Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-07 / 32. szám, szombat

Kubában népszavazást tartanak az új alkotmányról A BIZTONSÁGI TANÁCS VITÁJA A COMORE SZIGETEK PANASZÁRÓL ilavanna — Nagy politikai esemény küszöbén áll a Kubai Népköztársaság. Február 15-én a kubaiak milliói járulnak a választási urnákhoz, hogy sza­vazzanak az ország új alkot­mányáról. A népszavazás az új alkotmányról fontos szakasz a szocialista társadalom fejlődé­sében. Az alkotmánytervezetet először országos vitára bocsá­tották. majd a Kubai Kommu­nista Párt I. kongresszusa elé terjesztették jóváhagyásra. Bias Roca, a Kubai Kommu­nista Párt KP Politikai Bizottsá­gának tagja, az alkotmányelő­készítő bizottság vezetője. Ha­vannában sajtóértekezleten rá­mutatott: A néptömegek tevé­keny részvétele az alkotmány- tervezet megvitatásában tanú­sítja, hogy igazi demokrácia van az országban. Az új alkot­mány megfelel az egész nép ér­dekeinek. Kifejezésre jutnak benne azok az alapvető válto­zások, amelyek végbementek az országban a gazdasági, n társa­dalmi és a politikai élet min­den területén. A szocializmus építésének út­ján magabiztosan haladó Kubá­nak szüksége van szocialista alkotmányra, amely jogilag rögzíti az elért vívmányokat. Az alaptörvény tervezete ünnepé­lyesen meghirdeti, hogy Kuba — a munkások és parasztok, minden dolgozó szocialista ál­lama, amelyben a hatalom a népé. Rögzíti a kubai nép alap­vető jogait, egyebek között a munkához, a művelődéshez, az orvosi ellátáshoz való jogát. Bias Roca megjegyezte, hogy a dokumentum elkészítésénél elmélyülten tanulmányozták más országok, mindenekelőtt a szocialista országok tapasztala­tait. Mint hangsúlyozta, az alaptörvény elfogadásának nagy jelentősége lesz nemcsak Kuba, hanem egész Latin-Amerika, sőt más fejlődő országok szá­mára is. A MOSZKVAI PRAVDA KUBA NÖVEKVŐ NEMZETKÖZI SZEREPÉRŐL Moszkva — A moszkvai Prav­da pénteki száma Pierre Elliott Trudeau kanadai miinszterelnök havannai látogatását kommen­tálva rámutat: A két ország vi­szonya példát mutat a különbö­ző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti kölcsönösen elő­nyös együttműködésre és jó kapcsolatokra. Évről évre növekszik a szo­cialista Kuba nemzetközi tekin­télye, s ezt nagymértékben elő­segíti a nyugati félteke első szocialista országának követke­zetes, elvhű külpolitikája. A szabadság szigete elleni blokád politikája teljes kudar­cot vallott. Az Egyesült Álla­mok elégedetlensége ellenére már számos latin-amerikai or­szág létesített diplomáciai kap­csolatokat a forradalmi Kubá­val. Még az Egyesült Államok­ban is egyre gyakrabban és el­tökéltebben lépnek fel azok, akik úgy vélik, hogy a két szomszédos ország kapcsolatai nem megfelelőek. Kuba diplomáciai sikereit a népgazdaság, a kultúra, a szo­cialista demokrácia fejlesztése terén elért sikerek biztosítják. Kuba aktívan és következetesen támogatja a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népe­ket, s ez is hozzájárul tekinté­lyének és nemzetközi jelentősé­gének növekedéséhez. Kuba konstruktív külpolitiká­jával jelentős mértékben hozzá­járul a nemzetközi enyhülés fejlődéséhez és az egyetemes béke megszilárdításához — írja a moszkvai Pravda. AZ SZKP moszkvai pártszer­vezete Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát választotta küldöttéül a párt XXV. kong­resszusára. