba, a legkorszerűbb

termelésekbe irányítanunk a munka- erőforrásokat. A 6. ötéves tervidőszakban a területi fejlesztési célkitűzéseket igyekszünk egybehangolni a munkaerőforrásokkal, és a tervezett átcsoportosításokat a stabilizációs lakásépítéssel is alátámasztjuk. A munkaerő céltudatos elosztását tervezzük, elsősorban a gépipar javára.

Következetesen arra törekszünk, hogy az élőmunkát új technikával helyettesítsük. Ezért szigorúan ügyelünk arra, hogy a megvalósított, nem egy esetben nagy beruházásokat maximálisan kihasználják és ezzel is elősegítsék a munkaerő-probléma megoldását. Azokban az esetekben, amikor az úi üzemek és üzemrészlegek számára a minisztériumok és a nemzeti bizottságok minden ígérete ellenére nem biztosítják a megfelelő munkaerőket, le kell vonni a következtetéseket azokkal szemben, akik felelősek ezért a helyzetért. A munkaügyi minisztériumoknak,

— a szövetséginek és a nemzetieknek

— sokkal aktívabban kellene befolyásolniuk a munkaerő-gazdálkodást.

Tökéletesítsük a tervezést és az irányítást

Elvtársak! Az 5. ötéves terv jó eredményeihez hozzájárult a tervszerű irányítás megjavítása. 1969 áprilisa után felújítottuk az irányítás marxista—leninista alapelveit, elsősorban a párt vezető szerepét és a szocialista államnak a gazdaság irányításában betöltött funkcióját, valamint az állami tervnek — mint az irányítás alapvető eszközének — funkcióját és kötelező voltát. Tökéletesítettük a tervszerű bérszabá lyozást, és tervszerűen irányítottuk az árak alakulását. Biztosítottuk az állami költségvetés kiegyenlítettségét és a valuta stabilitását.

Ebbe az ötéves tervidőszakba a meglevő irányítási rendszerrel léptünk, amelyben részleges módosításokat hajtottunk végre. Élenjáró üzemeink bizonyítják, hogy a mostani feltételek között is jól gazdálkodhatunk és jó minőségű termékeket gyárthatunk. Azok az üzemek, amelyek társadalmi szempontból viszonyulnak a feladatok teljesítéséhez, figyelembe veszik a párt és a kormány által kitűzött feladatokat és utasításokat, optimális hatékonyságot érnek el.

Sok termelési-gazdasági egység és vállalat azonban nem így jár el és nein egy esetben a társadalom kárára köny- nyíti helyzetét. Az ilyen eljárás kedvezőtlen következménye a termelés alacsony hatékonysága, a szükségtelen készletek gyarapodása, a szállítmány kötelezettségek meg nem tartása, a rossz minőségű munka.

Az egyes ágazatoknak, termelésigazdasági egységeknek és vállalatoknak természetesen vannak bizonyos problémai, ennek ellenére az ilyen állapotokat nem tűrhetjük meg a végtelenségig. Az illetékes minisztereknek éppen ezért sokkal szigorúbbaknak kell lenniük és következetesen le kell vonniuk a következteléseket az általuk irányított egységek és alakulatok hibás tevékenységéből.

Amikor a tervezésről beszélünk, nemcsak az állami gazdasági tervre gondolunk. Nemcsak az Állami Tervbizottság tervez. Nemcsak az ágazatok, hanem az irányítás alacsonyabb szintű szervei is terveket dolgoznak ki. Ezen a téren a példás eseteken kívül, amikor a gazdasági terv valóban a termelési-gazdasági egységek és vállalatok jó irányítási eszköze, olyan esetekkel is találkozunk, hogy megsértik a terv- fegyelmet és felületesen viszonyulnak a feladatokhoz. Éppen ebben nagy lehetőségeink vannak a hatékonyság es a gazdaságosság növelésében, a tartalékok feltárásában és azoknak a problémáknak határozott megoldásában, amelyek oly sok nehézséget okoznak a szállítói-megrendelői kapcsolatokban.