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSA­SÁG és a Zöld-foki-szigetek Köztársaság kormányfői befe­jezték tárgyalásaikat. Lázár György és Pedro Pires elhatá­rozta, hogy a két ország kap­csolatait minden téren fejlesz­teni fogják. GENFBEN a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsé­gei újból összeültek, hogy tár­gyaljanak a stratégiai és tá­madó-fegyverrendszerek korlá­tozásáról. KAMBODZSA legfelsőbb tör­vényhozó szervébe, a Népi Kép­viselők Tanácsába március 20- án választásokat rendeznek. ATHÉNBAN befejezte ta­nácskozását az öt balkáni or­szág képviselője. A gazdasági és a technikai együttműködés kérdéseiről tárgyaltak. HELSINKIBEN ma kezdődik az európai parasztpártok és szervezetek, a Centrumpárt és a baloldali haladó demokrati­kus pártok tanácskozása. Meg­vitatják az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában megfogalma­zott elvek megvalósításával kapcsolatos feladatokat. ALDO MORO kijelölt olasz miniszterelnöknek lehetősége nyílt egy új kisebbségi kor­mány megalakítására, amely csak a kereszténydemokraták­ból állna. A DÉL-SPANYOLORSZÁGI Murcia városban egy tömegtün­tetés alkalmából, amelyen 1000 építőmunkás vett részt, a spa­nyol rendőrség tüzet nyitott a tömegre. New York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa folytatja a Co- more-szigetek Franciaország el­len benyújtott panaszának vi­táját. Az eddigi vita során a Comore-szigetek képviselője is elmondta, hogy a Franciaország által tervezett népszavazás a független afrikai állam szuve­renitásának, függetlenségének és területi integritásának meg­sértése. Követelte, hogy Fran­ciaország mondjon le a népsza­vazásról, amelynek célja, hogy Mayotta-szi^et lakosságát szem­be állítsa a szigetcsoport többi lakójával. Benin és Panama képviselője felszólalásában támogatta e követelést. Mohammed Sziad Barre tá­bornok, a Szomáli Demokrati­kus Köztársaság Legfelsőbb Forradalmi Tanácsának elnöke üzenetet intézett Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárhoz, amely­ben hangsúlyozza: Haladéktala­nul valóra kell váltani a Köz­gyűlés 30. ülésszakán hozott ha­tározatot, amely követelte a függetlenség mielőbbi és felté­tel nélküli biztosítását Francia- Szomálipart lakosságának. Az érintett területről ki kell vonni a francia csapatokat. Az állam­fő — utalva az elmúlt napok eseményeire — felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a francia kormány kísérleteket tesz a térségben „stratégiai érdekelt­ségeinek fenntartására és kato­nai jelenlétének kiépítésére.“ A Biztonsági Tanács közép­európai idő szerint tegnap este folytatta a Comore-szigetek ál­tal benyújtott panasz vitáját. Izrael az arab világ megosztására törekszik Rabin miniszterelnök hazautazott az USA-ból New York — Jichak Rabin iz­raeli miniszterelnök befejezte az Egyesült Államokban tett 11 napos látogatását. A miniszter- elnök Washingtonban Ford el­nökkel, és Kissinger külügymi­niszterrel tárgyalt. Megbeszélé­sei után Chicagóba és Los An­gelesbe látogatott el, ahol a helyi zsidó közösségek vezetői­től pénzadományokat kért. Elutazása előtt a televíziónak adott nyilatkozatában azt han­goztatta, hogy az amerikai kor­mány vezetőivel folytatott tár­gyalásai „igen pozitívak vol­tak“ és sikerült megállapodni „bizonyos közös megközelítési módokban“. Erről további rész­leteket nem közölt. Rabin jelezte, Izrael azt sze­retné, ha Jordániával és Szíriá­val ugyanolyan kétoldalú meg­állapodást írhatna alá, mint legutóbb Egyiptommal. Mint is­meretes. a Kissinger segédleté­vel létrejött sínai megállapodás értelmében Egyiptom bizonyos területekért jelentékeny politi­kai, gazdasági és más jellegű engedményeket tett Izraelnek. Hangoztatta: Ezt a megközelí­tést nemcsak az arab—izraeli konlfliktus egyik területére kell kiterjeszteni, hanem más orszá­gokra is. amelyek a konfrontá­ció valódi részesei. A miniszterelnök szerint az Egyesült Államokban tett láto­gatása meggyőzte őt arról, hogy az amerikai nép és a kormány még mindig erőteljesen támo­gatja Izraelt. Ugyanakkor elis­merte, hogy a legutóbbi közvé­leménykutatások adatai szerint az amerikai közvélemény egyré- sze már elpártolt Tel-Avivtól. Cáfolta az arról szóló híre­ket, hogy az Egyesült Államok Izraelt a Palesztina! Felszabadí- tási Szervezettel való közvetlen tárgyalásokra kívánná rábírni. 1976. II. 7. 3 (Folytatás a 2. oldalról) náfnak azt az ún. elméleti mun­káját, amelyről úgy döntöttek, hogy a CSKP XV. kongresszusa előtt használják fel. Engedje­nek meg egy további idézetet. Részletek néhány okmányból, amelyekből világosan tűnik ki éppen ez a szándék. Azt írják: „Továbbá: egy hónappal ezelőtt arról volt szó, hogy bizonyos időbelileg korlátozott vesztege­tési összegért, tehát, ami csak az egész anyag közlése után folyósítható, megszerezheti a „Memorandum“-ot (Zdene Mly­nár elméleti munkájára gondol — a CSTK megjegyzése), tehát azt a kb. 300 oldalt, amit mi (a Szabad Európa — a CSTK megjegyzése] természetesen fiókba zárunk és csak az adott utasításra vesszük elő. Ebben megegyeztünk.“ Ez egy részlet volt abból a levélből, melyet Milan Schulz Adolf Müllernek és Bedrich Utitznak írt. Mind­kettőt ismertem és mindkettő­vel találkoztam.. Bedrich Utitz — saját maga úgy mutatkozik be, mint Utytz — a rádió egy­kori dolgozója, a jobboldal hí­ve. 1960-ben az NSZK-ba emig­rált. ahol Adolf Miillerrel együtt megalapította az ,Index“ nevű könyvkiadó céget. Adolf Müller az ötvenes években a nyugat-berlini cseh­szlovák külképviseleti hivatal­ban dolgozott. Firt úr kijelen­tése szerint Adolf Müllert be­szervezte az amerikai hírszer­ző szolgálat, és Firt elsősor­ban a tudományos értekezlete­ken tartotta vele a kapcsola­tokat. 1968 után Müller az NSZK-ba emigrált és a Szabad Európa állandó munkatársa lett. KÉRDÉS: Folytatták az elő­készületeket a CSKP XV. kong­resszusának megzavarására? VÁLASZ: Ezeket folytatták és folytatják. Mlynár volt és maradt az első számú tényező. Abban a levélben, melyet Schulz 1975. július 30-án írt Müllernek, nagyon szépen leír­ják az előkészületek módsze­rét. Figyellek meg, hogy itt sem játszik a pénz valami alá­rendelt szerepet. Schulz ezt ír­ja: „Nem értem, mi indokolja azt az aggodalmat, hogy mi korábban hozzuk nyilvánosság­ra a kéziratot, mint ahogy megegyeztünk. Hiszen azt nem szabad, mert hivatalos, vagyis más forrásra kell hivatkoz­nunk“. Ezután a Szabad Európa Mly­nár kézirata alapján részletes javaslatot dolgozott ki. Az In­dex később ezt a tanulmányt könyvformában adta ki, hogy teljesítse a Szabad Európa ame­rikai vezetőségének a követel­ményét. KÉRDÉS: Mi volt a vélemé­nye Schulznak, a Szabad Eu­rópa szerkesztőjének arról a munkáról, amit Mlynár nyújtott be. VÁLASZ: Nemcsak hogy mi­lyen volt, de milyen ma a vé­leménye. Ez jói látható abból a levélből, melyet 1975. szep­tember 4-én írt Tigridnek. Schulz ezt írja: „Olvasom ezt a Mlynáft, állandóan borzalmas és titokzatos, de azért