A tervszerű irányítás elért színvonalát állandóan szembesítenünk kell az új, igényesebb feladatokkal, a minőségileg más feltételekkel. Az a követelmény, hogy reagáljunk a mai helyzetre, valamint a belső feladatokkal és a külső hatásokkal befolyásolt fejlődésre, szükségessé teszi a szocialista gazdasági rendszer nyújtotta lehetőségek kihasználását arra, hogy a tervezés és az irányítás rendszere és módszerei összhangban legyenek a tárgyi célokkal, a hatékonyság és a teljesítőképesség növelésével a források képzésében és felhasználásában.

A tervszerű irányítási rendszer olyan komplexum, amely állandóan fejlődik és tökéletesedik, mivel sohasem áll meg a társadalmi és gazdasági fejlődésben a változások folyamata. Ettől

a mozgástól függően fejlődik az irányítás és a tervezés rendszere.

Ezzel kapcsolatban nagyon időszerű, hogy elsajátítsuk azokat a gazdag gondolatokat, amelyeket az SZKP XXV. kongresszusa fejezett ki L. 1. Brezs- nyevnek. a Központi Bizottság főtitkárának és A. N. Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének szavaival az irányítás, a tervezés és a szervezés kérdéseiről. Ezeket a gondolatokat ki kell használnunk és alkotó módon kell érvényesítenünk a mi viszonyaink között is.

Az egyik elsőrendű feladat a tervezési folyamat további tökéletesítése minden szakaszban úgy, hogy a terv komplexabb legyen, összehangoljuk a legfontosabb kapcsolatokat, valamint proporcionalitős alakuljon ki az ágazatok és a területek között. Az eddiginél nagyobb mértékben kell már a terv kialakításánál megteremteni a feltételeket az egyes fejlesztési programok realizálásához, és ezzel összhangban helyesen kell megválasztanunk és kihasználnunk a megfelelő eszközöket.

Az ilyen javulás nagyon fontos feltétele a tudományos prognózisok és a távlati tervek szerepének fokozása, a jövőbeli fejlődés lehetőségeinek és útjainak tökéletesebb ismerete, a legmegfelelőbb megvalósítási módok meghatározása érdekében. Ez hozzájárul a tervezés tudományos jellegének fokozásához, az ötéves terv — mint alapvető irányítási szabályozó —, jelentőségének és tekintélyének növeléséhez.

Az a szükségszerűség, hogy lépést tartsunk a termelőerők fejlődésével és tovább emeljük az életszínvonalat, megköveteli, hogy a terv egészében véve és egyes részeiben is biztosítsa az újratermelési folyamat általános hatékonyságának növekedését. El kell érni, hogy az irányítás összes szintje következetesen a gazdasági kalkulációból induljon ki, amely kifejezi a ráfordított források és az elért eredmények közti viszonyt, és ezáltal kedvező légkört teremt az igényes munkához és az elért eredmények objektív értékeléséhez. Ez megköveteli, hogy kidolgozzuk a tervmutatók olyan rendszerét, amely aktívan befolyásolja a társadalmi termelés hatékonyságának és inten- zifikálásának növekedését, jelentősebben elősegíti a termékek minőségének javítását, a szükséges innovációt, a termékek műszaki 'színvonalának javítását, az anyag- és munkaigényesség csökkentését.

Az üzemek és vállalatok kollektíváit, a konstruktőröket, a tervezőket és mindenkit ilyen irányban kell érdekeltté tenni, és ezek alapján kell cgybehan- golni a részérdekeket a társadalmi érdekekkel.

Lényeges javulást kell elérnünk a gazdaság olyan szakaszainak irányítá- tásban, mint a beruházások és a külkereskedelem. Elsősorban az állóalapok reprodukcióját illetően nem dönthetünk új beruházásokról nem megfelelően indokolt követelések alapján. Az egyedüli helyes kritérium a már létező állóalapok kihasználásának objektív értékelése, a ráfordított eszközök optimális megtérülésének és az új beruházások által hozott termékek műszakigazdasági és árszínvonalának szigorú felülbírálása. A technika magas színvonalával és a hatékonysággal szemben támasztott minőségi követelményeket már a tervekben kötelező feladat(Folytatás a 10. oldalon)