elég unalmas. Egyrészt önmagát vé­delmezi, hogy azt mondta és nem amazt, másrészt azt ma­gyarázza, hogyan kellett volna szerinte hatvannyolcban eljár­ni, s akkor állítólag minden sikerült volna. KÉRDÉS: Bizonyos* hogy Tig- rid úr az ügyeket természete­sen ismerte és ismeri. Alkalma nyílt arra, hogy közelebb jus­son Pavel Tigrid nevéhez és személyéhez? VÁLASZ: Pavel Tigriddel aránylag gyakran találkoztam. Igyekszik hatást gyakorolni mindenkor arra az emberre, akiről azt gondolja, hogy szá­mára érdekes lehet, hogy se­gíthet munkájában, hogy vala­mire kihasználhatja, és igyek­szik is mindenkor kihaszálni. Pavel Tigrid 1948-ban rövid­del a februári események után szökött Nyugatra, és szívesen adja ki magát az egész cseh­szlovák emigráció vezető kép­viselőjének. Annyi bizonyos, hogy Pavel Tigrid hosszú évek óta a CIA ügynöke, amiben — és ez ér­dekes — az emigrációban sen­ki sem kételkedik, és senki nem ad hangot annak a véle­ményének, hogy ennek talán nem kellene így lennie. Ter­mészetesen vannak bizonyos kétségek, eltérő nézetek, de csak abban, hogy milyen pénz­ügyi támogatást kap Pavel Tig­rid az amerikai hírszerző szol­gálattól. Tigrid teljes mértékben részt vesz a csehszlovákiai dissziden- sek szervezésében. Annak elle­nére, hogy a Szabad Európa Rádiö fizetési jegyzékei nem tüntetik fel alkalmazottként, számítanak rá, s ő viszont test­vériesen megosztja velük a Csehszlovákiából szerzett infor­mációkat. Ehhez a „munkameg­osztáshoz“ ismét egy idézet fű­ződik, ez esetben abból a le­vélből, melyet Schulz írt Tig­ridnek 1975. augusztus 14-én. Ebben egy további akció meg­oldásáról van szó, melyet a Szabad Európa készít elő és realizál: „Mellékelem Vaculík levelét, amely éppen most ér­kezett Prágából. Vaculík állí­tólag lehangolt, amiért az ez ideig csak rövidített hírügy­nökségi formában jelent meg Nem szoríthatod be valahova a legközelebbi időben? Erre ne­künk is szükségünk lenne, mert ellenkező esetben, ahogy ezt az US-parancsnokság ismét hang­súlyozta, nem sugározhatjuk. Csak ha más forrásra hivat­kozhatunk, nem pedig a szer­zőre. A továbbiakban mellékelek valamit az írószövetségről, amit drága barátunk Pachman köz­vetítésével küld. Hamarosan érkezik valami hang, de más­honnan, Helsinkivel kapcsolat ban is. A CIA számára magától ér­tetődően mindenkor jobb, ha azt az anyagot, melyet a köz­pont nagyon jónak tart, nem szürkébe öltözött, nehéz ame rikai akcentussal beszélő férfi kínálja fel, hanem éppen ellen­kezőleg, valami kiérdemesült és a CIA iránt odaadó emigráns. Ezért a Szabad Európa teljes bizalommal fordul az olyanok hoz, mint Ivan Hartl, Josef Škvorecký, František Janouch, Gabriel Laub, Jiŕí Pelikán, Lu- dék Pachman és mások. KÉRDÉS: Néhányszor meg­említette az anyaqi kérdéseket, amelyek, mint látható, jelentős szerepet játszanak. VÁLASZ: Igen. Azt hiszem, nincs egyetlen olyan anyag sem, amelyben ne ismétlődne meg újra meg újra a pénz, a honorárium, a fizetés kérdése. Így például František Janouch úr megemlíti hamburgi folyó­számlájának számát — 3664042, de Pachman úr sem buzgólko- dik ingyen. Ismerkedjünk meg egyik rövid, de nagyon tárgyi­lagos levelével, melyet a Sza­bad Európának küldött: „A dok­tor Pecháčekkel történt előze­tes megegyezés alapján (remé­lem, hogy az ügy távozása után sem változik) időnként olyan, Prágában előkészített anyago­kat kell küldenem, amelyek közlésre alkalmasak. Egyelőre egy ilyen anyagot küldök mel­lékelve, amelyet elég érdekes­nek találok. Ha sikerül elhe­lyezni, kérem a honorárium át­utalását a megegyezett módon. További küldeményt augusztus elején várok.“ Erre a levélre Schulz koordi­nátor úr 1975. július 29-én vá­laszolt: „Ami a honorádiumot illeti, a megegyezés ebben az esetben is érvényes. Igaz, hogy az ügyek egy kicsit felhalmo­zódtak ahhoz, hogy valamilyen módon kikerekíthessük, tehát még a közlés sem a kifizetés feltétele.“ Ez a levél azt bizo­nyítja, hogy a Szabad Európa nemcsak közlésre gyűjt anya­got, hanem más célokra is. Hogy ezek milyen célok lehet­nek, azt talán egyértelműen sejteti, hogy a Szabad Európa egy negyed évszázad óta az amerikai hírszerző szolgálat alárendeltje. Hogyan egyeztethető össze ez a tevékenység a nemzet­közi rádiósbizottságnak azzal a megállapításával, hogy a Sza­bad Európa és a Szabadság Rá­dió csak információkat sugá­roz. Mire adja az amerikai kongresszus a pénzt? Műsor­szórásra, vagy információk gyűjtésére? KÉRDÉS: Annak az értéke, amit a Szabad Európa megvá­sárol, meqfelel a vásárlási ár­nak? VÁLASZ: Válaszoljunk erre Schulz úrnak már korábban közölt idézetével: „olvasom ezt a Mlynárt, állandóan borzalma­san titokzatos, de eléggé unal­mas.“ Ez talán egyértelmű vá­lasz. Több hasonló idézetet tud­nánk itt bemutatni. Ügy gon­dolom, felesleges név szerint felsorolni mindazokat a bot­csinálta ellenzéki írókat, akik ezeket elkövették. Talán még egy további kér­dést. Abból a levélből, melyet Milan Schulz írt Hartl úrnak. Ez bizony őszinte vélemény azokról az egykori és maii tár­sairól, akik Csehszlovákiában élnek. Schulz ezt írja: „Na, elegen vannak és ez még nem is valamennyi. Ezeknek az em­bereknek nincs semmi dolguk. Tehát írnak.“ KÉRDÉS: Mondhatna valamit azokról az akciókról, amelye­ket a Szabad Európa, termé­szetesen a CIA parancsára, a következő időszakra készít elő? VÁLASZ: A Szabad Európa például megrendelte és ígére­tet kapott, hogy Prágából meg­kapja azt az anyagot, melyet néhány további személy segít­ségével Jirí Hájek dolgoz ki. Az anyag torzított mesterséges érvekkel hivatott „bizonyítani“, hogy Csehszlovákia megsérti a helsinki egyezményt. A megfe­lelő nagyságú honoráriumban természetesen idejekorán meg­egyeztek, éspedig annak a mun­katársnak a számára is, aki ebben az esetben Jan Roháč álnév alatt szerepel. Ugyancsak készülnek arra, hogy a februári győzelem 30. évfordulójának alkalmából diszkreditálják ezt az eseményt. Erre Svec álnév alatt Kren tör­ténész, a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia egykori dolgo­zója vállalkozott. KÉRDÉS: Hétéves külföldi tartózkodása bizonyosan erős hatást gyakorolt Önre. Befeje­zésül elmondhatná, melyek a legjellemzőbb benyomások a Nyugaton végzett munkából az­zal a témával kapcsolatban, amelyről ma beszélgettünk? VÁLASZ: Tudja, az ún. sza­bad világban való tartózkodá­som egész ideje alatt azt kér­deztem, mi készteti ezeket és az ezekhez hasonló embereket ilyen gyűlöletre, elvakultságra, arra, hogy nem látják, hogy egy sorban menetelnek a hábo­rús bűnösökkel, a hidegháborús hősökkel saját hazájuk ellen, hogy elárulják saját népüket. Mi ez, kielégíthetetlen karrier­vágy, a nagyon is kétséges di- csőségszomj, vagy pedig egész egyszerűen vágyakozás a ke­mény valuták után? Elisme­rem, hogy ezekre a kérdések­re eddig magam sem találtam, választ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom